Topping D70S MQA DAC teszt

2021. február 28., vasárnap, 11:40

Topping audio hifi DAC USB DAC DSD DAC MQA DAC DA konverter Topping DAC DAC teszt DA konverter teszt DSD DAC teszt USB DAC teszt MQA DAC teszt Topping MQA DAC Topping DAC teszt

A Topping pár éve robbant be az audiofil világba, az elérhető árú, ámde igen jó hangú készülékeivel, sorra vette be a hangjával tesztoldalak és a vásárlók erődítményeit. Végre nálunk is megjelentek e gyártó termékei, melyek közül most, a zászlóshajó D90 után a második, a D70S MQA képes DAC kerül fülügyre. Megnézzük, valóban teljesíti-e az elvárásokat és a felfokozott várakozást? Topping D70S DAC a górcső alatt.

Meglehetős várakozás előzte meg a Topping gyártmányok magyarországi megjelenését hifista körökben, külföldön ugyanis már régóta jelen van és elég pozitív kritikákat kapott mindenhol, ahol tesztelték. Szinte az összes készülék, remek ár/érték aránnyal büszkélkedhet, sőt van, amelyik megkapta az igen megtisztelő "óriás ölő" címet, a már reflexből automatikusan kiosztott Best Buy mellé. A Topping D70S a D90 utódja, valamivel olcsóbban, mint a zászlóshajó (sajnos az AKM gyár leégése nagyban befolyásolja az elérhető DAC-ok típusát, így a D90-ben jelen lévő 4499 már nem nagyon fogható, ami van készleten, azt még kiárusítják, de onnantól vége a műsornak), de itt is ugyanazt kapjuk a pénzünkért.

Van teljes hardveres MQA dekódolás, DSD 512 és PCM 768 kHz. Ráadásul itt az egy darab AKM 4499 DAC chip helyett, két darab AK4497EQ-t kapunk. ami bőségesen ellensúlyozza a 4499 hiányát, szóval különösebb pánikra semmi ok, sőt egyes high end gyártók inkább esküsznek az olcsóbb, de több DAC chipből összerakott konfigurációra. Nyilván az ultra high end kategória ötvözi a legjobb/legdrágább/több chip kombinációt, csak győzze a vásárló pénztárcája. Nézzük igazat írtak-e a külföldi tesztlapok, mi az igazság a néha túlzásnak tűnő dicséret özönből, bemutatkozik a Topping D70S!

Kinézet, csatlakozók

Szokványos kis, fekete doboz a Topping D70S, visszafogottan lekerekített élekkel az előlapon, középen trónoló, állítható fényerővel rendelkező, fehér fényű, meglehetősen informatív OLED kijelzővel, bal oldalon a ki-bekapcsoló gomb, jobb oldalon a két léptető és egy SEL feliratú (ami nem meglepő módon a Selector rövidítése) amivel a különböző üzemmódokat, a kimenetek típusát és a hangerőt tudjuk állítani. A kijelzőn megjelenik a kimenet és a bemenet típusa (RCA/XLR, USB, IIS LVDS, stb.) a felbontás nagysága PCM-nél és DSD-nél, az MQA dekódolás nagysága, bekapcsoláskor egy Topping felirat, kikapcsoláskor pedig illedelmesen elköszön egy SEE YOU felirattal.

A készülékház teljes egészében alumíniumból készült. Ezzel véget is ért a felsorolás, a többi funkciót és a teljes vezérlést a különböző üzemmódokhoz a mellékelt, kisméretű távvezérlővel érhetjük el. Hátul minden igényt kielégítő csatlakozási lehetőségek fogadják a használóját: USB, koaxiális, IIS LVDS, optikai, AES/EBU (!) és Bluetooth, egy RCA és egy XLR kimenet mellett, természetesen az IEC tápcsatlakozó is ott figyel a sarokban. A csatlakozók remekül illeszkednek az aljzatokba, néha már túl szorosan is, ami természetesen nem baj, legalább nem kell félni a használat során a kilazulástól.

Le a kalappal

Itt is van bőven érdekesség: három OPA1612 a kimeneti erősítéshez, Accusilicon AS318 femto-órák (2 db), Altera MAX II CPDL feldolgozó egység. Fontos tudni, hogy az utóbbi a Topping saját kódjával van ellátva. Lineáris és szabályozott toroid transzformátorral rendelkezik, ezt követi 8 független feszültségszabályozó és 7 nagy elektrolitikus, kiváló minőségű kondenzátor (Nichicon FW sorozat), a legújabb XMOS XU216, amit a D90 MQA-ban is használnak. Így, a D70S egy teljes MQA dekóderrel rendelkezik, amely teljesen kibontja a fájlokat, mielőtt natívan lejátszaná őket.

Asahi Kasei azt javasolja, hogy saját alacsony zajszintű S/PDIF vevőjüket használják digitális/analóg átalakítóikhoz, ezért természetes volt az AK4118 használata, amely az I2S és az USB kivételével gondoskodik az összes digitális bemenetről.

A Bluetooth a Qualcomm legnagyobb teljesítményű CSR8675 BT vevőjét használja, amely a jelenlegi legjobb kodekeket támogatja, mint AAC, SBC, aptX, aptX-LL, aptX-HD és LDAC. A Bluetooth 5.0 verzió természetesen alapból támogatott.

Nem mellesleg az RCA és az XLR kimenet is magasabb feszültséget bocsát ki a szokásosnál (2,5V RCA/5V XLR) ami lehetővé teszi akár, az előerősítő nélküli használatot, egyből egy végfokra lehet kötni a Topping D70S-t, ha úgy tartja úri kedve a kedves felhasználónak. Eddig ez egész bíztatónak tűnik.

Beüzemelés

Szokás szerint pofonegyszerű, letöltjük a honlapról a Topping D70S driverét, telepítjük és kész is van. Roon, foobar, Jriver egyaránt látja és kezeli a Toppingot, nem beszélve arról, hogy ezekkel lehet teljesen kihasználni az összes felbontását és lehetőségét, amihez természetesen elengedhetetlen az ASIO telepítése is.

Mivel hardveresen dekódolja az MQA-t, így Jriverrel is lehet használni ezt a lehetőséget feltéve, ha van MQA-val kódolt felvételünk a merevlemezen és úgy játsszuk le, lévén a Jriver sajnos nem kezeli a TIDAL-t.

Tippek és trükkök

Bizony, ilyen lehetőség is van a Topping D70S finomhangolására, amivel teljes mértékben kimaxolhatjuk a DAC teljes tudását, puristák előnyben!

A hozzáféréshez ki kell teljesen kapcsolni (a hátlapon lévő kapcsolóval) a készüléket, utána meg kell nyomni és bekapcsolva tartani az előlapon található választógombot, és miközben folyamatosan nyomva tartani, a hátlapon lévő kapcsolót Be állásba, így megjelenik egy speciális menü, amelyből kedvünk szerint lehet mazsolázni.

1. Ha csak fejhallgatót használunk egy előerősítővel, akkor fixre lehet állítani az előerősítő részt a DAC-on belül, azaz le lehet tiltani az előerősítőt és így állandó 2,5V RCA és 5V XLR feszültség jelenik meg a hátlapi csatlakozókon.

2. Ha csak egy kimenetet használunk, akkor az egyiket érdemes letiltani, vagy az XLR-t, vagy az RCA-t, használattól függően.

3. Ha nem használunk Bluetooth összeköttetést, akkor ezt is le lehet tiltani. Enélkül a trükk nélkül is be lehet és érdemes állítani, hogy melyik kimenetet használja a Topping, ugyanis alapból mind a kettő kimenet él és jelet ad ki, az RCA és az XLR is, ami nem feltétlen jó dolog a zavarmentesség szempontjából.

Hat darab szűrő is jár a pénzünkért, amikkel szintén lehet játszani, ezek befolyásolják a hangfrekvenciás sáv felső végének a vágását, különböző meredekséggel és módon, amitől kismértékben változik a hang. Nem a minőség, hanem a stílus, arra állíthatjuk be, ami nekünk a legjobban tetszik, kárt egyik sem okoz, sem a fülnek, sem a készüléknek.

Használat közben

A mellékelt távirányítóval teljes mértékben tudjuk vezérelni a kis masinát, de általában nincs rá szükség, egyszer beállítjuk és utána elfelejthetjük, ugyanis a lejátszó programmal végzünk és vezérlünk minden egyéb dolgot. A szűrőkkel érdemes játszadozni, ahhoz viszont jól jön a távirányító. Bármiféle felbontás és formátum váltás pillanatok alatt lezajlik, nyoma sincs zökkenőnek, ne adj' isten recsegésnek, vagy zajnak a művelet közben.

Itt hívjuk fel a figyelmet a hálózati kábel helyes bedugására az aljzatba! Igen sokat lehet nyerni, vagy veszíteni vele a különbség a tesztkörnyezetben nyilvánvaló volt, érdemes erre figyelni!

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A sztereó erősítő, Singxer Audio Bridge SU2 az IIS LVDS kapcsolathoz, Cambridge Audio 851N/Musician Pegasus R2R DAC és Vincent Audio DAC 1-MK az összehasonlításhoz, TIDAL, Spotify, és PC-n tárolt zenék, amik PP V6 és Matrix Audio Element H USB kártyákon közlekedtek a Topping D70S felé.

Hangminőség

Az AKM a DAC reklámjaiban nem győzi hangsúlyozni a "bársonyos" kifejezést, mondván ez jellemzi a legjobban a gyártmányai hangját. Nos, ebben az esetben tökéletesen egyetértünk velük. Van a Topping D70S hangjában valami folyékony simaság, bársonyosság, ha tetszik, ami azonnal magával ragadja a hallgatót, beszippantja a zenei történésbe és nem ereszti ki, abbahagyhatatlan vele a zenehallgatás.

Ez a kis készülék elhozta azt az érzést, amit csak a felső (nagyon felső) kategóriában játszó készülékek tudnak, meg van benne az a képesség, hogy hús-vér embereket és valódi hangszereket varázsolt elénk digitális, vagy akármi más mellékíz nélkül. Itt nem volt jelen néhány más Delta Sigma DAC-ban lévő plusz színezet, vagy túlzott sterilség, netán a másik véglet a felpuhult, basszusban dús hangkép, itt abszolút színezetlen, mégis a maga teljességében szóló hangszerek voltak túllövés, vagy hiány nélkül.

Meglepő, vagy nem is annyira meglepő módon ez a bársonyosság nem ment a dinamika vagy a tranziensek rovására, a különbség a megvalósításban van, máshol a felfutó élek/cinek kaptak egy felesleges élt/szikrát, ami elsőre jól hangzik, de egy idő után fárasztó és művi lesz. A Topping D70S ezt is megoldotta, az élek itt ütöttek, térbe helyeződtek, súlya és jelenlét érzete volt a tranzienseknek, plusz csengés nélkül mégis hangsúlyos (ha kell) magastartománnyal. Inkább "rúg" a hangfalba, mint csettint, nagy levegőt mozgatott meg, alapja, teste volt a dinamikus részeknek.

A térhatás egészen fenomenális, ha a "lemezen" ott a térinformáció, azt is maradéktalanul visszaadta a Topping, legyen az élő felvétel tere, vagy a hangmérnök által megálmodott. Itt vált valósággá a 3D hangtér kifejezés, paradox módon a két hangfal vonalában ülve is pontosan meg lehetett állapítani, honnan szól az adott hangszer, pedig ugye ez nem egy igazán valós hallgatási pozíció.

A hangkép egyensúlya is kifogástalan, nem húzott semelyik irányba, alkalmazkodott az adott zenéhez. Ha kellett lebontotta a falat, ha kellett intim hangulatot teremtett erőlködés nélkül. Ezen a szinten már értelmetlen dolog arról beszélni, van-e elég basszusa, vagy felső magastartománya, ami nem esik össze zene közben.

Van mindkettő és úgy működött, ahogy kellett, alátámasztotta a zenét, nem hivalkodott vele, hogy én ilyet is tudok, ezt figyeld! Simán csak lejátszotta azt, ami a bitekben van, de azt kifogástalanul, miközben csábított a további zenehallgatásra a maga természetességével. Ha valaki szereti a szimfonikus zenét, annak főnyeremény a Topping D70S, főleg az operát hallgatóknak, olyan szinten nyújtott élvezetes előadást az énekesekkel a főszerepben, olyan plasztikusan, jól elkülöníthetően és érthetően énekeltek, hogy még az is megszereti ezt a nehéz műfajt, aki amúgy az életében nem hallgatott még ilyen zenét.

Közhely, de nem lehet másképp fogalmazni, új értelmet nyertek az eddig ezerszer hallgatott zenék (nem, nem új részletek jöttek elő!). Ilyen kivételesen pontos, egyben fület simogató előadást nagyon kevés készülék nyújtott ezidáig ebben az árkategóriában.

Nem nagyon lehetett kiemelni olyan zenei stílust, amit kimondottan szeret a Topping, mindenhol jól érezte magát, mindenhol évezettel zenélt a maga egészen kivételes stílusában, amihez a fentebb írt karamell simaságú, bársonyos íz társult.

Mark Knopfler gitárja talán még soha sem szólt ilyen érzékien, egyben kivételesen pontosan óriási levegővel maga körül. Visszatérő jellegű tesztzenéink egyikén, Hans Zimmer prágai koncertjén is a fotelba szögezett minket könnyed, játékos mégis tűpontos zenéjével, amihez a stabil, túllövés nélküli basszus szolgáltatta a biztos alapokat, teljes mértékben visszaadta az Inception főszereplőjének az érzelmeit, libabőrös lett az ember háta a befejező, magányos zongora játékától. Paul Simon visszafogottan kisfiús hangja kézzelfoghatóan rajzolódott ki a két hangfal között, bizonytalanság, vagy elkenődés nélkül. Az Antiphone Blues templomban felvett szaxofonja kivételes dinamikával adta vissza a belső tér méretét, torzítás és a sztereó kép összezsugorodása nélkül, ami igen nehéz feladat, ha valami nem stimmel a lejátszó láncban. Liszt Les Préludes, Wagnert megelőző szimfonikus költeményén eget-földet és magassugárzót megrengető módon adta vissza a fúvósok és a fanfárok hangját, lehetett érezni a réz "ízét" hangját, harapósságát.

Kipróbáltuk az IIS LVDS csatlakozást is, ennél nem feltétlen volt jobb, vagy rosszabb a helyzet, több részlet és finomság került elő, de mintha ez a zeneiség rovására ment volna, egy próbát mindenféleképpen megér a dolog.

A hatféle szűrő hangja nem nagyon okozott érdemi változást, inkább csak a magastartomány teteje és a lecsengései változtak valamennyire, remekül el lehetett viszont vele szórakozni, hátha talál az ember egy olyan verziót, ami még jobban szól, mint a fentebb leírtak, ami szűrőbeállítások a 4-es verzióra vonatkoztak.

Összegzés, ajánlás

Törököt fogtam, nem ereszt a klasszikussal szólva, azaz erősen elgondolkoztunk, hogy a tesztkészülék nálunk marad további szolgálatra. Ilyen hangot, ennyi szolgáltatást, formátum lejátszási lehetőséget ennyi pénzért egész egyszerűen szinte sehol nem találni.

Ezt a csábítóan bársonyos, holografikus térrel megáldott hangot csak nagyságrendileg többért lehet megvásárolni, de azok általában sokkal nagyobbak és nehezebbek, ez viszont kis helyen elfér, keveset fogyaszt, illedelmesen csücsül akárhol, ugyanis a melegedés is elhanyagolható. Most igen könnyű helyzetben vagyunk, feltétlenül ajánlott a Topping D70S.

1 2

Következő oldal >