Topping PA5 sztereó erősítő teszt

2022. április 4., hétfő, 22:40

Topping audio hifi sztereó erősítő erősítő teszt hifi teszt Topping teszt Topping erősítő Topping erősítő teszt hifi erősítő sztereó erősítő teszt

A Topping PA3 és a PA3s mély nyomokat hagyott a szerkesztőség tagjaiban az egészen kivételesen jó ár/érték arányával és a hangjával egyaránt. Nemrég megjelent az utód, a valamivel nagyobb teljesítményt nyújtó PA5, ami a megnövelt erő (2x65 W/8 Ohm és 2x125 W/4 Ohm) mellett kapott még egy méretes külső tápegységet is. Az erősítést itt is D osztályú egység végzi ugyanúgy, mint a többi hasonló Toppingnál.

A kinézet viszont egyszerűsödött itt már nincs kijelző, van viszont szimmetrikus Jack 6,35 mm-es TRS bemenet a szokványos, banándugót fogadó hangfal kimenet mellett.

Sokadszorra írjuk le, nem teljesen világos miért van szükség ekkora választékra, olyan verziókra, amik csak minimálisan különböznek az elődöktől, miért kell kiadni pár havonta új gyártmányt ugyanabból a sorozatból, de ez legyen a Topping, illetve a Shenzhen Audio gondja, a vevők csak jól járnak vele. Mindenesetre így a tesztelő ellenőrizni tudja, mennyire állandó a minőség a sorozat tagjainál, igaz eddig minőségi gond nem merült fel egyiknél sem.

Kinézet, csatlakozók

A Topping PA5 követi a legjobb gyártói hagyományokat, kifogástalan felépítés és minőség kívül-belül egyaránt. Az egész ház alumíniumból készült és a megszokott fekete/ezüst színválaszték mellett még piros és kék színben is kapható. A ház két oldalán két hosszú, ovális végű nyílás biztosítja a szellőzést.

Elől találunk két billenőkapcsolót, az egyik a bekikapcsolást intézi, a másik a két bemenet közötti választást és ezzel a végére is értünk a kezelőszervek felsorolásának.

Hátul valamivel érdekesebb a helyzet, két Jack 6,35 mm-es szimmetrikus TRS bemenet, egy pár hangfal kimenet és egy, az általában használt Jack aljzat helyett, hárompólusú csavarós/szorítós tápegység aljzat várja a bejövő áramot. Talán egy szubkimenet még ráférhetett volna a PA5 hátuljára.

A külső tápegység szívet derítően nagydarab (legalábbis az átlaghoz képest) és a súlya is jelzi, hogy nem egy kommersz kiszerelés.

Belül

Az egész elektronika egy darab NYÁK lapon épül fel, drótot sehol sem találni, jól átgondolt felépítést és minőségi alkatrészeket, annál inkább. Sajnos az erősítő chipről nem találtunk információt, a Topping honlapja is mélyen hallgat erről, mindenesetre méretes hűtőbordát kapott.

Műszaki beállítottságú hifisták elégedetten legeltethetik rajta szemüket, öröm nézni az ilyen tervezést és kialakítást.

Használat közben

Mint az várható volt a Topping PA5 kezeléséhez és beüzemeléséhez nem kell a leírást böngészni, összedugjuk a forrással, rácsatlakoztatjuk a hangfalakat és szólhat a zene.

Annyit azért meg kell jegyezni, a használathoz venni kell egy TRS Jack/XLR átalakítót, vagy olyan forrást használni, ahol ugyanez a csatlakozó típus van. Ilyen DAC van a gyártó kínálatában például a Topping E50 vagy a Topping D10 Balanced.

Kis mérete ellenére nem jött zavarba a PA5, nem (nagyon) billent fel, amikor a TRS adapter végére ráaggattuk a VIABLUE NF-S6 AIR XLR és az SC4 Silver hangfal kábelt a banán csatlakozókra (ne mondhassa, hogy nem volt kiszolgálva).

Az erősítő üzembiztosan működött, melegedést alig tapasztaltunk, idegesítő zörejek sem zavarták köreinket.

Tesztkörnyezet

S.M.S.L M400 DAC, Cocktail Audio X50D streamer, Singxer SU2 Bridge, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, VIABLUE és Ricable kábelezés, TIDAL, Amazon HD és merevlemezen tárolt zenék egyaránt.

Hangminőség

A Toppingtól megszoktuk a semleges, naturális hangzást, eddig nem találkoztunk olyan masinájával, ami ebből a szempontból kivétel lett volna. Minimálisan színezett hangot kaptunk az összes, eddig tesztelt termékeitől és a PA5 sem cáfolt rá az eddig tapasztaltakra.

Az első bekapcsoláskor viszont némileg csalódást keltő hangot kaptunk, harsány és fárasztó volt, a basszus pedig valahol elmaradt útközben.

Így aztán hagytuk pár napig bekapcsolva, hadd járódjon egy kicsit, párszor feltekertük a hangerőszabályzóját a még jóleső szint fölé, ezzel is megjáratva az elektronokat a PA5 belsejében.

Kellő bejáratás után ültünk csak le az "éles" teszthez, amikor is merőben más hang fogadott bennünket, mint az első, futólagos meghallgatáskor. Eltűnt a harsányság, megjöttek a mélyhangok és a hallgathatósági faktor is óriásit nőtt.

A D osztályra jellemző dinamika és gyorsaság a PA5-nél is markánsan jelentkezett, a legjobban ez Hans Zimmer prágai koncertjén volt észrevehető, ahol néha összerezzentünk hirtelen a semmiből megszólaló hangoktól. Tág dinamikai határok között mozgott a zene, elvétve éreztük túl hangosnak, sőt még az érzelmekkel sem fukarkodott, mikor arra került a sor az Inception filmzenéjekor az egy szál zongoraszóló alatt.

A szubjektív átviteli sáv elegendően széles volt (természetesen ebben a kategóriában) nem éreztünk hiányt semmiben, csak összehasonlításkor tűnt fel, mennyivel szélesebb ez a terület például a CA 851A hallgatásakor. Önmagában nézve igencsak becsülendő átvitelt nyújtott a Topping üdvöskéje. A színpadkép széltében precíz és széles, mélységben kicsit korlátolt volt, de (és ezt nem győzzük hangsúlyozni) kategóriájában még így is teljesen korrekt képet rajzolt.

Ugyanez a gyorsaság és frissesség jellemezte az akusztikus hangszereket Dire Straits és Mike Oldfield zenéin is, itt fülbemászóan tiszta és határozott kontúrokkal szólaltatta meg a gitárok hangját. Ezen a zenei stíluson érezte a legjobban magát, a térhatás összekapta magát, alig volt hiányérzetünk még a mélység is megnőtt valamennyire. Ami ritka erény ezen a szinten, kézzelfoghatóan pontos hangszereket pakolt a két hangfal közé dús felharmonikusokkal és finom rétegekkel a megszólalásban és a lecsengésben.

Neil Young énekhangja lazán és oldottan lebegett a levegőben elkerülve az olcsóbb rendszerek kiemelését, amitől kellemetlenné és fémessé válik Neil hangja agyonvágva ezzel az élvezetet. Valahol az átláthatóan tiszta és a fárasztó jelleg határán mozgott, az előbbi jelzőket hangsúlyozva (várhatóan ez még javulni fog a használat során).

Mélyhangok tekintetében - ahol Yello volt az illetékes zeneszolgáltató - is egészen elfogadhatóan viselkedett a PA5, megfogott és gyors basszusokkal kínálva meg a hangfalakat, nem ült rá a hangképre, nem lett szétfolyó és "zsíros" az alsó tartomány. A D osztály egyik előnye a mélyhangok pontossága és megfogottsága, kordában tartja hangszórók membránját, nem engedi összevissza kalimpálni, amivel tönkre tenné ezt a tartományt.

Az egyik legfontosabb mérce nálunk a hosszútávú hallgathatóság, amit általában a Radio Paradise hallgatása közben értékelünk. A Topping PA5 ebben az esetben győzött meg minket teljesen, ugyanis képes volt a háttérben maradni és felhívni magára a figyelmet, ha éppen kedvünkre való zene szólalt meg. Képes volt szórakoztatni és egyben csöndesen a háttérbe húzódni, ami ebben az árkategóriában nem magától értetődő tulajdonság. Vagy túlságosan felhívja magára a figyelmet és ez egy idő után fárasztó lesz vagy annyira a háttérbe húzódik, hogy az már unalmas. A PA5 elkerülte ezeket a hibákat csak tette a dolgát és olyan zenét prezentált, amit nehezen lehetett megunni.

Konklúzió, ajánlás

A Topping PA5 ismét egy jól sikerült megoldás lett a többi mellett. Kiegyenlített gyors és friss hang, ami nem esik az "egy idő után fárasztó" hibába. Dinamikában ott van a topon, torzításnak nyoma sincs, egyedül a térmélység az, ahol lehetne még mit javítani, de még az is bőven elfogadható ezen az árszinten. Maga a termék (igaz ezt egy idő után kár megemlíteni) példásan összerakott, nem találtunk rajta minőségi kifogást, hozza a Topping minőséget.

1 2

Következő oldal >