Yamaha A-S3200 high end sztereó erősítő teszt

2022. december 28., szerda, 22:55

Yamaha audio hifi erősítő high end hifi erősítő sztereó erősítő Yamaha hifi Yamaha erősítő hifi teszt erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Yamaha hifi teszt high end erősítő high end hifi

A Yamaha a 2000-es évek második felében gondolt egy merészet, és a hifi komponensek terén a külső jegyeket tekintve visszarepített minket a múltba. Ez az elképzelés olyan sikeresnek bizonyult, hogy később a felső kategóriát követően alkalmazták belépő szinten is, majd letették a kézjegyüket egy olyan szegmensben is, ami már rég hiányzott a cég repertoárjából. Az A-S3200 ugyanis egy high end sztereó erősítő, és a 2012-ben megjelent 3000-es sorozat harmadik generációs modellje.

A Yamaha újra a high end kategóriával kacérkodik

Amennyiben ellátogatunk a Yamaha nemzetközi weboldalára, láthatjuk, hogy hatalmas erőket vetettek be annak érdekében, hogy a zenerajongók minden közegét kielégítsék. Lehet, hogy még mindig legfőbb céljuk a motorrajongók kiszolgálása, valamint a zongoraművészek méltó táplálása. Ezt mutatja a rengeteg díj, valamint a névre szóló, egyedi darabok készítése, így kaphatott Elton John is egy saját példányt egy versenyzongorából, amiből csupán egy van a világon, ahogyan a művészből is. Nem muszáj az ő zenéjét hallgatnunk otthon, bár popzenében kevesen tettek le az asztalra olyan sokat az elmúlt 50 évben, mint ő, de ha szeretnénk valamelyik szívünkhöz nőtt balladáját a négy fal között is hozzá méltóan reprodukálni, ahhoz megfelelő hifi rendszer is kell. Nos, a Yamaha rájuk is gondolt.

A cég a középkategóriás 1000 és 2000 sorozatszámú komponensek után gondolt egy nagyot, és azt megvalósította. Nem, jelenleg nem a C-5000 és M-5000 elő-végfok párosukra gondolunk, hiszen maradunk az integrált megoldásnál, aminek jelenlegi csúcsa az A-S3200. A Yamaha ezt a modellt úgy definiálja, hogy tervezési filozófiájának alapvető alkotóeleme a művészek érzelmeinek továbbítása hifi berendezésünkön keresztül a fülünknek. Ez nagyon szépen hangzik, és a készülék megjelenése alapján el is hisszük, hiszen a 25 kg-os erősítő maga a tekintély.

A teljesen fém ház oldala most is kapott zongoralakk díszítést, ami az előd és kisebb modellektől eltérően jelenleg csak fekete színű lehet, legyen a készülék fekete vagy ezüst kivitelű. Bár nekünk hiányzik a halványabb, így frissebb színű fabetét, amit azért könnyű szívvel el tudtunk engedni, hiszen úgyis csak oldalról látható.

Az A-S3200 egyszerűen megjelenik, miután kicsomagoljuk a bombabiztos dobozából, és elhelyezzük az állványunkon, aminek a remek súlyelosztásnak hála szerencsére meg sem kottyan a jókora tömeg. Öröm ránézni a készülékre, ez egyszerűen nem vitatható, nem gondoljuk azt, hogy létezik olyan, bármilyen korosztályba is tartozó hifista, aki fanyalogna az erősítőt meglátva, és akkor még be sem kapcsoltuk.

A frontoldal központi részén egy LED-fénnyel megvilágított panel van, ami mögött mindkét sáv dinamikatartományát és impulzusát mutatja az erősítő VU-műszerekkel. Jobbra tőle helyezték el a hangerőszabályzót, mindezek alatt pedig a funkciógombok találhatók az üzembehelyező kapcsolót és a normálméretű fejhallgató kimenetet követően, aminek szintjét három állásban, 6 dB-es lépésben állíthatjuk, igazodva így a fülesünk specifikációihoz. Hangszínszabályzó gombok, bemenetválasztó tárcsa, MM és MC phono, valamint a némító kapcsoló is elérhető innen, ahogyan kiválaszthatjuk a használni kívánt hangfalkimenetet, és még a VU-méter háttérvilágítását és szintjét is az igényeinkhez igazíthatjuk. A felhasznált anyagok elsőosztályúak, a potméterek, a billenőkapcsolók és a gombok magabiztosan működnek, zsúfoltságnak nyoma sincs, mégis tulajdonképpen mindent elérünk innen.

Az igényesség tovább folytatódik hátul, hiszen a két szélen elhelyezett hangfalkimenetek teljesen rézből készültek, és természetesen képesek fogadni a csupasz drótvégeket és sarukat is, amelyek illesztésének segítségéül a Yamaha a csatlakozókba vájatokat helyezett el, tehát sokkal könnyebb tekerni azokat.

Kettőjük között, a tápaljzat fölött vannak a szimmetrikus és aszimmetrikus bemenetek, amelyek közül kettőt is kínálnak, és állíthatók is billenőkapcsoló segítségével, de külön végfokot vagy mélyládát is köthetünk rá, a rendszerbe illesztést pedig trigger aljzatok könnyítik meg.

Belül a jól bevált toroid teljesítmény transzformátorokat alkalmazták, aminek hála kevesebb a fluxusszivárgás, így nincs negatív hatása más áramkörökre, miközben a rézvezetéket közvetlenül a magból húzták, ezzel minimalizálva az energiaveszteséget, és így képes többlet energiát létrehozni. Kiváló minőségű kondenzátorokat használtak, a PC-Triple C hangszóró vezeték pedig lineárisabb szerkezetű, lehetővé téve a zökkenőmentes jelátvitelt.

Az A-S3200 alacsony impedanciájú koncepció, amiben a vastag vezetékek hozzájárulnak a megfelelő földeléshez, a sárgaréz csavarok és az oxigénmentes rézvégek a blokk kondenzátorokhoz kapcsolódásánál biztosítják a négy darab 22 000 μF-os kondenzátorban a teljesítményt.

A Mechanical Ground Concept egy teljesen kiegyensúlyozott áramkör, ami alacsony jel/zaj viszonyt, és továbbfejlesztett csatorna elválasztást eredményez, aminek szintén nagy jelentősége van az erő mellett a valósághű előadáshoz, ami a fő célja volt a mérnököknek a tervezéskor.

Az A-S3200 mechanikus földelést is alkalmaz, ami a lábak csavarjaival kezdődik, közvetlenül a fő alvázhoz rögzítve, majd a nagy hűtőborda, a transzformátor és a PPS blokk kondenzátorok szintén közvetlenül a házhoz lettek rögzítve. Ennek a merev, áramvonalas kialakításnak köszönhetően elkerülhető a nem kívánt rezgés, amihez hozzá járulnak még az ezüstözött sárgaréz lábak és tüskék, amelyek helyett nem karcoló talpat is használhatunk.

A Yamaha erősítő belsejében szigorú rend uralkodik, ahogyan ezt ebben a kategóriában el is várjuk. A két szélen hatalmas hűtőbordák vannak, közéjük helyezték el a szintén terebélyes toroid trafót, valamint a kondenzátorokat, az előerősítő szegmens pedig külön, szeparált helyen található. Gondos és átlátható a tervezés és a kivitelezés, felesleges időpocsékolás lenne fogást találni rajta. Ezt így kell csinálni high end berkekben, és kész.

A mellékelt távirányító ismerős lehet korábbi modellekről, tehát logikus a gombok elhelyezése, az anyaghasználata is mérvadó, ráadásul a jelforrásunkat is vezérelhetjük vele. Elég nagy, pontosabban hosszú darab, van benne anyag is, nem igényel hosszú megszokást a használata.

A teszteléshez jelforrásként CD-lejátszót és Naim streamert használtunk, a QED és AudioQuest kábeleink elmaradhatatlanok voltak ezúttal is, ahogyan a Focal Profile hangfalpárunk is, de Monitor Audio Platinum PL 200 II, Advance Acoustic EL 250 és PMC hangfalakat is bevetettük a meghallgatásnál.

Egy gésa emlékiratai?

A Yamaha tulajdonképpen teljesen lefedi a hifi minden szegmensét, ezért sokak számára először furcsa lehet, hogy a high end régióval kezdenek el kacérkodni. Valóban furcsa lehetett, de az időpontot tegyük át a hetvenes évekre, amikor elsőként alkalmazták hangfalban a berilliumot magassugárzóként, és igazi szörnyetegeket építettek elektronika terén, mint most is. A szörnyeteg titulus persze elsősorban a hatalmas készülékház és a tömeg miatt járt már akkor is nekik, és ez nincs másképpen most sem. Az A-S3200 a maga 25 kg-jával egy igazi erőmű, főleg fekete változatban néz ki úgy, mint egy monolit, az ezüst kivitel pedig egyszerűen visszarepít minket a hifi gyártás ős és egyben fénykorába, amikor senki sem spórolt az anyaggal, hiszen mindenki meg akarta mutatni tudása legjavát. A Yamaha ezzel a készülékkel újra ezt tette.

A beüzemelés magától értendő, nincs semmi egyedi megoldás szerencsére, tehát kábelek a helyükre, billenőkapcsolók az állásukba, aztán jöhet is a zenehallgatás. A legnehezebb feladat tényleg a készülék kiemelése volt a dupla, vagy inkább tripla dobozából, majd egy levegővétellel az állványra helyezése. A jó súlyelosztást ismét megemlítjük, és a talpak is remekül helyt álltak, így nem fog elmozdulni a helyéről, és az állványunk sem hajlik majd meg. Tényleg csak időzőjelben írjuk le, hogy 15 kg-os, tehát szerényebb fizikumú elektronikánál tapasztaltuk már ezt, amikor a belső arányoknál ezt nem vették figyelembe a tervezők. Most viszont térjünk a lényegre, tehát az A-S3200 hangjára!

Az ezres és kétezres szériák a maguk nemében nagyon jó készülékeket nyújtanak nekünk tálcán, meg is érik az árukat, de a hangzásukban bőven észrevehető még elég jelentős erőfitogtatás. Ez az erősítő már egy másik kategória, egy másik megközelítés névjegye. Hosszasan hallgatva arra jöttünk rá, hogy nem is akar ő sokat, egyszerűen csak zenélni, képviselni a gyártót ebben a kategóriában, és ki kell jelentenünk, hogy ez sikerült neki. Az ős Yamaha rajongók valószínű tudják, hogy miről írunk, a többiek számára viszont kicsit fejtsük ki ezt a konklúziót.

Amikor egy, többnyire kommersz termékeket gyártó multitól látunk egy high end terméket, egy kicsit elbizonytalanodunk, aminek egyébként van alapja. Biztosan sok Sony rajongó meg fog minket kövezni a következő kijelentésért, de a házimozi, szerencsére átmeneti egyeduralkodása előtt, amikor minden japán cég képviselte magát ezen a szinten, szinte az összes alkalommal volt keserű a szájízünk. Hiszen hiába volt a csillogó, és rendkívül jól megépített komponens tetején egy magas árcédula, a hangzás továbbra sem volt high end, inkább csúcs hifi. Míg más kontinens tervezői a zene magvára helyezték a hangsúlyt, addig a Távol-Keleten valahogy mindig a csillogás, a feltűnés került előtérbe. Ezt akár hagyományőrzésnek lehet tekinteni, gondoljunk csak a paloták díszes dekorációjára, vagy a színes alkalmi/ünnepi viseletükre, a zene reprodukálása viszont másról szól. A Yamahának az A-S3200 segítségével ezt a képzavart végre sikerült levetkőznie.

Ez az erősítő zenél, mégpedig nagybetűvel. A hatalmas ház és a súly minden esetben a minőséget tükrözi, elég csak belekukkantanunk a belsejébe, ahol még a phono fokozat is olyan gondos megépítettséget és szeparáltságot kapott, ami még a jóval drágább szegmensben is példaértékű lehetne. Fő erénye a nyugalom, kiegyensúlyozottság ötvözete az erővel, ami soha nem akar dominálni, inkább a tartalékokra és időtállásra figyeltek a mérnökök, amikor ezt a nem kevés teljesítményt belepakolták. Rendezettsége abszolút helytáll még olyan neves, kifejezetten high end gyártók mellett is, mint például az Accuphase, ami nagyon nagy szó, de ebben az esetben egyáltalán nem túlzás. Az A-S3200 igényes kívül-belül, és ez a jelző illik az előadására is.

Nincsenek felesleges díszítések, túltolt megjelenítések, elnyúló lecsengések, valótlan háromdimenzionáltság, van viszont kizökkenthetetlen stabilitás, határozottság, megfelelő balansz és odaadás. Erejének hála tulajdonképpen bármilyen filozófián megépített hangfalat képes meghajtani, ráadásul verejtékezés nélkül, olyan magától értendően. Mindenképpen a kategóriáján belül keressük a társait, mert az igazi értékeit csak akkor fogja megmutatni, és régi rendszerünkbe sem ildomos beilleszteni, mert ez az erősítő a megfogott, kiegyensúlyozott temperamentuma mellett friss, üde és nagyon tiszta hangképpel rendelkezik, aminek kiteljesüléséhez bizony nem elég a számára akárki. Ez nem azt jelenti, hogy válogatós lenne, azt viszont igen, hogy azt, amiért készült, csak hozzá méltó társak segítségével fogja nekünk megmutatni. Az A-S3200 igen nívós készülék, megérdemli azt, hogy a csapatban kizárólag érettségben hozzá illő játékosok legyenek, úgy lesz bombabiztos az előadás. Akkor viszont nyomot fog hagyni bennünk.

A Yamaha ebben a készülékében már meg tudta jeleníteni a csendet, a pontos zenészeket és hangszereket, a minősége pedig példás képviselője ennek a magas és nagyon fontos kategóriának. Nem olcsó maga az erősítő, de vetélytársai között sem találunk szerényebben árazottat, kevésbé kiforrottan megtervezettet viszont igen. Az amerikai és európai high end elismerői mindig is fognak egy kicsit fanyalogni a Yamaha név hallatán, nekik egy tanácsunk lehet csupán. Hallgassák meg ezt! Nem állíthatjuk a hallottak alapján, hogy minden zenei stíluson egyforma nívót hozott, mert a keverés sajátságait megmutatta, ezáltal sok, szeretett felvételünkről lehullott a lepel, és nem mindegyiknek állt jól a kendőzetlen valóság. Az A-S3200 nem steril, de nagyon tiszta, és a semlegessége is példaértékű, ezáltal viszont kerüli a röfögős basszusokat vagy a szárnyaló, eltűnni nem akaró magashangok terjedését. Annyit mutat, amennyit lehet, azt nem színezi, nem díszíti, nem vonja be bájjal.

Megadeth rajongóknak tehát lehet bajuk, ahogyan a Derek and the Dominos Layla című albuma is elég összemosott lett, de a Bryan Ferry rajongókat is csalódás érheti, mert itt minden stúdióbeli attrakció megmutatkozott, nem simult bele az egyébként nagyon nívós vendégzenészek (David Gilmour, Marcus Miller) összjátékába. Sam Brown Stop című debütáló albumán már kaptunk egy hatalmas csokrot a jóból, hiszen a főszerep a csodás éneké, így a hangszerek inkább a szükséges alapot biztosítják a lemezen. Az énekhang szépen elhelyezkedett középen, kellően kiemelkedett, eltávolodott a hangfalaktól, érthetősége és tisztasága mellett pedig a muzikalitása és egyénisége is nyilvánvaló volt.

Marcus Millert már említettük, ki is tértünk rá saját anyaga által, ahol már kellően tudott sziporkázni a saját műfaján belül. Ő brillírozott, a Yamaha ritmuskövetése hibátlan volt, és a basszusgitárjának is csak a legalját hiányoltuk egy kicsit, hiszen a készülék jellege alapvetően nem ezt az irányvonalat képviseli. A feelinget át tudta adni, de a stílus méltó prezentációjához mindenképpen egy mély orientáltabb hangfalat érdemes választanunk, mert az A-S3200 alapvetően nem fog döngetést, röfögést prezentálni, még akkor sem, ha a hangszínszabályzókat bevetjük. Itt azt megjegyezzük, hogy a szekció nagyon finom lépésekben változtatta a hangszínt, tulajdonképpen feleslegesnek is tarthatjuk azt, hogy nem dobták ezeket a kütyüket a sufniba a tervezők. Továbbra sem a kategória szülte elvárások miatt, hiszen a már említett Accuphase mindig is favorizálta ezeket a kiegészítőket, de ebben az esetben sok értelmét nem találtuk. A konklúziónk összességében az, hogy az erősítő alap karaktere eleve úgy jó, ahogy van, tehát úgysem fogunk rajta változtatni zenehallgatás közben. Mint minden esetben, itt is érdemes bemelegítenünk a készüléket a zenehallgatás előtt, ráadásul a tapasztalataink alapján minél tovább élveztük az előadását, annak a faktora folyamatosan nőtt. Nem hiába, itt nem spóroltak az elektronikával, a csillapító elemekkel, a fémmel, ezeknek pedig minden esetben idő kell ahhoz, hogy felvegyék azt a hőmérsékletet, ami a valódi tudás megmutatásához szükséges. Érdemes várnunk, esetleg elkészítenünk, majd meginnunk egy eszpresszót, mellé kekszet rágcsálni, majd azután bevackolni a fotelünkbe magunkat. Mi is megérdemlünk ennyit kora délután, az erősítő pedig nagyon meg fogja ezt hálálni, tehát mindenki jól jár majd.

Az A-S3200 nagyon szép előadást nyújtott a számunkra is a koffeinlöket után, hiszen a Dire Straits szinte itatta magát, Tori Amosnak sikerült abszolút audiofil szinten tálalnia mondanivalóját, ahol a bonyolult hangszerelés is végig kontúros és határozott volt, de nyersesség vagy túlzás még akkor sem volt hallható, amikor az énekesnő, jó szokásához hűen nagyon közel hajolt a mikrofonhoz. Shirley Bassey esetében a hangulat fokozódott, de itt is a szenvtelenség és tisztaság volt a meghatározó. Talán már említettük az utóbbi jelzőt, ami nem sterilitást jelent, hanem azt, hogy semmi felesleg nem volt a dalban. A Yamaha "natural sound" felirata erről a készülékről hiányzik, pedig igazán itt kellett volna belegravírozni az előlapba, mégpedig jól látható betűkkel. Nyílt, transzparens, egyenes az előadása, kerülte a feltűnést, a legfontosabb védjegye pedig az volt, hogy a zene valódiságára koncentrált, ami tényleg csak a nagyoknak adatik meg. Ez a Yamaha erősítő pedig vitathatatlanul ebbe a társaságba tartozik.

Összefoglalás - végszó

Az A-S3200 a Yamaha legnagyobb integrált sztereó erősítője, és ezt a szintet minden téren képviseli. Hatalmas készülékház, bombabiztos tervezés és kivitelezés, könnyű kezelhetőség, és egy olyan hangkép, ami által a cég a high end kategóriát méltón tudja képviselni. Éreztük azt a meghallgatás során, hogy még van a mérnökökben tartalék, amit valószínű, hogy az elő-végfok párosuk által meg is valósítottak, de jelenleg ezért az árért egy integrált készülékben ennyit voltak hajlandók megmutatni a tudásukból, és ez nem csak a tetszésünket, hanem az elismerésünket is kivívta. A Yamaha hangkép és más hasonló kategóriát képviselő gyártók hívőinek is okoz meglepetést az A-S3200, mert általa a cég nagyon is odatette magát, és megmutatta azt, hogy ennyi pénzért ma már nem csúcs hifit, hanem valódi high end produktumot tudnak készíteni.