SMSL VMV A2 hálózati sztereó erősítő teszt

2022. január 31., hétfő, 21:20

SMSL audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő SMSL erősítő hálózati erősítő hálózati lejástzó hálózati zenelejátszó erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt SMSL erősítő teszt

Érdekes megoldást kaptunk a kezeink közé, a teljesen digitális S.M.S.L VMV A2 képében. Olyan erősítőt, ami még az RCA vonalbemenet jelét is átalakítja erősítés előtt teljesen digitálissá és egy D osztályú végfokon keresztül küldi a hangfalakra. És ez még nem minden (hogy egy klasszikus kifejezéssel éljünk) egy visszacsatoló áramkör révén, a hangsugárzókra kikerülő jelet összehasonlítja a bemenetivel, és ha kell, akkor korrigálja, így csökkentve drasztikusan a torzítást. Izgalmasnak tűnik a tervezés, azonmód meg is hallgattuk az S.M.S.L VMV A2-t.

Meglehetősen nehéz követni a Shenzhenék háza táján történő eseményeket, nevezetesen az újabbnál újabb készülékek hadát, legyen szó DAC-ról, streamerről, vagy akármiről, ami csak a termékpalettájukon fellelhető. Az egyik legújabb termékük az S.M.S.L VMV A2 erősítő, becsületes teljesítménnyel és meglehetősen érdekes működési elvvel.

Az érdekességek egyikét már említettük a bevezetőben, az a teljesen digitális jelfeldolgozás.

Jár még a pénzünkért bőven megfelelő teljesítmény 2x200 W 4 ohmon és 2x100 W 8 ohmon, kapunk Bluetooth csatlakozást a legújabb UAT szabvánnyal és számtalan beállítási lehetőséget a menüben.

Kinézet, csatlakozók

Kompakt kis doboz az S.M.S.L VMV A2 a szabványos rack méretű kialakításhoz képest eltörpül a mérete, lapos és egészen kellemesen kinéző erősítőt prezentált a gyártó.

Az előlap nincs túlbonyolítva, bal oldalon csak a márkajelzés és (amit nem teljesen értünk) az erősítő típusa van feltüntetve, mint végfok, holott minden további nélkül kezelni és szabályozni tudja az összes bemenetet, míg egy klasszikus végfok ugye nem. A jobb oldali harmadon a jól olvasható színes LCD kijelző mellett van még két bemenetválasztó gomb és a kombinált hangerő szabályzó és funkció gomb, amivel kutakodni tudunk a menüben, és ami jól érzékelhetően arretál tekerés közben.

Amikor megvizsgáljuk az S.M.S.L VMV A2 hátulját, akkor fedezzük fel, hogy ez tényleg egy kimondottan digitális források számára készült erősítő.

Analóg RCA bemenet (amit átalakít digitálisra), AES/EBU, koaxiális (utóbbi egyben szubkimenet is), optikai és USB bemenetek várják a digitális jelet, van még Bluetooth antenna csatlakozó és IEC tápcsatlakozó, a legszélén pedig igen dicséretes módon egy be/kikapcsoló gomb.

Középen trónol a banáncsatlakozót, 4-5 mm-es csupasz kábelvéget és sarus csatlakozót is fogadó hangfal kimenet.

Az S.M.S.L rágyúrt az erősítőhöz adott kiegészítőkre is, a távvezérlő mellé jár még 6 db kis tüske (alátéttel együtt), amit a készülék aljának négy sarkába lehet betekerni.

Joggal merül fel a kérdés, minek a 6 darab tüske, ha egyszer csak négy lyuk van az S.M.S.L alján???

Nos, a hat darab tüske közül kettő hosszabb, mint a többi, így ha úri kedvünk úgy tartja, megdönthetjük vele az S.M.S.L-t a nekünk szimpatikus irányba.

A ház (már unalmasnak tűnhet) a megszokott Shenzhen minőség, CNC forgácsolt alumínium, a kidolgozás példás, a felépítés masszív, egyedül a jobb oldali forgatógomb sikerült kicsit lötyögősre, de ez a használatot vajmi kevéssé befolyásolja.

A végeredmény az S.M.S.L-től megszokott minőségi munka.

Belül

Mint már említettük, az S.M.S.L VMV A2 lényegében egy AD (Analóg/Digitális) átalakító is, ahol az átalakításért egy Texas Instruments PCM1804 ADC chip felel, három OPA1678 alacsony zajszintű AOP-ból álló szűrőáramkör segítségével, LLC tápegységet használ, amely kifejezetten a teljesítményerősítőkhöz alkalmas. Aktív PFC áramkörrel és fejlett EMI-szűrővel is rendelkezik.

Van még második generációs XMOS 16-magos interfész, ami 2 bites 768 kHz-es PCM-et és natív DSD 512-t is tud kezelni és a legújabb Qualcomm Bluetooth chip az alaplapon.

Valahol az S.M.S.L alján, az eleje környékén van egy aprócska hűtő ventilátor, ami a várakozásainkkal ellentétben éppen csak hallható volt működés közben.

Használat közben

A teljes körű használathoz le kell tölteni a megfelelő drivert a gyártó honlapjáról, ha ez megvan használatba is vehetjük az S.M.S.L VMV A2-t.

Csatlakozunk hozzá a nekünk tetsző eszközzel, ami lehet analóg forrás, vagy digitális, ránk van bízva melyiket választjuk ki és melyik bemeneten keresztül hallgatjuk az S.M.S.L-t, illetve alant még kitárgyaljuk, melyiken érdemes.

A kijelzőről minden fontos információ leolvasható, sőt még a színét is beállíthatjuk, ha az alap színösszetétel helyett másikat szeretnénk használni.

Beállíthatunk előre definiált hangzásképeket is a menüben az integrált DSP-vel, vagy hagyhatjuk szólni ezek nélkül is, ránk van bízva a döntés joga. Elérhető "normál" hangszínszabályzó is a menüből bass/treble lehetőséggel.

Használhatjuk a szubkimenetet is, ha van szubládánk - itt ki kell térnünk egy fontos dologra, a mi rendszerünkben, mikor csatlakoztattuk az SVS SB-3000-et az S.M.S.L-hez, akkor a kimenet túl nagy jelet adott ki magából, jó 15 dB-t vissza kellett szabályoznunk a menüben.

A hangerő szabályozása kényelmesre sikerült, tág határok között tudjuk állítani a megfelelő szintet, nem kezd egyből ordítani a hangfal, ha kicsit mozdítunk a gombon. Maga a gomb precízen kezelhető, még a fent említett pici lötyögés ellenére is, érezhetően "akad" így, amikor léptetünk a menüben, pontosan oda tudunk lépni vele, ahova szeretnénk.

A mellékelt távirányító egyszerű és kezes jószág, azzal is remekül tudjuk kezelni az S.M.S.L VMV A2-t, fotel és kanapéfüggő hifisták imádni fogják, első a kényelem jelszóval a zászlójukon.

Melegedést egészen minimálisan tapasztaltunk, nem véletlenül nincsenek szellőzőnyílások az erősítőn, hűvösen higgadt egyéniség az A2, a mini ventilátor jól végezte a munkáját.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Cocktail Audio X50(D) hálózati futómű és streamer, S.M.S.L M400 DAC, Topping A90 elő és fejhallgató erősítő, Singxer SU2 USB Bridge, Viablue hangfal és összekötő kábelek, TIDAL, Radio Paradise és merevlemezen tárolt zenék számtalan formátumban és felbontásban.

Hangminőség

Az első bekapcsolás után némileg zavartan nézegettünk körbe és erősen vakartuk a fejünket, ugyanis sehogy sem sikerült eltalálni a megfelelő hangerőt. Hol túl hangosan, hol túl halkan szólt a VMV A2, mígnem rájöttünk, a "hiba" nem bennünk van, hanem az S.M.S.L tud felmutatni ekkora dinamikai különbségeket. Egyszerűen túl nagy volt a különbség a halk és a hangos hangok aránya között a szokványos készülékekhez képest. Hasonló volt a hatás, mikor tömörített és kompresszált zenét hallgat az ember és ahol minden hangszer egyforma hangosan szól és meglepetésként éri, mikor meghall egy olyan felvételt, ami nincs agyon kompresszálva. Ott a halk hangok valóban alig hallhatók és automatikusan feljebb tekeri a hangerőt a hallgató, hogy halljon is valamit és frászt kap, mikor bedörren a hangképbe mondjuk egy tisztességes dobütés. És ez az egyik legnagyobb erénye az S.M.S.L VMV A2-nek, nem nagyon volt olyan zene, ami kifogott volna rajta dinamikai szempontból, laza könnyedséggel kezelte Hans Zimmer zenéit, kezdve a szóló zongorától, a szólógitáron át egészen a padlót borzoló basszusfutamokig. Egy percre sem zökkent ki a maga higgadt és fegyelmezett előadásmódjából, elsősorban az egész előadásra helyezve a hangsúlyt.

Erőteljesen és magabiztosan szólaltatta meg Mark Knopfler gitárját, kétség nem maradt bennünk, mekkora is az a hangszer, miközben az apró nüánszokat finoman a háttérbe szorította. Az énekes és a gitárja a két hangfal elé lépett és hangsúlyosan ott is maradt, a háttérzenészek és hangszereik pár lépést hátrébb léptek a színpadon.

Ez a tömör és hangsúlyos jelleg Mike Oldfield felvételein is megmaradt, a dinamikai különbségek itt is mellbevágóan leptek meg minket, néha összerezzentünk, mikor egy hang, vagy egy effekt hirtelen megszólalt. Lényegre törően precíz előadást nyújtott ezeken a lemezeken, nem a légies könnyedséget mutatta meg elsősorban, hanem inkább a zenét fogta össze egy stabil és szilárd alappal.

Ha valaki ezek után azt feltételezné, hogy nincs elég könnyedség vagy részlet az S.M.S.L VMV A2 hangjában, az bizony téved. Ott vannak a finom részletek is, de nem azok domináltak elsősorban. Erőt és dinamikát sugárzott magából, nem cizellálta túl a dolgokat, mégis elég precíz és megfelelő mértékű volt a részlet visszaadási képessége.

Talán a Hegelek hangja állt a legközelebb hozzá, de azok kicsit túllőtt mélytartománya nélkül. A Cambridge Audio 851A nagyobb felbontást és légiesebb zenét játszott, de ott meg hiányoltuk a dinamikát az S.M.S.L-hez képest.

A Radio Paradise hosszútávú tesztjét is sikerrel vette, nem vált fárasztóvá a hallgatása és az érdeklődést is sikerült fenntartania.

Az S.M.S.L VMV A2 a stabilitásról és a dinamikáról szólt, nem finomkodott, mégis autentikus és hihető zenét nyújtott a füleinknek, megfelelő DAC választással pedig tökéletesen egyensúlyba lehet hozni az erőt és a dinamikát a finom felbontással.

Egy dolgot viszont feltétlen meg kell jegyeznünk, mindezek a sorok az USB és az AES/EBU bemenetre vonatkoznak, az analóg RCA bemenet - ha nem is sokkal - de elmarad a digitális bemenetek minőségétől, de a valós felhasználás során, nagy valószínűséggel amúgy sem egy analóg kimenetre lesz rákötve.

Összegzés, ajánlás

Érdekes megoldással rukkolt elő az S.M.S.L, mondván, ha már minden digitális, akkor az erősítő is legyen az. Persze ez nem teljesen igaz, ugyanis az A/D átalakító ugyan digitális jelet formál az analóg bemenetből, de a D osztályú erősítés - minden ellenkező híresztelés ellenére - nem digitális. Mindenesetre ez a konstrukció egészen jól működik, a hatalmas dinamikai kontraszt, amit az S.M.S.L VMV A2 nyújtani tud, az kevés erősítő sajátja. Stabil és összefogott hangja kiegyensúlyozza némely DAC vékonyka hangját és remekül be lehet hangolni egy olyan forráskészülékkel, ami elsősorban a felbontásban jeleskedik.

Végszóként, ez egy olyan készülék, ami megérdemli a figyelmet, ha valaki egy olyan erősítőt keres, ami nem veszik el a részletekben és csak egyféle stílus tetszik neki jobban, az S.M.S.L VMV A2 egy jó mindenes.

1 2

Következő oldal >