Argon Audio TT MK2 vinyl lemezjátszó teszt

2026. október 31., szombat, 08:15

Argon ArgonAudio audio hifi lejátszó lemezjátszó vinyl lemezjátszó bakelit lemezjátszó lejátszó teszt lemezjátszó teszt vinyl lemezjátszó teszt Argon Audio teszt

Dániából egyre több gyártó bukkan fel Magyarországon, így szerencsére a szerkesztőségünkben is. Az Argon Audio neve nem hangozhat ismeretlenül, hiszen már volt alkalmunk kapni és így adni is egy-két készüléket tőlük erősítő, streamer vagy hangfal formájában, most pedig az analóg vonalat céloztuk meg a TT MK2 vinyl lemezjátszójuk által, ami potom pénzért nyújthat stabil alapot a formátum kedvelőinek.

Plug and Play lemezjátszó 100 ezerért

20 éves cég az Argon Audio, aminek a termékeit Dániában tervezik és gyártják, tehát ők is a Skandináv hifi gyártók örökségét hivatottak öregbíteni. Többnyire mindenki számára megfizethető készülékeikkel próbálják a figyelmet felhívni, de a termékpalettájukat elnézve az audiofil régióval is bátran szemezgetnek. Most viszont egy olyan lemezjátszó következik tőlük, ami 100 ezer forintos árával elsősorban azoknak készült, akik keresnek egy olcsó modellt, amit könnyű beüzemelni, használni, nem is néz ki rosszul, és a minősége is büszkén képviseli a kategóriáját.

A korábbi Argon Audio TT vinyl lemezjátszó nagy sikert aratott, így természetes, hogy gondosan bánik vele a gyártó, és elérkezettnek látták az időt, hogy némi módosítással még modernebbé és jobbá tegyék azt. Maga a készülék színskálája sem elhanyagolható, hiszen a klasszikus fekete mellett, szatén mahagóni, natúr dió, fenyőzöld, atlanti kék, föld szürke vagy elektromos borostyán változatban is kapható, tehát biztosan minden enteriőrhöz illőt kínálnak, legyen az klasszikus, vagy éppen modern, divatos, fiatalos.

A gyárilag szerelt plexitető alatt klasszikus formavilágot kapunk, hiszen a készülék élein nem alkalmaztak lekerekítést, nincs semmi cicoma, hanem lényegre törő egyszerűség, hiszen az Argon Audio TT MK2 alapvetően egy plug and play lemezjátszó, amit csak rá kell kötni az áramra, majd egyszerűen használni. Ebben nagy segítségünkre van a beépített RIAA előerősítő és az Audio Technika AT3600L MM hangszedő, tehát ezek külön kiválasztásával és megvásárlásával sem kell foglalkoznunk.

A szíjhajtású lemezjátszó központi helyén megerősített masszív sub-platter kialakítású tányér van, alatta továbbfejlesztett motor, tőle jobbra pedig az alumínium hangkar, speciálisan tervezett szerviznyílással, ami lehetővé teszi a motor fordulatszámának precíz szabályozását. Ezt alapvetően egy gombbal tehetjük meg, tehát választhatjuk ki a 33 vagy 45 RPM sebességet, ahogyan szintén egy gombbal indíthatjuk el a lejátszást, vagy állíthatjuk azt meg.

A négy darab gumírozott lábon nyugvó Argon Audio TT MK2 hátulján földeléssel ellátott sztereó RCA kimenet van, mellette kapcsolhatjuk ki és be az előerősítőt, valamint a készüléket, az áramfelvétel pedig 12 V bemenetről történik. A 6 kg-os lemezjátszó tömegének zömét az MDF oldallapok adják meg, valamint az 1800 g-os tányér, tehát nem mondhatnánk azt, hogy egy belépő szintű lemezjátszóhoz képest pillesúlyú készüléket kapunk, ami bíztató, hiszen egy lemez korrekt lejátszásához kell a stabilitás és a merevség.

Egyszerűen és megbízhatóan

Azt tudjuk, hogy az Argon Audio TT MK2 által képviselt árszinten nem léteznek valódi csodák, tehát kompromisszumot kell kötnünk a hangminőség, a kezelhetőség vagy a kivitelezést tekintve, viszont az Argon Audio elég jó egyensúlyt talált el, tehát egyik téren sem lehet okunk panaszra a kategóriájában. A TT MK2 egy manuális lemezjátszó, tehát nincs automatikus indítás és leállítás, továbbá minden oldal elején majd a végén fel és le kell emelnünk a tűt, ami a fiatal felhasználóknak nem biztos, hogy tetszik, de szerintünk nem baj az, ha megismerik az analóg zenehallgatás ilyen jellegű formalitásait is.

Ebben a kategóriában szinte törvényszerű, hogy valamilyen divatos, modern dologgal toldják meg a szolgáltatásokat, mint Bluetooth kapcsolat vagy USB bemenet, amelyeket az Argon Audio szépen elfelejtett, és elsősorban a lemezjátszó alapvető szolgáltatásának megfelelő működésére, és az RCA kimenetre összpontosított, amihez kábelt is találunk a dobozban, amit kis befektetéssel jobbra is cserélhetünk. A korábbi modellben az Ortofon OM5e hangszedő volt, ami elég népszerű a belépő kategóriában, de az őt leváltó Audio-Technica AT3600L talán még jobb nála, legalábbis ők előre lépésnek gondolták a bevetését.

A DALI RUBIKORE CINEMA LCR hangfal került ezúttal bekötésre QED kábelekkel és a Denon PMA-3000NE sztereó erősítőjével, tehát senki sem mondhatja azt, hogy nem szolgáltuk ki ezt a belépő kategóriájú lemezjátszót. Valószínű, hogy kevesen fogják ezt a felállást választani, de mi most is arra voltunk kíváncsiak, hogy mi az a maximum, amit ki lehet hozni a kis Argon-ból.

Első nekifutásra mondhatjuk azt, hogy nagyon is sokat, mert elég messziről elkerülte az olcsóság névjegyeit, amiről mindenki azt hiszi, hogy analóg. Persze az, de a zártságérzet, a hangszerek összemosása és a zenészek zsúfolt ábrázolása egyáltalán nem azt jelenti. Itt a TT MK2 mindezektől a jelzőktől elég szépen megszabadult, pedig a létrehozásakor tényleg nem vetettek be magas kategóriájú alkatrészeket vagy spéci megoldásokat, de ilyennek kell lennie egy belépő kategóriájú vinyl lemezjátszónak a maga hibáival együtt.

A Vestbo Trio albumát vettük elő, bár kicsit félve, hiszen a DALI saját nyomású lemezéről van ebben az esetben szó, ami egyértelműen audiofil szintű. Ennek ellenére az Argon Audio TT MK2 igenis meg tudta mutatni a rajta lévő változatos zenék lényegét, és bár teljesen nem látott bele a szerzemények velejébe, azért egy nagyon stabil alapot tudott biztosítani. A mélytartomány körülbelül egy szinten volt a középtartománnyal, ami kellemes meglepetést okozott, hiszen más gyártótól nem feltétlenül ezt tapasztaltuk ezért az árért, de még 150 ezer körül sem.

A férfi énekhang kontúrja pontosan kirajzolódott, erőből és érzelemből is eleget tudott adni egy hétköznapi, kellemes zenehallgatáshoz, de szerintünk még arra is elég volt, hogy barátainknak is kérkedhetnénk vele. Persze nem vájtfülűeknek, mert ők azért bizonyára fanyalognának, de egy kellemes, borozgatós koraestén a kapott hang egyértelműen kielégítő lehet, és nem csak annak, aki most ismerkedne ezzel a formátummal.

Gitárzenére váltottunk, ahol a basszus talán kicsit össze mosott, de ezen a szinten továbbra is megfelelő, tonalitásban gazdag, és gördülékeny volt az előadás. A finom elektromos hangszert óvatosan, de határozottan mutatta meg , és az énekhanggal továbbra is hasonlóan bánt. Meg tudtak rezegni a hangszálak, elég mélyről törtek elő a hangok, és voltak érzelmek, dinamikai emelkedések. Itt ugyan néha elbizonytalanodott, főleg, amikor kissé imbolygó és erőteljes kíséret kapcsolódott be, de nem volt olyan zavaró, mint azt ebben az árban megszoktuk és elfogadtuk korábban.

A HUSH - Up to the Mountain dalában kellemes női éneket kaptunk, szép gitárkísérettel, a háttérben kristálytiszta hegedűvel, összességében pedig egy kicsit populáris, de country feelinget. Most sem éreztük tolakodónak a TT MK2-t, inkább kiegyensúlyozottnak, kicsit visszafogottnak, de a zenehallgatáshoz és élvezetéhez elég dinamikával és folyamatossággal. A kategóriájában még meglepően kimérten is viselkedett, egyik tartományt sem tartotta fontosabbnak a másiknál, így remek összjátékot produkált a zenekar.

Erann DD Sugar Man előadásánál rekedt, erőteljes, de nem túltolt énekhang köszöntött minket, amiben még a nyelések is hallhatóak voltak, tehát az Argon Audio elég jól fókuszált a részletekre. Finom billentyűkíséretet kapott, andalító jelleggel, így inkább a mély mondanivalón, és a szövegen, az érthetőségen volt a lényeg, amit arányosan támasztott alá a zene, igényes, kiegyensúlyozott hangszerelése, még a játékosok szeparálása is jól sikerült, ahogyan a mélyérzetet is kiválóan sikerült összehoznia, de továbbra sem lehetett azt a tipikus olcsó hangot hallani.

Összegzés, végszó

Az Argon Audio TT MK2 készüléke a szó legklasszikusabb értelmében véve egy analóg lemezjátszó, hiszen minden manapság divatos plusz funkciót nélkülöz, egyedül a terjedelmes színválasztékból tudhatjuk meg, hogy modern típusról van szó. Nem alkalmazott a gyártó kimagasló minőségű alkatrészeket, viszont jól beváltakat igen, amelyeket sikerült szép összhangba hozniuk, így sikeresen elkerülték az olcsó lemezjátszók jellemzőit, mint zártságérzet, a hangszerek összemosása és ingadozás. Nem használ nagy szavakat a gyártó, mi sem tesszük meg, viszont az egyértelmű, hogy biztosra mentek a tervezésekor. Egy nagyon jól sikerült belépő szintű és olcsó vinyl lemezjátszó az Argon Audio TT MK2, amit egy jobb tűvel felszerelve, és minőségibb összekötőkábelt alkalmazva még mindig megállhatunk 140 ezer forintnál, viszont kategóriát ugorhatunk, hiszen a stabil alap adott hozzá. Ennyi pénzért ez egy jó vétel, és jól eltalált fricska a konkurenciának.

1 2

Következő oldal >