Audioengine B-Fi multiroom WiFi streamer teszt

2022. május 25., szerda, 09:00

Audioengine audio hifi multiroom streamer zenelejátszó hálózati zenelejátszó hálózati streamer streamer teszt Audioengine streamer Audioengine teszt hálózati zenelejátszó teszt hálózati streamer teszt

Senki sem szeret kábelekkel bajlódni, csak útban vannak, egy idő után káosz alakul ki a hifi állvány mögött és az áraik sem tekinthetők mellékes kiadásnak egy bizonyos szint felett. Megoldást jelent erre a problémára, ha WiFi vagy Bluetooth képes eszköz kerül a képbe, ahol ez a gond nem jelentkezik. Ilyen készülék például az Audioengine B-Fi aprócska zene streamer, amibe csak a feltétlenül szükséges vezetékek csatlakozói kerültek. Kapunk még TIDAL-t, Spotify-t, Napstert, Qobuzt és még sok egyéb lehetőséget a netes zeneforrásokhoz. Nem a felbontásokkal hivalkodó, de teljesen korrekt specifikációval megadott kis zenelejátszót sikerült fülügyre vennünk a napokban.

Egyre nagyobb teret hódít magának a vezeték nélküli zenehallgatás, aminek valljuk be őszintén, rengeteg előnye van a vezetékes megoldáshoz képest. Igaz a hifisták jó része fanyalogva fogadja ezeket (egyelőre) mondván az "igazi" jó minőség kizárólag kábelen keresztül történhet. Az Audioengine B-Fi megpróbál rácáfolni ezekre az előítéletekre, a méretével és a tudásával mindenesetre első ránézésre meggyőzött minket.

Streaming szolgáltatók szinte teljes tárházát kínálja (TIDAL Spotify, Qobuz, Amazon Music) a netes rádiók mellett, sőt minden további nélkül elérhetjük vele a hálózaton tárolt zenéinket is, legyen az PC-n vagy éppen a hálózati lejátszónk belsejében rejlő SSD-n. Köszönhető ez a DLNA, UPnP kapcsolatnak és az AirPlay is elérhető opció. Igazi svájci bicskának tűnik a texasi Austinban tervezett mini WiFi szerver.

Kinézet, csatlakozók

Éppen csak kicsivel nagyobb egy cigarettásdoboznál az Audioengine B-Fi, túl sok gond nem lesz az elhelyezésével, ha pedig az előlapon a bekapcsoló gomb mellett lévő WiFi antennát vízszintes helyzetbe állítjuk, még kevesebb helyet foglal. Más, egyéb kezelőszerv nincs is az elején, hacsak a két oldalán hangsúlyosan jelen lévő, besüllyesztett imbusz csavarfejet nem tekintjük tiszteletbeli kezelőszervnek. Hátul már némileg nagyobb a választék, egy pár aranyozott RCA csatlakozót az erősítő számára, egy optikai kimenetet és a külső tápegység micro USB bemenetét csodálhatja meg kíváncsi tekintetünk. Az optikai kimenetre köthetünk akár egy külső DAC-ot is, ha az integráltat le szeretnénk váltani.

A dobozka teljes egészében jó minőségű műanyagból készült, ami nem feltétlen hátrány és igen jó hatással van az előállítási költségre, így az eladási árra is.

Belül

Túl sok érdemi információt nem találtunk mi is rejlik a dobozkában, mindenesetre ez biztosnak tűnik, a B-Fi AP8064 ARM processzort használ, a digitális/analóg átalakításhoz pedig az ES9023 DAC-ot.

Használat közben

A beüzemeléshez szükségünk lesz egy Andriodra vagy iOS-re letölthető Audioengine Control appra a megfelelő áruházból, azzal pillanatok alatt életre keltettük a minimasinát. Némi előlapi LED villogás után csatlakozott a hálózathoz, utána a LED folyamatos fehér fénnyel világított. Amikor ezzel végeztünk, lehetőségek végtelen tárháza nyílt meg előttünk, legyen szó streaming szolgáltatókról, netes rádiókról és a hálózaton rajta lévő további eszközökről. Az UPnP-nek és DLNA-nak hála, automatikusan csatlakozott a helyi hálózathoz és így egyszerűen elértük a zenéinket, legyenek azok bárhol. A Cocktail Audio X50D belső merevlemezét is felismerte, kategorizálta a szokásos címkékkel (előadó, album címe, stb) jól átlátható módon. Az app (nálunk) tökéletesen működött, ami nem feltétlenül egyértelmű dolog, elnézve más gyártók, vélhetően a sufniban összedobott borzalmait.

Hozzáférést kaptunk a TIDAL-hoz, Amazon Music-hoz, Spotify-hoz, Tuneln-hez, Qobuz-hoz, Napster-hez a megfelelő előfizetéssel.

A többszobás funkció kifejezetten jó lehetőség akkor, ha nem csak egy helyről szeretnénk lejátszani és vezérelni a zenéinket. A Roon és az Audirvana is felismerte és jól kezelte a jenkik üdvöskéjét, igaz csak ezért nem igazán éri meg megvenni a két lejátszó közül valamelyiket, csak akkor, ha maximalisták vagyunk.

A kapcsolat stabilan és szakadásmentesen működött, alig melegedett, bárhol elfért még a VIABLUE RCA kábel végén is függőlegesen, ami szintén egy megoldás lehet, ha már végkép nincs helyünk sehol.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A sztereó erősítő, Cocktail Audio X50D hálózati lejátszó és streamer, Topping D70S és S.M.S.L M400 DAC, Singxer U2 Bridge, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, SVS SB-3000 szubláda, teljes VIABLUE és Ricable kábelezés, Core Audio USB kártya, PC.

Hangminőség

Egyre sűrűbben futunk bele az alsó árkategóriában is olyan vételbe, ami kihagyhatatlan ajánlat, ugyanis az árához képest olyan hangot nyújt (ahogy a művelt angol mondja, valóságos lopás megvenni) és kategórián felüli élményt prezentál. Az Audioengine B-Fi megpróbált megfelelni ennek az erősen üdvözlendő célnak, ami részben sikerült is.

Ha valaki emlékszik az iFi ZEN DAC V2 cikkünkre, annak ismerős lehet a hang, viszont ebben az esetben az a picit loudnesses (kiemelés a felső basszusban és a prezenszben) itt összébb tolódott, azaz a mélykiemelés feljebb volt érzékélhető, a középmagas szintje pedig lejjebb csúszott valamivel. Kaptunk egy jól és sokáig hallgatható hangot, de a sávszélekből hiányzott valamennyi, nem feltűnő mértékben, de érezhetően. Vélhetően ez a 16 bit/44,1 kHz maximális felbontásból adódott, ami ma már elég kevésnek tűnik.

Zárt, a hangfalak közt és előttük szóló színpadot rajzolt Hans Zimmer prágai koncertjén, mélységben alig rétegződött az előadás, ellenben egészen pontos oldalirányú információt kaptunk, jól kivehető volt a hangszerek és az énekesek elhelyezkedése. Falat rengető basszusokat nem nagyon produkált és a felső tartomány nyíltságában is találtunk kivetnivalót, de (és ez egy nagy DE) bele tudott vonni a zenébe, érzelmeket tudott átadni, nem akartuk mindenáron abbahagyni a zenehallgatást.

Árnyalt, könnyed, az eddig hallottakkal szembemenően levegős és átlátható énekhangot mutatott Paul Simon felvételein, itt nem éreztünk semmiféle zártságot még némi mélység is megjelent az előttünk lévő térben.

Akusztikus és elektromos gitárra áttérve sokat javult a helyzet, Mark Knopfler és Mike Oldfield zseniális futamait kellő dinamikával, gyorsasággal kezelte. Érezni lehetett a gitár testét, a húrok nem csak úgy vékonyan önmagukban szólaltak meg alátámasztás nélkül, hanem testesen, egyben csengően, "éle" volt a pengetésnek.

Zúzósabb zenékre áttérve - Slayer, AC/DC, Nightwish, Metallica - mutatta meg igazán, mit tud ez az apróság, lendületes és főleg elég karcos "harapós" hangot produkált. Tarja Turunen kiművelt szopránhangja feledtette a lemezeken lévő (sajnos) agyonkompresszált hangzást, tanúsíthattuk, hogy ez nem egyszerű feladat és ebben nagy szerepe volt a B-Fi-nek.

Ezen felbuzdulva elővettünk pár szimfonikus zenei albumot, de azokkal nem volt szerencsénk, kivéve az egyszerűbb, kevés hangszert használó műveket. Azokon egészen élvezhetően viselkedett, megmutatta az élő felvételek terét és el is lehetett merülni a zenehallgatásba, de a nagyzenekari felvételeknél már gondjai akadtak, ott már feltűnt a sávszélek hiányossága. Inkább Vivaldit szerette, Wagnert már nem annyira.

Hosszútávú tesztként a Radio Paradise-t vetettük be, ahol azt figyeltük, mennyire tudunk a zenére figyelni miközben mást is csinálunk, mennyire hívja fel magára a figyelmet vagy ellenkezőleg, milyen gyorsan unjuk meg. A végeredmény inkább a nem untuk meg felé billent, a jó felvételeket egészen kellemesen szólaltatta meg, a rosszaknak nem kegyelmezett (azon persze napokig lehetne vitázni, ez most a nyersanyag, avagy a hangvisszaadó szerkentyű hibája?).

Konklúzió, ajánlás

Nem egyszerű eset az Audioengine B-Fi. Kicsit válogatós egyéniség, a jó felvételekkel igen jól tud szólni, a rosszaknak nem kegyelmez. Van egy jellegzetes orgánuma, kerek egészet csinál a zenéből, finoman lehajló sávszélekkel, de ami azon belül van azt egészen elfogadható módon szólaltatta meg. Még a tűréshatáron belül kiemel az átviteli sáv két szélén, amit az árkategóriájában lévő hangfalak amúgy is szeretnek - valószínűleg szándékosan hangolták így - ergo ez nem hiba, hanem (hogy egy klasszikust idézzünk) ficsör.

A tudásába nem lehet belekötni, ez egy komplett streamer az összes fontos szolgáltató elérhető vele és még a hálózaton lévő eszközeinket is látja, a jól és megbízhatóan működő vezérlő app pedig hab a tortán. Az optikai kimenetre köthetünk egy külső DAC-ot, okosíthatjuk vele az erősítőnket, aktív hangfalunkat, szinte bármire ráköthetjük, amin van megfelelő csatlakozó és máris van egy komplett hálózati zenelejátszónk.

Minden további nélkül berakhatjuk például a hálószobánkba, ha elég volt a napi hajszából és a fő rendszerünket nem akarjuk beüzemelni, az ellazuláshoz ott lesz a B-Fi.

1 2

Következő oldal >