Roksan Attessa Integrated Amplifier integrált erősítő és CD Transport CD-futómű teszt

2022. május 19., csütörtök, 09:40

Roksan audio hifi lejátszó erősítő CD-lejátszó CD-futómű sztereó erősítő hifi erősítő Roksan teszt erősítő teszt lejátszó teszt CD-lejátszó teszt CD-futómű teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt

A brit hifi gyártóknak mindig megvolt a saját elképzelésük a komponenseik tervezésekor. Ez a hangban, és természetesen a külső jegyekben is megmutatkozik a mai napig, a dizájn területén pedig a márkákat egy pillanat alatt meg lehet különböztetni egymástól. A Roksan termékeiknél is így van ez, de valami nagyon eltérőt, egyénit belevisznek minden sorozatuknál az elképzelésükbe, szinte komponálnak egy újat. Nincs ez másképpen az új Attessa sorozatuk esetében sem, ahonnan most egy párost ismerünk meg; egy integrált sztereó erősítő és CD-futómű által.

Rázzuk fel egy kicsit a múltat!

Az új titulus az Attessa esetében nem azt jelenti, hogy létrehoztak egy új szériát, hanem felélesztettek egy régit. Körülbelül 30 évvel ezelőtt CD-lejátszó formájában jelent meg a Roksan-nál az Attessa, és a használt piacon még a mai napig fellelhető egy-egy példány, nem is olcsón, viszont gyorsan el is tűnik. Mi sem bizonyítja jobban a készülék tartósságát és megbízhatóságát.

A Roksan tervezőinek van egy sajátos elképzelésük, tulajdonképpen sosem tudtak sokáig a fenekükön ülni. Az Oxygene vagy a Blak sorozat tagjai sem a bevált elképzeléseket alkalmazták, mind a kettő hozott valami jelentős újítást, pontosabban teljesen újat. A régi Attessa CD-lejátszó felültöltős mechanikát alkalmazott, amit középen helyeztek el, továbbá bővíthető is volt, ami annak idején nagyon forradalminak számított. Az új Attessa esetében sem mondanánk azt, hogy ez egy tipikus Roksan, csupán azt, hogy más, mint a többi, és itt nem csak erre a cégre gondolunk. Streaming funkciókkal ellátott integrált erősítőjüket már bemutattuk, most pedig jöjjön egy páros; integrált erősítő és CD-futómű személyében, ami a manapság divatossá váló, de egyáltalán nem kitaposott utat folytatja.

A régi Attessa lejátszó felsőkategóriás volt, a jelenlegi a Roksan kínálatában a belépő szint, ám olcsóságnak vagy kapkodó tervezésnek, esetleg hanyag kivitelezésnek nyoma sincs. Az erősítő tulajdonképpen megegyezik a korábban tesztelt példánnyal, annyi különbséggel, hogy ebben nincs stream funkció, így az előlapról is hiányoznak a léptető gombok.

Azon kívül minden klappol, tehát maradt a középső vezérlőtárcsa, az OLED-sor a szimbólumokkal, a fejhallgató aljzat, és az alumínium ház alsó lekerekített, vagy inkább lemetszett íve. Hátul is csupán a hálózati funkciók maradtak le, tehát megtaláljuk bal szélen a szimpla hangfalbemeneteket, a földeléssel ellátott phono és két line bemenetet, köthetünk rá mélyládát vagy végfokot, megmaradtak a digitális bemenetek, ahogy a rendszerbe illesztés lehetősége is, valamint a cserélhető tápkábel.

Szerencsére az aptX Bluetooth 5 kapcsolatról sem kell lemondanunk, ami manapság már szinte elengedhetetlen része egy mezei sztereó erősítőnek is, digitális fronton pedig a 24 bit/192 kHz PCM jelfeldolgozás is elérhető, aminek ebben az esetben jelentős a szerepe, hiszen az Attessa lejátszója futómű, tehát DAC-résszel nem rendelkezik.

Az ezüstlemez lejátszó dizájn terén teljesen megegyezik az erősítővel, és a vezérlőgombok is megtalálhatók újra a frontoldal bal oldalán. A készülék középmechanikás, jobbra tőle a tálca mozgatásához gomb és kijelző tartozik még, tehát semmi sallang, de más nem is kell.

Ahogyan a hátlapra sem, hiszen csak egy digitális koaxiális kimenetet, és egy tápbemenetet találunk, ahogy egy futóműnél szokás. Belül is minimalista a felépítés, hiszen rövid jelutakat használtak, a kifejezetten az Attessa termékcsaládhoz kifejlesztett egyedi firmware-t alkalmazták, az MQA lejátszás pedig megkönnyíti a párosítást az erősítővel. A készülék a Red-book szabványt használja, tehát a jel kiolvasásának pontosságára összpontosít, ami valóban elengedhetetlen része a lemezek kezelésének, ha jó minőséget szeretnénk a végén. A fekete vagy ezüstszínben kapható komponensek teljesen alumíniumba öltöztek, kinézetük, főleg így párban nagyon modern és egységes.

Távvezérlőt mindkettőhöz mellékeltek, amelyek a streamerrel megegyezők, tehát minden funkciót elérünk róla. Nem nagy darabok, de könnyű kezelni őket, és az anyaghasználatuk is rendben van. Csupán apró negatívumokat emelhetünk ki a külső kapcsán. A futómű kijelzője ugyan éles, de távolról nem igazán olvasható, annyira kicsi, az erősítőn pedig picit testidegennek hat az ezüstgyűrűs vezérlőtárcsa a fekete színű ház esetében. A hangfalcsatlakozók sem kaptak teflon szigetelést, csak műanyagot, de azt tudjuk, hogy a Roksan ennek a felsőbb körökben sem tulajdonít nagy jelentőséget. Mindkét készülék a streamerrel felvértezett erősítőnél már megismert kis talpakat kapta, amelyek elsőre furcsák lehetnek, viszont ha a szerepüket képesek ellátni, akkor nagy baj nem lehet, amúgy sem azokat fogjuk nézegetni. Az anyaghasználat és a kivitel példás, ezt már akkor éreztük, amikor kivettük őket a dobozból, ahol mintaszerűen vannak becsomagolva.

Egy legenda vagy a név újraéledése?

Legendát jelenleg nem valószínű, hogy kapunk az Attessa páros személyében, hiszen eleve ez a Roksan palettáján a beugró szint, de az is igaz, hogy más cégek pont a legmegfizethetőbb termékükkel tudtak igazán maradandót alkotni. A már tesztelt Roksan Attessa Streaming Amplifier erősítő könnyed, szórakoztató előadásával férkőzött a kegyeinkbe, ahol a fő szerep elsősorban a közép- és magastartománynak jutott. Azt már a meghallgatásunk elején kijelenthettük, hogy ezúttal is hasonló, tulajdonképpen azzal megegyező hangképet kaptunk, ami köszönhető az ebben az esetben is alkalmazott jókora trafónak, a hűtőbordának, a NYÁK lapoknak és a négy darab pufferkondenzátornak, valamint a minőségében kifogásolhatatlan anyagoknak. Belépő szint ugyan, de 400 ezer forintért már illik is adni valamit, ezt pedig a Roksan meg is teszi! A készülékházak roppant stabilak, még a futómű is 6 kg, és az erősítővel megegyező házba került, tehát ott is gondosan figyeltek arra, hogy ne spóroljanak ki semmit.

Másodlagosnak találhatjuk ebben a párosban az erősítő Bluetooth opcióját, de valószínű, hogy sokan fognak élni az általa adott lehetőséggel, így természetesen mi is kipróbáltuk. Könnyed előadás, némi felületesség került ekkor a hangképbe, de a szórakoztató jelleg maradt, és lássuk be, ez az opció bárki-bármit is mond, elsősorban erre való. Teszi rendesen a dolgát, a felvételek minőségére természetesen figyeljünk oda, és akkor nem érhet minket csalódás háttérzenélésnél, de még házibuliban sem, ahol a gördülékenység és a lazaság számít.

Minket viszont elsősorban a CD-futóművel való együttműködése érdekelt, ezért nem csoda, hogy ebben a felállásban végeztük el a tesztünk java részét. Az előzmények - gondolunk itt a streamer erősítőre - ismeretében könnyedebb zenékkel kezdtünk, a lemezeket pedig a futómű egy-két pillanat alatt beolvasta, majd el is indíthattuk George Michaelt, majd a Dire Straitset. Sodró lendületet kaptunk, ám minden izgágaság nélkül, hiszen a Roksan világába nem fér bele a túlzás, még a felsőbb körökben sem. Nem okozott meglepetést, de megemlítjük, hogy a CD hangja sokkal komolyabb, mint a vezeték nélküli jelforrásé. Hogy észrevegyük, nem is volt szükségünk semmilyen drága nyomású diszkre, már a hétköznapi, mindenki számára hozzáférhető és elérhető árú példányokból is kihozta azt, amit lehetett. A futómű nagyon pontos jelolvasással bír, érezhető, hogy nincs is semmi más feladata az égvilágon, tehát, ha hibázik, akkor baj van. Ez viszont nem következett be. QED és VIABLUE összekötő kábeleket használtunk a készülékek között, ami eddig mindig bevált, hangfalból pedig a Focal Profile-unkat vetettük be, ami a Roksan elképzeléseivel nagyszerűen tudott közösen együtt működni. Ez a triumvirátus minden részletre odafigyelt, a közép- és magastartomány a kategóriájában igazán kimagaslóan szólalt meg, és semmilyen, de tényleg semmilyen apró hangot nem felejtett el megmutatni a játéka közben. Mégsem tapasztaltuk azt, hogy kihegyezett lenne bármilyen téren, mert a finomság és lelkes jelleg megmaradt, így be tudott vonni a zene lényegébe.

A basszus is rendben volt, bár ebben az esetben sem azon volt a hangsúly, amit egyébként nem bántunk. Amennyiben egy olyan hangfalat választunk, ahol külön mély hangszórót alkalmaztak, és a méreten is növeltek, akkor ezen a szinten is lehet emelni, és úgy, hogy az ne menjen a minőség rovására. Ezért például egy Monitor Audio Bronze vagy Silver álló modellel is bátran párosíthatjuk, hiszen azok az alsótartományból többet nyújtanak, a Roksan párosa pedig ki tudja őket szolgálni, ráadásul minden erőlködés nélkül. A teljesítménye révén nem gondoljuk azt, hogy könnyen zavarba lehet hozni, és azok is tervbe vehetik, akik magasabb árfekvésű hangfallal rendelkeznek, vagy gondolkoznak rajta, mert az Attessa duó kategóriájának tetején helyezkedik el, és igencsak határozott elképzelése, hangképe van.

Ez a határozottság elég minden műfaj méltó előadására? Tulajdonképpen igen, bár az alsó mélytartomány hiánya miatt a rockerek nem fogják teljesen megkapni azt, ami kell a gyomorban érezhető döngetéshez, és David Guetta rajongói sem fogják ugyanezt érezni a gépdobtól. Az Attessa divatos külseje ugyanis előadásában elsősorban a klasszikus értékrendeket kínálja, olyan zeneszeretőknek, akiknek a lelkiviláguk ugyan szereti a tobzódást, de ez a hév csak másodlagos a repertoárjukban. Tehát nem ellenkezik, ha kicsit nyomulni akarunk, de mint egy nő, először idegenkedik, aztán csak beadja a derekát. Persze, köthetünk az erősítőre mélyládát, ha tetszik a karaktere a készüléknek, amit teljesen megértünk, de jelen esetben nem ez a felállás volt terítéken.

Mike Oldfield Tubullar Bells-ét vagy AMAROK-ját nagyon kedvelte, mert rengeteg volt az apró részlet, az utóbbiban pedig zenészből is tucatszám akadt. Jeff Healey is beindított, bár ott egy kis piszok azért hiányzott, Eric Clapton Unplugged koncertjén viszont egyáltalán nem, hiszen bevitt minket a Roksan a közönség soraiba, és az előadásra, a hangulatra figyeltünk, nem pedig arra, hogy esetleg hiányérzetünk lenne. Hiszen ennek hála nem is volt. John Lee Hooker vagy B.B. King felvételeinél sem azért bánkódtunk, mert az énekhangjuk nem volt leég karcos, inkább annak örültünk, hogy milyen frissek, és jó formában játszanak.

A CD-futómű becsülettel végezte a dolgát, mindenre határozottan, de kellő tapintattal, angolosan koncentrált, az erősítő pedig hozta az Attessához teremtett, és a Roksan tulajdonosoknak már ismerős szerethető, kellemes és az izgalmat sem nélkülöző karaktert. Szerintünk ennyi pénzért ez bőven elég.

Határozott elképzelések, gondos kivitelezés

A tesztünk elején megemlítettük a legenda státuszt, amit nem biztos, hogy az Attessa párosa ki fog érdemelni - bár az idő dolgozhat nekik -, de az ajánlásunkat egyértelműen a magáénak tudhatja. A külsejük egyéni, az anyaghasználat remek, az előadás pedig lendületes, játékos, friss, de karakteres és izgalmas. Tulajdonképpen bő félmillió forintért magunkénak tudhatunk egy olyan, szinte mindenes duót, ami lazán felveszi a versenyt a konkurensekkel, ha nem is mossa le azokat a porondról. Ideje lesz lassan idehaza is kőbe vésni a Roksan nevét a többi brit audiofil iparos mellé, hiszen semmiben sem marad el tőlük. Régi márka, egyenletes teljesítménnyel, a fantáziájuk pedig úgy szárnyal a tervezés során, hogy közben a zene igazi értékéről sosem feledkezik meg.

1 2

Következő oldal >