Cambridge Audio Azur 851N hálózati lejátszó teszt

Nirvana

2015. szeptember 28., hétfő, 14:20

Cambridge Audio audio hifi lejátszó 851N hifi lejátszó hálózati lejátszó audio lejátszó lejátszó teszt audio lejátszó teszt hálózati lejátszó teszt

Az elmúlt néhány évben rohamos fejlődésnek indult a hálózati lejátszók világa. A nagy és kevésbé nagy cégek is puhatolóznak, ebben az ingoványos üzletágban. Közülük néhányan talán még a jövőt is ebben látják. Mára már olyan szintre jutott a technológia, hogy könnyűszerrel felveszi a versenyt a "hagyományos" eszközökkel. Mi előszeretettel próbáljuk ki az új masinákat, melyek azért még mindig hordoznak rengeteget, a gyerekbetegségek közül. Az új Cambridge Audio 851N nagy izgalmat keltett a szerkesztőségünkben, nézzük hát, hogy mit tudott mutatni nekünk, ez az elsőre nagyon ígéretes újdonság.

A Cambridge Audio nemrégiben bemutatott 8-as szériája kivétel nélkül gyönyörű készülékeket tartalmaz, nincs ez másként a hálózati lejátszójuk esetében sem. Dupla kartondobozban érkezett hozzánk, melyben biztonsággal vihetjük majd körbe a haverok között, mert ez érdekelni fogja őket: ezért az árért, amennyiért itthon kapható, lecsúszik az élmezőnyből, de a konzumkategóriába már nem fér bele, amolyan feketebárány, ezért is volt számunkra nagyon érdekes, hogy mit tud felmutatni.

A készülék szálhúzott házat kapott és a tömege sem elhanyagolható, a "szeretjük, mert van benne anyag" csoportba soroltuk. Kibontás után, a csomagban találunk távirányítót is, mely együtt tud működni a többi készülékünkkel, illetve egy WiFi antennát, néhány kábellel karöltve. A távpiszkálót amolyan vészmegoldásnak találtuk, úgyis Android, vagy iOS rendszert futtató eszközzel fogjuk vezérelni a készüléket, bár a későbbiekben kiderült, hogy néha megkerülhetetlen a használata. Igen, jól olvasta mindenki: csak a két legnagyobb felhasználótáborral rendelkező operációs rendszereket támogatja a CA.

Az új Cambridge Audio Azur 851N DAC-ként, előfokként és hálózati lejátszóként hirdeti magát, tehát egy komplex rendszert kap a vásárló. Analóg és digitális szimmetrikus és aszimmetrikus ki- és bemenetekkel is ellátták a 851N lejátszót, az RCA aljzatokat ugyan rakhatták volna kicsit távolabb is egymástól, de a közepes méretű csatlakozókkal még megbirkózik a köztük lévő távolság.

A bemenetek tárháza igen széles: AES/EBU, 2-2 db koax és Toslink, USB A és B, valamint RJ45 Az összes bemenetről érkező adatot 24 bitre és 384 kHz-re skálázza fel. Találhatunk még továbbá control bus csatlakozókat, IR vevő kivezetést és RS232 portot is. Ugyan kikapcsolt állapotban fél W alatt marad a teljesítményfelvétel, de azért ellátták egy áramtalanító kapcsolóval, valószínűleg a biztonságos kábelcserélgetés érdekében.

Az előlap letisztult, központi helyen csücsül a kijelző, melyet ki lehet és kell is kapcsolni. Ennek az aljával egy síkban ülnek a kezelőgombok és a távirányító vevője, valamint a jobbszélen egy nagyméretű "potméter", amivel az egész készüléket vezérelhetjük távirányító, vagy okostelefon hiányában. Továbbá találunk még egy USB aljzatot is, melyen keresztül adathordozót csatlakoztathatunk, amelyről a rajta tárolt zeneszámokat gond nélkül le tudja játszani a készülék.

A tesztrendszerünk a következő elemekből épült fel, az elejétől indulva: Cambridge Audio Azur 851N; Norma Revo IPA-140, JMlab Micro Utopia és DALI IKON 2 MK2. A kábelezésnél egyedül az analóg kimeneteknél variáltunk: kíváncsiak voltunk, hogy mivel érdemes összekötni az erősítőt és a lejátszót, mivel a Norma főmérnökének látogatásakor azt az információt kaptuk, hogy az aszimmetrikus bemenetet használjuk, végül az ő javaslata mellett tettük le a voksunkat. 3 órás bemelegítést követően ültünk neki, hogy érdemben is megízlelhessük a digitális lejátszás cambridge-i értelmezését.

Előtte a beépített Spotify alkalmazásban barangoltunk, ami kiválóan működött, úgyhogy nem kell aggódnunk, hogy ráununk a saját gyűjteményünkre, bátran kutathatunk új csemegék után, de akár internetrádión keresztül is hallgathatjuk a kedvenc műsorainkat. Első körben a lejátszó saját, külső segítség nélküli képességeire voltunk kíváncsiak, ezért csatlakoztattunk hozzá egy sima, nem audio célra készült Cat5E kábelt. e 10 méteres vezeték segítségével kapcsolódott a routerbe, az adattároló szerepét egy HTPC töltötte be mSATA SSD-vel, melyet szintén ugyanekkora kábelhosszal kötöttünk a TP-Link routerbe. Arra jutottunk, hogy az erősítőn állítjuk a hangerőt, bár ezt egy 1-30-ig terjedő skálán a lejátszó is meg tudja tenni. Ez jól jön a csak végfokkal rendelkező tulajdonosok esetén.

James Blunt ? Miss America-jának akusztikus, egy szál zongorával kísért változatát pörgettük először, az éles bevetés során. Bár enyhén elszeparálódott a zongora az énektől, de összességében mégis realisztikusnak hatott. A hangszer kifinomult volt és határozott, az énekhang testes, a lecsengések rendben voltak, a húrokon érződött, hogy nem halnak el a leütés utáni pillanatban. Dire Straits - You and your friend: x, y és z tengelyen is tökéletes térleképzéssel örvendeztetett meg minket a 851N. Itt már kezdett minket bántani az apró kijelző, de ezt az Android-os szoftverben nem tudtuk kikapcsolni (bár mit is várunk tőle, hisz még a számokba sem tudunk belepörgetni), ezért a távirányítót kell a lejátszó felé fordítani. Alanis Morissette - Uninvited: érzelmes, élettel teli ének jellemzi, a fátyolosság teljes hiányával együtt, bár ahogy bekapcsolódik a gitár, az egész mű kicsit szétzilálódik, de mi ezt a felvétel számlájára írjuk. Itt el is érkeztünk ezeknek a lejátszóknak az egyik megkerülhetetlen rákfenéjéhez: felvételekhez. Nézzen mindenki mélyen magába és gondolkodjon el azon, hogy ő vajon hivatalos forrásból fogja-e a hallgatandó zenéket beszerezni, avagy az internet sötét világában fellelhető, mindenféle otthoni mekkmester által, a zajos, rezgő, olcsó DVD-íróval begrabbelt változatokat. Sajnos ezzel keményen számolni kell, bár az eredeti optikai korongok világában is óriási a minőségbeli szórás. Amber Rubarth - Tundra: éppen hívták a céges mobilt, a szám indítását követően, de szerencsére az applikáció értesítési sávjában le lehet állítani az aktuális zeneszámot, ezért nem kell külön a távirányítót babrálni. A dobok feszesek, az ember érzi a membrán tapintását az ujjbegyein, annyira valóságközeli az élmény. Az Utopiák jelzésérzékűen, minden szemkinyitáskor megmutatják a maguk gyönyörű valóját, de nem rondítanak bele a térleképzésbe, minden tökéletesen leválik róluk.

Szeretünk cikázni a stílusok között, egy kis zúzással folytattuk: Depeche Mode - Angel. Itt nem a valódi hangszerhangok domináltak, ez egy mai, modern zeneszám. A tere nagyon rendben volt, gyönyörűen levált az utolsó kis cincogás is az Utopiákról. A mélyhangok a legmaradandóbb élmények közé tartoznak azok közül, amiket az állandó készülékeinket kiegészítő vendégekkel hallottunk. A membránfelület messze elmarad a nagyobb, álló dobozokétól mégis "kanapéremegtető" élményben volt részünk, ebben természetesen nagymértékben közrejátszott a Norma elemi ereje is. Souad Massi - Raoui című száma, a Focal tesztlemezről az egyik zene, melyet már kívülről fújunk, elő is került, mikor a női énekhangot szerettük volna kicsit megforgatni a szánkban. Telt, végtelenül tiszta és ártatlan hang, amit hallottunk, szinte már könnyfakasztóan gyönyörű, holott egy árva szót sem beszélünk "algérul". Az "s" betűk nem sziszegtek, ez sok összeállítás esetén problémás szokott lenni. Ha már a rongyosra hallgatott daraboknál járunk, nagy szerencsénk, hogy ezek nem vinilen vannak meg nekünk, már a 3. szétgyalult lemeznél járnánk, a Musica Nuda - I will survive-ja esetén is. Kívánja is a kakaót, bőszen nyomkodtuk a távirányítót. Magas hangerőn sem üvöltött, a torzítás apró jeleit sem hallottuk, magas tisztaságú analóg jelet kaptunk a 851N-ből. Elemi erővel hatolt belénk a bőgő hangja, az ének bársonyos és őszinte. Hogy egy kis anomáliát is megemlítsünk: enyhén balra tolta a test nélküli, lebegő, éneklő fejet, de ezt már tényleg csak a kötekedés kedvéért írjuk le, valamit meg szeretnénk tartani a high end kategóriának is. Andreas Vollenvieder - The play of the 5 balls: a térleképzést itt is meg tudtuk vallatni, hiba nélkül helyt is állt az angol lejátszó, bár a színpadot magasabbra kellene helyeznie. George Benson - El mar: a magas alapzaj a digitalizált fájlunk sajátossága, ez nyilván erősebben hallatszódik a megszokottnál, ugyanis konstans 10-15 %-ot növeltünk a megszokott hangerőn, a már korábban említett okok miatt. A több mint 7 perces zeneszám végig lekötötte a figyelmünket, a hangszerek játéka és elszórtsága a térben figyelemreméltó, pontosabban az, ahogy ezt meg tudta előttünk jeleníteni a rendszerünk. Az alacsony színpadot itt is felfedezni véltük.

Engedjünk egy kis komolyzenét is a vezetéken keresztül a kecses, brit testbe. Gustav Holst - Suite 2 in F: sajnos a zenék címeit nem minden esetben jeleníti meg megfelelően, amit rá lehetne fogni a fájlok elnevezésére, de a PC-s lejátszó programok ennek a fájlnak a konkrét nevét mindenféle probléma nélkül fedik fel előttünk. Cserébe természetesen sok nyűgtől kímél meg minket, ugyanis elég egy DLNA szervert telepíteni a gépünkre és már böngészhetünk is a zenéink között, ellenben egy zenére kihegyezett HTPC konfigurálása elég sok időt és tudást emészt fel. De térjünk vissza Gustavhoz. A fúvósok az orrunk előtt nyomták tele nyállal a hangszerüket, megtöltötték muzsikával a szobánkat, mosolyt csalt az amúgy is vidám arcunkra, mert ilyen a Cambridge Audio: semmit sem mutat az angol hidegvérből, benne van a játékosság. Megmondjuk őszintén, hogy nem is tudtunk minden esetben teljes koncentrációval figyelni, volt, hogy engednünk kellett és egy szempillantás alatt a hullámvasúton találtuk magunkat, csak robogtunk előre és élveztük az eseményeket. Imádjuk...miközben szól, ha viszont keresni kell, számot váltani, nos, akkor nem feltétlenül. Összességében azt leírhatjuk, hogy sok hangszerrel is kiválóan elboldogult, nem jelentett neki gondot, hogy ezeket a komplex produkciókat is magas fokon továbbítsa az analóg kimenetein keresztül.

Kipróbáltuk, hogy mit tud koaxiális jelből produkálni a lejátszó, ezért egyszerre indítottuk el a zenéinket a JRiveren és tesztalanyunkon is. Némiképp nehezítette a pontos összehasonlítást, hogy ha a hálózaton keresztüli lejátszásról váltottunk át a külső jelre, akkor egyből meg is állt a lejátszás, tehát oda-vissza kapcsolgatással nem működött a dolog, de remekül bele tudtunk hallgatni ugyanazokba a részekbe is 5-10-15 mp-es adagokban, egy jól irányzott, késleltetett indítással, úgyhogy tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy releváns összehasonlítást tudtunk végezni. A külső forrás a HTPC volt, egy Kimber KS2416Cu-val összekötve a Human Audio Tabla-val, ami egy Emotiva digitális összekötővel ontotta magából a jeleket. Sorban, egyesével visszahallgatva a zenéinket azt vettük észre, hogy a Tabla-ról jóval ércesebb, keményebb végeredményt kaptunk, nem feltétlen pejoratív értelmében. A különbség akkora, hogy könnyen felismeri az avatatlan fül is, de ez stílusbeli eltérés, tehát nem szeretnénk győztest hirdetni, bár számunkra inkább a szólóban nyújtott előadásmódja volt az, ami közelebb állt az ízlésünkhöz, de nem zárjuk ki, hogy másnak épp az ellenkezője lenne a véleménye. Viszont ha a többletköltséget is figyelembe vesszük, akkor nem is kérdés, hogy mit válasszunk, hiszen a második felállás esetén a 851N árát kötöttük elé. Természetesen kipróbáltuk az USB aljzatot is, ám ez maximum arra való, hogy a barátainktól kapott zenékbe belehallgassunk, mielőtt magunkévá tesszük azokat, ugyanis ez csak árnyéka a hálózatról lejátszott zenéknek, de tetszett, hogy mindennel felvértezték a 851N-et, nem kell fejünket vakargatva ülnünk, ha esetleg elromlik a routerünk, vagy összeomlik a Serviio-t futtató Windows, amire sajnos nagy az esély.

A Cambridge Audio tervezőmérnökei odatették magukat, egy nagyon komoly lejátszót hoztak össze! Remek alap lehet egy épülő rendszerhez, hiszen kezdetben elég egy végfok is mellé, ugyanis a hangerőállítást is nagyon jól sikerült megoldaniuk. Igyekeztek odafigyelni rá, hogy minden ma használatban lévő formátumot képes legyen kezelni, fogadni, legyen az akár DSD, vagy AirPlay. De nem csak a divatot keresők tölthetnek boldog órákat a készülék előtt, ugyanis megfelelő forrást választva, a hangminőségre nem lehet panaszunk, ezért meg is kapja az AV-Online Ajánlott Vétel plecsnijét.

1 2

Következő oldal >