Yamaha MCR-N870D mikro hifi rendszer teszt

2017. szeptember 20., szerda, 14:35

Yamaha audio hifi erősítő CD MusicCast hifi rendszer MusicCast rendszer multiroom rendszer Yamaha MusicCast hifi teszt Yamaha teszt MusicCast teszt hifi rendszer teszt mini hifi teszt mikro hifi teszt mikro hifi rendszer

Napjainkban egyre nagyobb körben alakul ki az otthoni, jó minőségű zenehallgatásra való igény. Ez köszönhető a kedvező árú készülékek térhódításának is, de inkább a gombamód szaporodó zenei streaming szolgáltatók megjelenésének tudható be. Minimális havidíjért szinte minden zene elérhető, egységesen jó minőségben, és az átlagembernek ez sokkal kényelmesebb és praktikusabb, mint lemezboltokba járni, vagy akár egyenként letöltögetni a kedvenc albumaikat. Az ilyen szolgáltatások ma már a legtöbb mobiltelefonról/tabletről elérhetőek, de aki egy Bluetooth hangszórónál igényesebb megjelenésre és legfőképpen hangzásvilágra vágyik, de nem kíván egy külön szekrényt berendezni drága hifi elemekkel, annak a Yamaha PianoCraft mikro rendszerei remek megoldást nyújtanak. Többrészes sorozatunkban az alapmodelltől indulva boncolgattuk a legendás márka egységeit, melynek jelenlegi tesztünkkel a csúcsára érkeztünk. A Yamaha PianoCraft MCR-N870D vendégeskedett nálunk.

A nagy testvér

Korábbi tesztjeinkben alaposan kiveséztük a Yamaha nagyszerű MusicCast multiroom platformját, hálózati képességeit, valamint széleskörű streaming szolgáltatását is, így mostani tesztünk, sokkal inkább az MCR-N870D zenei tulajdonságairól fog szólni, mint a szoftveres képességeiről. Ennek legfőbb oka az, hogy a lejátszó rész tökéletesen megegyezik az MCR-N670D-ével (CD-NT670), ellenben integrált erősítője és hangsugárzói már egy izgalmasabb fejezetet alkotnak a mikro hifik világában.

Az MCR-N870D egy komplett egység, amivel szintén sikerült a legmodernebb technikát ötvözni a retro stílussal, ami olyan jól sikerült, hogy az ember nehezen tudja eldönteni, hogy az ezüst vagy a fekete szálcsiszolt dizájn a tetszetősebb. Műszaki szempontból is sikerült a komponenseket a Yamaha mérnökeinek tökéletesen összehangolni, de lehetőség van külön-külön is megvásárolni őket. Ez a fajta rugalmasság sok lehetőséget nyit meg akár régebbi, vagy alacsonyabb kategóriás Yamaha rendszer tulajdonosoknak, de idegen komponensek közé is hatékonyan integrálhatóak.

A Yamaha ugyan elérhetővé tette a darabonként történő vásárlást, mi mégis arra voltunk kíváncsiak, hogy egységként miben is tud többet a csúcsmodell a többiekhez képest.

Az a bizonyos plusz egyrészt a hangfalakban rejlik másrészt az erősítő hátulján, egy USB DAC formájában. Így igaz, a legnagyobb Yamaha PianoCraft lehetővé teszi számunkra a számítógépen tárolt tartalmak minőségi visszaadását az ESS Sabre (ES9010K2M) DAC-nak hála ami a natív DSD 5,6 MHz (DSD128) formátum, és akár a 384 kHz/32 bit-es mintavételezésű fájlok lejátszását is lehetővé teszi. Ezzel a Yamaha MCR-N870D egy valóban részletgazdag, tiszta és dinamikus hangzással kecsegtet.

A készülék házában egy PWM típusú digitális erősítő igyekszik közel 70 W-ot szolgáltatni a hangsugárzóknak, és köszönhetően az egyszerű és átgondolt áramköri konfigurációnak, ezt a lehető legkisebb zaj mellett teszi.

Ami a mellékelt hangfalakat illeti, (NS-BP401) remekül kidolgozott igényes és mikro hifi alkotóelemhez mérten meglehetősen testes kabinetről beszélhetünk.

A magas frekvenciákról 3 cm-es lágy selyem dóm sugárzó gondoskodik, míg a testes mélyközép hangokért a Yamaha tipikus hófehér membránjától kicsit eltérő külsejű, ezüst-fekete színű APDM polimer membránok felelnek az 50 Hz-40 kHz-ig terjedő hangtartományért.

A hangszórókat kiszerelve találkozhatunk a kedvező árfekvés egyik tipikus jelével. Mind a mélyközép, mind a magassugárzó egy jó kidolgozású és merev, de műanyag kosárban pihen.

Maga a doboz is megérdemel néhány szót. A Yamaha PianoCraft sorozat hangfalainak mindegyik típusa szépen kidolgozott darab, de az NS-B401 egyértelműen viszi köztük a pálmát.

Méretével (176 x 310 x 327 mm, 5,9 kg) is maga mögé utasítja kistestvéreit, de az illesztéseket, hézagokat és eltérő anyagokra utaló látható jeleket teljesen mellőző, zongoralakk fekete külső bevonat igazi szobadísszé teszi a dobozokat. Az előlapra mágnessel rögzülő selyem jó anyagú és elegáns, a hátlapon található jó minőségű banándugó aljzat pedig már nem kapott külön műanyag terminál keretet, hanem egyszerűen a lakkozott felületben helyezkednek el, mint néhány kis szériás audiofil manufaktúra remekműveinél. Kérdés persze, hogy ez mennyire előnyös az olykor "félrecsúszott" csatlakozó által okozott karcok tekintetében, de annyi bizonyos, hogy nekünk nagyon tetszett ez a kis különlegesség.

Meghallgatás

A teszt során egy 25-30 négyzetméteres átlagosan berendezett nappali szolgált helyszínként, ahol már korábbi Yamaha PianoCraft készülékek is megfordultak, így volt összehasonlítási alapunk. A gyári összeállítással kezdtük a tesztet, de ahogy korábban, itt sem hagytuk sokáig a mellékelt hangfal "drótot" üzemelni. Nem azért mert sznobok vagyunk, hanem mert az erre a célra tartott 3,5 milliméteres banándugózott Inakustik kábelek olyan szintű minőségi javulást hoztak az előző modelleknél is, hogy úgy érezzük, a 330 ezer forintos vételár tekintetében, tanácsunkat megfogadva, a leendő vásárlók is beruháznak erre a maximum 6-7000 Ft-os fejlesztésre. A mellékelt RCA összekötő kábelek cseréjét nem feltétlenül tartjuk indokoltnak, mert ebben a felállásban a gyári kábelhez képest nem hoz sok javulást egy drágább.

A Yamaha MCR-N870D hangsugárzóit a faltól 40-50 cm-re elhúzva, állványra helyezve teszteltük, mert közvetlenül a falra tolva alacsonyabb hangerőn is kissé búgóssá vált. A hangfalaknál alkalmazott VCCS technológia (kabineten belüli vibrációkat és állóhullámokat kiküszöbölő panel) jótékony hatása érezhető, de azért nem árthat megtalálni a megfelelő beállítást.

Elsőként Spotify és Tidal alkalmazással fogtuk tesztre a rendszert. Bár a Tidal magasabb bitrátát kínál, a Yamaha rendszere ezt a különbséget nem tette érezhetővé. Később NAS-on, CD-n, valamint pendrive-on tárolt tartalmakat is lejátszottunk a MusicCast alkalmazás segítségével.

Lassú bevezetőként Dominic Miller - London Paris Cardiff című gitárjátéka kellemes meglepetést okozott. A pengetések testes analóg hangon jelentek meg, a beúszó lágy mély basszusok kétségessé tették a csak 50 Hz-es mélytartományra megadott értéket. A hangszerek jól elkülöníthetőek, de nem teljesen pontosan behatárolhatóak. Kicsit dögösebbre váltva Billy Cobham Stratus-ára még alacsony jelszinten is táncra perdültek a membránok, és a korábbi modellektől eltérően, meglepő dinamika és erő jellemezte az előadást. A sztereó színpadot enyhén magasnak, de jól tagoltnak éreztük, a cintányérok azonban kissé magasba húztak. Ez hosszú idő után akár zavaró is lehet, amit az elektromos gitárnál is hasonlóan érezni, de megfelelőbb kábel választással is javíthatunk rajta. A Yamaha jellegzetes hangzásvilága itt is felfedezhető volt, de a CD, DAB+, és streamer szolgáltatások lejátszásakor is egyértelműen zeneibb, kellemesebb és részletesebb produkciót hallhatunk, mint a kisebb testvéreitől.

Jöjjön hát, amire igazán kíváncsiak vagyunk. Az USB DAC-ra Win 10-en futó Foobar2000 lejátszó segítségével Nordost USB kábelen szabadítottuk a FLAC és DSD fájlokat melynek eredményeképpen a zenék jóval részletesebben, tisztábban és sokkal tagoltabb térleképzéssel kerültek tálalásra. A rendszer korlátainak ismeretében nem meglepő, hogy a nagyzenekari felvételek és klasszikus muzsikákon némi plasztikus fátyolt fedeztünk fel. A teszt ezen szakaszában kíváncsiságtól hajtva lecseréltük a Yamaha hangfalait egy árban megegyező DALI SPEKTOR 2-re ami több zeneiséget hozott az előadásba, de a kis dán hangfal igazán csak komolyabb akusztikus zenéken tudott valamelyest javítani a karakteren. Dinamikáját tekintve elmaradt a Yamahától, könnyebb stílusokon, elektronikus zenén vagy rock felvételeken egyértelműen domináns előadást nyújtott a gyári hangsugárzó. Egyik sem jobb sokkal a másiknál, inkább csak más. Az NS-BP401-et visszakötve tovább barangoltunk a zenei kínálatban.

Az örök klasszikus Metallica - Nothing Else Mathers felvételének kezdő basszusa és gitárjátéka hamar elfeledtették a hangfalak méretét. Éreztük, hogy a Yamaha MCR-N870D ekkor kezd igazán kibontakozni. Könnyeden birkózott meg az erőteljes, dinamikus zenékkel is, de magas hangerőn a középtartomány hajlamossá vált a torzításra. Elektronikus és könnyűzenei albumoknál éreztünk először késztetést arra, hogy ideiglenesen kikapcsoljuk a Pure Direct módot, és "belerondítsunk" a hangszínbe. Az elektronikusan gerjesztett impulzusok erején érezhetően dobott egy lapáttal az EQ módosítása, és legfeljebb house vagy hip-hop felvételeknél lenne javasolt csatlakoztatni egy ládát az aktív mélysugárzó kimenetre. Amikor ezt megtettük, a digitális optikai bemenetet a TV-vel összekötve egy remek 2.1 házimozi hangzást biztosított a Yamaha MCR-N870D.

Összegzés

A Yamaha PianoCraft mikro hifi sorozatának minden tagját a jó ár/érték arány, a modern stílus, a minden igényt kielégítő szolgáltatások jellemzik. Hangzásuk inkább a kategórián belüli átlag fölé sorolható, de apróbb fejlesztésekkel még jobb eredményeket lehet elérni ezen a téren. A családfa tetején helyet foglaló MCR-N870D egyértelműen és méltán érdemli ki a "zászlóshajó" titulust a sorban. Szolgáltatásain felül beépített DAC-jának, és jó minőségű hangfalainak köszönhetően, túlmutat a mikro hifi kategória hangzásvilágán, de 329 990 Ft-os árcédulája már belépőt jelent egy olyan teljes értékű hifi komponenseket felvonultató világba, ahol az ember mérlegelni fog a hangminőség/helykihasználás/szolgáltatások tekintetében. Annyi bizonyos, hogy saját szegmensében a Yamaha MCR-N870D már minden téren megállja a helyét, és komolyabb igényű hifi kedvelők is megtalálhatják a számításaikat a személyében.

1 2

Következő oldal >