Marantz Melody M-CR610 médialejátszós hifi rendszer teszt

Kicsi testben nagy szív, nagy ész

2014. október 24., péntek, 14:30

Marantz Melody audio hifi lejátszó erősítő médialejátszó CD-lejátszó hifi erősítő sztereó erősítő Marantz hifi Marantz lejátszó hifi erősítő hifi teszt mini hifi mikro hifi hifi rendszer médialejátszó teszt mini hifi teszt

Ami kicsi az nem lehet nagy? Avagy kérhetünk-e egyszerre kis méretet, sok szolgáltatást és jó minőséget, vagy kénytelenek vagyunk az előbbi hármasból kettőt választani? Erre kerestük a választ a Marantz M-CR610 társaságában.

Dicsérhetjük a teljes méretű hifi komponensek hangját vég nélkül, de előbb vagy utóbb mindenki szembe találja magát a helyhiány problémájával. Azzal, hogy egy dolgozó- vagy hálószobában a klasszikus hifi rendszer néha felesleges túlzásnak tűnhet. Ilyenkor fordulunk a kisméretű készülékek felé és tesszük fel a kérdést reszkető hangon, hogy ez milyen minőségi kompromisszummal jár?

Marantz M-CR610

Tesztalanyunk, a Marantz Melody, egy remekül felszerelt, CD-lejátszót is magába foglaló, csinos kompakt hifi készülék. Fehér és fekete kivitelben kapható, ami sajnos nem az egész készülékre vonatkozik, csupán az előlap középső részének színe eltérő, miközben a burkolat többi része egységesen fekete. Az aktuális Marantz dizájn, bár egyszerűsített formában, de ezen a típuson is megjelenik. Ez a felhasznált, fényes műanyagokkal ötvözve mutatós, de nem kelt különösebben minőségi benyomást. Mi mégis, ezerszer inkább választanánk ezt a formatervet, mint a korábbi 603-as típus előlapját, ami úgy nézett ki, mint Mikrobi. Az építési minőségről csakis elismerően nyilatkozhatunk. A gyártónak még arra is jutott figyelme, hogy a legnagyobb műanyag felületet, a fedőlapot, ne holmi szimplán rácsozott lemezből készítse, hanem méhsejt szerkezetű merevítéssel, két rétegből állítsa össze. Attól eltekintve, hogy a felszíne könnyen karcolható, a kis Marantz mégis olyan, mintha az ADAC autós töréstesztjére tervezték volna.

A készülék szolgáltatáskészlete határozottan jó. A kis Marantz DLNA és AirPlay kompatibilis, internetes rádióval, DAB, DAB+ és FM tunerrel is felszerelték. Találunk USB bemenetet az elő- és hátlapon is. Került rá optikai bemenet és még két analóg bejárat, valamint sztereó és mélysugárzó kimenet is. Mindezek tetejébe, még A/B hangfal aljzatokat is kapunk, ami pedig már igazán nagy ritkaság egy ekkora készüléken. Persze a gyártó 2x60 wattot (vagy 4x30-at) ígér, ami ugye csábító, ám a felvett maximális teljesítmény ezt nem igazán támasztja alá. A teszt alatt nem sikerült 27 wattnál magasabb értéket összehoznunk. Mindenesetre, ha kedvünk szottyan átvezetni a hangot, például a dolgozószobából az étkezőbe, hogy oda már csak egy pár hangdobozt kelljen vennünk, megtehetjük. Ha tablettel irányítjuk, akkor majdnem olyan, mintha tényleg ott is lenne a készülékünk.

Ami hiányzik, az a Bluetooth csatlakozás, ami ma már annyi készülékben megtalálható. Persze ezt viszonylag könnyen és olcsón pótolhatjuk egy Bluetooth adapter megvásárlásával és a hátlapon található analóg csatlakozók egyikét feláldozva. Ilyen kiegészítőket ma már nem sokkal 10000 Ft feletti árban is kapunk, és még a jó nevű gyártók közül is sokan kínálnak 30000 Ft alatti eszközt.

Egyesek talán még hiányolhatják a hátlapról az USB B csatlakozót, amivel a készülék külső hangkártya szerepkörben is dolgozhatna. Erre áthidaló megoldás lehet ugyanakkor a DLNA használata. Ráadásul a kis mérete ellenére, a Marantz M-CR610-est mi többnek és nagyobbnak érezzük egy íróasztali erősítőnél. Vagyis nem igazán érezzük a számítógéppel való, közvetlen összeköttetés hiányát problémásnak.

Ha pedig már szóba került a digitális tartalom, azt is kiemelnénk, hogy az M-CR610 lejátssza a szokásos MP3 és WMA mellett a FLAC és WAV felvételeket akár 192 kHz/24 bit felbontásban is, illetve az ALAC kódolásúakat is 96/24-ig.

A használat

A beüzemelés egyszerű, hiszen nincs sok beállítani valónk. A rádió hangolása természetesen első használat alkalmával automatikus. A DAB/DAB+ adások hazai helyzetével kapcsolatban ne legyenek illúzióink! Tizenkilenc évvel az első kísérleti sugárzás kezdete után is reménytelen a hazai DAB helyzet. Szerencsére van a készülékben internetes rádió, és Spotify is! Ha az internetkapcsolatot vezetékkel oldjuk meg, akkor lényegében nincs is vele semmi dolgunk. Ha WiFi-t használnánk, akkor a hátlapon található WiFi Connect és a routerünk WPS gombját is elég lehet megnyomnunk. Már amennyiben a routerünknek van ilyenje, mert bár a ma kapható modelleken ez szinte általános, addig az internetszolgáltatók által telepítetteken bizony ritkaság. No de akkor sincsen tragédia, ha nincs WPS. Beállíthatjuk a WiFi-t az előlapon vagy távszabályzóval is. Apróság, de még az amúgy fárasztóan hosszadalmas, előlapi bepötyögés is le lett egyszerűsítve, de ennek részleteibe most nem merülnénk el. Legyen elég annyi, hogy mi érezzük a törődést!

Az OLED kijelző meglepetése

A leírásból kiindulva simán azt hihetjük, hogy a kijelző egy klasszikus típus, hiszen csak annyit írnak róla, hogy az nagyméretű, 3 soros és egyszínű, OLED. Nem nagy dolog, ebből 12 egy tucat. Ezzel viszont éppen a lényeget nem sikerül megfogni. Ma, az 5 colos, színes OLED képernyős telefonok korában, a Marantz előlapjában csücsülő egyszínű kijelző nem tűnik különlegesnek. Legalábbis addig, míg be nem kapcsoljuk a készüléket. Ekkor viszont nyomban kiderül, hogy bár a megjelenítő valóban 3 sornyi magasságú, amit látunk rajta az viszont nagyságrendekkel több, és jobb, mint amit a leírás sejtet. A kezelést ténylegesen könnyebbé, élvezetesebbé tevő animációk siklanak végig finoman a kijelzőn. Döcögve csúszó szöveg helyett természetesen mozgó ikonok tárulnak elénk. Oldalakon át tudnánk sorolni a sokkal többet ígérő, de silány módon elkészített előlapi kijelzőket, de inkább nem tesszük. Legyen elég annyi, hogy a Marantz a látszólag szerény megjelenítővel is fantasztikusan teljesít. Példát mutat igényesség és felhasználói élmény terén.

A Marantz M-CR610 használata határozottan élvezetes!

Használat közben többször is feltűnt, hogy a Marantz a megszokottnál rugalmasabb, barátságosabb. Ha forrás-választásba kezdünk, nem hagyja abba azonnal a legutóbbi lejátszását, csak ha már tényleg választottunk újat. Akár a CD tálcát is kinyithatjuk, hogy lemezt tegyünk be, ettől még a gép vidáman zenél tovább USB-ről vagy hálózatról. Apróságok ezek, de örülünk nekik, mert sok hasonló méretű szerkezet nem képes rá.

Az M-CR610 természetesen alkalmazást is kínál a készülék irányításához, ami becsülettel teszi a dolgát és csinos is, bár a grafika felbontása nem túl nagy, így egy jobb felbontású tableten vagy telefonon kissé maszatosnak tűnik a gombok egy része.

A hangbeállítások mind digitálisan vezéreltek, vagyis a magas- és mélyhangot, a DBB mélykiemelést mind menüből irányíthatjuk, már amennyiben szeretnénk. Persze ha jó hangdobozaink vannak, és jó minőségű felvételeket szeretnénk hallgatni, akkor az előbbiek helyett, inkább a szintén menübe rejtett Source Direct, vagyis a hangszínszabályzó áramkörök megkerülése/kikapcsolása lesz a befutó. Igen, ez is került a kis Marantzba!

A hang

A meghallgatások alkalmával, több hangfallal is kipróbáltuk a Marantz apróságát. A hazai márkaképviselet szakemberei saját tapasztalataikra hivatkozva a DALI IKON MK2 hangfalakat ajánlották, amit mi is jó párosításnak találtunk. Emellett azonban meglepően jól szólt a rendszer az ELAC BS 403 dobozával is, ami 4 ohmos névleges impedanciájával semmiféle gondot nem okozott az erősítőnek. Ez a stabilitását bizonyítja.

Az már az első megszólaláskor feltűnt, hogy a Marantz aprósága, méretét meghazudtolóan stabil. Úgy szól, ahogyan azt egy 43 cm széles, 60 wattos erősítőtől elvárnánk, amit azért is hangsúlyozunk, mert hát ebben a méretben gyakran találkozunk az alultápláltságtól szenvedő, sőt kínlódó termékkel.

A különböző hangfalakat cserélgetve, lényegében csak a Cambridge Audio olcsó S30-as dobozaival éreztük úgy, hogy ez nem jó párosítás. Még az Indiana Line DIVA 552-es állódobozaival is meglepő magabiztossággal muzsikált a Marantz. A mélyeket is becsülettel megfogta, a középtartomány nyitott a magas pedig pontos maradt akkor is, ha nagy dobozzal és nagyobbacska hangerővel provokáltuk. A DALI IKON MK2-vel példásan gyors, kellőképpen dinamikus és általánosan élvezetes volt. Nem kente el úgy a részleteket, mint oly sok kompakt rendszer és nem akarta fényes közép- illetve magastartománnyal elterelni a figyelmünket a mélyekről. Még az olyan, alacsony frekvenciákban bővelkedő felvételekkel, mint a Daft Punk Doing it Right-ja, is képes volt élvezetes maradni. Ezt az akadályt legjobban az ELAC dobozával vette. Pedig itt minden a stabil, energikus mélyeken múlik! Kedvenc Velencei Barokk Zenekar lemezeinket pedig szinte képtelenek voltunk kivenni a lejátszóból, annyira meggyerő volt a hangzás.

Hangdoboz választástól függetlenül, nyitott és kellemes karakterét szinte mindvégig megtartja. Ha mindenáron bele szeretnénk kötni, azt hoznánk fel ellene, hogy nem tart igazán nagy rendet a színpadon és a sztereó kép középtájon kissé maszatos. No de ha hasonló árban szeretnénk, hasonló szolgáltatást klasszikus komponensekből összeállítani, akkor vagy nem jönne össze, vagy talán még ennyire sem szólna jól.

Ítélet

A Marantz M-CR610 egy kiforrott gép benyomását kelti. A szolgáltatások sora bőséges, a kezelhetőség átgondoltságról árulkodik a hang pedig jobb, mint amit egy ekkora szerkezettől várnánk. Lényegében bárkinek, aki egy apró készüléket szeretne, jó szívvel tudjuk ajánlani. Az M-610-es versenyben van a hagyományos méretű elektronikák belépő szintjével. Árban pedig messze alatta marad egy hasonló tudású, hagyományos komponensekből válogatott szettnek. Nem állítjuk, hogy átlépi a kategória korlátjait, de azt határozottan kijelenthetjük, hogy nagyon ügyesen bánik mindazzal, amije van!

1 2

Következő oldal >