Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
TEAC AP-505 sztereó végerősítő teszt
2019. október 26., szombat, 07:10
TEAC Reference audio hifi erősítő sztereó végfok végerősítő TEAC Reference TEAC hifi TEAC erősítő erősítő teszt hifi erősítő sztereó erősítő sztereó végfok sztereó végerősítő TEAC erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt
A TEAC, a legnagyobb Reference 505 szériájában semmit nem akar a véletlenre bízni. A hagyományos CD-játszó és integrált sztereó erősítő mellett kínál USB DAC-ot, fejhallgató erősítőt, még órajel generátort is, valamint sztereó végfokot. Mi most az utóbbi, AP-505 típusjelű darabot vettük górcső alá.
A TEAC referencia szériája már nagyon régen a cég palettáján van. Annak idején még MiniDisc-et, DVD-játszót és kazettás magnót is tartalmazott, természetesen mindegyiket a tőlük már megszokott midi méretben. Az arany/pezsgő szín a kilencvenes években hódított. Manapság inkább az a divat, hogy a folyamatos fejlesztés mellett visszatérünk egészen a hetvenes-nyolcvanas évekbe a külső terén, így marad a fekete vagy ezüst változat. Az AP-505-nél sincs ez másképpen, bár szemből ránézve ez másodlagos, hiszen az előlap jelentős részét az egy térben elhelyezett, két darab deprez műszer uralja, ami egyszerre látványos, stílusos és hasznos. Négy fokozatban állítható a fényereje, továbbá maguk a szintmérők akár ki is kapcsolhatók.
A készüléket billenőkapcsolóval helyezhetjük üzembe, mozgatását pedig kettő rack fül segíti, ami elsősorban inkább látványelem, hiszen a közel 5 kg-os tömeg azért nem igényel különösebb izommunkát.
Ha már a külsőnél és elhelyezésnél tartunk, azonnal feltűnik a szokásos négy helyett csupán három talp, ami függőleges irányban mozog. Ez az egyedi megoldás a pin-point nevet kapta, kettő különálló fémből áll, amelyek közül az egyiknek tüskés a teteje, a másik egy medence alakú kúp, típusa Japan Patent No.4075477 és No.3778108. Kettőjük együttese, valamint az, hogy csupán három darab van belőlük jelentős szerepet vállal a megfelelő stabilitás mellett a rezonanciák elvezetésében, valamint a finomhangolás javításában.
A külső jegyeknél és a méretnél maradva érdemes kitérni a TEAC-nak arra a megoldására, amivel mellőzni tudja a hűtőventilátorok használatát, így csökkentve jelentősen a test fizikumát. A mérnökök eleve olyan áramköröket és elrendezést terveztek, amelyek lehetővé teszik a természetes hűtést. Ehhez jön még a minden oldalon használt külső alumínium ötvözet, amit a belső rozsdamentes fémvázzal kombináltak, valamint a teljesen szimmetrikus belső elrendezés, a rövid jelutak használata a bemeneti szektortól a kimeneti szakaszig.
Hátul a szabvány sztereó RCA aljzatok mellett XLR bemeneteket is találunk, a kettő közötti váltást egy kapcsoló segítségével tehetjük meg. A hangfalcsatlakozók elsőosztályú arany és teflonbevonatot kaptak, a hálózati kábel pedig természetesen cserélhető.
A készülék csatornánként 115 W leadására képes, de mivel Bi-Amp és BTL, tehát Bridge Tied Load/Bridged üzemmódra is képes, tehát hídba köthető, a teljesítmény egészen 220 wattig emelkedhet.
Az AP-505 szívét egy Ncore végfok modul adja, amit a holland Hypex készített, és a TEAC R&D csapata hangolt át a saját elképzelésük szerint.
A tápegység egy toroid transzformátor köré épül, amelyben Schottky diódákat alkalmaztak az egyenirányú áramkörben, így biztosítva a tisztább és stabilabb áramellátást. Mindkét analóg bemenet MUSES8820S opciót kapott, az áramköröket teljesen függetlenítették a transzformátortól, továbbá összesen nyolc darab kondenzátort használtak a csatornák elválasztása érdekében. A minőség mellett a védelmet sem hanyagolták el, hiszen minden részletre kiterjedő biztonsági áramkört is alkalmaztak, ami óv a túláram, a túlfeszültség és a túlmelegedés ellen is.
A TEAC AP-505-öt roppant egyszerű beüzemelni, aztán más dolgunk már nincs is, mint hallgatni. És hogy mit is okoz, illetve mit is tud nyújtani nekünk egy 650 ezres végerősítő, amit Parasound előfokkal és Focal, valamint DALI hangsugárzókkal kötöttünk össze? Bizony nagyon sokat. Próbáljuk azt elérni, hogy cikkünk ne legyen marketingszagú, hogy megemlítsük az erények mellett a hibákat is, de elég nehéz dolgunk lesz, ez már az elején kiderült.
George Michael - Jesus to a Child dalával indítottunk, ami minőségi felvétel, ráadásul Gold Disc nyomatot használtunk, aminél jobb nem igazán van. A művész mindig gondosan odafigyelt a minőségre, legyen szó zenéről vagy zenészekről, és természetesen a felvételről is. Ügyesen elegyednek az élő és szintetikus hangszerek, egyedül az akkor divatos, erősen visszhangzó ének lehet kicsit zavaró a mai fülnek. A TEAC izmos mélyeket pumpált, miközben igen határozott, egyszerre karcos és selymes magashangokkal kísérte végig a dalt. Hangulatot teremtett, a harmónia mellett hatalmat adott a dalnak, kissé dominánssá tette azt. Nem zavaróan vagy oda nem illően, inkább alátámasztotta a mondanivalóját. Kicsit borzongató is volt az egész.
Az Asia talán az egyik utolsó koncertfelvételével folytattuk a sort, aminél szintén külön szerepet kap az analóg hangzás, ami sokszor szintetizátorral van aláfestve, megtámasztva vagy kiemelve. Az AP-505 remekül gondját viselte ezeknek a sokszor hirtelen váltásoknak. A billentyűsöknél hatalmasra nőtt a tér, de közben nem feledkezett meg Carl Palmer vehemens és pontos ritmusairól sem. Valódi koncerthangulatot teremtett, annak minden odaadásával és valóban élő energiájával. Akusztikus daraboknál az érzés tovább fokozódott, de természetesen más irányt vett a megközelítés. Nem arra hegyeződött ki, hogy mi is lefogjuk a húrokat, inkább az átélésben jeleskedett a végfok, a természetességben és a hangjegyek követésében. Már ennyi idő alatt is rájöttünk arra, hogy a készüléket nem arra tervezték, hogy boncolja a dalokat, a fő hangsúly az egységességen van. Persze mindent megmutat és kitár, de nem sebészként. Inkább egy olyan hangképet és kerek egészet kreál, ami próbálja megközelíteni a valóságot, nem hozzátéve, kiemelve vagy elvéve abból.
Nem ódzkodtunk a metál zenétől sem, Japánban eleve divatos ez a műfaj, így nem gondoltuk azt, hogy kifog majd rajta. Nem is fogott, pedig a Metallica And Justice for All albumát használtuk, ami még remaster után is olyan száraz, hogy a hallgatása alatt folyamatosan csak inna az ember. Kemény döngetésben volt részünk, a lábdobok precizitása ismét letaglózott, ahogyan a gitárok torzítása és keménysége. Érdekes módon még a direkt nagyon alulkevert basszusgitár is kivehető volt, a TEAC-nak sikerült valahogyan kibogoznia azt a háttérből, pedig a hangmérnökök annak idején rendesen eldugták.
Magyar jazz következett ezután, ahol a hangulat ismét nagy szerepet kapott a zenészek lekövetése mellett. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy ebben az esetben sem okozott csalódást a végfok, pedig ettől a lemeztől is kapott mindent, amit a műfaj elbír. A hazai jazz zenészekre valahogyan mindig jellemző az, hogy kicsit magamutogatók, pedig igazán nem kell semmit bizonyítaniuk. Nem baj, ha Santana-nak elnézzük ezt már vagy ötven éve, akkor nekik is. A dobok kavalkádja és a zongora virtuozitása velünk szemben az AP-505-nek olyan természetes volt, mint tulajdonképpen eddig minden. A nagy térben is megmutatta a különbségeket, még a mélységben is arányosan választotta szét a hangszereket, szinte éreztetve azt, hogy hol is volt felvétel közben a mikrofon.
Nagyzenekar? Ugyan már, mi sem természetesebb. Pedig nem vonósnégyest hallgattunk, hanem Puccinit, de az erősítő itt is felvette a ritmust. Olyan nyugalommal és magabiztossággal növelte meg és töltötte be a teret, amire csak a nagyok képesek. Nem esett szét, nem erőlködött és nem torzított, ugyanazt a hangkaraktert kaptuk meg, mint szobahangerőn, csak egyszerűen nagyban. Pedig az énekesnő hangja feszegette a felvétel és önmaga határait is, a TEAC-ét viszont nem tudta. Jobb, odaadóbb hangképet csupán úgy kaphattunk volna ezen a műfajon, ha nagyobb térben, nagyobb hangsugárzót használunk.
A TEAC AP-505 egy profi sztereó végfok. Alapvető dolgokkal van felvértezve, kívül és belül pedig érződik a gondos mérnöki munka. Nagy, bőven elegendő a teljesítménye, amit teljesen ki tudunk használni úgy, hogy a minőségen nem esik csorba. Stílusok között nem válogat, egyszerre ad erőt és hangulatot a zenéknek, mindezt úgy, hogy azokat nem akarja semmilyen irányban a saját arculatára formázni. A TEAC védjegye ugyanis ebben a kategóriában az, hogy azt mutassa, ami a lemezen van, a lehető legtermészetesebben, tisztán és pártatlanul. 650 ezer forint nem kevés egy kompakt végfokért, ráadásul modern, divatos dolgokkal sincs felszerelve. Azt adja viszont, ami a zene lényege, a minőséget. Az sosem fog kimenni a divatból.
