FiiO X1 II mobil hifi lejátszó teszt

Pénztárcakímélő zsebhifi

2016. november 14., hétfő, 17:35

FiiO audio hifi lejátszó audio lejátszó hifi lejátszó mobil hifi FiiO lejátszó lejátszó teszt zenelejátszó teszt FiiO audio lejátszó audio lejátszó teszt mobil lejátszó teszt

Sokan nem akarnak, vagy nem tudnak telefonról zenét hallgatni, és olyan eszközt keresnek, amit kifejezetten e célra optimalizáltak, ugyanakkor nem is túl drága. A FiiO X1 II méltán sikeres elődjére alapozva viszi tovább praktikumot és minőséget ötvöző adottságait, olyan köntösbe zárva, aminek nehéz ellenállni.

MP3, MP4 és azon túl

Mai napig léteznek még tesztalanyunknál is olcsóbb, nagyáruházak polcain tömegszámban tornyosuló MP3/MP4 lejátszók, melyek talán még apróbbak is, viszont náluk aligha kapunk alumínium készülékházat, ilyen gazdag fájl-kompatibilitást és/vagy bővíthető memóriát. Utóbbi kiemelkedő az elődhöz képest 20 %-kal drágább X1 II esetében, mivel már 256 GB kapacitású micro SD kártyákkal is használható, tehát még veszteségmentes formátumokból is több napnyi folyamatos lejátszásra elegendő műsort tölthetünk rá.

Az összképet figyelembe véve nehéz megállapítani, hogy mely vetélytársakhoz lehetne mérni az X1 II tudását. Megegyező áron kínálják pl. a Sony hasonló ergonómiára épülő, NWE394L mobil zenelejátszóját, mely csaknem feleekkora tömegű és tartalmaz FM rádiót is. Viszont a támogatott fájlformátumok listája csaknem fele, mint a FiiO-nak, és a 8 GB háttértár nem bővíthető. Sorolhatnánk még számos ilyen példát, mindegyiknek ugyanaz lenne a vége, hogy az X1 II-vel megegyező extrákat a 40 000 Ft alatt megvásárolható, kifejezetten zenelejátszó eszközök nem tudják felmutatni.

Mi változott?

Elődjéhez képest nem csak kozmetikai, hanem műszaki tekintetben is fejlődött az X1 2nd gen. Készülékháza 1-2 milliméterrel, súlya 4 grammal kisebb lett. Ennek ellenére ugyanúgy 12 üzemórát ígér, mindazonáltal 1800 mAh-ás akkumulátora 25 %-kal gyorsabban tölthető fel, így a 100 %-os kapacitás elérése nem 4, hanem 3 órát vesz igénybe. Néhány hajszálnyit javultak olyan jellemzők is, mint a jel/zaj viszony, kimeneti impedancia és dinamikatartomány. A PCM5142 DAC helyére PCM5242 került, minden más (SoC, műveleti erősítő) maradt a régi.

A készülékház látványosan megváltozott, olyannyira, hogy első ránézésre mintha nem is FiiO termék volna. A kerekített oldalaknak köszönhetően kellemesebb a fogás, mint a korábbi generációnál (meg merjük kockáztatni, hogy ergonómia terén az X1 II jelenleg a gyártó legjobb hordozható zenejátszója). A formatervet egyértelműen az okostelefonos világ ihlette, ennél jobbra csak akkor sikerülhetett volna, ha a tetőlapokat és azok sarkait is lekerekítik. Utóbbi vélhetőleg megdobta volna az árcédulát, márpedig az X1 II fő érdeme, hogy szigorúan teljesíti az elvárásokat. Nem tűnik gagyinak, de 40 000 forintért nem is szabad, hogy az legyen. Mindazonáltal a prémium extráktól még mentes, gondolunk itt a nagyobb kijelző vagy beépített WiFi hiányára.

A mechanikus tárcsát felváltó, érintésérzékeny kör alakú felülettel együtt a komplett előlap fényes feketére cserélődött. A kezelőszerv leváltását díjaztuk, a csillogó felületet kevésbé, mert minden ujjlenyomat azonnal meglátszott rajta. Nemes gesztus viszont, hogy a gyártó egy félig áttetsző műanyag védőtokot (jobban mondva keretet) is mellékelt az X1 II mellé, mely esetleges balesetek során megvédheti a készülékház éleit. Az előlapon lévő, elődtől örökölt 320 x 240 pixeles kijelző ugyancsak ismerős motívum, átlagos kontraszt és fényerő szinttel.

Használat közben

A menürendszer alig változott, ezt főleg annak alapján észleltük, ahogy mindent magától értetődően elérhettünk. Néhány percnyi használat után jöttünk rá, hogy ezt a struktúrát már kívülről ismerjük (két éve jelentettük meg az első X1-ről szóló cikkünket), kialakítása a legkevésbé sem bonyolult. A főmenü és az alpontok listanézetében egyaránt használhattuk az érintésérzékeny kört léptető eszközként. A beállítások között olyan alapvető funkciókkal találkoztunk, mint az időzített elalvás, billentyűzár személyre szabása, USB mód (autóhifi fejegységre kötve iPod-jellegű médiahordozóként is használható az X1 II) beállítása stb. Elérkeztünk egy másik hangsúlyos újdonsághoz is, mégpedig a beépített Bluetooth meglétéhez. Tesztalanyunk vezeték nélkül is képes továbbítani a rajta tárolt hangműsorok jelét külső eszközök (pl. mobil hangrendszerek, vagy autóhifi fejegységek) felé, ami értelemszerűen a hangminőség romlását okozza, de háttérzenei és kényelmi szempontokból jónak mondható, praktikus extra.

Tetszett, hogy az eszköz villámgyorsan (legalább is a mi relatív sebesnek számító iPhone-unkhoz képest még fürgébben) képes volt váltani veszteségmentes számok között. 10, 20, de még 50 MB kapacitású fájlokat is gondolkodás azonnal indított, lényegre törően egyszerű szoftverének köszönhetően rugalmasan működött. A nálunk töltött, kb. 3 hetes tesztidőszak alatt egyszer sem fagyott vagy lassult le operációs rendszere, memóriakártyánk beillesztésekor pedig minden alkalommal automatikus könyvtár indexelést végzett. Utólag is csak elhanyagolható, szubjektív kifogásolni valót tudnánk említeni a használatot illetően. Például az, előző évtizedbéli technológiákra hasonlító kijelző látószöge alulmúlta várakozásunkat. Alulról (pl. közvetlenül mellkas előtt vagy íróasztal tetején) nézve kissé kifehéredett a kép, illetve a nagynak ítélt betűkészlet is egyesek számára kicsinek bizonyulhat majd. Ezek nem eget rengető problémák, csak azért említjük meg őket, hogy érzékeltessük, az X1 II nem minden tekintetben utasítja maga mögé riválisait. Persze mindez elhanyagolható abból a szempontból, hogy az ilyen eszközöknél túl a felhasználóbarát kivitelen, elsősorban a hang számottevő.

Hangminőség

Amennyire két év távlatából hangmemóriánkra hivatkozhattunk, nemigen éreztük markáns eltérést az első generáció és az új X1 II hangzása között. Ez persze nem baj, hiszen már az előd karaktere is őszinte elégedettséget váltott ki belőlünk. Újfent kamatoztathattuk nagyfelbontású zenéink értékes részleteit, illetve megkaptuk azt a jellegzetes, tiszta hangképet, amit többnyire 96 kHz/24 bites mintavételezésnél kezd érzékelni a fül.

A FiiO X1 mint megfizethető mobil hifi lejátszó, a vártnál tagoltabb sztereó tér felépítésére képes, árnyalatokat közvetít, és kerüli a durva színezéseket vagy a csorba, kiemelt melléksávokat. Némi figyelmet szentel a térmélységre is, ezért kellően nagy felbontású fülessel azonnal meg tudjuk különböztetni a tőlünk közelebb és távolabb eső effektusokat. Persze, ha valakinek úgy tartja kedve, alkalmazhatja a szoftverben lévő 7-sávos EQ-t, de szerény véleményünk szerint, aki eleve hanghűségre vágyik, annak nem az utólagos hangszínszabályzótól volna célszerű megváltást remélnie. Ugyancsak előnyei közé tartozik a basszusoktól a magas frekvenciáig érzékelhető, kissé kristályos, apró motívumokra kiélezett jelleg.

Tehát akusztikus műfajokkal, és nyitott rendszerű fejhallgatókkal is élveztük veszteségmentes referencia számainkat. Az énekhang középre irányult, a hangszerek gondosan kísérték jobbról és balról, a basszusok pedig egyáltalán nem voltak sem nehezek, sem öblösek. Az olcsó digitális forráseszközökre jellemző, kötött és határozatlan részletábrázolástól tehát nem kellett tartanunk. Ha nagyon kritikusnak kellene lennünk, megemlítenénk, hogy az atmoszférikus részletek és az énekhang légiesebben, közvetlenebb módon képes megszólalni a nagyobb (így logikusan drágább) X3 vagy X5 előadásában. Ezek már nem egyértelműen hangsúlyosak, inkább finom eltérések. Természetesen az érzékeny vájtfülűek közül lehet, hogy egyeseknek az a bizonyos könnyedség kell majd, amit az X1 II néha hajlamos nélkülözni. Pontosan, tisztán és érthetően pendíti a nagybőgőt, zengeti a háttérben csengő xilofont és kifejezi a fémhúrok hidegségét, viszont a komolyabb eszközök mindezt több mozgással, és szellősebb térbeli elhelyezéssel tudják megvalósítani. Ettől függetlenül rossz szavunk nem lehet az X1 II-re, mivel egy vele harmonizáló (30-60 000 Ft közötti értékű, hallójáratba illeszkedő fülhallgatóval vagy zárt fejhallgatóval) partnerrel tényleg hifis, akkurátus élményt nyújt.

Konklúzió

A FiiO X1 II továbbra is korrekt módon szedi csokorba azokat az extrákat, melyekkel elvétve találkozunk más, hasonlóan árazott, veszteségmentes lejátszóknál. Több tekintetben is jobban hajlik a széles felhasználói réteg igényei felé, figyelembe véve a beépített Bluetooth-t és a megnövelt memória kezelést. Mindez, és a jobb ergonómia számunkra teljes mértékben indokolttá tette az árnövelést. Aki ezt az összeget sokallná és hajlandó kompromisszumot vállalni, annak alternatíva lehet az olcsóbb, ám szolgáltatásaiban és küllemében is szerényebb M3, 30 000 Ft felár ellenében pedig már megvásárolhatnánk a jobb hangot produkáló, DSD-kompatibilis X3-at, mely ráadásul USB DAC funkciót is nyújt. Mindazonáltal az X1 II az a termék, amely a jelenlegi FiiO palettán a legjobb ár/érték arány mellett nyújtja adottságait. Kinek ajánlható hát az X1 II? Bizonyára vannak olyan felhasználók, akik a telefont nem használják másra hívások lebonyolításán, közösségi oldalak olvasgatásán kívül, és egy olyan készülékre tartanak igényt, amelyet klasszikus módon telepakolhatnak zenéikkel, iTunes piszkálás, Spotify fiókba lépkedés és minden egyéb bonyodalom nélkül. Jó DAC modulja és kimeneti erősítője lehetővé teszik, hogy olyan füleseket is kiszolgáljon, amelyeket a mezei Androidos mobiltelefonok egyszerűen már nem képesek. Vannak bizonyára olyan felhasználók is, akik lemaradtak az úgynevezett okos eszközök forradalmáról, és mai napig a fizikai nyomógombos telefont preferálják. Nekik értelemszerűen sokkal nagyobb értéket nyújt ez a készülék, mint az érintő kijelzőn elkényelmesedett tábornak. Egy biztos, a FiiO ügyes stratégiát követ és sokak számára esélyt adhat a minőségi mobil zenehallgatás megvalósítására.

1 2

Következő oldal >