Astell&Kern A&futura SE100 mobil zenelejátszó teszt

Negyedkilós koncertterem

2018. július 19., csütörtök, 05:25

AstellKern AstellandKern audio hifi lejátszó zenelejátszó audio lejátszó hifi lejátszó AK lejátszó lejátszó teszt Astell Kern lejátszó Astell and Kern mobil hifi lejátszó hifi lejátszó teszt mobil hifi lejátszó teszt

Néhány napig úgy érezhettük magunkat, mint a Lamborghinivel furikázó Dubai-i hercegek, csak mi nem kocsit, hanem ugyanilyen kategóriájú mobil zenelejátszót próbálhattunk ki. Az Astell&Kern A&futura prémium és sokoldalú, de miért jobb zenehallgató eszköz, mint egy okostelefon? A cikkben kifejtjük!

Tisztább kínálat és hang

Ahogy korábban említettük, a koreai cég elkezdte leegyszerűsíteni kínálatát, hogy a termékeiket teljesítménytől függően, a kevésbé hozzáértők számára is egyértelműen jelöljék. Az átalakítás első lépése az A&ultima SP1000 volt, mely továbbra is zászlóshajó lejátszójuk. Az A&futura sok tulajdonságot örökölt az SP1000-től, de készülékháza már nem acélból vagy rézből, hanem alumíniumból készült.

A leírásból kiindulva ugyanazt az akkumulátort és kijelzőt kapjuk, sőt, a méret is közel azonos: az SE 100 valójában 1 milliméterrel vékonyabb, viszont 145 grammal könnyebb. Másfajta DAC (nem két AK4497EQ, hanem egy 8 csatornás ESS ES9038 PRO) került bele és teljes harmonikus torzítása 2 tízezreddel nagyobb, továbbá a beépített memória (maximum 400 GB-os micro SD kártyával bővíthető) nem 256, hanem csak 128 GB. Főleg ezek az eltérések eredményezik, hogy az SE100 nagyjából feleannyiért, tehát kb. 650 000 Ft-ért vásárolható meg.

Az SE100 leginkább a korábbi AK300-asok utódjának tekinthető csak letisztultabb kivitelben, jobb ergonómiával és erősebb hardverrel. Utóbbiból sejthető, hogy néhány hangyalábnyit a hang is tisztább lett, mint a korábbi, hasonlóan árazott AK lejátszóké. Persze mindegy, hogy honnan nézzük, több mint félmillió forintért egy zsebméretű eszköz már iszonyatosan jól kell, hogy szóljon, és kész.

Küllem

A dizájn továbbra is egyértelműen magán hordozza a gyártó mással össze nem téveszthető stílusjegyeit. A hűvös eleganciát és a futurisztikus, döntött/ferdített formák találkozását a termék külsején, így pl. oldallemezei sem teljesen függőlegesek. Kicsomagolás után kiderült, hogy ez a különc forma még a kéznek is kedvez, mert ujjaink jobban fogást találtak az enyhén paralelogramma alapú hasábon. Alig negyedkilós tömegével nem éppen pillekönnyű az A&futura, de az SP1000-hez képest nagyságrendileg könnyebb, aminek köszönhetően valamivel kényelmesebb kézben tartani.

A készülékház összeszerelése, anyaghasználata kifogástalan. A kijelző és az embléma mintázatával díszített hátsó oldal is üveglap mögött bújik meg, az alumínium készülékház elegáns szürkés/titán árnyalatú. Jobboldalt egyetlen impulzus potméter, baloldalt pedig a szokásos, zenejátszáshoz szolgáló navigáló gombsor található. A tetőlapra került egy ki/bekapcsoló gomb és az AK-tól megszokott fejhallgató (egy 3,5 mm-es és egy 2,5 mm-es szimmetrikus Jack) kimenetek.

Alul található a körömmel hozzáférhető kártyanyílás és egy Type-C csatlakozó. Utóbbin végezhető a töltés (2 óra a teljes feltöltés, ha rendelkezünk gyorstöltővel, amit érdemes beszerezni, mert anélkül nekünk az iMac kb. fél napig gürizett a 100 %-ért) és az adatátvitel (USB DAC-ként is használható az SE100, hasonlóan a többi Astell&Kern termékhez). Ha a fizikai adottságokat illetően lehetne valamit kifogásolni, az a tartozék védőtok hiánya, azt külön kell megvásárolnunk. Elegáns, valódi bőrből készült tároló alkalmatosságot nyújt az AK, habár 650000 forintért egy szilikon keret még beférhetett volna a gyári dobozba.

Használat

Az AK SE100 ugyanazzal az egyedi fejlesztésű operációs rendszerrel működik, mint az SP1000 és nyolcmagos processzorának köszönhetően kellően fürge is ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen a felhasználói élmény. 5 colos átlójú, érintésre érzékeny kijelzője éppen olyan hatást kelt, mintha egy okostelefont (csak kicsit szögletesebbet és nehezebbet az átlagnál) kezelnénk.

A kijelző széle minden irányból kigördíthető, újabb menüket láthatóvá téve. Pár perc alatt a komplett szoftver áttanulmányozható, feltéve, hogy a tulajdonos legalább kezdő szinten ért angolul. Világos környezetben is jól olvasható, verőfényes napsütésben már kicsit nehézkesebb, de amúgy sem blogposztokat akarunk böngészni rajta, csak elindítani valamelyik lejátszási listánkat. Nekünk teljes feltöltést követően kb. fél napig bírta a folyamatos zenelejátszást, ami a specifikációnak megfelelő időtartam.

A Type-C-nek köszönhetően nem csak a töltés, hanem a fájlok mozgatása is sokkal gyorsabb, mint a micro USB-vel rendelkező AK lejátszókon. A beépített WiFi és Bluetooth tetszés szerint ki/bekapcsolható, előbbin nem csak a hálózati médiajátszás funkcióit, hanem az időnként kiadott szoftverfrissítéseket is elérhetjük.

Említést érdemelnek azok az opcionális extrák, amelyek nem csak a zene hallgatását, hanem elérését és gyűjtését szolgálják. Astell&Kern tulajdonosoknak pl. bizonyára nem kell bemutatnunk az AK Connect felületet. Ugyanilyen nevű applikáció tölthető le Android és iOS mobileszközre, amelyről WiFi alapon vezérelhetjük az SE100-at, látva annak könyvtárát, valamint a telefon/tablet háttértárán lévő zenéket, TIDAL lejátszási listáinkat is azonnal továbbíthatjuk felé (tehát ha úgy adódik, akkor a bekapcsolást követően akár el is feledkezhetünk az SE100-ról és zeneszerverként vezérelhetjük). Megjegyzés: Az Astell&Kern mobil lejátszói egyelőre nem támogatják a TIDAL offline módot, a fejlesztők dolgoznak rajta, de még nem tudni, mikor lesz rá lehetőség. Akik sok CD-t gyűjtöttek össze és nem akarnak számítógépes lemez-mappa rendezgetéssel bajlódni, azoknak praktikus kiegészítő lehet az AK CD-Ripper nevű kiegészítője, amellyel (ahogy nevéből sejthető) komplett gyűjteményünk bemásolható a lejátszóra, automatikus albumborító és száminformáció megjelenítéssel.

Hangminőség

Mikor az SE100 megérkezett hozzánk, kíváncsiságból csatlakoztattuk hozzá (időközben referenciának befogott) ENIGMAcoustics LOTOO Dharma D200 fülhallgatónkat (kb. 75-80 ezer forint), de hogy a lejátszóhoz ár/értékben jobban illeszkedő partnerrel folytassuk a tesztelés nagyobb, hátralévő részét, kölcsönkértünk a KáCsa Audiótól egy AK T8iE Mk II fülhallgatót (kb. 360 000 Ft) is. Talán nem nehéz kitalálni, hogy melyikkel volt jobb a hang. Míg a Dharma előadásában azt hallottuk, hogy valahol, tőlünk néhány lépésre egy remek zongorán játszanak, addig a T8IE Mk II szinte a fejünkbe teleportálta a hangszert, mintha közvetlenül a húrok és billentyűk fölé hajolva füleltük volna a hangokat. Mindezzel csak azt szeretnénk jelezni, hogy az SE 100 mellé illő partner (tehát egy csúcskategóriás fül/fejhallgató) elengedhetetlen ahhoz, hogy kihozzuk belőle, amire képes.

A Berlini Filharmonikusok előadásában készült The Asia Tour albumot hallva elégedetten dőltünk hátra, amikor a rézfúvós szekcióból az az összetéveszthetetlen könnyű és száraz, eleven és megfogott karakter jött. Az extrém nagy felbontás mellé jó mélység társult annak ellenére, hogy in-ear fülhallgatón hallgattuk a zenét. Minden hangszer szépen elkülönült egymástól, érezni lehetett a hely atmoszféráját. Nem azt gondoltuk, hogy jó hangminőségű fájlt hallgatunk, hanem hogy a tudatunk, figyelmünk a valóditól eltérő dimenzióba költözik. Ez a füllel nem mérhető finomság a kellemesebb, melegebb tónusú jazz albumokat (pl. Cassandra Wilson - Another Country) is előnyösen mutatta meg. Joe Bonamassa - Burning Hell c. számát elindítva a hideg futkosott a hátunkon. Az elektromos gitár olyan természetességgel és erővel szólalt meg, mintha a fejünkbe tették volna a gitárerősítőt. Az énekhang lélegző, kristálytiszta és közvetlen módon lépett be, a sziszegős mássalhangzókat és a cintányérokat aprólékosan mutatta a rendszer, a fárasztó szintet még kerülve. Lehetne még hosszasan ragozni és részletezni, hogy mennyire valósághű és magával ragadó hangélményt kaptunk, de az összkép ettől nem változna: az SE100-on minden fantasztikusan szól, ha jó minőségű alapanyagokat és fülest teszünk hozzá.

Olvasónk fejében felmerülhet a kérdés, hogy az SE100 vajon mennyire jelenthet visszalépést az SP1000-hez képest. Ezt célszerű személyesen kipróbálni a forgalmazó bemutatótermében, ugyanis ahogy lépkedünk egyre feljebb a high end kategóriában, a megítélés is egyre szubjektívebb. Amennyire emlékeinkre hivatkozhatunk, az SP1000 karaktere hajszálnyit tágasabb/teresebb volt, a dinamikával leheletnyit jobban finomkodott, továbbá az SE100-ban érzékeltünk egy olyan lappangó közvetlenséget, melegséget a basszusban, ami az SP1000-ben már nem, ill. kicsit máshogy volt jelen.

Nem nyugvó kíváncsiságunknak eleget téve azért tettünk egy próbát, hogy egy még érdekesebb összehasonlítást végezzünk. Ugyanazokat a referencia számokat meghallgattuk egy rövid A/B teszt erejéig az Astell&Kern jelenlegi belépő lejátszóján (AK70 Mk II), majd átváltottunk az SE 100-ra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kisebb modell feleannyiba kerül, ettől függetlenül az SE 100 mindenben jobbnak bizonyult, amennyiben a realizmust mérlegeltük. Az AK70 basszusa határozottabb, erőteljesebb volt, a részleteket bőségtál jelleggel ontotta megából, az SE100 viszont ugyanazokat a részleteket ügyesebben, pontosabban tudta elhelyezni a sztereó térben. Továbbá a kistesó a magas frekvenciákon enyhe digitális lerakódást produkált, ami a drágább lejátszóra váltva teljesen köddé vált. Hozzátesszük, hogy ezeket az eltéréseket az AK T8iE Mk II fülhallgató tette hallhatóvá, egy másik, kevésbé direkt/elnézőbb hangú fülessel biztos, hogy nem vettük volna ennyire egyértelműen észre a különbségeket. És hogy a cikk elején feltett kérdést megválaszoljuk, miért jobb, mint egy okostelefon? Logikusan azért, mert fényévekkel szebben szól, összehasonlíthatatlanul többet ad a zenéből.

Végszó

Az Astell&Kern SE100 nem robbantott ki forradalmat, csupán tovább csiszolódott - azokat az ismertetőjegyeket hordozza magán, amelyek kezdettől fogva működő siker-receptet nyújtottak a koreai cégnek: törekvés a prémium színvonalra kivitelben és teljesítményben. Borsos áráért cserébe nem csak a zene patyolattiszta, finoman részletező megjelenítését végzi el, hanem a gyűjteményünket is segít katalogizálni, miközben zeneszerverként vagy külső hangkártyaként is használhatjuk - közben alig nagyobb, mint egy mobil merevlemez (ami a tudását figyelembe véve egyeseknek komoly előny lehet, ha pl. a jóval vaskosabb KANN-hoz viszonyítják). A hatalmas kijelző és a felhasználóbarát, gyors menü további hab a tortán. Összességében megkapjuk, amiért fizetünk: egy naprakész mobil zeneállomást, amely szituációtól függetlenül, kiemelkedő szinten szolgálja ki használóját. Nagyon tetszett!

1 2

Következő oldal >