Zidoo Eversolo DAC-Z8 DAC teszt

2023. augusztus 28., hétfő, 12:10

Zidoo Eversolo audio hifi DAC USB DAC DSD DAC MQA DAC DA konverter Zidoo DAC Eversolo DAC DAC teszt DA konverter teszt DSD DAC teszt USB DAC teszt MQA DAC teszt Zidoo DAC teszt Eversolo DAC teszt

A Ziddo az Eversolo DAC-Z6-tal rárúgta az ajtót józan és elérhető árazásával a hifi társadalomra (igaz ez nem olyan meglepő a kínai gyártóktól) ami a barátságos árcédula mellett, első osztályú, bár kissé karakteres hangot kínál-kínált. Természetesen egy ekkora ország nem engedheti meg magának a spórolós jelzőt, ezért rögön ki is adott még egy verziót, nagyjából ugyanabból az árkategóriából, Eversolo DAC-Z8 néven. Ahol az alapok nagyjából ugyanazok, a DAC chip változott, mégpedig az ES9038Pro 32 bites konverter került, a másik változatban lévő ES9068 helyére. A jókora színes kijelző itt is tiszteletét tette a maga látványos és választható hátterével (Deprez műszer) ami szemet gyönyörködtető látvány. DSD 512 és PCM 768 kHz felbontás, teljes MQA kibontás, szimmetrikus kimenetek azok, amikkel még büszkélkedhet a kis masina.

Kinézet, csatlakozók

Parádés. Mármint szerintünk, de akiknek bejönnek a régimódi műszeres kijelzők, azoknak eljött a grafikai nirvána. Változtatható a műszerek kinézete, de akit esetleg zavar, az megjelenítheti szimplán csak az audio adatokat is. De, ha kivesszük a képletből a kijelzőt, akkor sem lehet okunk panaszra a kinézetével. Az összhatás igencsak elegánsra sikeredett a bal oldalon elhelyezett Eversolo felirattal, a középen elhelyezkedő kijelzővel, mellettük találjuk meg a nyomkodható és forgatható, többfunkciós gombot, a ki/bekapcsolót és egy 6,3 mm-es fejhallgató Jack aljzatot.

A hátuljára nézve sem akadt különösebb hiányérzetünk, egy-egy pár XLR és RCA kimenettel találkoztunk a két (illetve három, de az csak firmware frissítésre szolgál) USB bemenettel, amiből az egyik C, a másik B típusú. Optikai, koaxiális aljzat, Bluetooth antenna menetes bemenete, egy teljesen áramtalanító ki/bekapcsoló gomb mellett helyezkedik el az IEC tápaljzat.

A készülékház teljes egészében alumíniumból készült, CNC forgácsolással (bár ezt talán nem is kell megemlíteni, annyira egyértelmű a kínai masináknál) és feketére, vagy ezüstre eloxált lehet.

A távirányító a megszokott kis műanyag dobozka, de a célját tökéletesen ellátja.

Belül

Számtalan érdekességet találtunk a DAC-Z8 belsejében, ami kiemelkedik az az XMOS XU316 16-magos processzor, a 8 darab OPA1612 műveleti erősítő alkalmazása, az audiofil kondenzátorok használata és természetesen az ES9038Pro dac.

A NYÁK-lap is megérdemli az említést, szemet gyönyörködtető a felépítés, a megépítés minősége és önmagában a kinézet, ahogy sehol egy felesleges sallang, vagy utólag odabiggyesztett alkatrész. A tápegység a digitális és az analóg rész külön lapon helyezkedik el, a minél kevesebb egymásra hatás érdekében.

Használat közben

A megszokott módon üzemelhetjük be, azaz ellátogatunk a gyártó honlapjára és letöltjük hozzá a megfelelő drivert. Ami sajnos kikupálásra szorul, ugyanis ami jelenleg elérhető, az nem kezeli a teljes felbontást a DSD 512-t és a PCM 768 kHz-t (persze ettől még nyugodtan használható, lévén ekkora natív felbontás csak igen ritka demó felvételeken van). A gyártó megígérte, hogy belátható időn belül frissíti a drivert. Mindenesetre a Roon, az Audirvana és Jriver is jól kezeli a Z8-at, ergo nyugodtan zenélhetünk vele. Irányíthatjuk a saját távvezérlőjével, a fent említett lejátszókkal és egy igen jól sikerült saját appal, ami iOS-re és Androidra is letölthető. Ezzel a programmal minden beállításhoz hozzáférünk, változtathatjuk a Sabre DAC beépített digitális szűrőit, beállíthatjuk mi jelenjen meg a kijelzőn, állíthatjuk a ki- és bemeneteket, meg még számtalan egyéb mást is. Felüdülés volt használni ezt az appot gyorsan, stabilan működött, nem éltünk át kínos pillanatokat, mert éppen fogalmunk nem volt mi történik, probléma nélkül csinált mindent, amire megkértük. Nem mellesleg még csinosan is néz ki látszik, hogy erre is nagy hangsúlyt fektettek a fejlesztők.

Zajnak, pattogásnak a formátumok váltásakor nyoma sem volt, melegedést sem tapasztaltunk. Az LCD nézegetésébe órákig belefeledkeztünk, gyermeki vigyorral az arcunkon váltogattuk a különféle kinézeteket, nem tudtuk megunni, ezzel sokakat le fog venni a lábáról.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3 és Cambridge Audio 851A erősítők, Fezz Audio Titania végfok, Topping D70S, FiiO K9, Eversolo DAC-Z6 DAC-ok, Topping A90 elő- és fejhallgató erősítő, Cocktail Audio X50D hálózati futómű/streamer, Satori hangfal, SVS SB-3000 szubláda, VIABLUE, InAkustik és AudioQuest kábelek.

Hangminőség

A DAC-Z6 kapásból levett minket a lábunkról, olyan előadást sikeredett nyújtania (ebben a kategóriában), hogy csak pislogtunk. Nem volt teljesen színeződéstől mentes hang, de "jó helyre" rakta azokat a színeket, amivel meglehetős analóg jelleget kölcsönzött a hangjának és az egyik (ha nem a legjobb) vétel lett ennyi pénzért. A DAC-Z8 már más DAC chipet használ, ami azt sugallja, valamivel másképp fog szólni, mint a testvére. Persze ez sem teljesen igaz, sokkal több múlik a DAC mellé épített kiegészítőkön és azok minőségén, mint magán a D/A átalakítón, de azért kíváncsian vártuk, mire is képes ez a megoldás.

Nos, le sem tagadhatják a rokonságot, itt is földrengés szerű basszusokat hallottunk, ami egyáltalán nem ment a minőség rovására, azaz a parketta hullámoztatása mellett, a pontosságot, megfogottságot is szem előtt tartotta. Hans Zimmer prágai koncertjén vitán felül itt hallottuk a legmélyebb hangot a Fezz Titania végfok és előerősítő segítségével, konkrétan megijedtünk attól az energiától, ami az SVS szubládából kiáradt. Még nem volt "szerencsénk" átélni egy földrengést, beszámolók alapján hasonló hangot kapunk akkor is. Ilyenkor jön rá az ember, mekkora tartalékok vannak még a felvételekben "csak" megfelelő "hardver" kell hozzá és előjönnek ezek, az eddig nem hallott részletek. A Sabre chipek másik erőssége is előjött itt (is) a hatalmas dinamika és a hangsúlyos felső tartomány, ami ebben az esetben nélkülözte a tipikus "Sabre túllövést" szimplán csak erősen éreztette, hogy jelen van, de nem zavaró mértékben.

Akusztikus és félig akusztikus zenéken, főleg Mike Oldfield muzsikáin is határozottan kilépett a gitár a hangfalak síkjából, kézzelfogható közelségbe került az előadó a hangszerével együtt. Millió apró részlettel dúsította a dallamokat, színesen és "bővérűen" adagolta a finomságokat úgy, hogy nem vesztek el távolban ezek a részek, hanem kontúrosan ők is jelen voltak. Mindezek ellenére egyáltalán nem volt túl sok belőle, megtartotta azt az egyensúlyt, ami a fárasztó hatás és a visszafogottság között van. Mint a DAC-Z6-nál, itt is rá kellett döbbenünk, mennyi mélyhang van ezeken a felvételeken is finoman adagolva, és amit egy jó masina elő is tud hozni belőlük.

Itt sem hagyhattuk ki Deep Blue Volume 3 lemezét, ahol hasfalszaggató alsó tartomány dominál és megnyugodva konstatáltuk, még ezzel is megbirkózott különösebb gond nélkül, sőt! Ha nem elég kontúros és megfogott ez a tartomány, akkor egy zavaros massza lesz az egész, élvezhetetlen és búgó, zenének nevezett valamit csinálnak belőle az erre érzékeny készülékek. A DAC-Z8 viszont kimondottan élvezhetővé tette, pedig ez és a hasonló stílusú zenék, nem annyira a szerkesztőség kedvencei, de itt remekül elvoltunk vele.

Visszatértünk Mark Knopflerhez és a Dire Straits-hez megfülelni mire képes a sztereó hangkép visszaadásában, ugyanis ugye a remek mélyhangok megléte még nem garancia ahhoz, hogy egy minden műfajon élvezhető produkciót kapjunk. A kötelezőt bőven hozta itt is, sőt még egy kicsit felette. A színpad szélessége közelített a tökéleteshez, mélységben pedig igen érdekes felfedezést tettünk. Nem volt különösebben tágas hátrafelé, inkább a két hangfal előtt szólalt meg, de sikerült neki háromdimenzióssá tenni a hangszereket és az énekest, meg lehetett fogni, át lehetett "karolni" őket. Nem egy hatalmas színpadot rajzolt, hanem egy jól kézzelfogható, előttünk kirajzolódó teret, amiben élesen különváltak a zenészek alakjai.

Bármilyen zenét hallgattunk, ez a vérbő, dinamikus, határozott, részletes és izgalmas stílus mindenhol megmaradt, az alsó tartományra helyezve egy igen erős hangsúlyt. A Radio Paradise zenéitől azt vártuk az eddigi tapasztalatok alapján, hogy nem igazán akarnak majd a háttérbe húzódni, de kicsit meglepő módon erre is képes volt. Szépen elzenélgetett mellettünk munka közben, különösebben zavaró tényezők nélkül (ezt vártuk ettől a teszttől) nem akart az arcunkba mászni mindenáron.

Konklúzió, ajánlás

Amit vártunk a Zidoo Eversolo DAC-Z8-tól azt maradéktalanul teljesítette, sőt egy lépéssel meg is toldotta azt. Ebben a kategóriában szinte a maximumot tudta kihoznia a Sabre 9038Pro-ból, ami igencsak dicséretre méltó. Izgalmasan színes, karakteres, határozott és fenomenális mélytartománnyal vonta magára a figyelmet, a többi részt sem elhanyagolva. Olyan basszusokat csalt elő pár dalból, amiről eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek (persze megfelelő erősítő és hangfal/szubláda is kell hozzá) és a hangkép többi része is nagyon rendben volt. Semmiféle kivetnivalót nem találtunk benne, egy remek középkategóriás gépezetet alkotott a Zidoo, ami alapja lehet akár egy olyan összeállításnak is, ami jóval drágább részegységekből áll. A kinézet pedig levett minket a lábunkról. Nehéz lenne nem megadni az Ajánlott Vétel címkét, azzal a kitétellel, hogy akinek otthon túlteng az alsó tartomány (kevés ilyen van) az hallgassa meg előtte (meg az is, akinek nem). Meg úgy általában mindenkinek érdemes meghallgatni.

1 2

Következő oldal >