RME ADI-2 Pro DA konverter és USB interfész teszt

Stúdiós komplexus

2017. július 17., hétfő, 09:55

RME audio hifi DAC DA konverter USB DAC RME DAC fejhallgató erősítő DAC teszt DA konverter teszt USB DAC teszt

Rendhagyó alkalom, hogy kiléptünk a hifis kényelemből, mert a professzionális világ adta lehetőségekbe kóstolhattunk. Így került kezünk ügyébe az ADI-2 Pro, egy stúdiós világ szülte multi talentum.

Minek nevezzük?

Az RME ADI-2 Pro ha úgy tetszik, Európa válasza a modernkori, kis létszámú hangfelvétel készítő vállalkozások, ill. hallgatók, más szóval zenekedvelők számára. Kialakítása és koncepciója egyik oldalról összetett, különösen, ha kis méretét is figyelembe vesszük, másfelől rendkívül egyszerű. Többek között D/A és A/D konverter funkciót tölt be, emellett használható előerősítőnek hifi rendszer, vagy aktív hangfal elé kötve, de korunk zászlóshajó fejhallgatóit is könnyedén kiszolgálja. Az a praktikum, amit korábban mondjuk az ADL Stratos tesztelésekor megkedveltünk, ezúttal halmozottan érvényesül.

Akik még nem hallottak tesztalanyunk alkotóiról, azoknak következzen egy kis háttér információ. Az RME aránylag fiatal, német fejlesztőkből álló csapat a hangtechnikai iparágban, alapítása 1996-ban történt. Felső kategóriás, digitális hangeszközöket akartak készíteni a szokásosnál kedvezőbb áron, szigorúan szem előtt tartva a felhasználóbarát kivitelt és innovációt. Céljukat siker koronázta, hiszen mára kiterjeszkedtek a nemzetközi piacra is. A csapat tagjai kivétel nélkül zenészek vagy hangmérnökök, mellesleg specialista szinten konyítanak a szoftveres és hardveres fejlesztéshez is. Gyakran együttműködnek egyéb iparágak szakértőivel is hogy tudást és információt cseréljenek, ezáltal az elérhető legjobb minőségű, mégis tömegek számára elérhető termékkínálatot létrehozva.

Küllem

Az RME fejlesztői képesek voltak ügyesen átvenni azt az ergonómiát és kompakt dizájnt, amely napjaink otthoni stúdiótulajdonosainak már bevált. Az összetett tudáshoz DVD (vagy VHS, ha valaki még emlékszik rá) toknál alig nagyobb méret és mindössze 1 kg tömeg társul, így bármilyen asztal sarkán elférő eszközt kapunk. Tápellátásához az USB kábel sajnos nem elég, tehát a mobilitás csak részben igaz rá, ám figyelembe véve azt a teljesítményt, amely benne lakozik, abszolút érthető a külső tápegység szükségessége. Utóbbi még egy laptop töltőnél is kisebb, cserébe könnyen elrejthető az íróasztal alatt/mögött.

Tehát az első benyomás egy feltörekvő otthoni hangszerkesztő munkaállomás kiegészítőjét sejteti. A kezelőszerveket, jókora oldalsó szellőzőréseket és bekapcsolás után asztalunkat káprázatos fényerővel betöltő IPS kijelzőt figyelembe véve azonban érezni, hogy ez több holmi amatőr uzsonnás doboznál. Az összkép professzionális, műszer jellegű, a stúdiók, híradástechnikai központok és hifi elektronikák előnyeit ötvözi, csak éppen a rack szekrényfiók méretének töredékében.

A kijelző, beleértve a rajta megjelenített menürendszert, elsőre elriaszthatja a zöldfülű felhasználót. Apropó, az ugyancsak virító zöld, aktív jelfolyamot monitorozó oszlopok is szokatlannak, feleslegesnek tűnhetnek eleinte. Ha viszont nem tévé alá tett játékszerként, hanem munkaeszközként tekintünk rá, akkor abszolút hasznos. A gombok, potméterek kiosztása elsőre túl összezsúfoltnak tűnhet, hosszú távon azonban még kicsit nagyobb kéz is megszokhatja, otthonosan használhatja őket.

A hátoldalon katonásan sorakozó ki- és bemenetek katonásak és a hozzáértő szemnek azonnal elárulják, hogy az RME nem viccel, cserébe mindent kétszer átgondol. A bajonettzáras tápaljzat után látható digitális szekció tartalmaz egy USB-B csatlakozót, egy optikai ki- és bemenetet, valamint egy adapter funkciót betöltő soros portot. Utóbbihoz jár egy korbács, amely AES/EBU ill. koaxiális ki- és bemeneteket foglal össze. Az említettek számtalan módon kombinálhatók össze egymással, azonban erre most nem térünk ki - cikkünkben inkább a főbb hifis adottságokat valamint egyes, használat közbeni tapasztalatokat és a teljesítményt ecseteljük.

Praktikus extrák

E bekezdésben kiemeljük azokat a funkciókat, amelyek nem csak hangmérnökök, hanem otthoni felhasználók számára is hasznosak lehetnek. Kezdjük a kettős fejhallgató kimenet meglétével. A két aljzat jelszintjét, más szóval hangerejét tetszés szerint állíthatjuk külön-külön és egyszerre is. Tehát ha épp hallgatunk valamit és partnerünk más hangerőt preferál, akkor a saját fülesének terhelését oda pozícionálja, ahova csak szeretné. Több ún. ikerkimenettel ellátott fejhallgató erősítőt teszteltünk már, mégis most először kapjuk ténylegesen meg ezt a korábban hiányolt lehetőséget.

Másik említendő opció a független EQ beállítás lehetősége. Külön adjusztálható a fejhallgató és a hátoldalon lévő vonalszintű kimenet hangszíne. Tehát ha aktív hangfalpárt vagy hifi rendszert illesztünk az ADI-2 Pro kimenetére, annak finombeállításai teljesen különállóak. Ami azt illeti, még a jobb- és baloldalhoz is külön EQ adható hozzá, ami főleg halláskárosult személyeknek jelent komoly előnyt. Az ötsávos, jól konfigurálható EQ lehetővé teszi, hogy a szobaakusztika, ill. hangfalak általi görbeproblémákat kicsit kiegyengessük, ezzel közelebb kerülve a lineáris hanghoz. A tradíciót tisztelők közül bizonyára sokan vannak, akik az ilyen finombeállításokat kártékony belepiszkálásnak titulálnák. Kiindulva azonban abból, amit eddig mi hallottunk a ma létező szobaakusztika korrektorok (pl. Dirac) alkalmazásával, ügyes beállítással valóban javítható az eredmény anélkül, hogy sugárzóink vagy fülesünk bevált, szeretett karakterét túlzottan eltorzítsunk. Az EQ használata kétféle (objektív vagy szubjektív) módon lehetséges. Dönthetünk úgy, hogy tetszés szerint, úgymond érzésre állítgatjuk a görbénket, míg a számunkra hiányzó vagy sokallt részeket kiegyengetjük. A hosszú távon hatékonyabb megoldás, ha telepítő mikrofonnal bemérjük a hallgatói pozíciót és a kapott görbe alapján korrigálunk. Utóbbihoz értelemszerűen megfelelő felszerelés is szükséges, ezért nem árt, ha baráti körünkben pl. stúdiósok, hangmérnökök is előfordulnak, netalán mi magunk rendelkezünk a beállításhoz szükséges eszközökkel.

De mielőtt olvasónk elméjét kiapasztjuk a szárazzá váló szakmai nyelvezettel, térjünk vissza az ADI-2 Pro közérthetőbb gyakorlati előnyeihez! Természetesen, ha csak egy kicsi basszus vagy magas frekvenciás korrigálásra vágyunk, nem kell egyből az ötsávos EQ-nak nekirugaszkodni. A görbenézet nélküli, klasszikus bass/treble jellegű hangszínszabályzásra is lehetőségünk van (0,5 dB-s fokozatokban) és aktiválható azonnali loudness funkció is. Újfent leszögezzük, ezekkel nem feltétlenül a rendszerünk alapvető adottságait kell kozmetikázni, előfordulhat, hogy a körülmények (illetve a lejátszott, nem megfelelő minőségű felvétel) követelik meg használatukat.

Arra viszont igenis lehet igénye akár a lemezgyűjtő veteránoknak is, hogy gyarapodó gyűjteményüket az utókor számára megóvandó elkezdjék archiválni. Az ADL USB DAC eszközeihez hasonlóan az ADI-2 Pro esetében sincs akadálya, hogy számítógépre csatlakoztatva analóg/digitális konverterként bemásoltassuk vele komplett albumainkat, veszteségmentes minőségben. Utóbbit illetően elmehetünk akár egészen DSD-ig is, melyhez természetesen erre alkalmas szoftver szükséges (az itthoni forgalmazó és a felhasználói kézikönyv is segíti ennek mikéntjét, számos más funkcióval egyetemben).

És noha nem sok otthoni közegben lesz ilyesmire igény, de még azt is elérhetjük, hogy a kimeneteken eltérő bemenetek szólaljanak meg. És mivel a szimmetrikus hajtás az otthoni és hordozható hifi eszközök világában is egyre népszerűbb, arra is nyújt lehetőséget a kis stréber, hogy az 1/2, ill. 3/4 fejhallgató kimeneteket szimmetrikus módba állítva jobb és baloldali hanginformációt közöljön, így diszkrét hajtást, azaz jobb hangminőséget eredményezve. Ennek egyetlen hátulütője, hogy új, elkülönített végű kábelt vagy adaptert kell készíttetni a fülesünkhöz, ami nem lesz két fillér (mint ahogy a high end univerzumban semmi sem az).

Beüzemelés, használat

Ha olvasónk megenged egy jó tanácsot: kicsomagolást követően ne tessék túl messzire tenni a felhasználói kézikönyvet! Létezik persze egy második, még jobb tanács is, hogy az installációt, első bekapcsolást megelőzve kicsit beszélgessünk egy termékhez értő szakemberrel, megkérve, hogy mutassa be a menürendszer főbb pontjait, ill. azok elérését. Tréfának tűnhet, de komoly mennyiségű időt, fejfájást spórolhatunk meg így. Most, hogy már bő egy hónapot eltöltöttünk tesztalanyunkkal, belátjuk, menürendszere nem is annyira bonyolult, de ettől még tény, hogy az elkényelmesedett, okostelefonhoz szokott hifisták, átlagfelhasználók számára elsőre kihívást jelenthet.

Számunkra sem volt egyszerű feladat a számítógépre (természetesen USB meghajtó program telepítését követően) dugott ADI-2 Pro megszólaltatása. A bemenetválasztáshoz ugyanis először le kell nyomni az I/O gombot, majd kiválasztani a jelút továbbítására szánt csatornát (esetünkben Phones Out 3/4), s ezt követően az USB-re tekerni a kis fekete tárcsa duó alsó tagjával. Ez látszólag könnyű folyamat, a menüpontok útvesztőjével nem számolva azonban nekünk (a kézikönyv szándékos csukva hagyásával, stopperrel mérve) bő félóráig tartott.

Először az autóvezetés is lehetetlen feladatnak tűnik, de idővel mindenből lehet rutin. Néhány nap elteltével olyan magabiztosan szörföztünk a kis audio svájcibicska labirintusában, mintha mindig is szerkesztőségünk törzstagja lett volna.

Hangminőség

Eddig nem sok elektronikáról állítottuk, hogy méltó partnere lehet az általunk referenciaként használt Sennheiser HD 800 S fejhallgatónak, ez a szerkentyű viszont egyértelműen a kiválasztottak táborába tartozik. Karakterét rengeteg jelzővel illethetnénk, a teljesség igénye nélkül csak néhány ezek közül, zenei stílustól és hangerőtől függetlenül: konkrét, informatív, dinamikus, mértéktartó, lényegre törő, kontrollált, precíz, megfogott, artikulált.

Eliane Elias - I Thought About You c. száma közben mindenféle sallang és ködösítés nélkül dőlt agyunkba az információ, mikro rezdülések és légies, szépen széthúzott hangszínpaddal. A trombita hadsereget prezentáló Ibrahim Maalouf számok alatt a rézfúvós hangszerek nem voltak túlfényesítve, másfelől a rendszer karaktere túlzott sterilitásba sem dőlt át. Kedvenc Lizz Wright és Kari Bremnes nótáinkat fülelve nem csak a nyers és kifogástalanul középre helyezkedő énekre, hanem az atmoszférára, a térre és a konkrét felvételek rétegeire is odafigyelhettünk.

Utóbbiból jól érzékelhető, hogy az RME nem csupán specifikáció halmozásra törekedett, hanem a minőségi hangreprodukció magját képező atmoszférikus jelenlétérzet megteremtésére is. Utóbbit a hangmérnök és az audiofil egyaránt preferálja, mi több, nélküle nem is javasolnánk zenerajongóknak.

Mindehhez hozzátartozik, hogy fülesünket az erre alkalmas adapter, ill. egyedi kábel híján nem tudtuk szimmetrikus módban megszólaltatni, úgy pedig jó eséllyel még pontosabb részletábrázolást és sztereó térirányítást érhettünk volna el. Ettől függetlenül több ízben is úgy éreztük, hogy a technológia úgymond túldolgozza az agyi kapacitásunkat. De mire gondolunk ezalatt? Egyfelől a hallgatott műsor (igaz, mintavételezésben nem nagyon mentünk 48 kHz/24 bites fájlok alá) egyáltalán nem tűnt digitálisnak. Másfelől az EQ paramétereket, hangszínszabályzót csak próbaképpen állítgatva is megdöbbentett minket, hogy néhány féldecibelnyi eltolódás is milyen egyértelmű, azonnal érzékelhető mértékben képes elváltoztatni a HD 800S karakterét a legkülönfélébb irányokba. Hozzátesszük, hogy az említett fejhallgató hangját nem áll szándékunkban bármilyen tekintetben átszabni, ettől függetlenül egyeseknek segítséget jelenthet az a szofisztikált szerszámkészlet, amivel az RME képes elvenni vagy hozzáadni a frekvenciaspektrumhoz.

Konklúzió

Záró gondolatoknak nem nevezhetjük e sorokat, mivel egy hagyományos cikk kevés ahhoz, hogy az RME ADI-2 Pro valamennyi funkcióját bemutatni és értékelni lehessen. Ha a hifi világban elérhető, szerényebb funkcionalitású, általunk már hallott DA konverterekhez kell viszonyítani, akkor leszögezhető, hogy a 4-600 000 Ft-os készülékeket semmivel sem múlja alul. Ha pedig az ipari oldalt nézzük, nos, ott ugyanilyen teljesítményadatokkal rendelkező interfészek jelenleg csak az 1 millió fölött érhetők el. A stúdiós és otthoni hifi világot egyaránt megcélzó mütyür megérdemelné technológiai díjunkat, ha lenne ilyen. Helytakarékossága mellett bármilyen magasnak is tűnik a félmillió forintos ár, nem neveznénk túl drágának. Teszteltünk már készülékeket, melyek hasonlóan remek hang mellett, ugyanennyiért vagy akár többért az RME szolgáltatásainak csak töredékét nyújtották. Más szóval, ha olvasónk ki is tudja használni a fentebb ecsetelt extrákat és a kompakt, ugyanakkor sokrétű eszköztár híve (és ha épp nem dolgozik rajta, akkor szeretné kifinomult zenehallgatásra is bevetni), akkor érdemes helyet szorítani e készüléknek az asztala sarkán. Íme, egy nem hétköznapi, mégis kiváló termék!

1 2

Következő oldal >