Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Yamaha MCR-N570D mikro hifi rendszer teszt
2017. augusztus 16., szerda, 11:05
Yamaha audio hifi erősítő CD MusicCast hifi rendszer MusicCast rendszer multiroom rendszer Yamaha MusicCast hifi teszt Yamaha teszt MusicCast teszt hifi rendszer teszt mini hifi teszt mikro hifi teszt mikro hifi rendszer
Van úgy, hogy az ember néha azt érzi, lehetett volna még egy kis pluszt kihozni a munkájából, ha már annyi energiát fektetett bele. Talán, ez lehetett az apropója a Yamaha MCR-N570D létrejöttének, talán nem, de annyi bizonyos, hogy kíváncsiak lettünk arra a bizonyos pluszra.
Áttekintés
Egy korábbi tesztünkben már kiveséztük az MCR-N470D névre keresztelt, furán fogalmazva "kistestvér" tudásának legjavát, ami akkor helyén kezelve a dolgokat, nagyon is a szívünkhöz nőtt. Hozzá kell tennünk, hogy ez a vonzalom inkább a különböző, a gyárinál magasabb kvalitású hangfalaknak volt köszönhető.
Jelen tesztünkben nem fogjuk magunkat ismételni, hiszen a két elektronika ugyanaz a modell (CRX-N470), de tesztalanyunk már az egy kategóriával komolyabb, a Yamaha NS-BP182 kétutas hangfalat kapta és ezzel máris egy lépcsővel feljebb ugrott a létrán. Ezek a hangsugárzók már a méretes csomagolásukból kibontva is bizalomgerjesztőbb látványt nyújtottak, mint a kisebb modell. Azon túl, hogy már a puszta látványa is komolyabb technikai tudást sejtet, jóleső érzés rájuk nézni. Igényes, a PianoCraft megnevezéshez illő zongoralakk fekete burkolat matt fekete előlappal, melynek peremén szintén lakkozott felület fut körbe.
A lágy dóm magassugárzó csillogó fekete bevonata, valamint a jellegzetes Yamaha jegyeket viselő hófehér mélyközép membránnak köszönhetően a kis dobozok abszolút szobadísszé teszik az MCR-N570D-t, különösen a nálunk vendégeskedő fekete, szálcsiszolt házú készülékkel párosítva. Hátlapján jó minőségű, praktikus, banándugó fogadására alkalmas kábelcsatlakozókat, valamint egy nem túlmisztifikált hátsó basszreflex nyílást találunk.
Az egyetlen kivitelezéssel kapcsolatos negatívumot az amúgy tetszetős kinézetű igényes anyagú hangszóróselyem rögzítése vívta ki. Komolyabb modern hangsugárzóknál már nem újdonság, hogy a selymet az előlap belsejébe integrált mágnesek rögzítik. Ennek két legfőbb oka, hogy végtelenül egyszerűvé válik az eltávolítása és felhelyezése, valamint a második és a szemünkben legfontosabb, hogy semmiféle furat vagy rögzítési pont nem "csúfítja" el az arcunkba bámuló frontlapot. A Yamaha valamiért úgy döntött, hogy ennél a modellnél is megkönnyíti a keret rögzítését, ám annak mágnesei négy darab jól látható fém talphoz tapadnak hozzá az előlapon, pontosan úgy, ahogy az alacsonyabb árfekvésű hangfalaknál ismert klasszikus "tüskés" megoldásnál. Örvendetes működés, de számunkra érthetetlen kivitelben.
Meghallgattuk
Az optikai sajátosságok vizsgálata után munkára fogtuk a rendszert, melynek első fázisában, közel egy hétig járattuk a legkülönbözőbb zenékkel, amit szükségesnek is éreztünk az első nyers hangok hallatán. A bejáratás ideje alatt, a gyárilag mellékelt hangfal dróttal (szándékosan nem nevezzük kábelnek) kötöttük össze, mivel a csomag része és ilyenkor minden esetben kötelezően tesztelendő elemnek tekintjük.
A bejáratási idő leteltével csekély mértékű, de hallható javulást érzékeltünk a kis szépségektől. Egyértelmű, hogy ez idővel tovább fog finomodni, de a mély- és középhangok testesebbek, kellemesebben, levegősebben szólaltak meg, a magashangok viszont még mindig tartották a kissé domináns fémes jelleget. Sajnos nem tudjuk, hogy a leendő tulajdonosoknak mennyi hely áll majd rendelkezésre, de tesztünk folyamán ismételten beigazolódott a hangsugárzók helyezgetésének áldásos hatása.
Első fázisban egy körülbelül 15 m2-es hálószobában vendégeskedett egy 1,2 m magasságú szekrényre helyezve, teljesen a falnak tolva a legtöbb sajtófotón is látható klasszikus módon. A zenei anyagokat CD-ről, USB pendrive-on tárolt MP3 és veszteségmentes anyagokból, valamint Spotify Tidal, és internetrádiókból hallgattuk. A hangzás a fal közelsége miatt kissé búgós, de kellemes dallamokat csempészett az esti órákba. Itt inkább a MusicCast applikáció áldásos tulajdonságai es nagyszerű kezelhetősége került előtérbe, de ettől függetlenül nem találtunk fogást a kis Yamaha élvezetes előadásában.
A második fázis már sokkal inkább vizsga jellegű volt, ahol fel kellett kötnie azt a bizonyos nadrágot a kritikus bizottság előtt. Egy 25 m2 körüli átlagos berendezésű nappaliba került a rendszer, egymástól körülbelül 2-2,5 m-re széthúzott, a hallgató pozícióba forgatott, valamint a faltól 40-50 cm-re elhúzott hangsugárzókkal. Ezekkel a paraméterekkel, meg is jelent egy számunkra is meglepő sztereó tér, a basszusok élvezetessé és légiessé váltak, megszűntek a fal közelségétől generálódó búgó hangok és a zene a hangsugárzók méretétől függetlenül nagyon szépen betöltötte a szobát. Ennél a hangszóró távolságnál megszűntek a készülékház felső borítólemezének erős basszusoktól való ritka berezgései is. A komoly változást azonban a gyárilag mellékelt drót egy teljesen átlagos 2,5 mm2-es banándugózott hangfalkábelre való cseréje hozta. Érzésre a hangsugárzók mérete megnőtt, dinamikusabb, testesebb karaktert kaptak, a magashangok finomodtak, és a középtartomány is érezhetően élettelibbé vált. Ezt követően csupán szakmai kíváncsiságból, a jóval magasabb árú referencia kábelünket is kipróbáltuk melynek eredményeképp tovább javult a rendszer hangja, részletezőbb, megfogottabb, egyszerűbben fogalmazva finomabb, zeneibb lett. Ezzel csak arra szeretnénk rámutatni, hogy egy ilyen kedvező árú hifi rendszerből is sokat ki lehet még hozni a megfelelő kábel választással, de mindenképpen a realitás talaján maradva!
Tesztünk alatt egy pillanatig sem feledtük a rendszer értékét és kvalitását ezért ennek megfelelően próbáltunk több lehetséges végfelhasználó zenei ízlésvilágát megszólaltatni a Yamahán és egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy ez egy igen kellemes kis hifi rendszer. Különböző jazz válogatásokat cserélgetve egy hosszan hallgatható abszolút nem a kategóriájára jellemző, zavaró "tucathifi" hangot kaptunk. Chris Jones No Sanctuary Here basszusokban gazdag felvétele nagyon szépen megtáncoltatta a 12 cm-es, hófehér membrános hangszórókat, nem vont meg tőlünk semmit, amit a zenész karakteres mély hangja, át kívánt adni. A gyári adat szerinti 60 Hz-es alsó határfrekvencia a jobb elhelyezés, és komolyabb kábelezés teljes mértékig helytálló adatnak tűnik a kis dobozokból. Elvis Presley - Fever című felvételénél már enyhén dobozhangúnak éreztük a Király hangját, a csettintések, dobütések és a basszusgitár pengésének energiája azonban kárpótoltak ezért a kis elhanyagolható gyengeségért. Nils Lofgren - Keith Don’t Go című lenyűgöző gitárjátéka dinamikusan és részletgazdagon került tálalásra, bár a magas frekvenciák élessége kissé zavaróvá vált idővel. Ezután kicsit rockosabbra fogtuk a dolgot. Több kedvenc albumunkat is előkészítettük, de mégis úgy éreztük, hogy Chris Cornell és a Linkin Park örök kedvenc balladáival kívánunk tisztelegni a nagyszerű zenészek előtt, és ebben kiváló partnernek bizonyult a Yamaha. Úgy éreztük, hogy a korábbi tesztfelvételek után itt kezd igazán éledezni MCR-N570D. Lendületes, dögös hangzással adta ki magából a rock legendáinak legnagyobb műveit, azt viszont ettől a ponttól hozzá kell tennünk, hogy itt már úgy éreztük, érdemes lenne a lábdobok erejének kifejezéséhez egy aktív mélyláda, amit nyugtalanságunktól hajtva hozzá is kötöttünk az egységhez. Nos, jó döntésnek bizonyult, ám érdemes óvatosan kezelni, mert a rosszul beállított mélyláda, nagyon el tudja nyomni az akusztikus zenei élményt, ezért itt inkább csak támogatásnak ajánlanánk.
Innen tovább haladva érkeztünk meg tesztalanyunk igazi otthonába. A pop világában kalandozva igazán magára talált "kis barátunk".
Pink energikus számain át, Beyonce, Jassie J, Justin Timberlake vagy Michael Jackson felvételein keresztül sok-sok ismert zenét hallgattunk meg és itt tényleg nem találtunk kifogásolni valót abban, amit és ahogy a Yamaha MCR-N570D tolmácsolt. Ami egyértelműen bebizonyosodott, hogy a visszafogott teljesítményű végfok miatt, a 30-70 %-os hangerő tartományban mutatta meg igazán a foga fehérjét. Ez alatt kissé fátylassá és erőtlenné, felette pedig már torzításra hajlamossá vált. Hip-hop és elektronikus zenei anyagokon szintén remekelt, de itt már valós létjogosultsága van egy kiegészítő mélyládának, amit nem róhatunk fel gyengeségnek az elektronikusan gerjesztett mélyhangok visszaadásánál egy ilyen kisméretű hangsugárzónak.
Összegzés
A Yamahának sikerült az MCR-N570D-vel valóban feljebb lépni "kistestvéréhez" képest egy jobb hangfalválasztással, de ami nekünk a legjobban tetszett benne, hogy innen alacsony ráfordítással, nyugodt szívvel bővíthető, fejleszthető ez az egység. Az alap készülék egy korunknak minden igényét kielégítő jól megépített mikro hifi, kellő tartalékokkal egy komolyabb állványos sugárzóhoz vagy akár egy nagyobb érzékenységű, könnyen hajtható álló hangfalhoz is. Az ajánlott vétel cédula mindenképp ott lebeg felette, de saját szubjektív véleményünk az, hogy vásárláskor érdemes kikérni a forgalmazó szakembereinek tanácsát egy hozzáillő hangfalkábel, illetve egy esetleges aktív mélysugárzó tekintetében. Egy ilyen komplett felállásban a Yamaha MCR-N570D valóban minden igényt kielégítő, remek ár érték arányú, hosszú távú társunk lesz a zenehallgatáshoz.
