FiiO X5 3rd gen mobil hifi lejátszó teszt

Zsebhifi

2017. június 19., hétfő, 13:35

FiiO audio hifi lejátszó audio lejátszó hifi lejátszó mobil hifi FiiO lejátszó lejátszó teszt zenelejátszó teszt FiiO audio lejátszó audio lejátszó teszt mobil lejátszó teszt

Teljes átalakításon esett át a FiiO egykori csúcs mobil audio svájcibicskája, az X5, melynek ezúttal 3. generációját üdvözölhetjük. Immár nem az iPod Classic, hanem napjaink high end zseblejátszóinak vetélytársaként tekinthetünk rá.

Egy újabb alternatíva

Laikusként azt gondolnánk, hogy ma már senki nem vesz hordozható zenejátszót, hiszen az okostelefonok is lejátszanak rengeteg közismert, akár nagyfelbontású hangformátumot. Mindez igaz, csakhogy a mobiltelefonokat ma még nem audiofil igények szerint tervezik, rengeteg egyéb feladatot el kell végezniük. Természetesen rajtuk is lehet zenét hallgatni, ráadásul egész jó minőségben, de aki élethű reprodukcióra, kitárt hangszínpadra, digitális érzet nélküli karakterre vágyik, annak kifinomultabb eszközre lesz szüksége.

Utóbbi igényre kapták fel a fejüket egyes cégek, mint az iRiver (avagy Astell&Kern), Sony, Pioneer és Onkyo, és lám, különféle high end zsebhifi lejátszó közül válogathatunk. A FiiO, mint másfajta marketing gépezet szerint felépített távol-keleti név, képes lett arra, hogy e gyártókkal rivalizáljon, versenyképes áron. Míg a fentebb említett vállalatok audiofil génekre épülő igáslovai 200 000 forinttól indulnak (nem ritkák a 300-500 ezer forintos készülékek sem), addig a FiiO X5 3rd gen bruttó 149 990 Ft-ért vásárolható meg.

Kicsomagolás

Elegáns, prémium érzetet keltő dobozát kibontva újfent szembesültünk a FiiO felnőttségével. Aránylag fiatal márkanév ellenére hamar felküzdték magukat, néhány éve még nem gondoltuk volna, hogy a prémium szegmenshez ilyen ügyesen idomuló eszközt mutatnak fel, végső soron a jó ár/érték arány és a vásárlói igények helyes felmérése segítette fejlődésüket.

Noha a kategória mobiltelefon jellegű élményt próbál nyújtani, ergonómiailag még nem tart ott. Ez érthető is, hiszen a négymagos Rockchip processzort valamint kettős DAC chipet (csak hogy néhányat említsünk a benne dolgozó áramkörökből) tápláló, 3400 mAh kapacitású akkumulátornak is el kellett férnie. A kártyapakli nagyságú méret és a 186 grammos tömeg által nem a szűk nadrágzsebek cimborája.

A CNC géppel megmunkált alumínium készülékház illesztései kifogástalanok, sötétszürke színe vizuálisan is megkapó. Fotók alapján is egyértelmű, hogy az AK előtt tisztelgő motívumokat nem lehet nem észrevenni. Közéjük tartozik a jobboldalt végighaladó szögletes markolat és a pattanó fokozatokkal reagáló impulzus potméter, beleértve az üveggel bevont hátlapot. Másfelől a többi gyártó az okostelefonokat tekinti ihletforrásnak, tehát az X5 3rd gen sok helyről átvett ötleteket. Utóbbira jó példa a jobboldalt lévő, kettős micro SD kártyafoglalat. Épp úgy nyithatjuk fel, mintha SIM rekesz lenne. A ki- és bekapcsolásra szolgáló, piros karikával határolt gomb viszont inkább a FiiO múltjából érkezik, közepén kéken világító LED egészíti ki a látványt.

Mint mindig, ezúttal is jól ügyeltek a kiegészítőkre: egy átlátszó műanyag és egy igényes fekete műbőr tok is része a csomagnak, valamint egy Jack-koaxiális adapter sem maradt ki, amellyel külső DAC bemenetére csatlakoztatható az X5 gen3. Gyárilag felhelyeztek egy védőfóliát a kijelzőre, továbbá a töltéshez, fájlmozgatáshoz szükséges USB kábel is tartozék. Ugyancsak kapunk egy hegyes végű szerszámot, amellyel a memóriakártya tartó rekesz nyitható ki.

A potméter alatti, hosszúkás gomb számváltásra, a fölötte lévő pedig lejátszás/szünet funkciókra szolgál. Ezeket akár teljesen száműzhette is volna a FiiO, bár lehet, hogy egyesek pont igényt tartanak még rájuk. Kicsit olyan ez, mint egy ebook olvasó, amihez még könyvjelző is jár. A 480 x 800 pixeles IPS kijelző viszont hifis viszonylatban elsőrangú, remekül olvasható, színei is szépek.

Használat közben

Épp úgy, mint egy mobiltelefon, a FiiO X5 3rd gen is tartható készenlétben, kijelzője gombnyomásra aktiválható. Használaton kívül mégsem tanácsos magára hagyni, egy óvatlan play gomb benyomás után ugyanis serényen dolgozni kezd a benne lévő, izmos hardver (hacsak nem engedélyezünk billentyűzárat). A készülékház ekkor enyhén felmelegszik, és a rendszer fogyasztása - a magas bitrátájú fájlokra szánt, 4 magos processzor és a kettős DAC chip miatt - jelentősen megnő.

Használat közben nagyon apró, jóformán elhanyagolható szoftveres zökkenőkkel, vagy angolosan mondva bugokkal találkoztunk csupán. Az eszköz 3 percnyi azonosítás után tudott csak rácsatlakozni a WiFi hálózatra, illetve néha lehetővé tette a zárolt kijelzőn történő zene navigálást, máskor nem. Néha úgy tűnt, hogy 1-2 másodpercnyit töpreng, mielőtt elindítaná a zenefájlokat, jóllehet, ez már a 100-200 MB méretű felvételeknél történt. Az oldalsó fizikai nyomógombokkal csak ugrani lehet a zeneszámok közt, a felvételekbe való beletekerést azonban egyelőre nem támogatja. A beépített memórián tárolt mappákban lévő albumborítókat meg tudta jeleníteni, az utólag behelyezett memóriakártyán nem. Ezek hosszú távon nem nyomtak negatív bélyeget a használatra, és a gyártót ismerve a parányi furcsaságokat rövidesen úgyis orvosolják szoftverfrissítések formájában. Utóbbi épp úgy működik, mintha okostelefont használnánk: ha rácsatlakozott helyi hálózatunkra, akkor az X5 3rd gen felajánlja, hogy letöltsük az aktuális firmware csomagját. Tesztidőszakunk alatt is volt rá példa, hogy lehúzzunk egy kb. 250 MB-os frissítést, ami telepítéssel együtt kb. 15 percet vett igénybe. Egyébként a gyártó honlapjáról is letölthető az aktuális firmware verzió (mi az FW1.1.6-os kiadást teszteltük, amely kapásból 12 szoftveres bakit orvosolt).

Hangminőség

Az X5 3rd gen teszteléséhez két fülest vettünk elő, melyekről korábbi cikkekben már tettünk említést: Focal Listen és Astell&Kern Michelle. Amennyire emlékezetünk lehetővé tette, érzékeltük, hogy az új DAP térábrázolás és részletező képesség terén is felülmúlja az általunk ismert, kisebb vagy korábbi lejátszókat. Logikusan, hiszen az új elektronika olyan D/A konvertereket tartalmaz, amelyekkel eddig csak lényegesen drágább eszközökben találkozhattunk.

A mobiltelefonon tárolt, tömörített zenék és ugyanazok X5-ön megszólaló, stúdió minőségű változatai olyan szintű eltéréseket eredményeztek, mintha DVD-ről váltanánk UHD BD-re. Több, finomabb és szebb részlet, jobb dinamika, audiofil irányítottsággal és közvetlen, intim szférába hatoló közeli hangsávokkal. Míg az olcsó elektronikák megőrzik a digitális jel tömény, kásás dinamikáját, addig ez az eszköz inkább csak fűszerez, az ízeken változtat kicsit, de az információ mennyiségét semmiképp nem akarja korlátozni. A rendkívül kihegyezett, tagolt motívumok és a szépen középre irányított, pillekönnyű éneksáv önmagában megmagyarázta, hogy miben több az X5, mint kisebb testvérei.

A lejátszó hangjába nem tudtunk belekötni, ellenben a kiválasztott fejhallgatót illetően bizonytalanná váltunk. Könnyed, középmagas frekvenciákra orientált stílusa ezúttal vékonnyá és szárazzá tette a Listen-t és 50-es hangerő (120 az X5 gen3 legfelső jelszintje) fölött az énekre rakódó, fémes bevonat hűvös, fárasztó lett. A FiiO zsebhifije őszinte és felbontásra kihegyezett hangja által a precíz rendszereket még tovább tessékeli önnön karaktere felé, ezért a Listen inkább analitikus lett, mint szórakoztató. Puhább, simulékonyabb, ún. univerzális stílusú fülesekkel remekül kompenzálható az elektronika tárgyilagos közlésmódja. Olyan modellek, mint a Sennheiser MOMENTUM, OPPO PM-3 vagy a Bowers & Wilkins P7 lehetnek számára ideális partnerek.

A Focalon keresztül is észrevettük, milyen szépen elkülönül és középre orientálódik az ének s mennyire mozgalmas a színpad. A dobok félreeső helyről, mégis kristálytisztán hallatszottak, a szintetizátor lecsengéseivel nem tudtunk betelni, steril, stúdiós hangulatú légkörben szólalt meg a Daft Punk - Get Lucky. Néhány nap elteltével, ha hangyányit is, de melegebbé vált az X5 3rd Gen közlésmódja. Eliane Elias - I Thougt About You c. számában a sejtelmes kocsmaköd sem maradt ki a fókuszált hang körül.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a szimmetrikus kimenet előnyét is. Korábbi tapasztalatainkra alapozva sejtettük, hogy valamivel jobbá teszi az eredményt, ha ezt a csatlakozót használjuk, és így is lett. Három zeneszámot (Daft Punk - Get Lucky, Sara K. - Stars, The 52nd Street Blues Project - You Lied) elindítva, közben oda-vissza cserélgetve a Michelle kábelét, figyeltük az eltéréseket. A szimmetrikus kábel mellett szólt, hogy az énekre rakódó, leheletvékony fémes réteget szinte teljesen el tudta tűntetni, valamint a térben elhelyezett hangszereket kicsit széjjelhúzta egymástól. Ha nagyon odafigyeltünk, akkor feltűnt, hogy szélesebb lett a térérzet és ezzel némi levegősség, könnyedség került az összképbe. Így ismét bebizonyosodott, hogy a szimmetrikus kábel a háttérbe eső részletek izoláltságát képes csökkenteni, ugyanakkor a tér érzékeltetése és a digitális íz csökkentése szempontjából is érdemes alkalmazni, ha fülesünk alkalmas rá. Annyit hozzá kell fűznünk, hogy a fentebb ecsetelt különbségek felfedéséhez az AK kb. 240 000 Ft-os termékét kellett bevonnunk, amiből sejthető, hogy precíz és érzékeny hangszórókészlet az alapja mindennek.

Végszó

A FiiO X5 3rd gen méltó utód lett és számos tekintetben felülmúlja az előző generációt. Igaz, hogy az új extrák miatt árcédulája is feljebb kúszott, viszont rajta kívül nem tudunk rámutatni olyan lejátszóra, amely ugyanebben a kategóriában vele azonos extrákat mutat fel. Hangja zeneibb és könnyedebb lett, jóllehet, intimitás, szellősség, térábrázolás terén a nagyobb készülékeket nem éri utol. Ideális középutat képez a borsosan árazott high end ékszer lejátszók és a korlátozottabb képességű, kisebb FiiO DAP-ok közt. Valószínűleg kevesen fogják minden létező tulajdonságát kihasználni, de ahhoz, hogy egy hosszú utat minőségi hangon megszólaló zenével fessünk alá, teljességgel megfelel, ráadásul csinos és külső hangkártyaként is bevethető, tehát otthon sem kell a fiókba száműzni.

1 2

Következő oldal >