Audio-OPUS 2 hordozható zenejátszó teszt

Tenyérnyi szimfónia

2019. február 28., csütörtök, 11:00

Audio-OPUS audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó hifi lejátszó mobil zenelejátszó hordozható zenelejátszó lejátszó teszt hifi teszt zenelejátszó teszt mobil zenelejátszó teszt

Tavaly teszteltük az Audio-OPUS 1s zenelejátszót, mely magával ragadó, pihentető hangjával pozitív első benyomást keltett a gyártóról. Voltak azonban kisebb hiányosságai, ezért jogos a kérdés, hogy vajon mire számíthatunk, ha a jelenlegi topmodell OPUS#2 gondjaira bízzuk füleseinket?

Hordozható high end

Az Audio-OPUS#2 célja ugyanaz, mint bármely hordozható zenelejátszónak. Lehetővé tenni, hogy a hallgató bárhol is legyen, minél magasabb szintű élményben részesüljön. Lehetne arról hosszasan elmélkedni, hogy kinek mi jelent kimagasló élményt. Minden azon múlik, hogy mi a felhasználó igénye. Legtöbben valami pluszt keresnek, tiszta, realisztikus hangot. Olyan ez, mint a gasztronómia. Bármivel jóllakhat az ember, de ha megválogathatja az étkeit, akkor esélyes, hogy egy idő után egyre kényesebbé válik. Az Audio-OPUS#2 és a hozzá hasonló DAP eszközök azoknak készültek, akik ínyencnek érzik magukat és a legjobbat akarják. Megelégelték a videós portálok és internetrádió állomások agyontömörített gyorséttermi adagjait, helyette inkább Michelin-csillagos élményre vágynak.

Az Audio-OPUS 2 masszív alumínium készülékházat, kényelmes vezérelhetőséget, minőségi alkatrészeket és széleskörű veszteségmentes formátum-támogatást nyújt annak érdekében, hogy minél szebben szóljon. Kb. félmillió forintba kerül, ami nem kevés. Figyelembe véve viszont, hogy teszteltünk referenciának titulált DAP-okat ötszáz és nyolcszázezer forinttal vaskosabb árcédulával, még akár meg is szorongathatja drágább vetélytársait az OPUS#2. Talán felesleges említeni, hogy elsősorban veszteségmentes fájlokkal érdemes feltankolni (beépített, 128 GB háttértára legfeljebb 200 GB-os micro SD kártyával bővíthető) ahhoz, hogy ideálisan teljesítsen. Belsejében a digitális-analóg jelátalakítást kettős ESS9018K2M chip végzi.

Küllem

A tervezők hasonló dizájnt alkalmaztak, mint az 1s esetében, viszont míg előbbi műanyag, addig az Opus 2 készülékháza alumíniumból készült. A kezelőszervek, csatlakozók kiosztása is hasonló, viszont jelen esetben nem különálló gombokkal, hanem potméterrel vezérelhető a jelszint. A lejátszó tetején, a ki/bekapcsoló gomb mellett 2,5 mm-es szimmetrikus és 3,5 mm-es analóg sztereó Jack fejhallgató kimenet is található. Természetesen nem csak fülesekhez, hanem aktív hangfalakhoz vagy hifi rendszerekhez is csatlakoztatható. Speciális kábel használatával akár XLR bemenettel rendelkező sztereó erősítőhöz is illeszthető.

A kissé vaskos küllemhez egész komoly, 250 grammos tömeg társul. Ekkora (kb. hordozható merevlemez nagyságú) méretet nem a legkellemesebb nadrágzsebben hordani, de nem tartjuk elképzelhetetlennek. A lejátszó egyetlen színben (sötét zöldesszürke) vásárolható meg, ugyanilyen árnyalatú védőtok is jár hozzá. Utóbbival együtt kifejezetten jó, stabil fogás garantált. A gombok minősége, ahogy a kategóriától elvárható, makulátlan. Az egyetlen tényező, amit kifogásolhatunk, hogy az alul lévő, töltésre/adatátvitelre szolgáló aljzat nem a praktikusabb Type-C, hanem micro USB fajtájú.

Használat közben

A gyártó kb. 10 órányi üzemidőt ígért folyamatos lejátszással, amely reálisnak bizonyult. Szüneteltetett lejátszóval napokig is kitart az akkumulátor. Nekünk pl. (anélkül, hogy az alvó módot engedélyeztük volna) másfél hétig tartó bekapcsolt állapot után is mindössze 58 %-ra csökkent a töltöttség.

Nem árt tudni, hogy az eszközre telepíthetők internetes zenei applikációk (pl. TIDAL és Spotify) is. Nincsen komplett kompatibilitási listánk, mi Spotify telepítésével tettünk egy próbát és sikerült is. Mindössze le kellett tölteni a Spotify Androidra szabott telepítő fájlját és bemásolni az OPUS#2 beépített háttértárán lévő Download mappába. Ezt követően a beállításokban, a streaming menüpontban néhány érintéssel telepíthettük az applikációt. Mac számítógépünk egy pillanat alatt felismerte külső hangkártyaként a készüléket. Ahhoz, hogy MacOS alapú számítógépről fájlokat lehessen a lejátszóra mozgatni, az ún. Android Fájlkezelő telepítése szükséges. Windows alapú operációs rendszereknél nem szükséges ezt a plusz lépést elvégezni.

Hangminőség

A lejátszót Astell&Kern Diana fülhallgatóval és Sennheiser HD 800 S fejhallgatóval teszteltük. E kettő közül valahogy teltebb, kerekebb eredményt értünk el a fülhallgató esetében. Utóbbiból sejthető, hogy az Audio-OPUS 2 főleg hallójárati monitorokkal dolgozik együtt hatékonyan. A HD 800 S picit analitikus és erőtlen maradt, legalábbis ahhoz képest, amit majdnem kétszer drágább elektronikákkal kaptunk tőle korábban. Ugyanakkor próbaképpen előkerült másik (lényegesen megfizethetőbb) referenciánk, a Sennheiser HD 600 is. Gyönyörűen meghajtotta a lejátszó, stabilabb sztereó teret és több részletet nyújtott a fejhallgató az olcsóbb DA konverteres fejhallgató erősítőkhöz viszonyítva.

Nekünk nem tűnt úgy, hogy az Audio-OPUS 2 bármerre feltűnően eltolná a frekvenciasávot. A magashangokat naturálisan jelenítette meg, többnyire inkább leheletnyi finomítást végzett. Intenzívebb, sok 10 kHz fölötti hangot tartalmazó részeknél (pl. dobjátékkal tarkított gitárszóló a Led Zeppelin - Stairway to Heaven c. számban, a When the West Has Won c. számnál) HD 800 S fejhallgatóval kissé rideg és száraz lett az eredmény, de maga a felvétel (ahogy sok más hangrendszeren hallottuk) amúgy is inkább színezetlen, nyers jellegű volt.

A középső hangok gyönyörűen összesimultak a lábdobbal és a térben folyton mozgó, egyéb részletekkel. Az ének azonnal, mindig, kivétel nélkül teljesen önálló rétegbe került. A lejátszó nem hozta hozzánk túlságosan közel, de távolságtartó ködbe sem tolta Cassandra Wilson, Eliane Elias vagy Melody Gardot énekét. A basszust teljességgel integrált, diszkrét szinten tudta tartani. A Diana fülhallgatóval mindez lenyűgöző kiegyensúlyozottságot, megfogott, cseppet sem túlzó mélyhang ábrázolást eredményezett. A nagybőgő extra nehézség nélkül, szabadon és könnyedén tudott pendülni, ugyanakkor egyáltalán nem veszett el a háttérben. Patikamérlegen adagolt basszust képes nyújtani az Audio-OPUS 2, ami egyeseknek (fejhallgatótól függően) néha picit kevés is lehet. Ilyenkor lehet hasznos a szoftveres EQ, vagy érdemes eleve közvetlen, simulékonyabb karakterű fülest választani (pl. MrSpeakers Ether C Flow).

Az elektronika torzítási szintjét valahova a tenger mélyére szorították. A gondosan árnyalt dinamika és a megingathatatlanul stabil sztereó térábrázolás, telitalálatként hatott bármilyen zenekari felvételnél. Mahler 6. szimfóniája közben agyunk felhagyott a hiányosságok hiábavaló keresgélésével és csak hátra dőltünk, hogy élvezzük a monumentális, lélekbemarkoló, felemelő zenét. Szinte műfajtól függetlenül mindig megkaptuk azt a szépen kiépített, vártnál mélyebb, lélegző-áramló atmoszférát, amelyet az olcsóbb DAP eszközök ma még nem igazán képesek megteremteni. A korábban említett Led Zeppelin koncertlemezen is olyan érzésünk volt, mintha a kidugtuk volna fejünket a színpad elejéből. Visszarepültünk 1972-be, kristálytisztán hallottuk a gitárerősítő recsegését, a csörgődob/cintányér próbálgatását, miközben az epikus bevezető még véget sem ért. Minden kis hibát, váratlan zörrenést hallhatóvá tett a lejátszó, ezek a véletlenszerű motívumok tették élővé és lélegzővé a zenét.

A megfelelő fülessel megállás nélkül lehet habzsolni olyan részleteket, amelyeket a hallgató korábban nem is vett észre. Ez a high end egyik fő idézőjeles mágiája. Sok olyan pillanat volt, amikor olyan kifinomult ábrázolással találkoztunk, amelyeket hangfal-alapú rendszer esetén csak több millió forinttal drágábban kaptunk volna vissza. Gondolunk itt arra a magabiztos és mégis óvatos közlésmódra, ahogy az élőkoncert cintányérjai megszólaltak. Hűvös, kissé rideg módon, a bántást még épphogy kerülve. A ZZ Top - Blue Jean Blues c. számát hallgatva a gitárpendítések áramló módon érkeztek és távoztak. Az énekhang egyszer csak szenvedélyessé vált. Ugyanaz az ének, ugyanabból a számból, amelyet kisebb/olcsóbb DAP-okon is meghallgattunk, és valamiért mégsem volt ennyire életteli, érzelmes. A Caro Emerald - Back It Up is bűvöletes mélységgel és játékossággal szólalt meg (electro-swing nótáról beszélünk). Valahogy minden a helyén volt.

Végszó

Akik a félmilliós felső határt szabták meg magukban, azok ugyanilyen összegért a jelenlegi kínálatban nem igazán fognak jobb hangú hordozható zenelejátszót találni. Ha mégis, akkor ne tessék elhallgatni előlünk! Az Audio-OPUS 2 nagyságrendileg drágább, mint hasonló felhasználói élményt nyújtó kisebb testvére, az 1s, viszont ennek megfelelően hangminőségben alaposan túlszárnyalta. Elsősorban azoknak ajánlott, akik sokat utaznak és közvetlen/dinamikus karakterű fejhallgatót vagy high end fülhallgatót szeretnének méltó partnerrel megtámogatni.

1 2

Következő oldal >