Lotoo PAW 5000 MkII mobil zenelejátszó teszt

Több nem is kell?

2018. október 8., hétfő, 14:25

Lotoo audio hifi lejátszó zenelejátszó Lotoo lejátszó hordozható lejátszó mobil lejátszó Lotoo zenelejátszó hordozható zenelejátszó mobil zenelejátszó lejátszó teszt Lotoo teszt hifi lejátszó teszt mobil zenelejátszó teszt

Ki gondolná, hogy még ma, az online szolgáltatások és zsebméretű csodatelefonok korában is keresik a hordozható lejátszókat? A Lotoo PAW 5000 MkII nem éppen okos, de sokan pont ezért fogják megszeretni. És ami a hangját illeti: mi még nem találkoztunk olyan telefonnal, ami ennél jobban szólt volna!

Ismét kicsi a bors

Előfordul, hogy amikor hordozható, veszteségmentes zenelejátszó az aktuális témánk, akkor félmillió fölötti összegekkel dobálózunk. Nincs viszont így ezúttal, a Lotoo PAW 5000MkII ugyanis alig több, mint 100 000 forintba kerül. Ilyenkor néhány ponton a gyártónak érthetően meg kell húznia a nadrágszíjat, de a lényeg ettől még nem változik: lejátszhatunk a készülékkel temérdek nagyfelbontású zenefájlt. Ha akarjuk, akár DSD is szóba jöhet.

A lejátszó kicsi és könnyű is (mindössze 110 g). Parányi kijelzője nem olyan mutatós, mint a manapság megszokott érintős panelek, de a fizikai nyomógomboknak sokan még mindig örülni tudnak. A lejátszónak nincsen beépített háttértára, az alján található egy micro SD kártyarekesz, amelybe legfeljebb 2 TB (!) kapacitású kártya fér (jelenleg a legnagyobb itthon rendelhető micro SD kártyák még "csak" 512 GB tárhelyet kínálnak, de azért nem árt felkészülni a jövőre).

Három extra teszi sokoldalúvá a kis lejátszót. Egyfelől rendelkezik egy szoftveresen engedélyezhető ún. "sport móddal", aminek aktiválása után a zenéink sebességét módosíthatjuk hangmagasság változás nélkül, +/-20 % mértékben, így futásunk ritmusához igazíthatjuk lejátszási listánkat. Miért nem jutott ez eddig másnak az eszébe? A szimmetrikus kimenet inkább audiofilek számára lesz praktikus (teszteltük korábbi Oriveti in-ear fülhallgató cikkünk írásakor, és tényleg tisztább, élőbb a 4-tűs 2,5 mm-es Jack kimenetről kapott hang).

Küllem

A készülékház színe ugyanolyan matt szürkésbarna, mint a nagytestvéré. Ránézésre a gombok kiosztása, ergonómiája is nagyon hasonló. Az előlapon 2 colos, színes TFT kijelző alatt sorakoznak a navigáló gombok és egy tárcsa, amely nem jelszint vezérlésre, hanem a menüpontok és zeneszámok közti léptetésre szolgál. A rendhagyó módon jobb alsó sarokra igazított ki/bekapcsoló gomb körül fehér LED pulzál, ezt tetszés szerint akár teljesen kikapcsolhatjuk.

A PAW 5000 MkII váza és elő/hátlapja alumíniumból készült. Jobboldalt jelszint vezérlő gombokat és kapcsolókat, baloldalt micro USB 3.0 bemenetet találunk. A tetőlapon feliratokkal jelölve látható egy vonalszintű kimenet, ami egyben SPDIF koaxiális jelet is képes adni. Ezután következik a szabványos fejhallgató Jack és a 2,5 mm-es szimmetrikus aljzat. A padlólemezben lévő kártyanyílást nem fedi semmilyen gumifedél vagy tolóajtó, de mi ennek inkább örültünk.

Használat közben

A mindennapok alatt két tulajdonság különösen megtetszett. Az egyik, hogy a hátlapot enyhén lekerekítették, így meglepően jól belesimul a tenyérbe. A másik pedig a lejátszás közben ide-oda mozgó ekvalizátoros kijelző, utóbbi valahogy némi stúdiós komolysággal vértezte fel az eszközt. A menürendszer erősen fapados, cserébe hamar áttanulmányozható, könnyen kiismerhető. A zenék böngészése történhet könyvtár, lejátszási lista vagy albumborító szerint, utóbbi elég komótosan végezhető csak, mi a fájlböngészéssel jól elvoltunk.

Ha valamit lehetne kifogásolni, az a kissé korlátozott akkumulátor üzemidő: 7-8 órát bírt ki egy feltöltéssel a lejátszó. Napi 1-2 óra használat esetén kb. 3 napig állta a sarat, és ha néhány napra félretettük, akkor is merült valamennyit, vélhetőleg ilyenkor is készenléti módban várta a bekapcsolást (ez az ára annak, hogy pillanatokon belül képes felállni a rendszer). Említést érdemel, hogy támogatja a .cue lejátszási listákat és az ISO kiterjesztésű fájlokat, utóbbit sajnos nem tudtuk kideríteni, de a listáinkat tényleg felismerte. A PCM folyammal kódolt számokat pillanatok alatt beolvasta, DSD fájlok esetén kb. 1,5 másodpercig gondolkodott, ami teljesen megfelelőnek számít.

A lejátszón lévő kártya tartalmához természetesen hozzáférhetünk, a mellékelt USB 3.0 micro végződésű kábelen keresztül. Érdemes így menedzselni zenei könyvtárunkat, nem pedig a kártya ki-be rakosgatásával, mert utóbbi esetén még manuálisan frissíteni kell a lejátszó adatbázisát. Előbbinél a fájlmozgatás is egész gyors lehet, köszönhetően a 3.0 szabványnak.

Hangminőség

Ez az a téma, amiről vígan teleírhatnánk oldalakat anélkül, hogy a gondolatmenetet kifogásoló, bizonytalan vagy negatív kijelentések akadályoznák. A relatív magas (de veszteségmentes hordozható lejátszó viszonylatban még kedvező) árért cserébe alaposan odatette magát a kis Lotoo. Még 320 kbps adatsűrűségű MP3 fájlt (Gramatik - Bluestep) elindítva is egyértelműen több erőt, rétegződést és érzelmi töltetet kaptunk a vártnál. Az effektekkel gondosan telepakolt számban árnyalt basszus, combos ütemek, szépen elkülönülő háttérzajok jelentek meg annak ellenére, hogy tömörített fájlról értekezünk. Az elektromos cintányérok összekentek és kásásak voltak és a sztereó tér közepe is blokk-szerűen állt csak egybe, ezért hamar tovább váltottunk egy finomabb kóstolni valóra.

Yuja Wang zongorakoncertjét (Piano Concerto in G major, M. 83 - III. Presto) hallgatva kiderült, hogy a PAW 5000 komolyzenével is komolyan bánik. Tere kicsit rövidre fogott, mélysége kicsit felületesen lezárt, de a gyorsaság, a hangulatteremtés és a felbontás is hamar elárulta, hogy a lejátszónak vannak tartalékai akusztikus műfajokhoz. Másik, 96/24 Csajkovszkij felvétel hallgatása közben stabil teret kaptunk jó dinamikával és enyhén elkülönülő hangszerekkel. Amikor a vonósok és a fúvósok egyszerre kezdtek hangosabban játszani, akkor kicsit tömények és homályosak lettek a részletek, de még ekkor sem vált bántóvá a hang, afféle magabiztos önuralommal kezelte fülhallgatónkat a lejátszó. Összességében tiszta és egyenletes stílusban jelenítette meg referencia számainkat. Tudtuk, hogy a gyártó több légiességet, intimebb közelséget és tágabb atmoszférát is tud teremteni, de az már a többször drágább PAW Gold kiváltsága. Mindent a maga kategóriájában kell kezelni, és a PAW 5000MkII egyáltalán nem kell, hogy szégyenkezzen vetélytársai között.

Joe Bonamassa - Burning Hell c. számában a torzítós gitár, az érces ének, a dobfelszerelés és a távoli szájharmonika egyetlen energiabombává olvadt össze, ezt (és az ehhez hasonló összes) számot élvezettel hallgattuk végig, a rockosabb, lendületesebb nóták álltak igazán jól a Dharma D200/PAW 5000 párosnak.

Végszó

Aki először vesz hordozható zenejátszót, annak érdemes elsők között megismernie ezt a készüléket, amennyiben le tud mondani az érintő kijelzőről, a hálózati extrákról és az egész napra elegendő akkumulátor üzemidőről. Utóbbi talán a Lotoo PAW 5000 MkII egyetlen gyenge pontja, de ha hosszú útra készülünk, akkor csak befér mellé egy akkubank. Amúgy is hangminőség egy ilyen termék legfontosabb jellemzője, és az árat figyelembe véve megkaptuk azt a józan, zenei, higgadt előadásmódot, amire számítottunk. Ismerve füleseink képességeit, részlet mennyiségben, ill. a komplex, sok hangot/hangszert tartalmazó anyagok árnyalásában még többet is elviselhettünk volna, de az már a lényegesen drágább lejátszók asztala.

1 2

Következő oldal >