FiiO S15 hálózati zenelejátszó teszt

2025. június 10., kedd, 11:55

FiiO audio hifi lejátszó zenelejátszó streamer audio lejátszó hifi lejátszó FiiO lejátszó FiiO streamer lejátszó teszt médialejátszó teszt zenelejátszó teszt streamer teszt FiiO teszt FiiO audio lejátszó

A FiiO bemutatta legfrissebb zászlóshajóját az asztali streamer/DAC szegmensben, mégpedig a minden földi jóval és lehetőséggel ellátott S15 névre keresztelt újdonságát.

A FiiO S15 megjelenése egyenes ági következménye a gyártó üzletpolitikájának, miszerint csináljunk először olcsón jót és ha már bizonyítottunk, akkor feljebb léphetünk abba a szegmensbe, ahol az ár már kezd mellékessé válni. Illetve még ez az ár sincs elérhetetlen távolságban a legtöbb hithű audiofilnek, még éppen lőtávolban van az itthoni minőségi zenehallgatást kedvelők számára. De mit is kínál a gyártó ennyi pénzért? Még ha meglehetős visszafogottsággal fogalmazunk, akkor is azt kell mondanunk, mindent.

Használható, mint streamer, mint DAC, kiküldhetjük rajta a digitális jelet koaxiális, optikai, HDMI ARC, I2S, AES/EBU csatlakozókon. Nem mellesleg teljesen szimmetrikus a felépítése, a tápellátáson sem spóroltak, kapcsolóüzemű tápegység helyett egy alaposan túlméretezett toroid trafó látja el árammal.

Kényelmesen kezelhető, jókora érintőkijelző, távirányító, telefonos applikáció szolgál az kezelés céljára. Tényleg mindent sikerült belezsúfolni a normál rack méretű alumínium dobozba.

Kinézet, csatlakozók

A jókora színes LCD kijelző uralja az előlap nagyjából háromnegyedét, a maradék helyen két nyomkodható/forgatható tekerentyű kapott helyet, amikkel a különböző funkciókat kezelhetjük, érhetjük el és tudjuk a hangerőt szabályozni, ha előfoknak használjuk.

Itt találunk még egy-egy USB-C/USB-A nyílást, a kényelmesebb kezelhetőség érdekében, nem kell feltétlen hátul vakoskodni, ha rá szeretnénk csatlakoztatni valamit. Márpedig abból van bőven, példának okáért egy SSD kártyahely, amit egy USB-C kábellel kell összekötni, ami pont az SSD rekesz alatt található. Az NVME aljzat a hozzáadott kis műanyag adapterben található egy rövidke USB-C kábellel egyetemben.

LAN, SD kártya, USB-A, HDMI IN, HDMI ARC OUT, I2S, AES/EBU, koaxiális, optikai digitális csatlakozók (az AES, koaxiális, optikai bemenetként is használható, ráköthetünk akár egy CD lejátszót is). Trigger OUT, szimmetrikus XLR és aszimmetrikus RCA (abból mindjárt kettő) analóg kimenet, egy földelőcsavar és egy IEC tápaljzat zárja a sort.

A szemfülesebbek észrevehettek két hosszúkás, rombusz alakú műanyag izét, amiknek a célját először teljesen mi sem értettük, de később kiderült, az egyik a WiFi a másik a Bluetooth antennát takarja. Az egyik vesszőparipánk - ha előerősítőnek szeretnénk használni - akkor legyen rajta szub kimenet, itt ugyan ilyen dedikált kimenet, nincs, de ott van helyette az RCA, amivel kényelmesen össze lehet kötni a szubládánkat. A megjelenés elsőrangú, a kijelző jól olvasható, még nappal is (állítható a fényereje) a két tekerőgomb körül színes (beállítástól függő) fénycsíkok váltakoznak diszkréten, vagy harsányabban (ez is állítható). Az összhatás igen pofásra sikeredett, szemet gyönyörködtető a látvány.

Kezelés, szolgáltatások

Android 12 rendszerrel szerelték fel, szinte változtatás nélkül, aminek több előnye is van, mivel van rajta Google Play, csak be kell jelentkeznünk és azt telepíthetünk rá, amit akarunk (tényleg bármit, még az Időkép appjával is elboldogult).

Mi rápakoltuk a TIDAL-t, az Apple Music-ot, a Radio Paradise, a YouTube Music és a sima YouTube alkalmazást! Széles vigyorral néztünk a kijelzőjén videókat, miközben szólt a zene. Persze nem ez az elsődleges célja, ezért kipróbáltuk az USB Audio Player Pro-t is, azzal is hiba nélkül együttműködött. A lehetőségek száma közelít a végtelenhez, egyedül csak a beépített háttértár mérete szab határokat, de hétköznapi használatra bőven elegendő az is. Az érintőképernyő válaszideje bőven elég gyors, általában azt használtuk - az esett pont kézre - aminek csak egy hátránya volt, hamar maszatos lett, szorgalmasan gyűjtögette az ujjlenyomatokat. A mellékelt távirányitót az első használat előtt párosítani kell, lévén nem infra, hanem Bluetooth kapcsolattal működik - ami egyébként jól jött, nem kellett pontosan megcélozni az érzékelőt, bármilyen helyen és állásban működőképes maradt. Természetesen Roon Ready képes, igaz egy kis csavarral, még folyamatban van a validálás a Roon műhelyében, így FiiO R7-nek ismeri fel, de ez a világon semmit sem jelent, vidáman hagyja magát irányítani és beállítani. Mint feljebb is említettük, SSD-t is rakhatunk a mellékelt NVME aljzattal rendelkező adapterbe, amit utána a hátlapi USB-C kábellel köthetünk össze. MicroSD kártyát is fogad, vagy flash meghajtót, NAS, uPNP, SMB, WebDAV protokollokat és hordozható merevlemezeket is támogat. Formátumok terén sem válogatós, PCM 768 kHz (a koaxiális és az AES/EBU kimenet is támogatja a 384 kHz felbontást!) és DSD512, plusz a kihalófélben lévő MQA sem probléma neki. Lehetőségünk van az összes formátumot röptében átkonvertálni DSD64-re, ha valakinek az jobban tetszik. Az I2S kimenet csatlakozása konfigurálható, valamennyire alkalmazkodva ezzel a szabványtalansághoz, ami ezen kapcsolat jellemzője. Samsung Odyssey OLED G8 monitorunkkal sem volt problémája az eARC kábelezéssel. Zavaró dolgot nem igazán vettünk észre, önmagában külső kiegészítő nélkül használva zökkenőmentesen és főleg gyorsan működött, melegedni egyáltalán nem melegedett, nem zörgött, nem sípolt, nem recsegett. Amit még feltétlen meg kell említenünk, eddig voltak kifogásaink a WiFi kapcsolattal szemben, de ez most elillanni látszott, nem tudtuk megkülönböztetni a vezetékes LAN kapcsolattól, ami igen jó hír a pénztárcánknak, kábel nélkül is teljességgel elfogadható minőséget produkált.

Belül

AKM AK4191, AK4499X és XMOS 16-magos XU316 biztosítja a DA átalakítást, amit egy 35 W-os toroid trafó lát el árammal, Snapdragon 660 processzor vezérli, két darab Accusilicon AS318B kristályoszcillátor szabályozza az ütemet, 64-giga háttértár és 4-giga rendszermemória társaságában. Elna és Wima alkatrészek egészítik ki az OPA1612 opampokat.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A sztereó erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One Signature, Cocktail Audio X50D, FiiO SR11, WiiM Ultra streamerek, Satori hangfalak, SVS SB-3000 szubláda, AudioQuest Night Owl Carbon és Meze 105 AER füles, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és VIABLUE kábelezés.

Hangminőség

A legkisebb testvérnek már sikerült minket levenni a lábunkról a maga zenei és szórakoztató hangjával, ami az árához képest egészen kivételes teljesítmény. Éppen ezért előre is nagy reményeket fűztünk a bátyushoz, tudja-e folytatni ezt a remek vérvonalat, méltó lesz vajon az elődjéhez? A beüzemelés után, rögvest belecsaptunk a lecsóba egy kis - éppen reklámként felbukkanó - Mahler 5. szimfóniával. Ahol újfent konstatáltuk, szinte lehetetlen vállalkozás egy komplett zenekart bepakolni egy kis szobába, legyen az bármilyen drága masina. Viszont az is feltűnt, elmerülten hallgattuk már egy órája és egyáltalán nem szándékoztunk abbahagyni, a fent leírtak ellenében sem. Sikerült neki elhitetni, hogy ő bizony (mint a kistesó) elő tudja ezt adni oly módon, ami segít elmerülni a zenében, kellemes hallgatni, nem kapunk tőle fejfájást. A hatalmas dinamika, hangsúlyos fúvós hangszerek - ilyen telt közép/felső tartományt nem is tudjuk mikor hallottunk utoljára - a legszebb analóg korszakainkra emlékeztetett, ahol még nyoma sem volt semmiféle digitális kiürülésnek, vékonyságnak. Bíztató kezdet.

Átnyergeltünk a tesztekhez használt zenéinkre, ha már nagyzenekar, akkor legyen Hans Zimmer prágai koncert. Aztán ott is maradtunk. Ismerős mindenkinek az az érzés, mikor készüléket cserél az ember és utána olyan új hangokat hall meg a zenékből - pedig már vagy százszor hallotta - amik addig fel sem tűntek, vagy nem "jutottak szóhoz" a hangosabb hangszerek miatt, nem volt elég nagy a felbontás. Pont ez az érzés fogott el minket, hitetlenkedve hallgattuk, biztos jól hallottuk, amit hallottunk? A fergeteges és mindent elsöprő mélyhangok most több súlyt és pontosságot "kerekséget" kaptak. Sőt túl sokat is, az eddig használt szub beállításokat lejjebb kellett venni -3 dB-lel! Eddig egyetlen forráskészülék sem produkált még csak hasonlót sem, mintha erősítőt, vagy hangfalat cseréltünk volna. A torzított gitárnak, ha nincs elég súlya, teste, akkor csak valami testetlen recsegés hallatszik, pont a lényege vész el, itt a test is megvolt, mellette kapott olyan felső tartományt, amire még az ínyencek is elismerően csettintenének. Kézzelfogható valósággá vált a cintányérok megütésekor hallható hang, nem csak "megszólalt valami", hanem a fülünkbe ugrottak a tranziensek, néha kifejezetten összerezzentünk ezek hallatán. Kiterjedése és tömege (ha lehet ezt mondani egy cintányérról) lett ezeknek az ütőhangszereknek, még az éppen megütött tányér hangján is hallatszott, mekkora dinamikatartományban tud mozogni.

Abszolúte nem válogatott a zenei stílusok között, Mike Oldfield Oceánia számán sima és bársonyos. Mark Knopfler zenéin ritmikus és kifejező, keményebb zenéken (AC/DC, Metallica, Slayer, Nightwish) zúzós és határozott. Amit sokan hiányolnak a digitális világban, az a mélyek teltsége és a középmagas tartomány kicsit visszafogott megszólalása, hiába kompenzálja valamennyire a minden részletre kiterjedő felbontás, valami hiányérzete mindig marad az emberben. A FiiO S15 ezeket a hátrányokat nagyszerűen kiküszöbölte, a jó értelemben vett analóg hangzásra hasonlít, vagy egy jó csöves erősítőre. Nem veszik el a részletekben, hanem a lényegre összpontosít anélkül, hogy elvesztené a felbontását. Ott vannak azok a részletek és bőven elég a felbontás, de nem tolja a képünkbe, nem terheli vele a fülünket és az agyunkat. A jó forráseszközök - no meg a többi - nem hagyatják abba velünk a zenehallgatást, egyáltalán nem fárasztanak, ösztönöznek a minél több album meghallgatására. Visszatérve Mike Oldfield The Songs of Distant Earth lemezére, amin a jelenlévő telt és kerek mélyhangok bizony ott vannak és alapot adnak, kiegyensúlyozzák a szólamokat - ellenben nem minden gépezet képes visszaadni ezt a mélytartományt úgy, hogy közben nem laposodik el, vagy válik alig hallhatóvá ez a rész - ezt is sikerült hiba nélkül abszolválni. Csak ültünk a hangfalak előtt és gyönyörködtünk abban a bársonyszerű, simogatóan lágy tónusban, amit ez a felvétel sugallani kívánt. Óvatosan megkínáltuk a mai egyen zenékkel is, ahol a dinamikatartomány értelmezhetetlen fogalom és még azokból is megpróbálta kihozni a legtöbbet, legalábbis jóval később fájdult meg tőlük a fejünk a szokásosnál. Egyszerű feladatnak tűnik egy szóló hegedű megszólaltatása, pedig egyáltalán nem az, talán csak a zongora múlja felül. Bizony a hegedű képes olyan hangnyomást kelteni, ha közelről mikrofonozzák, hogy az bizony torzításnak hallik. A FiiO S15 a többiekkel szemben nem kompenzált, nem rakott rá egy édeskés réteget, amitől ugyan visszafogottabb lesz a hangzás, de köze sincs a valósághoz. Azt adta, ami a felvételen volt, nem kezdett el finomkodni, meglepő módon mégsem vált közben fárasztóvá.

Nem hagyott bennünket nyugodni a bennünk lakozó kisördög és elindítottuk ipari mennyiségű tételben Boris Blank felvételeit és a Rogue One keserédes, komor hangulatú filmzenéjét. Kiderült, hogy talán még jobb a basszus mint, ahogy addig megismertük. Könnyed, telt, mellbevágó, kottázható, magabiztos és még lehetne sorolni a jelzőket. A Star Wars spin-off (ami talán a legjobban sikerült rész az első három után) atmoszférája lenyűgözött, mélyen elgondolkodtatott, mennyire igazságtalan tud lenni az élet. Ehhez az érzethez kellett az a zenei minőség, amit az S15 át tudott adni a hallgatóságnak, anélkül nem lett volna kerek a történet. És ehhez elég volt csak a zenét hallgatni, a film nézése nélkül.

Hálózati futóműként is kipróbáltuk és ha óvatosan akarunk fogalmazni, akkor még magasabb fokozatra kapcsolt a hallgathatósága... Kihozta a jelenlévő DAC-okból a maximumot, olyan dolgokat, amikről még saját maguknak a DAC-oknak sem volt fogalmuk. Hölgyeim és uraim, parádés előadást hallottunk, aminek a főszereplője a FiiO S15 streamer volt.

Konklúzió, ajánlás

Ilyen könnyű dolgunk ritkán van, ez az egyik, ahol a hangminőség feledteti a kezelőszoftver fejvakarós érthetetlenségeit. A legjobb értelemben vett analóg hangot megközelítő tónus, pazar felső/közép és olyan mélytartomány, ami ebben, de még a felette lévő kategóriában is a párját ritkítja. Streamerként az AKM átalakítók hozták a stabilan bársonyossággal reklámozott (és tényleg az volt) előadást, futóműként még egy fokot léptek előre. Egészen kivételes csatlakoztathatósági lehetőségek, gyönyörű kijelző, számtalan telepíthető app a Play áruházból. Az Ajánlott Vétel plecsni nem vitás!

1 2

Következő oldal >