Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Marantz LINK 10n hálózati zenelejátszó teszt
2026. szeptember 17., csütörtök, 09:55
Marantz lejátszó zenelejátszó streamer Marantz zenelejátszó Marantz teszt hálózati zenelejátszó streamer teszt zenelejátszó teszt high end high end hifi high end audio high end zenelejátszó
Egy streamer manapság a hifi világában ugyanolyan elfogadott jelforrásként funkcionál, mint az örök reneszánszát élő analóg lemezjátszó, vagy a soha nem kihaló, bár már sokak által rég arra ítélt CD-lejátszó. A Marantz LINK 10n a gyártó történetének legnívósabb hálózati zenelejátszója, ami nem csak az árában, hanem hangminőségében is egyértelműen megmutatkozik.
A Marantz streamelés terén is a legmagasabb szintre lépett
A Marantz a 10-es sorozatával egyértelműen villantani akart, és olyan magaslatokba emelkedni, amire a cég bő 70 éves történelmében még nem volt példa. A LINK 10n hálózati zenelejátszóval is kifejezetten high end babérokra szeretne törni, és olyan vetélytársakkal felvenni a harcot multi létére, amelyek kizárólag a legmagasabb szegmensben képviseltetik magukat. Nos, számunkra már a megjelenése kapcsán megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy nagyon komolyan vették a tervezők a feladatot, akik több évet töltöttek a megalkotásával, a stábot a Shirakawa Audio Works mérnöki csapata alkotta.
Az impozáns fekete vagy pezsgő színű készülék frontoldalának közepén nagyméretű és nagyfelbontású, állítható fényerejű színes kijelző van, mellette találhatók mindkét szélén a navigáló gombok. A hangerőszabályzó és a bemenetválasztó tömör alumínium saját csapággyal, de a kiemelt és megvilágított panelen elfért még az üzembehelyező gomb és egy 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet is. A bő 30 kg-os készüléknek egyébként minden oldala alumíniumból készült, az oldalsó panelek vastagsága majdnem 16 mm, az alsó lemez és alváz rézbevonatot kapott, ahogyan a hátsó is, de ott ezt lazán megtriplázták, a vastag lábaknál pedig a két anyagot kombinálták.
Hátul is kánaán fogad minket, hiszen nem szabad elfelejteni, a Marantz LINK 10n nem csupán streamer, hanem előerősítő is! RCA és XLR ki és bemeneteket kapunk, MM/MC phono bemenetet földeléssel ellátva, ugyancsak RCA és XLR az előerősítő kimenet, de mélyládát is köthetünk rá. Van kettő darab WiFi/Bluetooth antenna, LAN bemenet, koaxiális és optikai ki- és bemenet, USB-A és USB-B DAC, HDMI ARC, valamint több lehetőség házon belüli rendszerbe illesztéshez. A tápkábel természetesen cserélhető, az aljzatok pedig kivétel nélkül minőségiek és stabilak.
A készülékbe a legújabb és legmagasabb szintű HDAM áramkör került beépítésre az előerősítő szekcióban, továbbá toroid transzformátor a munkavégzéshez, de a lényeg a HEOS-on van, ami által a TIDAL zeneszámait 192 kHz/24 bites felbontásban hallhatjuk, az USB-n vagy hálózati szervereken tárolt PCM fájlok pedig akár 384 kHz/32 bit mintavétellel és DSD 4x bit szinten is lejátszhatók, és a DSD 11,2 MHz is elérhető lesz egy frissítést követően hamarosan, mindez lefelé történő mintavételezés vagy konverzió nélkül.
Támogatott többek között az AirPlay 2, Spotify Connect, TIDAL Connect, Bluetooth, TuneIn, Deezer, Pandora és még sok más, továbbá a Marantz LINK 10n akár 32 másik HEOS Built-In eszközzel párosítható, így házimozi vagy sztereó láncba is illeszthető, aktív hangfalakkal és hangprojektorral is összeköthetjük, multiroom hangrendszert is létrehozhatunk, ahol minden szobában szólhat ugyanaz vagy teljesen más, ezt már mi dönthetjük el, a vezérléshez pedig igazán minőségi, lakkozott, alumínium távirányítót kapunk.
Streaming a legfelsőbb szinten
A meghallgatás során maradt a Bowers & Wilkins 804 D4 hangfal, erősítőként a Marantz MODEL 10-et használtuk, hiszen már megismertük, és kategóriájában ez passzol igazán a lejátszóhoz, kábelek terén pedig most is a legmagasabb szintű QED-k voltak bekötve, mert nem bízhattunk semmit a véletlenre, és ezek is bizonyítottak már.
Sting - Shape of my Heart klasszikus szépségével indítottunk bemelegítésként, ami egyértelműen jó választásnak tűnt. Nem mondhatnánk azt, hogy tökéletes a keverés, de a LINK 10n kihozta a felvételből azt, amit lehetett. Pontos és remekül definiálható volt a kíséretnek szánt ritmusszekció, fullánk végig érthető maradt, a zenekar többi tagja pedig egyszerre nagyon tiszta, űrbélien tágas térrel, nagyon aprólékos és finom visszhanggal, tapintatosággal szólalt meg. Remek atmoszféra jött létre az Audio Forum budapesti bemutatótermében, mi pedig csak ittuk magunkba a szeretett zenét, amiből mindenképpen érdemes kiemelni a rezdülésekig elmélyülő gitárhangot, aminek nagyon fontos szerepe volt mindezek megteremtésében.
A Yello - Takla Makan felvételéhez ismét visszatértünk, hiszen a Marantz MODEL 10 erősítőnél már bevetettük, viszont ott a szerényebb SACD 30n volt a jelforrás. Ott sem volt okunk panaszra, viszont most sokkal gyorsabban reagáltak a hangjegyek, mintha vérátömlesztést kaptak volna. Középre pozícionált mindent a lejátszó, annak ellenére, hogy szintetikus szólamokat hallhattunk, mégis azt éreztük, hogy valódi torokból jön elő az őt megszólaltató levegő. A tapintat itt is megmaradt, főleg a díszítéseknél, az atmoszféra Sting-nél nagyobbá vált, és az egészben volt egy bizonyos természetes pezsgés, csipetnyi, de egyértelműen érezhető fűszer, ami nem színezte a hallottakat, csak átitatta egy olyan jellegzetességgel, amire a legtalálóbb jelző ezesetben az, hogy élő, naturális.
Hirtelen váltottunk, de nem is mi lettünk volna, ezért következhetett Schubert egyik etude-je ezután. Légiesen könnyed, egyáltalán nem forszírozott, kissé lebegő előadást kaptunk. A zongorának nem elsősorban a súlya jött most át, hanem a játékossága, az ujjak gyakorlatias mozdulatai, a négykezes előadás bravúrja, és az előadó profizmusa. Nem nézett még csak a zongorára sem, ez érezhető volt, és ez csak a nagyok privilégiuma, ahogyan a Marantz LINK 10n sem a billentyűket vette célba, hanem a mű méltóságát, és a közönség elismerésének kivívását. Nem mondhatnánk azt, hogy mindez nehezen ment a készüléknek, hiszen nagyon is magától értendően vette, hogy a komolyzenét nagyon is komolyan kell kezelni, mégis úgy, hogy mindenkinek élvezhető legyen.
Sokak kedvence az AC/DC - Thunderstruck-ja, amit mi annyira nem favorizálunk, mivel nagyszerű, ugyanakkor egyszerű stadionrockról van szó. Azt tapasztaltuk a hallgatása során, hogy mi is felvettük a ritmust, már az énekes beszállása előtt, és akkor a dobos még be sem lendült! Ez a Marantz nem feltétlenül a húzósabb és tempósabb rockzene legnagyobb híve, mert a kellő basszusból még jöhetett volna egy jókora adagnyi, viszont olyan szép kontúrokat rajzolt a zenészeknek, amit eddig nem igazán tapasztaltunk, a részleteket a velejükig feltárta, és adott egy kicsit édes, laza, kellemes ízt a zenének, ami a hiányzó dögöt el is feledtette velünk. Keménység tehát nem igazán volt, viszont lendület és részletek igen, és bizony ilyen, amikor egy kommerszebb zenét audiofil köntösbe öltöztetünk.
Bach orgonamuzsikájánál is egyértelműen érezhető volt az SACD 30-ashoz képest megemelkedett finomság és felbontás, ezáltal az alsótartomány még könnyedebben jelent meg a szobában, a basszus zabolázottabb, ugyanakkor pontosabb is lett, a játékos pedig szinte hívogatott magához közelebb, hogy mindjobban a részesei legyünk az előadásának. Itt még inkább érezhető volt az, hogy hiába a brutális erősítő és az impozáns dobozok, valahogy kívántuk azt, hogy közelebb üljünk, a hangerőt pedig növeljük. Megjegyezzük, hogy az utóbbi, pontosabban a tartalékok ismét kifogyhatatlannak tűntek, mi pedig nem terhelést, hanem nagyobb kíváncsiságot kaptunk belülről, az egész ugyanis kiváltott egy olyan ingert, hogy ne akarjunk betelni az előadással.
Nem csupán ilyen régióban, más kategóriában is tapasztaltuk már azt, hogy imádtuk a hangot, de egy idő után pihennünk kellett. Ezzel alapvetően nincs baj, viszont a Marantz LINK 10n képes volt arra a csábításra, hogy vele maradjunk maradéktalanul, mint Maximus-szal a serege a Gladiátor bevezető csatájánál. Még jobban megnöveltük a hangerőt, a dal szerkezete is egyre színesebb lett, ahogyan bontakozott ki, így lett fokozatosan fenségesebb, kicsit mélabúsabb, ugyanakkor lesújtó is maga az előadás. Úgy ért véget a szerzemény, hogy vagy azt kívántuk, újra fussunk neki, és még jobban adjuk át magunkat ennek az érzésnek, vagy stíluson belül hallgassuk tovább a rendszert. Mi az előbbit választottuk, amire nem igazán volt még példa, és még jobban bele tudtunk merülni a varázslatosan szép és átitató orgonamuzsikába. Varázslatos volt, az egyszer biztos.
Összegzés, végszó
A Marantz új referenciaszériájának integrált erősítője már bizonyított, és ugyanez a feladat várt ezúttal a LINK 10n hálózati zenelejátszó/előerősítőre is. Az egyértelmű, hogy hozta azt a szintet, amit elvártunk a közel 5 millió forintos áráért, azonban azt nem feltétlenül, hogy képesek egyéniséggel is felvértezni. Azzal sem mondunk el sok újdonságot egy Marantz készülékről, hogy tiszta, pontos, részletező hangzásra képes, azonban mindezeket egy olyan szintre sikerült emelni, amihez a cégtől eddig még nem volt szerencsénk, ahogyan másnak sem, mert ilyen kaliberű streamert eddig még nem készítettek. Hogy ezzel mennyire lettek versenyképesek ezen a szűk, nem mindenki számára megengedhető szegmensben? Úgy gondoljuk a tapasztalataink alapján, hogy nagyon is. A leírt jelzők mellé ugyanis jön még a fenséges, játékos, és kis túlzással a felsőbbrendű is, amelyektől ez a készülék képes magával ragadni, és arra is, hogy ne őt, hanem a zenét hallgassuk, és másodlagosnak tekintsük az árát. Persze ezt csak az fogja, aki vásárol magának egyet, és az erősítőhöz hasonlóan kap egy monumentális, ritka stabilan megépített gépet, ami képes elfeledtetni azt, hogy a muzsika nem is élőben szól a nappalinkban.
