Lotoo PAW Gold mobil hifi lejátszó teszt

Bakancslistás gyanúsított

2018. május 31., csütörtök, 20:50

Lotoo audio hifi lejátszó zenelejátszó Lotoo lejátszó hordozható lejátszó mobil lejátszó Lotoo zenelejátszó hordozható zenelejátszó mobil zenelejátszó lejátszó teszt Lotoo teszt hifi lejátszó teszt

Mára a mobilitás szinte a sokoldalúság szinonimája lett, ennek ellenére a Lotoo mobil hifi lejátszója inkább egyszerűségre törekszik és visszafogottan bánik az extrákkal. Egy dologra összpontosít leginkább: a zene visszaadására.

Ismerkedés

A Lotoo a pekingi székhelyű Infomedia Group alá tartozik. Az említett vállalat Kína legnagyobb stúdiótechnikai/broadcasting fejlesztője, nem mellesleg partnerei a svájci Nagra cégnek. Tudásuk nem csak a hangstúdiókra, hanem azokon kívülre is irányul, konkrétan a hordozható berendezésekre, így készült el néhány éve a PAW Gold mobil hifi lejátszó. A stúdiótechnikai gének minden pontján visszaköszönnek, figyelembe véve, hogy sokkal inkább katonai műszernek tűnik, semmint zenehallgatásra szolgáló eszköznek.

Ahogy az itthoni forgalmazó Muzix Group oldalán is olvasható, a készülékházban csupa teljesítmény-orientált alkatrész, ill. áramkör található. A beépített, 6000 mAh kapacitású akkumulátor egy feltöltéssel kb. 11 órás működésre elég. De miért fogy el a kakaó ilyen gyorsan, ha nincsen nagy kijelző, továbbá beépített WiFi és Bluetooth sem? Nos, nem csak a Ti LME49600 fejhallgató erősítőt és a natív DSD kompatibilitást nyújtó Burr-Brown PCM1792 DAC-ot, hanem az ADI Blackfin 514DSP processzort is el kell látni energiával, miközben akár többszáz MB-os fájlokat olvas a memóriakártyáról (utóbbiból legfeljebb 2 TB méretűt rakhatunk a kártyarekeszbe). És hogy további számokkal dobálózzunk, a jitter mindössze 5 ps, a THD 5 tízezred (!) mértékű, a kimeneti teljesítmény pedig 32 ohmon 500 mW. Mindezek alapján sejthető, hogy a Lotoo alaposan átgondolt, izmos rendszert tervezett meg a kb. 600 000 Ft-os árért cserébe.

Küllem

Ahogy a cikkünkhöz mellékelt videóban látható, a PAW Gold készülékháza masszív, ugyanakkor precízen összeszerelt. A kezelőszervek és az ergonómia kissé ódivatúak, de a zafírkristály üvegablak mögé helyezett OLED kijelzővel együtt az összkép egyértelmű üzenet is, a komoly, célorientált zenegyűjtőket szólítja meg, nem pedig a technokrata "mindent tudjon" mániásokat. Így a padlólemezbe, gumifedél mögé rejtett SD kártyaolvasó és a felül lévő fizikai jelszint kapcsoló, valamint billentyűzár szintén jelentéssel bír. A PAW Gold kissé tömzsi és nehéz (280 g), így nem a tipikus MP3 lejátszós tábort erősíti. Utóbbi sejthető a használat első pillanataiból is.

Kapcsoljuk be!

Az alig 2 mp alatt felálló operációs rendszer egyszerű, mint a faék, de a legfontosabb funkciókat mind tartalmazza, sőt, egyedire szabható EQ-t valamint rengeteg előre beállított szűrő módot kínál. A DAC mintavétel váltásakor relé kattan, a kijelző a lezárást követően fokozatosan sötétül el, a potméter pedig finoman kattan minden fokozatnál. Az eredmény jóval inkább műszer, mint konzumer eszköz. Nekünk elég volt 5 perc, hogy átballagjunk a menüpontokon. A tesztelés nagy része alatt kikapcsolva hagytunk bárminemű rásegítést, mivel az eszköz natív teljesítményére voltunk kíváncsiak.

A kipróbálásra szánt idő alatt a nemrégiben bemutatott ENIGMAcoustics Dharma D200 fülhallgatót is gyakran párosítottuk vele, ahányszor irodai munkát végeztünk (valamint egy Budapest - Miskolc úton is velük hallgattunk zenét). Egy-két röpke órára az ENIGMAcoustics hibrid rendszerű D1000 fejhallgatójával is megismerkedett a PAW Gold, de kettejük produkcióját most nem fejtjük ki mélyebben (majd a D1000-ről szóló cikkben fogjuk tenni). A tapasztalatokat általánosítva sűrítettük bele a Hangminőség c. bekezdésbe, de nagyban támaszkodtunk az utolsó, leghosszabb nekifutásunkra is, amikor referencia fejhallgatónkat, a Sennheiser HD 800 S-t vettük elő. Abból tudtuk meg leginkább, hogy mire képes a lejátszó.

Hangminőség

A frekvenciákkal nem túlzott sehol sem, legalábbis saját fejhallgatónk sehol nem mutatott bármilyen rendellenességet. Másfelől a D200/D1000 is felnőtten reagált. Pontosan úgy egyensúlyozta a frekvenciákat, ahogy bármilyen high end hifi rendszer esetében elvártuk volna.

A dinamika kis és nagy hangerőn is kifogástalan volt. A megfelelő fülessel párosítva nem számított, hogy halkan vagy hangosan hallgattuk rajta a zenét. Ahogy a kis potmétert tekertük és a jelszint mutató pálcika a piros oszlopok birodalmába lépett, a részletek keményen és gondosan letapogatva támadtak felénk. Nem éreztük gyengének a lejátszót, gépies határozottsággal kezelte a halk és hangos motívumokat, ránk hagyva a döntést, hogy hova figyeljünk a tengernyi hang közül. Minél jobb felvételre ugrottunk, minél több térakusztika és ének/hangszer volt hallható, annál inkább megmutatta a PAW Gold, hogy mennyire természetes és életteli. A The 52nd Street Blues Project - Blues & Grass - You Lied c. számában nem csak az énekest, hanem a közönséget, a váratlanul megvaduló bőgőst és a lábak dobogását is valódinak érzékeltük. Szintúgy mikor kedvenc Yuja Wang koncertlemezünket elindítva (Yuja Wang, Tonhalle-Orchester Zürich, Lionel Bringuier - Ravel: Piano Concertos, 96 kHz/24 bit) lényegében olyan finom és pontos dinamika ábrázolást kaptunk, ami a valósággal összemérhető. Ugyanitt a mélység ábrázolása, a megteremtett atmoszféra is felért egy tényleges koncert hangulatával, annyi különbséggel, hogy nem láttuk a zenészeket játszani és nem egy teremben, hanem az íróasztalunk előtt ültünk. Aki tudni szeretné, hogy mit jelent egy fejhallgatóval mélységérzetet kapni, annak elég 10 másodperc egy Lotoo és D1000/HD 800S kombóval. Megnyílik az a bizonyos másik dimenziókapu, és acélos harsonákat, levegőt rázó kórusokat, távolban elhaló visszhangokat figyelhetünk meg pillanatokon belül.

A Lotoo PAW Gold frekvenciáit külön-külön elemezni nem érdemes (mint ahogy a vele kipróbált fülesekét és hasonló tudású készülékekét sem), hiszen pont abban kiemelkedő, hogy a különböző hangsávokat a kitüremkedések leghaloványabb nyoma nélkül is képes egymással összefésülni. Így, ha mondjuk a Notre Dame-ban eljátszott Rachmaninov: Morceaux De Fantaisies, Op. 3 - Prélude In C Sharp Minor került elő, akkor az orgona basszus sípjai egyáltalán nem keltettek semmilyen extra búgást vagy egyéb pöffeszkedő, figyelmünket elterelő hullámot. Lecsontozott, patikamérlegen tálalt basszust kaptunk, ami a nagy hangerőnél (azért azok az orgonasípok már megtáncoltatták néhány tesztalanyunk membránját) drámaisággá, érzelemmé, elsöprő erővé transzformálódott.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy ennyire kicentizett, aprólékosan definiáló elektronika nem gátolja meg az extra dinamikus, könnyűzenei stílusok élvezhetőségét? A Suntoucher-t lejátszva (ami néhány hónappal ezelőtt számunkra csupán egy kommersz, koszos ezredforduló környéki hip-hop próbálkozásnak tűnt) olyan dermedt csendeket, finoman, mégis testesen közölt mély ütemeket kaptunk, amit fél évvel ezelőtt egyáltalán nem néztünk volna ki a számból. És még ez a teljesen hétköznapi kotyogás is tudott mikro-részleteket mutatni. A PAW Gold tesztelése azért volt bizonyos értelemben vicces, mert az ilyen tudású eszközök mindig becsapnak minket, azt az illúziót nyújtva, mintha nem is ismernénk igazán saját unalomig (némelyik tracket utálatig) hallgatott referencia fájljainkat. Ilyenkor ugyanis megjelennek csendek (igen, azok a háttérben lappangó, üresen hagyott kis üregek, foszlányok, amik segítenek még spontánabbá, váratlanabbá tenni a Thievery Corporation ütős hangszereit és vékonyra kikevert énekét), kisimul a hangszínpad és jólesik a zenehallgatás. A bekezdés elején feltett kérdésre visszakanyarodva, igen, valószínűleg vannak, akiknek elengedhetetlen az eleve izmosabb basszus, vagy a pihentetőbb, selymesebb magas frekvenciák. Nekik legalább nem kell ennyire drága és korlátozott funkcionalitású eszközökre áldozni. A többiek viszont összetehetik a két kezüket.

Végszó

A Lotoo PAW Gold nem mindenki számára készült és nem akar jól csengő extrákkal bárki kegyébe férkőzni. Lehetne szebb, okosabb, vékonyabb és olcsóbb, de ezeket mondhatnánk még bármilyen más high end hifi készülékre. A Lotoo megszabta a maga korlátait, cserébe, ha azokon belül marad a felhasználó, akkor makulátlan zenei élményben lehet része és semmit nem fog hiányolni, persze ehhez még egy ideális fül/fejhallgató is kelleni fog. Mindenesetre, távolról érkezett tesztalanyunk olyan teljesítményt produkált, amit a saját árkategóriáján belül ma még egy általunk ismert mobil hifi lejátszó sem lépett túl. Karaktere lényegre törő, szépítésektől mentes, direktséggel, hidegség nélkül. Sokat utazó, kizárólag zenehallgatásra összpontosító audiofileknek erősen ajánljuk a kipróbálását.

1 2

Következő oldal >