SMSL SA300 sztereó erősítő teszt

2022. június 18., szombat, 19:55

SMSL audio hifi erősítő SMSL erősítő hifi erősítő sztereó erősítő SMSL teszt erősítő teszt SMSL erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

A Shenzhen Audio-nál nem vesznek vissza a tempóból, sorra jelennek meg az új kiadások a megfizethető ár szegmensben (is). Ezúttal egy erősítő/DAC kombinációval léptek a piacra, ami egy 2x40 W (8 Ohm) teljesítményű, egy ALC4042 DAC chipet (PCM 32 bit/384 kHz) tartalmaz és S.M.S.L SA300-nak nevezték el.

Az apró termete ellenére az S.M.S.L SA300-at minden olyan dologgal felszerelték, ami fontos lehet a felhasználónak, még egy apró, igen jól kinéző LCD kijelzőt is kapott, a hátulján lévő szub kimenetről nem is beszélve. A Bluetooth támogatás ma már alapnak számít, itt is adott ez a funkció, mégpedig az 5-ös verzióval.

Kinézet, csatlakozók

Kicsi, hosszúkás feketére (vagy pirosra és kékre) eloxált alumínium téglalap az S.M.S.L SA300, az elején színes LCD kijelzővel, egy hangerő szabályzó gombbal és két aprócska mikrokapcsolóval, amiből az egyik a be- és kikapcsolást végzi, a másik a bemenetváltást intézi.

Hátul pont elfért az egy pár RCA, a micro USB bemenet, a banándugót fogadó aljzatok, a Bluetooth antenna csavaros csatlakozója, az SW (mélyláda) kimenet és a 24 V-os külső tápegység Jack bemenete. Nem mellesleg az összes csatlakozó aranyozott.

A külső tápegység is igényes munka benyomását kelti, méretéhez képest jókora súlya van és az IEC aljzatot sem spórolták el, nem kell "borotva" dugókat keresni, ha netán másik tápkábelt szeretnénk használni a gyári helyett.

A teljes ház alumíniumból készült - igaz ez a megoldás Shenzhenéktől teljesen megszokott, a furcsa az lenne, ha nem abból készülne - az illesztések pontosak, se nem lötyög, se nem recseg sehol.

A felépítésből és a kidolgozásból is látszik, hogy az S.M.S.L mennyire odafigyel ezekre a dolgokra, még ebben a kategóriában is, le a kalappal, sok neves gyártó példát vehetne róla.

Belül

A D osztályú erősítésért a Merus MA12070 chip felel, a hangerőszabályzásért a japán gyártmányú NJW1194. A Bluetooth egység Qualcomm BT 5, aptX kodekkel ellátva.

Használat közben

A szokásos módon működik az S.M.S.L SA300, mint a többi hasonló készülék. Bedugjuk a hangfalkábeleket, ha nem szeretnénk a belső DAC-ot használni, akkor az RCA vonalbemenetet összekötjük a megfelelő készülékkel és már hallgathatjuk is a zenét. Persze előtte nem árt, ha rákapcsoljuk a külső tápegységet is.

Ha a belső DAC-ot szeretnénk használni, akkor egy streamerrel, hálózati futóművel tápláljuk meg az USB bemeneten (driver nem kell hozzá) és ezzel az opcióval is működőképes az S.M.S.L.

A szubkimenet egy áldás annak, akinek van egy mélyládája, de nincs rajta hangfal kimeneti csatlakozó csak RCA, azaz az erősítőn mindenképpen kell lenni egy pre-out, vagy egy dedikált csatlakozónak, hogy használni tudja. De itt szerencsére ezt is megoldották, még egy pirospont a gyártónak.

A Cocktail Audio X50D az USB összeköttetés használata közben elsőre felismerte az SA300-at, mint C-Media eszközt és kifogástalanul kezelte.

A színes LCD kijelző kitűnő minőségű, világosban is könnyedén olvasható, mutatja a csatlakozások típusát, a Bluetooth kapcsolatot, a hangerő mértékét mindent, ami fontos lehet.

A kis készülék teljes mértékben mentes volt a zajoktól, pattogásoktól és alig melegedett. A hangerő szabályzó pontosan és finom lépésekben beállítható, határozott lépésekben, lévén ebben az esetben is az arretáló megoldást választotta a gyártó.

Tesztkörnyezet

Cocktail Audio X50D hálózati futómű és streamer, Topping D70S, S.M.S.L M400 DAC, Singxer SU2 Audio Bridge, Topping A90 elő és fejhallgató erősítő, SVS SB-3000 szubláda, Core Audio USB kártya, PC, VIABLUE és Ricable kábelezés, TIDAL a PC-n és a Cocktail Audio-n tárolt zenék.

Hangminőség

Kemény, határozott, férfias. Ezek a hasonlatok jutottak eszünkbe meghallgatás közben. Dinamikus, pontos "éle" volt a hangjegyeknek, a D osztály itt is hozta a formáját. Alaposan meghajtotta az SVS SB-3000 szubládát, precízen adagolva a mélyhangokat, amik inkább voltak kottázhatóak, mint terjengősek és szétfolyósak. A kissé sötét hangzású U2 Songs of Experience lemezből sikerült "neki" azt a hangulatot visszaadnia, amit a szerzők elképzeltek. Melankolikus és elgondolkoztató ez a zene, nehéz eltalálni azt az arányt, ahol nem lesz túl sötét és komor az a frekvencia egyensúly, ami már a hallgathatóság rovására megy, az SA300 megoldotta ezt a kérdést. Megmaradt a hangulat, a kiegyensúlyozott basszustartomány szépen alátámasztotta a hangkép egészét.

Karcos, de még nem torz énekhangot és meghökkentően harapósan szóló gitárt hallottunk AC/DC számain, teli lendülettel és energiával. Nem finomkodott az erősítő, tolta, ahogy azt kell ezen a műfajon.

Ráérezve az ízére, sorban raktuk be a keményebb műfaj képviselőit, Metallica, Nightwish, Slayer, stb. és ezeken is ugyanezt tapasztaltuk, ezt a stílust ennek az erősítőnek találták ki. Lendület, energia, határozottság volt az, ami jellemezte a megszólalást, soha nem bicsaklott meg, nem éreztük, hogy bármi is visszafogná ezt a (természetesen kategórián belül) mindent elsöprő energiát.

Persze nem hagytuk ki a jól megszokott tesztzenéinket sem, megfülelendő mire is képes összességében az SA300. Hans Zimmer prágai koncertjén sem változott a helyzet, megmutatta a színpad kivételes szélességét és a félelmetes basszusokat, de itt már feltűnt, hogy ez a színpad inkább széles, mint mély. Kicsit a két hangfal közé szorult a zene, előrébb jött a hallgatóság felé, viszont az énekeseket és a hangszereket szépen külön tudta választani oldalirányban, nem csak egy tömbszerű masszából szólt a zene.

A teszteken kötelező jelleggel jelen lévő - kis túlzással - "lány gitárral" kifejezéssel jellemezhető dalokkal sem volt különösebb gondja. Malia Convergence albumán egészen jól viselkedett. Igaz erősen távol állt tőle ez az előadásmód - mint mondjuk a Roksan Attessa kifinomult hangzásvilága - olyasmit éreztünk, mikor mondjuk Axl Rose próbálna altatódalt énekelni és próbálnánk rávezetni, hogy azt inkább ne. Azért becsülettel próbálkozott, de az ő világa nem ez, hanem az, ahol nem kell finomkodni.

Viszont Mark Knopflerrel egészen jól elboldogult, ahol valamilyen akusztikus vagy elektromos gitár volt, ott az elemében érezte magát, a Money for Nothing széles dinamikatartományát neki találták ki.

Nemrég fedeztük fel TIDAL-on Hobo Vadászat című áthangszerelt lemezét (figyelem, nem masterelt, hanem áthangszerelt!) és ott kellemesen csalódtunk, pár számot szerettünk volna csak meghallgatni, de a komplett albumra is rávett az SA300. Ezt a lemezt egy igen érdekes gitárhang jellemzi (pontosabban gitárhangok) egyszerre szól akusztikus és elektromos valami egészen egyedi keveréket alkotva. Földes László orgánumához tökéletesen passzolt az erősítő saját hangneme, élvezettel hallgattuk azt a katonásan pontos, lelkes előadást.

Konklúzió, ajánlás

Ismét egy olyan erősítő került hozzánk, amire újfent nehéz rosszat mondani, főleg ha rápillantunk az árcédulára. Van egy olyan egyéni előadásmódja, ami nem feltétlen fog mindenkinek tetszeni, de ha valaki szereti a keményebb zenéket, az nem fog benne csalódni. Ezt a lendületes egyben pontos és dinamikus hangot nehéz megverni ebben a kategóriában és kis megkötésekkel még a szolidabb, akusztikus zenékkel is jól érzi magát.

A S.M.S.L SA300 teljesítménye elég az átlagos szobákba és a kacifántosabb impedanciájú hangfalakkal is elboldogul. A felépítés első osztályú, alig melegszik, univerzálisan használható a szubkimenetnek hála és még DAC is van benne.

Nagyon tetszett, egy alapos meghallgatásra mindenképpen ajánlott.

1 2

Következő oldal >