Rotel A12 integrált sztereó erősítő és CD14 CD-lejátszó teszt

Összeszokott páros

2016. december 2., péntek, 20:20

Rotel audio hifi erősítő Rotel hifi Rotel erősítő sztereó erősítő hifi erősítő hifi teszt erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Rotel erősítő teszt Rotel hifi teszt

A Rotel új, 14 Series nevű termékcsaládja a 12 Series által kitaposott ösvényt járja tovább, némileg tovább csiszolt, okosabb kivitelben. Megfüleltünk egy erősítőt és egy CD-lejátszót a famíliából, hogy kiderítsük, hol tartanak jelenleg?

Egyszerűen hifi

A Rotel konzervatív stratégiáját tanítani lehetne. Gondosan összeválogatott alkatrészekből készítenek egy mindössze néhány tagból álló szériát, mely érintőlegesen az adott kor igényeiből merít ihletet. Ezt követően évekig nem is piszkálják a termékeket, csak akkor, ha már radikális előreugrás történt a piacon, és valamennyi versenytárs megindult az aktuális, új irány felé. Ilyenkor is csupán csiszolgatások történnek. A Rotel készülékei nem tudnak általános értelemben mindent, jobban mondva csak a legszükségesebb funkciókat nyújtják. Mégis találhatók bennük olyan extrák, amelyeket nem volna kötelességük szolgáltatni, de valamiért úgy gondolják, hogy a felhasználók számára azokat okvetlenül biztosítaniuk kell.

Utóbbi alatt gondolunk többek közt az USB-s adathordozókkal és iOS mobileszközökkel kompatibilis, előlapi USB portra, mely a 12 Series család öröksége. A konkurens cégek az ilyesmit vagy kihagyják, vagy az erősítő helyett a forráseszköbe építik be. Viszont, hogy az újdonságokra is kitérjünk, immár számítógépes összekötésre szolgáló PC-USB aljzat is rendelkezésre áll, mely nem is olyan régen még csak a 15 Series-be tartozó, általunk is tesztelt RA-1570 integrált sztereó erősítő kiváltsága volt. Emellett kapunk még 5 analóg sztereó RCA (plusz egy lemezjátszó) és két optikai, ill. koaxiális digitális bemenetet is, tehát az A12 összesen 12 db forráseszköz jelét képes erősíteni, ami bizony szép mennyiség. Utóbbiba beleszámoltuk a beépített Bluetooth vevőt is, mely hivatalosan is aptX-es, pókerparti vagy hétvégi szieszta közben, háttérzenei célra praktikus lehet.

Emellett meg kell említenünk mindazon jó öreg csatlakozókat és bemeneteket, melyeket a felhasználók döntő hányada nem fog kihasználni, de a modern életmódra törekvőknek segítséget jelenthetnek. Az RS-232 például segít abban, hogy intelligens otthonokba integrálható legyen az erősítő és a CD-lejátszó is. Elődjén is helyet kapott már, de egyre növekvő akutalítása miatt említést érdemel az is, hogy tartalmaz egy ún. Rotel Link csatlakozót is. Utóbbi használatával, ha a T14 hálózati médialejátszóval kötjük össze az erősítőt, akkor mobileszközökre letölthető applikáción alapuló vezérlést is kapunk.

Használat közben

Ne feledjük, hogy az A12 elsődleges célja továbbra is, hogy erősítsen, hajtsa hangsugárzóinkat. Az imént felsorolt extrák, noha valóban lekörözik az átlagos hifi erősítők tudását, de csak arra szolgálnak, hogy a rendelkezésre álló izomhoz minél több irányból tudjunk hozzáférni. A Rotel lényegi szakértelme a házon belül gyártott toroid trafóban és a körültekintéssel összeválogatott alkatrészekben rejlik. A cég elmondása szerint csak olyan komponenseket választottak a készülék tervezése során, amik okvetlen szükségesek a jó minőségű hang reprodukciójához. Ez persze a márkát jól ismerő audiofilek számára nem újdonság, hiszen a Rotel a fennállása óta, több mint fél évszázada ezt a koncepciót követi.

A hatékonyság felé vezető út szigorú betartása minden aspektusban érezhető volt, beleértve a készülékek aktív üzemállapotba helyezését. A megadóan besüllyedő gombokat megnyomva hirtelen, erősen kattanó reléhangok kíséretében bikázta be magát az erősítő áramkörét, ugyancsak halk kettyenés aláfestésével tért magához a DAC modul. A fentebb említett, legfontosabb komponensekre irányuló fókusz alatt értendő az is, hogy az erősítőt nem akarták feleslegesen nagyra tervezni. Lapos profilja látvány szempontból előnyös, vaskos hűtőbordák hadserege híján viszont, mint a hifi készülékek általában, hajlamos melegedni. Tíz perc elteltével máris érezni lehet a készülékház fölött áramló hőhullámokat, és noha órákig tartó használat után sem vált kínosan forróvá, azért célszerű jól szellőző, nem fedett helyre installálni (ahogy a felhasználói kézikönyv ezt meg is említi), és a CD-lejátszót nem ráhelyezni.

A gombkiosztás és anyagminőség, ahogy a gyártótól megszoktuk, fegyelmezett, indusztriális, kimért. A szálcsiszolt előlap és a kissé domború kezelőszervek mind az eggyel nagyobb, 15 Series sorozat örökségei. A kijelző pedig egyszerűen okulás az általunk is tesztelt 12-esek után. Ugyanúgy fehér háttérfényben úszó ablakocska díszíti az előlapjuk közepét, viszont a képpontok száma, velük arányosan pedig a betűméret is megnőtt, így méterekről is könnyen olvasható pl. az aktuális jelszint. A finombeállítások közt ugyancsak találkoztunk olyan bepótolt házifeladattal, mint a fokozatosan sötétíthető előlapi LED. A korábbi szériánál emlékünk szerint ez még nem volt opció, kicsit bosszankodtunk is a bántó fényű kék pöttyök láttán. Mindazonáltal az A12 rendelkezik még egy olyan adottsággal, amit integrált sztereó erősítőben mi még nem láttunk: képes két analóg és valamennyi digitális bemenetét kérésünknek megfelelően átállítani fix szintűre, és mindegyik csatornán mi határozhatjuk meg a rögzített jel erősségét. Így például meghatározhatunk egy általunk optimálisnak gondolt hangerőt a PC-USB bejáraton, hiszen a legtöbb felhasználó úgyis számítógépről állítja a hangerőt, minek kétfelé figyelni? Ez valóban praktikus extra, piros pont jár érte.

Az A12 impulzus potmétere (mely mechanikus társaival ellentétben nem válik zajossá évek múlva sem) krémesen forgott, minden mozdulatunkra instant reagált. A mellékelt rendszertávvezérlő ugyanolyan puritán (vagy talán még visszafogottabb), mint bármely eddig általunk megfogott Rotel példány, persze manapság, az okostelefonok korában aligha várható el fejlesztés ilyen téren. Hogy a CD-játszóról is ejtsünk pár szót, nos, nem több vagy kevesebb annál, ami. Mechanikája alatt padlólemeze kissé kitüremkedik, bölcsőként szolgálva az immár lemeztálcás (az elmúlt években inkább a slot-in verziót preferálta a Rotel) futómű alsó felfüggesztésének. Műanyag nyelvével sebtében falta-köpte korongjainkat, számváltási és lemezbeolvasási sebessége nagyjából átlagosnak nevezhető.

Hangminőség

Le kell szögeznünk, hogy mint minden cikkünkben, most is csak a tesztelésre fordított, néhány nap alatt kialakult véleményüket tudjuk közölni. Utóbbit befolyásolja a kipróbáláshoz szánt hangfalak (DALI, Revel), a zenehallgatás során elindított albumok (The DALI CD Vol 2., Tsuyoshi Yamamoto - Gentle Blues, Thievery Corporation - Babylon Rewound, Antoine Dufour - Existence stb.) és filmek minősége is. Mi több, figyelembe kellett vennünk azt is, hogy a kb. 300 000 forintos áráért cserébe nem csak erősítő, hanem DAC funkciót is be kellett töltsön az A12. Hifi készülékek tesztelésekor nyilvánvalóan minden tényező befolyásolja az eredményt, ezért olyan szobát, kábelezést és műsort alkalmaztunk, melyet évek óta, töviről hegyire ismerünk. Ehhez mérten fogalmazódott meg bennünk a következő véleménycsokor:

Az A12-ben fel lehetett fedezni azt a tárgyilagos közlésmódot, amit évekkel ezelőtt, az RA-12 esetében is megfigyeltünk. Közvetlenség helyett inkább tisztes távolból vázolta a hangszínpadot, a különféle részletek véletlenszerű kiragadásával. Egyik pillanatban a dobra lettünk figyelmesek, aztán az énekre, végül a zongorára, figyelmünk nem horgonyzott le egyetlen fix ponton. Ezt a térábrázolás bizonytalansága okozta. Abban a pillanatban, hogy magába szippantott volna a rendszer, figyelmünk józanul visszatért a szoba légkörére. Ez a jelenség gyakorta megfigyelhető a drágább, akár 400 000 Ft körüli erősítőknél is, önmagában ettől nem dől össze a zenei élmény, feltéve, ha az elektronika tudja valamivel kompenzálni. Az A12 a dinamika árnyalásával és a részletek tisztogatásával egyenlítette ki tartozását. Tényszerűen ábrázolta a hangszereket és az énekhangokat is, nem akart feltétlenül érzelmes, meleg tónusban megszólalni. Ezáltal sok esetben figyelmünket az éppen megszólaló hangszerre terelhettük, annak ellenére, hogy a felvétel atmoszférikus részletei csak hézagosan jelentek meg. Határozottságban viszont egyáltalán nem volt hiány: a Massive Attack - Angel c. szám elindításakor a körülöttünk lévő bútorok ajtaja rezonálni kezdett, egész testünkön érezhettük az agresszív impulzusokat - mindezt alig magasabb, mint 50 %-os jelszint mellett. A nagy hangerő viszont nem használt a DALI komplex magassugárzójának, mivel túlélezetté, rideggé vált az összkép. Ildomos az ilyen elektronikához univerzális, úgymond simulékony karakterű dobozt párosítani, hogy az alkalmi intenzív futamok során ne váljon kellemetlenné a hangélmény.

Az A12 beépített DA konvertere jónak mondható, és kellő szoftveres háttér esetén még DSD fájlok megszólaltatását is elvégezte. Multimédiás célokra, átlagos minőségű forráseszközök hangjának jobbá tételére kiválóan alkalmas, de a megrögzött audiofilek ne várjanak csodát a számítógépes kapcsolatra szolgáló USB bemenettől. Utóbbi kissé kiélezetté tett egyes veszteségmentes hangfájlokat, amit újfent a túlbuzgó karakterű magassugárzóval felvértezett hangfalak nem fognak kellemesebbé tenni. Ettől függetlenül elmondható, hogy az A12 hifis tisztaságra törekvő, energiával teli erősítő. A plusz szellősséget értelemszerűen olyan nagyobb testvéreinél kell keresni, mint mondjuk a 15 Series-be tartozó RA-1570.

A CD-játszó használatba vételekor szembesültünk az A12-ben lévő Wolfson chip kompromisszumaival, ugyanis a CD14 analóg kimenetéről egyszeriben kellemes, szinte pihentető hangélményben részesültünk. Példaértékű zeneiséggel és árnyaltsággal keltette életre korongjainkon tárolt kedvenc felvételeinket, közben valahogy mégsem hiányoltuk az extra biteket és kilohertzeket. Vélhetőleg ezért nem mond le sok hifi elektronika gyártó cég a jó öreg CD-ről, mert ez is tud szépen szólni. Egyfajta biztonságérzetet nyújtva, rengeteg részlettel és stabil dinamizmussal szerepelt a CD14, ezért határozottan pozitív emléket hagyott maga után.

Végszó

Jelen esetben nem forradalmi, hanem evolúciós frissítéseket eszközöltek a Rotel mérnökei. Az A12 mindenképpen előzetes meghallgatást igényel leendő tulajdonosa részéről, mivel digitális és analóg szekciójáról nem produkál azonos teljesítményt, illetve tárgyilagos karakterével nem minden hangsugárzó típussal fog kezesbárányként viselkedni. A CD-játszón viszont nem találtunk fogást, egyszerűségének és finom, kellemesen adagolt részleteinek köszönhetően megállja a helyét bármely lemezgyűjtő hifi állványán. Akik értékelik a cikkünkben kifejtett, Rotelt jellemző motívumokat, univerzális karakterű hangfallal rendelkeznek és elsősorban praktikus, nem díjbirkózó erőkifejtésre, hanem hétköznapi igényekre kihegyezett vasat keresnek, azoknak ajánlott e duó alaposabb megismerése.

1 2

Következő oldal >