FiiO DM15 R2R hordozható CD-lejátszó teszt

2026. április 2., csütörtök, 11:25

FiiO audio hifi lejátszó CD-lejátszó FiiO teszt FiiO lejátszó FiiO CD-lejátszó hordozható CD-lejátszó CD-lejátszó teszt

Újra tombol a retró, ami jelen értelmezésben nemcsak azokat érint, akik már éltek a CD aranykorában. A mai fiatalok is szívesen felfedezik az internetkorszak előtti fizikai zenehallgató médiumokat. Itt jön a képbe a FiiO DM15 R2R nevű eszköze, mely lényegében egy hordozható CD-lejátszó. Vintage ihletésű, de közben erőteljesen érződik rajta a modern éra. Ideje megpörgetni!

A FiiO DM15 R2R a korábban tesztelt FiiO DM13 továbbfejlesztett változata. Árban 40 000 forint körüli pluszt jelent (e sorok írásakor 110 000 Ft környékén kapható), ami nemcsak vizuális, hanem műszaki tartalomban is továbblépéseket takar. Hosszú a változtatások listája, de a legfontosabb, hogy ez a CD-lejátszó nem a kistestvérében lévő kettős Cirrus Logic, hanem R2R (amiben magyar nyelvben ellenállás-létrás áramkörként is szoktak hivatkozni) DAC-ot alkalmaz. Nemcsak egy restomod-discmant kapunk a pénzünkért, ugyanis a DM15 további funkciókat kínál a vegyes igényű zenekedvelőknek.

Lehetőség van számítógépes DAC-ként történő használatra egy hátoldali USB-C csatlakozó segítségével. Az analóg kimenetekkel hallgatni tudjuk az R2R DAC analóg kimenetét, de simán digitális futóműnek is bevethető az eszköz, utóbbi esetén optikai vagy koaxiális jelet lehet küldeni más DA konverterekhez. Végül, de nem utolsósorban Bluetooth küldésre is van mód, AptX Adaptive-ig bezárólag számos kodek támogatott (LDAC nem). A lejátszót nem lehet külső számítógépes CD-olvasóként használni, bár arra van lehetőség (ami jópofa részlet volt már a DM13-nál is), hogy egy hozzá csatlakoztatott USB-s adathordozóra rippeljünk, WAV formátumban.

Küllem

A FiiO-tól megszokott, kulturált csomagolás praktikus kiegészítőket is tartalmaz. Utóbbiak közé tartozik egy infravörös távvezérlő, ha fotelből, hagyományos CD-lejátszóként vezérelnénk az eszközt. A formaterv hasonló, mint a DM13-nál, de látszik, hogy a fejlesztőcsapat tanult a kisebb modell korlátjaiból. Az új kijelző, bár kisebb, több információt képes megjeleníteni. A fizikai gombok fentről az előlapra költöztek, jobb oldalra. A kijelzőtől balra találunk basszuskapcsolót, ki és bemenetválasztót, illetve a 3,5/4,4 mm-es Jack fejhallgató kimeneteket. Nálunk az ezüst kiadás vendégeskedett, de ettől eltérő verziók is léteznek (az éppen elérhető változatokról a forgalmazónál célszerű érdeklődni).

Az előlapon lévő fekete sáv és a zárófedél ablaka is hőkezelt üvegből készült. Utóbbi teljes egészében látni engedi a behelyezett lemezt, amit a CD kedvelői joggal díjaznak. A jelszint (hangerősség) vezérlésére bordázott szélű potméterrel van lehetőség. Hátul egy-egy USB-C csatlakozót látunk (az egyik adatátvitelre, a másik töltésre szolgál), ESP kapcsoló és vonalszintű kimenetek társaságában. A 3,5 mm-es Jack aljzathoz jár egy átalakító, amennyiben koaxiális jelet kívánunk kihozni belőle (optikai kábellel is lehet használni, mini toslink adapter segítségével).

Összességében a FiiO DM15 R2R megjelenése kellemes, elegáns benyomást kelt. A rajta lévő gombok meglehetősen kicsik, amit nagyobb kézzel rendelkezőknek szokni kell. Viszont a kezelőszervek elrendezése ízléses. Egyelőre nyílt kérdés, hogy az üvegfedél mennyire strapabíró, de valószínű, hogy ezt az eszközt a legtöbben nem a zsebükbe vágva fogják hurcibálni (ahhoz egyébként is relatív nagy). Félig ide fűződik, hogy narancs, fekete és barna színben is kapható védőtok a lejátszóhoz - bár az üvegfedelet az sem védi, legalább az alumíniumház nem fog karcokat gyűjteni utazások során.

Használat közben

Ahogy a legtöbb FiiO termék, a DM15 R2R is praktikus kiegészítőkkel érkezik. Találunk dobozában USB-A-C kábelt és átalakítót, a fentebb említett Jack-RCA koaxiális adaptert, valamint tartalék gumitalpakat, ha a készülékházon lévők idővel lejönnének. Az üvegfedelet két apró, de erős mágnes zárja, ezért mindkét kezünkre szükség lesz, hogy egy határozott mozdulattal felnyissuk. Ezután már nagyon könnyen mozgatható a fedél, legfelső állásban kitámasztható (és teljesen felnyílik, ami a DM13 esetében nem volt lehetséges). Csak arra kell figyelni, hogy ne ejtsük le, ilyenkor elég élesen landol, ami talán nem okoz kárt a lejátszóban, de kellemesnek sem mondható érzéssel párosul. A minőségérzeten sokat dob, hogy alumínium készülékházat alkalmaztak, ránézésre és kézben tartva is tisztességes hordozható hifi eszköz benyomását kelti.

A FiiO többféle igénynek próbált megfelelni, ami azzal is jár, hogy adott a már említett gombok és kapcsolók sokasága. Egy félhomályos szobában elég nehéz látni az alattuk lévő jelöléseket, emellett aprók is, ami picit körülményessé teszi a kezelést a DM13-hoz, vagy a hagyományos, asztali lejátszókhoz képest. Előrelépés azonban az előlapi kijelző. Bár betűmérete kisebb, több információt mutat egyszerre. Néhány másodperc után automatikusan kikapcsol, de ez menüből módosítható. A hangerőszabályzó is jobb szerintünk, mint a DM13-nál alkalmazott, egyszerű "plusz és mínusz" gombos megoldás.

Ha rippelni szeretnék, a potmétert nyomva be tudunk lépni a menübe, itt Rec Mode-ként találjuk e funkciót. Automatikus kikapcsolás is lehetséges, ha huzamosabb ideig nem hallgatunk zenét. Ezen kívül frissítés, nyelvválasztás (angol vagy kínai) és EQ választás található a menüben. A beépített hangszínszabályzó profiloktól ne várjunk csodát - adnak némi fűszert a zeneélménynek, de mindegyiken érződik, hogy erősen eltol bizonyos frekvenciasávokat, akár a szükségesnél erősebb mértékben is. Örömhír viszont, hogy a DM15 R2R nemcsak papíron, hanem a valóságban is szebb, pontosabb hangzást nyújt, mint korábban tesztelt rokona.

Hangminőség

A CD-lejátszó meghallgatásához saját Beyerdynamic Custom One Pro fejhallgatónkat használtuk, majd kíváncsiságból az éppen nálunk vendégeskedő Austrian Audio The Arranger-t is csatlakoztattuk hozzá, hogy kiderítsük, mit kapunk, ha nem a füles képez szűk keresztmetszetet. Bár nem volt módunk közvetlenül összemérni a kisebb DM13-as modellel, saját memóriánkra és korábbi jegyzeteinkre támaszkodva hamar kiderült, hogy a DM15 egy pontosabb dinamikával, fejlettebb magas frekvenciás textúrával dolgozó CD-lejátszó lett. A saját fejlesztésű R2R DAC egyszerűen jobb, természetesebb felbontást nyújtott, mint a másik modellben alkalmazott Cirrus chipek.

Eric Clapton - Unplugged c. koncertalbuma kitűnő arányokkal, a rá jellemző élénk és életteli atmoszférával jelent meg. A színpadképet kissé felületesen, nagy vonalakban ábrázolta a lejátszó, de a dinamika és a basszuskezelés (ahogy a zenész lábával dobogott a színpadon és a gitár lecsengéseit figyeltük) kifejezetten meggyőző volt. Az énekhang felszabadultan, tisztán és közvetlenül jelent meg. Az összkép (függetlenül attól, hogy melyik fejhallgató volt használva) enyhén lágy, analógos módon meleg hatást keltett, másképp fogalmazva nem azt a rideg, túl digitális érzetet kaptuk, ami egyes belépőszintű CD-lejátszóknál előfordulhat.

Yuja Wang - Sonatas & Etudes c. lemezének első számát (Frederic Chopin - Piano Sonata no. 2 in B flat minor) legalább százszor meghallgattuk az utóbbi évek során. Ezt a virtuózi módon előadott darabot teljes egészében zongorajáték uralta. A hangszer körüli tér nem volt olyan mélyen és szélesen megjelenítve, mint más (többször drágább) lejátszók tesztjénél és a magas frekvenciák inkább egyfajta selymességgel jöttek át, ami, hozzá kell tenni, nem egyenlő a tompasággal. Viszont a központban lévő zongorajáték árnyaltan, nagyon finom árnyalatokkal és határozott dinamikai rajzolattal jelent meg, ami segített élvezni, követni a szélsőségesen ingadozó hangulatú taktusokat. Nem volt olyan érzésünk (a The Arrangerrel sem), hogy a hangszer fölé hajolva hallottuk volna a zenét, de a Steinway & Sons zongora gazdag karaktere így is elég határozottan megjelent. Itt változatlanul a semleges hangbeállításnál maradtunk, nem igazán vettük hasznát a "Classic" EQ profilnak, mely komolyzenére szolgált elméletben, gyakorlatilag viszont épp a hangszer drámai, súlyos basszusát korlátozta le, miközben a közép/magas frekvenciáknál fedettséget okozott.

A könnyedebb zenei stílusok esetén már jóval kevésbé foglalkoztatott minket az R2R lágyabb oldala, helyette a fentebb dicsért, egyszerre bátor és aprólékos dinamika, illetve az artikulált hangszer megjelenítés tette élvezetessé a hallgatást. A Blink-182 punkbanda First Date c. nótája robbanékony, friss és élénk színekkel stimulálta dobhártyánkat. Minden zenész pontosan követhető volt, de a hangszerek nem tódultak előre túl erőszakosan. A cintányér minimálisan lágy tónussal jelent meg, de ez még nem tette ködössé a karaktert. Legjobban a rock és elektronikus műfajokat élveztük, ami mellékes jó hír lehet azoknak, akik a FiiO DM15-öt tudatosan főleg a Discman virágkorából (90-es évektől 2000-es évek közepéig) származó lemezekkel szeretnék használni. Ettől függetlenül is egy finom, kellemes karakterű belépő DAC-ot hoztak létre a FiiO tervezői, mely nem próbált világot megváltani, de rávilágított arra, hogy a cég saját fejlesztésű megoldása mennyivel jobb szeparációt és életteliséget tud, mint a DM13 külső féltől származó áramköre. A karakterről írt jellemzés teljes egészében érvényes USB DAC módra is - lényegében ugyanazt a hangzást kapjuk, mint CD lemezek esetén, akkor is, ha számítógépen tárolt fájlokat hallgatunk. Logikusan a felbontás és térbeli részletesség függ attól is, hogy tömörített-e a lejátszott műsor, mindenesetre remek hír, hogy a beépített DAC tudását alternatív úton is ki lehet használni.

Végszó

A FiiO DM15 R2R ízléses kombinációja egy barátságos hangzású DA konverternek és egy hordozható méretű, halk CD futóműnek. A fizikai kivitel és a hang is fejlődött a DM13-hoz képest, így teljességgel megalapozott a 40 000 forint körül áremelkedés. Szolgáltatáscsomagjának fontos része, hogy önálló USB DAC ként is használható, illetve a szimmetrikus hangkimenet alkalmazásával még egy szinttel tisztább karakterre lehet számítani. Ha valaki manapság újra átélné a hordozható CD-lejátszók élményét, akkor főleg a használt, vagy nagyáruházak polcain porosodó, pár tízezer forintos, kevésbé nívós nevektől származó műanyag alternatívák között találja magát. Ebben a felhozatalban üdítő, hogy a FiiO egy fémházas, jobb funkcionalitású, szebb hangzású ajánlattal áll elő, mely könnyen lehet, hogy még a nagyméretű belépő CD-lejátszóktól is elvonja a potenciális vevőket, mert egyszerűen jobban kihasználható - és közben bárhova magunkkal tudjuk vinni. Ahhoz képest, hogy a CD-t már többször is halottnak nyilvánították, 2026-ban szemlátomást egyike a retró hullám fő ünnepeltjeinek. Nehéz ellenállni az ünnepi hangulatnak, ha ilyen ízléses tálalással párosul.

1 2

Következő oldal >