Cambridge Audio CXN100 SE hálózati zenelejátszó teszt

2026. november 5., csütörtök, 09:10

Cambridge Audio audio hifi lejátszó zenelejátszó streamer hifi lejátszó hálózati lejátszó audio lejátszó hálózati zenelejátszó hálózati streamer lejátszó teszt streamer teszt hálózati zenelelejátszó teszt

Egy klasszikus streamer és előerősítő, amiben egyesült a Cambridge Audio összes olyan ismérve, amivel megszerettük az évek során. Minden igényt kielégítő összeköttetési lehetőségek, letisztult és elegáns formavilág, szép és informatív kijelző jellemezte a CXN100 SE típust.

A digitális hangreprodukció világa az elmúlt évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a fizikai adathordozók domináltak, ma már a streaming szolgáltatások és a nagy felbontású hálózati lejátszók jelentik a minőségi zenehallgatás elsődleges forrását. Szerkesztőségünkbe a napokban egy olyan készülék érkezett, amelynek elődjei már komoly hírnevet vívtak ki maguknak a középkategóriás audiofil szegmensben. A dobozban a Cambridge Audio CXN100 SE streamer és előerősítő lapult, amelyet arra hivatottan terveztek, hogy a modern otthoni hangrendszerek digitális központjává váljon. Kíváncsian vártuk, mit tud nyújtani ez az új iteráció, így a szokásos alapossággal fogtunk neki a beüzemelésnek és a több napon át tartó, kritikus meghallgatásnak.

Kinézet, csatlakozók

Amikor kicsomagoltuk a tesztkészüléket, azonnal feltűnt a márka védjegyévé vált "Lunar Grey", azaz hold-szürke alumínium előlap. Az összeszerelési minőség példásnak bizonyult; az illesztések pontosak voltak, a fémház tapintása pedig azt a fajta tartósságot sugallta, amit ebben az ársávban joggal vártunk el. A formaterv megtartotta a korábbi modelleknél megismert, enyhén lebegő hatást keltő kialakítást, amely elegánsan mutatott az állványunkon.

A kijelző maradt a megszokott méretű és felbontású színes panel, amin az albumborítók és a metaadatok messzebbről is jól olvashatóak maradtak. Kétoldalán fizikai nyomógombok sora helyezkedik el (NEM érintőpaneles mint, ahogy az a tesztelő hitte és megszokásból elkezdte nyomogatni a képernyőt, utána pedig erősen csodálkozott a nullához közelítő reakción). Tőle jobbra található méretes, olajozottan működő forgatógomb - amely a hangerő-szabályozásért és a menüben való navigációért felelt - megfelelő ellenállással mozgott, kellemes, mechanikus visszajelzést nyújtva. Nem alkalmaztak felesleges dizájnelemeket, a letisztult megjelenés egyértelműen a funkciót szolgálta.

Mielőtt a rendszert áram alá helyeztük volna, alaposan szemügyre vettük a hátlapot. A csatlakozók elrendezése logikus és szellős volt, ami megkönnyítette a vastagabb, merevebb kábelek bekötését. Az analóg kimenetek terén aszimmetrikus RCA és szimmetrikus XLR aljzatok is rendelkezésre álltak, mi az utóbbit használtuk a teszt során, hogy a lehető legtisztább jelutat biztosítsuk a végerősítőnk felé. Digitális bemenetekből optikai, koaxiális és USB portokat is találtunk, így a készülék hagyományos D/A konverterként (DAC) is teljes értékűen funkcionált. Ami feltétlenül szóba kell hoznunk, az itt is alkalmazott jó öreg konzervatív angol hozzáállás, azaz nem csak a csatlakozók alá van írva a mibenlétük (nekünk fejjel lefelé) hanem felülről is olvashatóan (számunkra pont jó irányban). Plusz egy pirospont.

Itt említjük meg, miben is változott ez az "SE" verzió az előzhöz képest, az pedig a HDMI eARC csatlakozó megléte.

A műszaki leírást tanulmányozva láttuk, hogy a mérnökök maradtak a jól bevált ESS Sabre chipnél. Ez a lépés előzetesen némi aggodalommal töltött el minket, mivel a Sabre chipek esetenként túlzottan analitikus, hűvös hangzást is eredményezhetnek, ha a köréjük épített analóg kimeneti fokozat nincs kellő gondossággal megtervezve. A hálózati kommunikációért a gyártó saját fejlesztésű, negyedik generációs StreamMagic modulja felelt, amely a specifikációk szerint széleskörű formátumtámogatást és stabil adatátvitelt garantált.

Stream Magic app és beüzemelés

A tápkábel és az Ethernet vezeték csatlakoztatása után bekapcsoltuk az eszközt. A beüzemelési folyamat zökkenőmentesen zajlott. Letöltöttük az okostelefonos vezérlőalkalmazást, amely pillanatok alatt megtalálta a hálózaton lévő lejátszót. A szoftveres felület logikus felépítésűnek és stabilnak bizonyult a tesztidőszak alatt. Nem tapasztaltunk fagyásokat vagy indokolatlan késlekedéseket a zeneszámok közötti váltásoknál. Mivel a készülék előerősítőként is funkcionál, a digitális hangerőszabályozást aktiváltuk, így a jelforrást közvetlenül egy végfokra kötöttük, kihagyva egy dedikált analóg előerősítőt a láncból, hogy magának a tesztalanynak a saját hangját kapjuk minél tisztábban.

Hangminőség

Több tucatnyi órányi bejáratást követően ültünk le a kritikus meghallgatáshoz. Már az első néhány felvétel után körvonalazódott bennünk a hálózati zenelejátszó alapvető tónusa. A hangzás rendkívül kiegyensúlyozott volt, mentes a digitális forrásokra sokszor jellemző karcosságtól. Az összkép határozottan a melegebb tónusok felé hajlott. Ez a finom melegség azonban nem ment a részletesség rovására; az angol streamer még épp elegendően nyitott és friss maradt ahhoz, hogy a dinamikus megszólalás feltételei adottak legyenek. Nem egy túlzottan lekerekített, fedett hangképet kaptunk, hanem egy hosszasan hallgatható, kulturált, ugyanakkor az energiákat is megfelelően közvetítő előadást.

A meghallgatást az AC/DC munkásságával indítottuk. A rockzene kiváló próbatétel a ritmika és a dinamika ellenőrzésére. A Back in Black album címadó dalánál azt figyeltük meg, hogy a lábdob és a basszusgitár szorosan együttműködött, a ritmusszekció megőrizte a feszességét. Angus Young gitárjátékának élei megvoltak, a torzított akkordok kellő energiával szólaltak meg, de a cintányérok nem váltak bántóvá vagy harsánnyá nagyobb hangerőn sem. A kissé melegebb karakter jótékonyan hatott az élesebb stúdiófelvételekre, miközben a lendület és a zene lüktetése csorbítatlan maradt.

Ezután egy összetettebb, finomabb hangszerelésű anyag következett: Mike Oldfield Tubular Bells című klasszikusa. Itt a színpadkép felépítésére és a hangszerek szétválasztására koncentráltunk. A tesztkészülék képes volt szépen rétegezni a sávokat. Az akusztikus gitárok, a harangjátékok és az analóg szintetizátorok hangjai nem folytak össze egyetlen masszává. A színpad szélessége és mélysége arányosan rajzolódott ki előttünk. Az akusztikus hangszerek lecsengése természetes volt, a magas frekvenciák pedig finoman, levegősen jelentek meg a térben, igazolva, hogy a melegebb alaptónus mellett is megmaradt a szükséges transzparencia.

Mark Knopfler - Sailing to Philadelphia című albuma remekül mutatta meg az eszköz középtartománybeli képességeit. Az előadó jellegzetes, mélyebb fekvésű, rekedtes énekhangja nagy testtel, hitelesen szólalt meg. A vokál központi pozíciója szilárd maradt, nem vándorolt a hangfalak között. A Stratocaster gitár pengetéseinél a tranziensek kellően gyorsak voltak. Itt mutatkozott meg talán a leginkább a készülék zeneisége: a technikai analízis helyett a dal hangulatának, atmoszférájának átadására helyezte a hangsúlyt. Az énekhang apró finomságai, a levegővételek és a szájzörejek jelen voltak, de nem vonták el a figyelmet a zenei egészről.

Hasonló tapasztalatokat szereztünk Paul Simon - Graceland című lemezének pörgetésekor. A dél-afrikai ritmusok, a basszusgitár futamai és a gazdag ütőhangszeres szekció komoly feladat elé állítja a digitális forrásokat. A jelforrás kiváló időzítéssel kezelte a komplex ritmikai elemeket. A zene áramlása folyamatos volt, a basszusfutamok jól követhetőek maradtak, nem mosódtak el. A felvétel térbeli információit jól adta vissza a rendszer, az afrikai kórus tagjai szépen, térben elhelyezve szólaltak meg a háttérben. Az előadás megőrizte a frissességét, megvolt az "ott vagyunk a koncerten" érzés.

Hogy a makrodinamikát és a nagyszabású megszólalást is próbára tegyük, Hans Zimmer prágai koncertjének felvételét indítottuk el. A filmzenék mesterének élő előadása hatalmas energiákat mozgósít, szintetikus és nagyzenekari elemeket ötvözve. Amikor a The Dark Knight vagy az Inception témái felcsendültek, az előerősítőként is funkcionáló eszköz megmutatta, hogy képes kezelni a hatalmas dinamikai ugrásokat. A legalsó frekvenciák is megfelelő súllyal és kontrolláltan szólaltak meg. A színpad mérete kinyílt, a kórus, a vonósok és a szintetizátorok alkotta hatalmas hangtömeg nem omlott össze a komplex, nagy hangerejű zenei csúcspontokon sem. A fúvósok telt hangon, tekintélyt parancsolóan szóltak, anélkül, hogy a hangkép rideggé vált volna.

A tesztsorozatot klasszikus zenével, Ludwig van Beethoven szimfóniáival zártuk. A nagyzenekari művek reprodukciója gyakran rávilágít a digitális konverterek hiányosságaira, különösen a vonóskarok hangszínének ábrázolásakor. Ebben az esetben azonban azt tapasztaltuk, hogy a hegedűk mentesek voltak a szintetikus, fémes csillogástól. A fafúvósok és a rézfúvósok hangszíne természetesnek hatott. A dinamikai sávszélesség lehetővé tette, hogy a halk, finom billentyű leütések és a robbanásszerű tuttik közötti kontraszt megfelelően érvényesüljön. A koncertterem akusztikája, a zenekar körüli térérzet jól kivehető volt, a készülék elegendő apró részletet tudott kibontani ahhoz, hogy a hallgató ott érezhesse magát a nézőtéren.

Konklúzió, ajánlás

A napokon át tartó, különféle műfajokon végzett tesztelés után arra a megállapításra jutottunk, hogy az angol gyártó legújabb hálózati lejátszója méltó folytatása a jól ismert sorozatnak. Nem egy gyökeresen új koncepcióról van szó, hanem egy bevált recept gondos finomhangolásáról. A megújult kijelző és az átdolgozott áramköri architektúra egyértelmű előrelépést jelent a használhatóság és a technikai paraméterek terén.

A hangminőséget illetően a tervezőknek sikerült egy olyan arany középutat találniuk, amely széles hallgatói réteg számára lehet vonzó. A megszólalás mentes a fárasztó élektől, a kiegyensúlyozott, enyhén melegebb tónusú karakter pedig órákon át tartó, pihentető zenehallgatást tesz lehetővé. Mindeközben a zene nem válik unalmassá vagy tompává, mivel a rendszer képes fenntartani azt a nyitottságot és frissességet, ami a dinamikus, életszerű produkcióhoz elengedhetetlen. A szoftveres stabilitás és a széleskörű csatlakozási lehetőségek egy sokoldalú készülékké teszik. Azok számára, akik egy zenei, kulturált hangú (a jól megszokott Cambridge Audio hangot) de kellő energiával rendelkező jelforrást keresnek a rendszerükbe, ez a modell mindenképpen érdemes egy alaposabb, személyes meghallgatásra. Racionális tervezés, megbízható működés és zenebarát megközelítés jellemzi - egy érett termék egy meglehetősen ár érzékeny és sokat elváró piacon.

1 2

Következő oldal >