Topping LA90 sztereó erősítő teszt

2022. október 25., kedd, 23:35

Topping audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Topping erősítő erősítő teszt hifi teszt Topping teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Topping erősítő teszt

Új utakon a Topping, megcélozta azt az audiofil szegmenst, ahol a D osztályt meglehetős gyanakvással figyelik az ortodox zenehallgatók. Az LA90 nekik lehet válasz a klasszikus A/B erősítéssel ellátva. Kettős monó végfokként is használható a megfelelő beállítások mellett, ezzel megduplázhatjuk a teljesítményét, ha valaki kevésnek találná a körülbelül 40-50 wattot.

A Topping nagy fába vágta a fejszéjét az LA90 A/B osztályú erősítőjével, ebben az esetben szakított a megszokott D osztály használatával. Jó hangot "előállítani" ezzel a megoldással nem egyszerű feladat, teljesen más tervezési elveket kell követni a megalkotás során, más gondolkodásmódot követel meg a mérnököktől. Ezerféle kiforrott kapcsolástechnika áll ma már rendelkezésre, amiből lehet válogatni, a legtöbb esetben csak a részletek kidolgozottsága változik, maga az alapkapcsolás marad. Eddig csak a fejhallgató és előerősítő vonalon rukkoltak elő nagyobb kínai gyártók a D osztálytól eltérő kialakítással, ez az első olyan termékük az integrált sztereó erősítők között, amivel egy eltérő utat választottak.

Még a megnövekedett tápellátás ellenére sem nagyon hízott a mérete, maradt kompakt és jól elhelyezhető, csak a melegedés mértéke változott - momentán jócskán megnőtt - de erre még visszatérünk a cikkben.

A teljesítménye a 2x40/50 W sokak szemében kicsit kevésnek tűnhet, viszont, ha belegondolunk egy kétszer ekkora teljesítményű Naim SUPERNAIT 3 mindössze 3 dB-lel szól hangosabban, az már erősen árnyalja a képet. Otthoni zenehallgatáskor amúgy sem sűrűn használunk valós 20/25 W-nál többet egy átlagos érzékenységű hangfallal párosítva.

Az LA90 lehetőséget ad monó végfokként való használatra, így a kivehető teljesítmény megduplázódik, sajnos ez a módszer kizárólag 8 ohmos hangfalakkal működik.

Külcsín és csatlakozók

A feketére eloxált vastag alumínium előlap közepén trónol a jókora méretű és precízen/simán forgó hangerőszabályzó, balra tőle a bekapcsoló gomb, jobbra a három bemenet visszajelző apró LED. A bekapcsoló gomb rövid megnyomásakor a bemenetek között lehet választani, hosszabb nyomásra ki/bekapcsol a masina.

Hátul három darab igen érdekes bemeneti csatlakozót vehetünk szemügyre, első látásra a "mi a fene ez az izé" jut eszébe az embernek, ugyanis sok mindenre hasonlít, de se RCA, se XLR bemenetre sem. Némi fejvakarás, telefonálgatás és a Topping honlapjának megnézése után kiderült, ezek a lyukak bizony tényleg fogadnak XLR dugót és monó TRS 6,35 mm-es Jack dugaszt is, RCA-t nem. Van még banándugót fogadó aranyozott hangfal kimenet, a külső tápegység hárompólusú bemenete, egy 12 V-os trigger, egy mini USB firmware port és három darab apró DIP pöcök a monó végfok üzemmódhoz és az erősítés beállításához.

A doboz két oldalán jókora szellőzőnyilásokat fedezhetünk fel, amik belül méretes hűtőbordákban folytatódnak a hő minél jobb elvezetése érdekében.

A felépítés minőségét szinte már tényleg kár megemlíteni, a Toppingtól megszokottan példaértékűen precíz, sehol sem találkoztunk illesztési hibával.

Maga az LA90 súlyos, tömör benyomást kelt, erősen hasonlít a Naim-ek tankszerű felépítésére.

Mi van belül?

A tápegységet ne keressük benne, az ugyanis külön dobozban jár hozzá, belül csak az erősítéssel foglalkozó alkatrészek kaptak helyet. Méretes kondik és tekercsek gondoskodnak a kiegyensúlyozott áramellátásról és zavarszűrésről. Két NFCA negatív visszacsatoló modult is találunk benne a lehető legkisebb torzítás és zaj elérése érdekében. A két darab méretes hűtőborda nagyjából a belvilág harmadát foglalja el, nem spóroltak vele, megadták a módját a tervezők.

Használat közben

Elsődlegesen egy dolgot mindenképpen meg kell említeni, még véletlenül se értse félre senki, ez pedig a melegedés, azaz az LA90 működés közben jelentős mennyiségű hőt termel, az A/B osztályból adódóan. De - és ez egy nagy DE - ez a melegedés is bőven határokon belül maradt, egész egyszerűen hozzászoktunk a D osztály hűvös üzemmódjához és csak ahhoz képest melegszik számottevően. Még a Cambridge Audio 851A is jóval melegebb zenehallgatás közben, ahhoz tényleg ajánlott valamiféle kiegészítő hűtés (AC Infinity) a hosszútávú hibamentes működés megőrzése érdekében.

Ide még kiegészítő hűtés sem kell, simán egy jól szellőző helyre kell tenni és a világon semmi probléma nem lesz vele.

A kezelése nem igényel különösebb tudást, rákötjük a kábeleket, bekapcsoljuk és szól a zene. A hátulján lévő kis kapcsolókat érdemes szemügyre venni az első használat előtt, nehogy rosszul legyen beállítva és bypass módban megszólal teljes hangerőn, ami az álmoskönyvek szerint nem jelent jót és a hangfalak sem igazán rajonganak érte.

A hangerőszabályzó kellemesen tág tartományban működik, kivételesen sima mozgással. Recsegésnek, zajnak, pattogásnak nem volt nyoma csendben és diszkréten tette a dolgát.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Naim SUPERNAIT 3 sztereó erősítők, NAD M10 V2 erősítő és streamer, Cocktail Audio X50D hálózati futómű és steamer, Topping D70S, S.M.S.L M400 DAC, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, SVS SB-3000 szubláda, Neat Acoustic Ministra, Musician Knight 1, Satori hangfalak, VIABLUE kábelezés és alátétek.

Hangminőség

Kiegyensúlyozott. Ez volt az első, ami feltűnt a hangjában, túlzásoktól és harsányságtól mentesen szólalt meg, egészen finoman lekerekítve a mélytartomány legalját. A legjobb Topping hagyományokat követve semmit sem tolt az arcunkba, engedte átfolyni magán a zenét. Finoman légies teret rajzolt a hangfalak közé, a zenészek és a hangszerek nem voltak annyira kontúrosak és éles szélűek, mint a D osztályú társainál. A körvonalak lágyabbak, de mégis pontosan meghatározhatóan jelen voltak, nem mosta el a széleket.

Ez a légiesen lágy kontúr igen jót tett Mike Oldfield zenéinek, ha nem is nyíltak meg új dimenziók, de a rengeteg apró részletet fület simogatóan adta tudtunkra. A közép és a felső tartomány az, ahol az LA90 brillírozott, ott éreztük azt a felszabadult érzést, ami remekül eltalált készülékek ismérve. Ez frekvenciasáv az, ahol a nem megfelelően működő erősítők hajlamosak összemosni, kvázi egy tömör masszába összepréselni a hangzást. Itt ez a hiba fel sem vetődött, az összes hangszert precízen különválasztotta, bármelyikre oda tudtunk volna darabonként figyelni, ha éppen azt szerettük volna.

Jöhetett a nagyobbik feladat és kihívás, ami Hans Zimmer prágai koncertje képében manifesztálódott, mire képes ez a papíron kisteljesítményű erősítő az eget, illetve padlót rengető basszushangokkal.

Nos, ha nem is lett egy basszusbajnok belőle, de tisztességes módon szólaltatta meg ezt a részt is, enyhén lehajló, ellenben pontos futamokkal operált. Jól követhetően és megfoghatóan lehetett hallani még az infrahangba hajló részeket is. A Neat Ministra bekötésekor még hiányérzetünk sem sok volt, annak a basszusban dús hangja remekül kiegészítette az LA90 itt lévő némi hiányosságát. Rákötve egy szubládát, máris megszűnik ez a probléma, ha probléma ez egyáltalán, ugyanis itt egy magasabb szintről és apróságokról beszélünk, ennyit mindenképpen megérdemel ez a kis elektronika.

Felbontás és semlegesség tekintetében is hozta azt a hangot, ami igazi ínyencfalattá tette, meg tudta mutatni a különböző hangfalakban rejlő potenciált és az egyéni hangzásvilágukat. Nem erőltette rájuk a saját stílusát, ugyanis nem volt olyan zavaró tónusa, ami miatt ne tudták volna a hangfalak kifutni magukat.

Tulajdonképpen még a szimfonikus zenével is elboldogult, főleg a Musician Knight 1 rendszerbe kötésével , annak a "nagyobb volumenű" hangja jobban passzolt ehhez a műfajhoz, nem csinált törpét a nagyzenekarból, megtartotta az arányokat, nem fulladt le. Itt már valamennyire érezhető volt a kis teljesítmény, de semmi olyan dolgot nem hallottunk, ami diszkvalifikálná a mezőnyből.

A hallgathatósága az, ami kiemeli a tömegből, a végtelenségig lehet hallgatni, soha nem lett zavaró vagy fárasztó, ez az jellemző, ami elválasztja a kommersz portékát az audiofil terméktől. Feltétlenül szóba kell hozni még azt, hogy mi eléggé érzéketlen (86-88 dB) hangfalakkal etettük és még ezzel együtt is megmutatta mire képes. Feltételezésünk szerint, amennyiben 90 dB vagy afeletti érzékenységű hangfalakat kötünk a végére, azzal alaposan kitágulnak a lehetőségek, mind erőben, mind hangminőségben.

Konklúzió, ajánlás

A Topping premierje az A/B osztályú erősítők széles piacán, remekül kezdődött. Egy vérbeli audiofil terméket pakoltak az asztalunkra, ahol erények bőven ellensúlyozzák a hiányosságokat. Már persze, ha hiányosságnak vesszük a "watt háborúban" megszokott és ránk tukmált 200-300 W helyett csak 50 W környéki teljesítményt. Ami teljesítmény még a relatíve érzéketlen hangsugárzók meghajtásához is elegendő volt. Bónuszként kiválóan lehet hangolni a megfelelő hangfal kiválasztásával és/vagy egy szubláda beszerzésével, a másik opció a kettős monó üzemmód egy másik LA90 használatával, amivel duplázódik a teljesítmény, már csak hab a tortán.

1 2

Következő oldal >