iBasso DX160 hordozható zenelejátszó teszt
Sok jó kis helyen?
2020. október 30., péntek, 07:50
iBasso audio hifi lejátszó zenelejátszó DAP iBasso lejátszó hordozható lejátszó mobil lejátszó iBasso zenelejátszó hordozható zenelejátszó mobil zenelejátszó lejátszó teszt iBasso teszt DAP teszt mobil zenelejátszó teszt
Az Android alapon futó DAP-ok érkezésével látványosan megugrott a hordozható zenelejátszó kínálat. Egy meglehetősen színes kategóriát tarkít még tovább az iBasso DX 160. Nincsen könnyű dolga, cserébe viszonylag kedvező áron nyújt olyan extrákat, amelyek miatt hosszabb távon bármelyik okostelefonnál vonzóbb zenehallgató társ lehet.
Az iBasso DX160 (155 990 Ft) a DX120 és DX200 modellek közötti rést tölti be. Viszonylag kompakt méretet képvisel a mai DAP kínálatban, ugyanakkor extrák/szolgáltatások terén is felzárkózik riválisaihoz. 5 col képátlójú kijelzője 1080p felbontású, sRGB színskála visszaadással. Persze egy DAP esetében fontosabbak a teljesítményhez és hanghoz fűződő adatok. Az eszközben nyolcmagos processzor dolgozik kettős CS43198 DAC társaságában. A támogatott mintavételezés egészen DSD256-ig, illetve 384 kHz/32 bit-ig terjed, így a legtöbb ma elérhető, magas minőségű zenefájl lejátszása megoldott.
Az Android 8.1 operációs rendszert futtató készülék 3200 mAh kapacitású akkumulátorával, egy feltöltést követően (9 V-os gyorstöltést is támogat) kb. 12 üzemidőt ígér, ami nem kiemelkedő, de közel sem rossz. A töltés, fájlok átvitele és az USB DAC mód egyaránt a felülre pozícionált USB-C porton keresztül lehetséges. 3,5 mm-es (ez elméletileg koaxiális digitális kimenetként is alkalmazható) és 4,4 mm-es szimmetrikus Pentaconn aljzatokon keresztül képes kiszolgálni a hozzá csatlakoztatott fül/fejhallgatót vagy hangrendszert.
Az Android rendszernek köszönhetően olyan külső forrásból letöltött APK-alapú fájlok is telepíthetőek, mint a Spotify vagy a TIDAL. Google Play áruház nincsen, Chrome böngésző viszont van. Az internetes és egyéb hálózati funkciókat 5G-s WiFi teszi lehetővé, 5.0 verziójú, LDAC és aptX Bluetooth modullal kiegészítve. A funkciók összképe tehát egészen sokrétű, ahogy egy mai középkategóriás DAP-tól elvárható.
Küllem
A DX160 alumínium készülékháza kellemes fogást és minőségérzetet kölcsönöz. Hátlapja hajlított üveg, ami egyfelől frappáns tisztelgés az okostelefongyártó óriások modern formatervezése előtt. Másfelől olyan felület, amely könnyen és látványosan ujjlenyomatossá válhat. Utóbbi elkerüléséhez, valamint az extra védelem érdekében lehet használni a csomagolás részét képező, átlátszó TPU védőtokot, így viszont éppen a finom tapintású, enyhén ívelt oldalú alumínium készülékház minőségérzetét elveszítjük.
Akárhogy is, pozitív gesztus a gyártótól, hogy több színopciót is (fekete, ezüst, kék, piros) rendelkezésre bocsátott - van, akinek ez a jellemző is számít. Érdekesség, hogy az USB-C aljzat nem alulra, hanem fentre került. Baloldalt micro SD kártyarekesz található, alulra a már említett csatlakozók, jobb oldalra pedig a szokványos zenei navigációra szolgáló gombok kerültek, egy impulzus potméter társaságában.
Használat közben
A bekapcsolást követően kb. 50 másodperc elteltével feláll a DX160 Android alapú operációs rendszere. Feloldása és általános ergonómiája, menürendszerét beleértve megszólalásig hasonlít egy hagyományos okostelefonéhoz. Viszont mivel ez egy DAP, jónéhány itt-ott megjelenő funkciót és módválasztót kínál, amelyek kimondottan a zenehallgatáshoz kapcsolósó beállításokat teszik lehetővé. Utóbbi alatt nemcsak az oldalsó zenei navigáló gombokra és potméterre gondolunk, hanem például a legördíthető felső menüre is. A személyre szabható sáv tartalmazza többek között a kimeneti üzemmód választóját (innen engedélyezhető az S/PDIF kimenet is), a WiFi és Bluetooth elérését, akkumulátor kímélő módot stb.
A kezdőképernyő aljára alapértelmezetten rögzítve kínálkozik a MangoPlayer, amely az iBasso gyárilag telepített zenelejátszó alkalmazása. Szinte mindenre képes, ami elvárható egy zenelejátszótól, de esztétikai és ergonómiai szempontok alapján elsőre kicsit kuszának tűnhet. Attól függ, hogy ki mennyire szokott meg más szoftvereket.
APKPure és CoolApk kliensek is részei a "gyári" appoknak. Elméletileg ezek szolgálnak zenelejátszással kapcsolatos (pl. TIDAL, Spotify vagy Deezer) programok letöltésére, részben pótolva a Google Play áruház szerepét. Az APKPure esetünkben letöltötte a Spotify telepítőjét, de nem sikerült az alkalmazást installálni. Ezért a forgalmazó javaslatára manuális/külső megoldást alkalmaztunk, azaz böngészőből töltöttük le a fájlt - így már sikerült a telepítés.
A DX160 viszonylag gyorsan érte el memóriakártyán tárolt, magas felbontású fájljainkat. Nagyobb méretű (50-100 MB vagy több) adatcsomagokkal előfordult, hogy 1-2 másodpercig gondolkodóba esett, ami valahol érthető is. A WiFi érzékenységén viszont még dolgozhattak volna, mert 2-3 méterre a helyi hálózat routerétől is csak közepes erősséget mutatott a lejátszó.
Hangminőség
A meghallgatáshoz ENIGMAcoustics LOTOO Dharma D200 fülhallgatót és Sennheiser HD 600 fejhallgatót használtunk. Mielőtt konkrét példákat említenénk a hangminőség érzékeltetésére, az DX160 "teljesítményéről" is érdemes szót ejteni. Kimeneti jelszintje bőségesen elég ahhoz, hogy egy 300 ohmos fejhallgatót is erőteljesen hajtson (még akkor is, ha a gain, azaz jelszint erősségért felelős kapcsoló örökre "alacsony" szinten marad), ennél fogva kijelenthető, hogy hangerővel senkinek nem okoz majd hiányérzetet. USB DAC módban nincsen ajakszinkron késés (vagy legalábbis nem egyértelműen érzékelhető szinten), tehát filmek, videojátékok és egyéb vizuális tartalmú műsorok lejátszása közben is lehet támaszkodni a DX160 képességeire.
Post Malone - Beerbongs & Bentleys (komplett album)
A vájtfülűeknek szánt eszközökről sokan gondolják, hogy csak élő, szimfonikus zenével mutatják meg fő képességeiket. A vegyes műfajokat fogyasztó zenegyűjtők persze elég hamar meggyőződhetnek ennek pontosan az ellenkezőjéről. A Beerbongs & Bentleys kiadásakor még csak 23 éves rapper a műfaj kerülőinek úgy tűnhet, hogy jogtalanul kapott frissítő hírnév-dinamitként ható méltatást a Rolling Stone magazintól. Ilyenkor jól jöhet egy olyan párosítás, mint a Dharma D200 és a DX160. Intim közelségben jelentek meg az amerikai énekes számai, kőkemény, mélyre hatoló basszussal és váratlanul gazdag, sok részlettel felépülő sztereó színpaddal. Jó érzéssel hallgattuk végig az egész lemezt, sokadik alkalommal is meglepődve azon, hogy milyen alaposan kidolgozott és - a műfajon, valamint a zúzós ütemeken belül - szofisztikált albumot rakott le az ifjú rapper. Megjegyezzük, hogy ugyanez a lemez már közel sem bizonyult annyira "zúzósnak" a HD 600 tolmácsolásában. Tehát valójában nem az a fontos, hogy a DAP árával azonos értékű füles álljon rendelkezésre, hanem hogy a hallgató ízlésének és a zenei műfajnak megfelelő karakter legyen biztosítva.
Cassandra Wilson - Red Guitar
Az évek óta unalomig ismert teszt-zene, amely szinte elkerülhetetlen egy Hi-Res címkével ellátott termék teszteléséhez. A DX 160 ügyesen érzékeltette a számban elásott ütőhangszeres kíséretet, hagyott némi szabad teret a zenészek között, teremtett atmoszférát, amelyben, még ha nem is teljes lazasággal, de kissé szétterjedhettek a hangszerek. A mélységérzet és háttér-csend lehetett volna jobb, az énekhang terelődhetett volna kicsit szigorúbban a középpontba, de egy 150 000 Ft értékű DAP-hoz képest így is jól igyekezett életteli, laza, zenei élményt hozni a DX 160.
Marcus Miller - Papa Was a Rolling Stone
A dinamika és határozottság nemcsak rap/hip-hop, hanem akusztikus, jazz stílusoknál is fontos jellemzők. Erre világított rá Marcus Miller emblematikus játéka is. A zenét átjáró elegáns indulatot ügyesen és magával ragadó módon volt képes visszahozni a DX 160/HD 600 páros. A legapróbb részleteket kicsit felszínesen kezelte az elektronika, illetve a magas frekvenciákat leheletnyit túl-finomkodva ábrázolta. Ezt nem zavaró módon tette (tehát idegesítő színezést, ferdítést nem okozott), egyszerűen csak néhány korlátot nem akart átugrani. Újfent csak ismételni lehet, hogy a DX 160 (és valójában a hozzá választott fülesek sem) nem arra készült, hogy hangtisztasági rekordokat döntögessen - viszont ahhoz képest, hogy milyen hordozható zenelejátszókkal találkoztunk eddig 100 000-150 000 Ft között, az említett mezőnyben helytálló, tisztességesen kidolgozott, játékos, könnyed karaktert kaptunk.
Alternatívák
Aki nem bánja, hogy kicsit vastagabb és nehezebb készüléket kell magával vinnie, annak az iBasso drágább opcióinak valamelyike, vagy a FiiO M11 (kb. 170 000 Ft) megfontolandó lehet, amennyiben gyorsabb szoftvert, netalán dedikált 2,5 mm-es hangkimenetet szeretnének. Akinek nem fontosak az Androidos extrák (és a TIDAL megléte), annak kb. 40 000 Ft-tal olcsóbban kínálkozik az ugyancsak kellemes és hosszan hallgatható hangú Lotoo PAW 5000 MkII.
Végszó
Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit nyújtanak az iBasso még komolyabb DAP-jai, ezért amint lehetőségünk lesz rá, újra visszatérünk e cégre a drágább családtagok tesztelésével. A DX160 szoftveres oldalon elsőre kicsit kaotikusnak tűnhet, félig nyitott operációs rendszere bizonytalanság érzetet kelthet. Ha viszont a felhasználó hajlandó rá időt szánni és végighallgatni rajta néhány jó minőségű, jól ismert zeneszámot, akkor hamar kiderül, hogy az árért cserébe adott a minőségi hangzás és nem kevés praktikus extra.