Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Audio-Technica AT-LPW40WN vinyl lemezjátszó teszt
2019. december 21., szombat, 14:50
Audio-Technica audio hifi bakelit vinyl lejátszó lemezjátszó vinyl lemezjátszó bakelit lemezjátszó lemezjátszó teszt Audio-Technica lemezjátszó vinyl lemezjátszó teszt bakelit lemezjátszó teszt Audio-Technica vinyl lemezjátszó
Az Audio-Technica fennállásának majd’ 60 éve alatt nagy nevet szerzett magának audiofil, különösen vinyl rajongó körökben. Nem véletlenül: a cég termékei között rendre felbukkantak olyan, akár korszakalkotónak is nevezhető megoldások, újítások, amik, ha nem is definiálták újra az iparágat, de mindenképpen komoly technológiai változást, előrelépést jelentettek - elég csak az SLC csiszolású tűkre gondolnunk sok egyéb más mellett. A vinyl reneszánszával azonban a kifejezetten magas igényeket kiszolgáló, és ehhez mérten árazott termékek gyártása és forgalmazása mellett a gyártó a belépőszintig terjeszkedett, ami pénzügyi eredményeiben is jól látható pozitív változást hozott. Mai tesztünkben egy ilyen, mindentudó, mégis baráti árazással kínált, beépített phono egységgel rendelkező lemezjátszót próbáltunk ki.
Bevezető
Ahogy már említettük, ebben a tesztben az Audio-Technica AT-LPW40WN modellel ismerkedünk meg. A kicsomagolás során már jól látszott, hogy nem lesz túl nehéz dolgunk az összeszereléssel és beállítással: a hangkar a sasszira szerelve érkezett, VTA és azimuth beállítási lehetőség nélkül. A cég saját, általunk is tesztelt, zöld színben pompázó AT-VM95E hangszedője pedig headshellbe illesztve érkezett, így ennek beállításával sem volt dolgunk; cserébe viszont meg kellett elégednünk a gyári beállításokkal, hacsak nem szeretnénk teljesen újra kalibrálni az egész hangszedő-headshell párost. A mellékelt tartozékok között egy adaptert is találunk, ami audiofil szemmel nézve nem számít túlzottan jó előjelnek, de reméltük a legjobbakat.
A sasszi remek kinézetű, ránézésre mintha valódi fából készült volna, ugyanakkor a test anyagáról nem derült ki semmi a gyártó hivatalos oldalán.
A készüléken bal oldalt található a bekapcsoló és fordulatszám választó potméter; az LPW40WN 33 és 45 fordulaton is képes lejátszani lemezeinket.
A készüléket megfordítva a szokásos sztereó RCA és földelés csatlakozókon túlmenően találtunk egy váltókapcsolót, mellyel a beépített phono előerősítőt kapcsolhatjuk ki-be, valamint egy főkapcsolót, amivel áramtalaníthatjuk a készüléket. A beépített phono sajnos nem true bypass kialakítású, így a jel mindenképpen áthalad rajta még akkor is, ha kikapcsoljuk és külön phono előerősítőt kötünk be - ennek hátulütőire később visszatérünk.
A csomagban könnyű alumíniumtányért, gumialátétet és szíjat is találtunk - a készülék ugyanis szíjhajtású - az átlátszó plexifedőn és az eddig említetteken túlmenően. Az összeszerelés viszont valóban egyszerű, a gyárilag javasolt, 2 grammos tűnyomás beállítása is gyorsan ment, az egész művelet nem tartott tovább 10 percnél. (Viszonyításképpen: egy magas kategóriás lemezjátszó összeszereléséhez és az ideálishoz legalább valamennyire konvergáló beállításához minimum 2-3 óra szükséges.)
A mellékelt, néhány száz forint értékű RCA kábel használatát inkább mellőztük.
Tesztkörnyezet, tesztzenék
Magas kategóriás analóg eszközök esetében kötelességünknek érezzük a tesztkörnyezet és a további felhasznált eszközök részletes bemutatását, ugyanakkor alacsony kategóriás eszközök esetében ezeknek nem biztos, hogy túlzottan nagy jelentősége van. Mostani alanyunk több szempontból is részletes tesztkörnyezet bemutatásért kiált; a teszt során tapasztaltak ily módon kerülhetnek értelmezésre.
Mivel az AT-LPW40WN beépített phono egységgel rendelkezik, így ennek áramellátása a motorral közös forrásból valósul meg, méghozzá a már említett adapter használatával. Ennélfogva, a motor hajtásához tökéletes egyszerű konnektor helyett inkább egy LessLoss Firewall tápszűrő után kötött audiofil elosztóhoz csatlakoztattuk az adaptert. Ennek pozitív hatása némiképp meg mutatkozott a hangban, még kikapcsolt beépített phono egység esetében is.
Továbbá a mellékelt RCA kábelt egy Nordost Heimdall 2-re cseréltük, ami bár önmagában a lemezjátszó kétszeresébe kerül, biztos, hogy nem fogja gátolni az LPW4WN teljes kibontakozását.
Az erősítést szeretett Naim Supernait 3 sztereó erősítőnkre, a megszólaltatást pedig kedvenc Monitor Audio Gold 300 hangsugárzóinkra bíztuk minőségi táp- és hangsugárzó kábelek használata mellett. Kíváncsiak voltunk továbbá, hogy egy komolyabb phono egység használatával milyen eredményt érhetünk el, így tesztünk második felében, a beépített előerősítő kikapcsolását követően csatlakoztattuk az éppen nálunk vendégeskedő Vertere Phono-1 előerősítőre, amit e tesztet megelőzően sokat hallgattunk nagy megelégedéssel más lemezjátszókkal.
Zenék tekintetében arra törekedtünk, hogy az AT-LPW40WN rugalmasságát, stílusoktól független teljesítőképességét vizsgáljuk kategóriájához mérten. Emiatt klasszikus, rock, elektronikus és jazz lemezeket is meghallgattunk vele.
Először a Vertere előerősítővel tettünk egy próbát, majd következett a beépített előerősítő használata.
Meghallgatás
A Vertere előerősítővel való meghallgatáskor nagy vonalakban minden stílusban, minden lemez esetében ugyanazt tapasztaltuk. Nyitott, de kevéssé mély tér jelent meg, a közép-magas tartományban némi fedettséggel. Ezek a jellemzők állandósultak, más tekintetben viszont kifejezetten jól teljesített az eszköz. A részletek megjelenítésével elégedettek voltunk, természetes, nyugodt előadást hallottunk. Általánosságban jellemző az itt is használt AT-WM95E hangszedőre a nyitott, szellős megszólalás, amit szerencsére nem kellett nélkülöznünk. A magastartományban is remekelt az LPW40WN, itt is a megszólaló - többnyire cintányér - hangok természetességét emeljük ki. Ugyanakkor az alumíniumtányér-gumialátét kombináció a zene élénkségét, valódi dinamikáját hajlamos volt negatívan befolyásolni. E helyzeten könnyedén javítottunk: a gumialátétet kicseréltük egy egyszerű szivacsból készült darabra, így a zenék élénksége és dinamikája is javult valamelyest amellett, hogy a basszus is hangsúlyosabban jelent meg.
Átváltva a beépített phono előerősítőre, meglepetés ért minket, mivel nem hallottunk jelentős visszaesést a Vertere előerősítőhöz képest. Természetesen nem mondhatjuk, hogy ugyanúgy szólaltak meg lemezeink, mint az előző meghallgatáskor, de a hallottnál jóval nagyobb visszaesésre számítottunk ismerve a Vertere készülék tudását és teljesítményét. Így jelent meg a már említett true bypass mód hiánya. Összességében hiába használunk bármilyen külső phono egységet, a beépített előerősítő áramkörein a jel kikapcsolt állapotban is keresztülhalad, befolyásolva a megszólalást.
Az előadás épp emiatt csak kevéssel maradt el az első meghallgatástól, viszont a készülék kategóriáját is figyelembe véve példás megszólalást produkált. A beépített előerősítő érdeme még, hogy a hang analóg karakterét nem befolyásolta, így kifejezetten jóleső volt hallgatni az LPW40WN-t. Hangja hosszabb távon sem fárasztott; tesztünk mindkét fejezetét négy nagylemez végig hallgatásával végeztük el, nagyjából 3-3,5 óra alatt, és egy percig sem éreztük fárasztónak vagy zavarónak hangját.
Összegzés
Az Audio-Technica AT-LPW40WN akkor lehet jó választás, ha olyan rendszerbe illesztjük, amit nem tervezünk kategóriákkal magasabb szintre fejleszteni. Minden benne van, ami a belépőszintnél valamivel magasabb vinyl hallgatáshoz szükséges, ára pedig ehhez mérten is kifejezetten baráti. Megjelenését kifejezetten díjazzuk, gyakorlatilag bármilyen enteriőr ízléses kiegészítője lehet.
Ha pedig szeretnénk magasabbra emelni megszólalását alacsony költségek mellett, akkor egy szivacs, vagy annál jobb lemezalátét, a phono egység kiiktatása, illetve egy nagyobb tömegű - esetleg akril - lemeztányér lehet segítségünkre.
