Astell&Kern AK70 mobil hifi lejátszó teszt

2016. november 24., csütörtök, 19:25

AstellKern AstellandKern audio hifi lejátszó zenelejátszó audio lejátszó hifi lejátszó AK lejátszó lejátszó teszt Astell Kern lejátszó Astell and Kern mobil hifi lejátszó hifi lejátszó teszt mobil hifi lejátszó teszt

Az AK70 fontos termék az audiofil hordozható eszközökre specializálódott Astell&Kern történelmében, mivel ezeket a szolgáltatásokat ennyire kedvező áron még sosem kínálták. De mi a kompromisszum? Cikkünkből minden kiderül.

Durvább, mint az Apple

Mit tettek bolygónk neves mobilgyártó géniuszai a közelmúltban? Az igények méricskélése közben az derült ki, hogy egyesek a kisebb, mások a nagyobb telefonokat szeretik inkább. Értelemszerűen a mérettel együtt az árakon, és bizonyos extrákon is változtattak az apróbb vagy épp termetesebb eszköz javára. Úgy tűnik, hogy az Astell&Kern is hasonló stratégiát követ, de sokkal bátrabb mennyiségi tényezők terén, ugyanis immár nem 2 vagy 4, hanem 8 (!) audiofil lejátszót kínál. Ez bizony szép mennyiség, és minél feljebb lépünk a ranglétrán, annál meggyőzőbb adatokat (no meg árakat) láthatunk. Viszont a felhasználók zöme nem feltétlenül szeretné egy (vagy két) high end laptop árát elkölteni egy voltaképpen zsebhifi komponensre. Itt kerül a képbe mai tesztalanyunk.

Főbb előnyök és hiányok

Az AK 70 tudását tekintve inkább a nála eggyel nagyobb, AK 100 II mércéjét próbálja megütni, miközben árazásában a gyártó jelenlegi legkisebb, AK Jr lejátszójához közelít. Rendelkezik szimmetrikus kimenettel és WiFi kapcsolattal, utóbbinak köszönhetően hálózati lejátszóként is használható. Továbbá kompatibilis a gyártó nemrégiben debütált, különálló (azaz számítógép nélkül is üzemképes) CD-digitalizálójával, illetve speciális OTG kábel segítségével ráköthető külső fejhallgató erősítőkre.

Mindezen szolgáltatások hiányoznak a korábban általunk is tesztelt AK Jr-ból. A kevesebb, mint 20 000 forintos árkülönbséget figyelembe véve egyértelmű, hogy az AK70 jobb vételnek számít, feltéve, ha ki is tudjuk használni az általa nyújtott lehetőségeket (leginkább a médiaszerver funkciót és a 4-tűs Jack kimenetet). Kisebb testvérével (1 450 mAh) szemben közel 50 %-kal nagyobb kapacitású (2 200 mAh) akkumulátort tartalmaz annak érdekében, hogy aktív WiFi mellett is bírja a gyűrődést. Ezáltal készülékháza kicsit vaskosabb, viszont rövidebb is. Ettől függetlenül a kissé tömbszerű test, a jobboldalt végig húzódó homorú sávval és a kézre (jobban mondva ujjra) álló ergonómiája nekünk jobban bevált, mint az AK Jr már-már penge vékonyságú kivitele, persze ez teljesen szubjektív. Épp úgy, mint a kissé nőies, ködös, menta fantázianévvel illetett színvilág, mely mellé igazán örvendetes lett volna egy ezüst, vagy legalább fekete opció. Egyébként tesztünk során, kikapcsolt WiFi és BT mellett közel 8 órányi üzemidőt nyújtott a készülék úgy, hogy megállás nélkül 96/24 felbontású fájlokat játszottunk le vele. Meg kell jegyeznünk, hogy 1-2 órás használat után alaposan átmelegedett. Emiatt aggódni nem érdemes, működésére nem volt hatással, és a processzor és DAC által termelt hőt valahogy el kell vezetni.

Vannak persze olyan tényezők, amelyekkel szembe kell néznünk épp úgy, mint az AK 100 II esetében, például a Cirrus Logic DA konverterből csak egyetlen darab áll rendelkezésünkre, így a digitális ízvilágot totálisan mellőzni vágyóknak továbbra is komoly felárat kell fizetnie a kettős DAC-kal felvértezett AK 120 II-ért. Ettől még nem kell attól tartani, hogy rosszul szólna az AK 70, az előbb említett tényező inkább maximalista vájtfülűek számára lesz mérvadó. Mindazonáltal ugyan lejátssza a DFF és DSF formátumokat, de natív DSD kódolásra nem képes, csak úgy, hogy e kiterjesztéseket PCM jelfolyammá alakítja. Lehet, hogy az emberek 90 %-a nem is hallaná a különbséget a konvertált és az eredeti verzió között, de ettől még tény marad, hogy nem tudjuk az SACD minőségű anyagokat szűz formájukban csodálni. A felhasználók többségégének hasznos lehet viszont, hogy az AK70 immár a standard verzióhoz képest számottevően jobb hangzást nyújtó, atpX Bluetooth jeltovábbításra is képes.

Használat

Nem áll módunkban kiszivárogtatni a forgalmazó eladási statisztikáját (pontos számokat amúgy sem tudunk), de visszajelzésük alapján ők sem gondolták volna, hogy viszonylag nagy sikere lesz itthon az Astell&Kern prémium kategóriás lejátszóinak. A pozitív kifejlet olyan szempontból érhető, hogy a gyártó láthatóan ragaszkodik saját minőségi sztenderdjeihez. Így aztán a termék alumínium oldalainak tapintása kellemes, kezelőszervei is jól kézre állnak. A kijelző felbontása (480x800) és olvashatósága a méretéhez képest nagyon jó. A szoftver reakcióideje aránylag gyors, nincsenek zavaró, úgymond ottfelejtett Androidos tényezők, sem váratlan lefagyások (legalábbis három hétig tartó tesztelésünk alatt egyszer sem produkált defektet a rendszer).

Fontos, hogy kicsomagolás és első beüzemelés után azonnal csatlakozzunk a WiFi hálózathoz, hogy mihamarabb az 1.30 (vagy frissebb) szoftver letöltését és telepítését el tudja végezni az eszköz. Máskülönben furcsa jelenségekkel találkozhatunk (pl. frissítés előtt majdnem két óráig tartott volna átmásolni beépített, 64 GB háttértárára ugyanazt a zenegyűjteményt, amely a procedúrát követően 6,5 perc alatt átröppent rá).

Hangminőség

A zenék könnyen magukkal ragadtak minket, sok tiszta és dinamikus részlet szépen kirajzolódott nem csak a gyorsaságra kihegyezett AK fülhallgatón, hanem a hozzá képest lomhább Sennheiser HD 600 hangszóróin is. Melody Gardot - If Im Lucky (Charlie Haden Quartet West) c. számában azonnal ellepett minket az előző század eleji hangulat, az énekhangot közelről, a hangszereket távolabbról éreztük. A zenekar egy tagja sem dominált, ugyanakkor a basszusok krémesen, lazán terjedtek, nem tolongtak a részletek rovására. Ugyanezt a számot hallottuk már jobban kihegyezett részletekkel, intimebb érzettel is megszólalni, de akkor vagy kétszer drágább füles, vagy a háromszor drágább AK120 II volt használatban.

A zenei élményt képes volt megadni úgy, hogy közben megtaláljuk és elemezni tudjuk az árnyaltsággal, térábrázolással és kiegyensúlyozottsággal kapcsolatos komponenseket. Például a Bach: Cantata #29, Olivier Latry által a Notre-Dame orgonáján eljátszva olyan felvétel, ami csodálatosan szól, ha legalább ilyen lejátszónk és fülesünk van. Máskülönben sejtésünk sem lesz róla, hogy milyen légteret, monumentalitást és mélységet képes az ember érzelmeibe vegyíteni az orgona. Lehet, hogy utóbbiak túl ezoterikusnak tűnnek, tekintettel magazinunk javarészt szakmai hangulatára, de hát mi a zene érzelem nélkül? Mindazonáltal itt is azt éreztük, hogy az AK70 és a HD 600 nem fed fel mindent, nem tárja elénk teljes valójában a székesegyház szféráját. Ezért a nagyobb tisztaság reményében átváltottunk a szerkesztőségünkben eddig megfordult egyik legjobb fejhallgatóra (Sennheiser HD 800 S). Ekkor a térhatás kiszélesedett, a dinamika viszont erőtlenné és bizonytalanná vált. Ebből is bebizonyosodott, hogy tesztalanyunkra nem célszerű a lehető legdrágább füleseket csatlakoztatni, mert az ultra-érzékeny rendszereknél felerősödnek alig észrevehető korlátai.

Mégis meggyőződéssel állítjuk, hogy a maga kategóriájában remekül szól az AK. Sara K. Stars c. száma például kevesebb hangszert, ugyanakkor több csendet foglal magába, ezáltal dinamikatartománya is nagyobb volt, mint a nagyzenekari vagy nagy térben rögzített, komplex felvételeké. Ennél a zenénél már megvillogtatta tudását az elektronika, és sokkal kevésbé éreztük a digitális áramkör által lappangtatott, megtámogatott hatást. Ha valakinek utóbbi mondat nehezen értelmezhető, akkor így is fogalmazhatunk: ennél a számnál nem akartunk továbblépni, mert annyira jó volt hallgatni. Kellően erőteljes alsó frekvenciákra képes HD 600-unknak köszönhetően elektronikus, vagy populárisabb jellegű muzsikákhoz is simán bevált, mi legalábbis a referenciaként használt Thievery Corporation - Exilio és Caro Emerald - Back It Up produkciókat kellően erőteljesnek, lendületesnek érzékeltük.

Konklúzió

Az Astell&Kern műhelyéből rossz termék még nem érkezett szerkesztőségünkbe, és a relatív magas összegeket figyelembe véve ez el is várható. Leszámítva a kb. 30 %-kal kisebb kapacitású akkumulátort (ha valaki nagyon sokat utazik, még mindig használhat mellette akkubankot) és néhány dB-lel gyengébb jel-zaj viszonyt, hangja alapján csak néhány hajszálnyival maradt el a tőle kb. 150 000 forinttal drágább AK 100 II-től. Ezért nem kérdés, hogy megkapja-e az AK70 az ajánlott vétel cédulát, különösen azért, mert nem csak egy prémiumkategóriás, iPod reinkarnáció, hanem hálózati médiaszerver és USB DAC is.

1 2

Következő oldal >