Questyle CMA Twelve DAC és fejhallgató erősítő teszt

Készen áll a bevetésre?

2020. július 16., csütörtök, 07:20

Questyle audio hifi DAC USB DAC DSD DAC DA konverter fejhallgató erősítő Questyle DAC DAC teszt DA konverter teszt fejhallgató erősítő teszt DSD DAC teszt USB DAC teszt

Ha valaki rendelkezik egy csúcskategóriás fejhallgatóval, akkor a privát zeneélmény korábban ismeretlen kapui nyílhatnak meg előtte. A kapuk kinyitásához azonban kulcsok is kellenek. Közéjük tartozik a fejhallgató meghajtásához szükséges elektronika. A Questyle CMA Twelve az ínyenceknek, profiknak, zenegyűjtőknek, illetve zenegyártóknak készült. Olyanoknak, akik felsőkategóriás fejhallgatójuk és/vagy hasonlóan magas színvonalú audió komponensek közé csak egyetlen, több szerepet betöltő összekötő láncszemet hajlandóak beilleszteni.

Miért pont Twelve?

2018-ban a Questyle ezzel a zászlóshajó színvonalú, DA konverterrel egybeépített fejhallgató erősítővel "ünnepelte" meg, hogy 12 évvel korábban bevezették az ún. Current Mode Amplification erősítő technológiát. Aki utóbbira részletesebben kíváncsi, annak érdemes elolvasni a gyártó honlapján lévő magyarázatot, vagy az ezzel foglalkozó bekezdésre rátekinteni a korábbi, Questyle QP2R DAP-ról készült cikkünkben.

És miért pont zászlóshajó? Azért, mert a gyártó megpróbált olyan méret/funkció/ár arányt megtestesíteni, amitől komolyan vehető a neki szánt célkörnyezetben. De hova szánnak egy ilyen eszközt?

Többek között az olyan igényes zenehallgatók íróasztalára, akik hajlandók az átlagfelhasználókhoz képest sokszor többet zenehallgatásra költeni. Másfelől a gyártó azokra a professzionális alkotókra is gondolt, akik stúdióban, hang-monitor céllal szeretnének egy digitális jelúttal (is) dolgozó fejhallgató erősítőt beilleszteni a láncba. Utóbbi eredménye, hogy a CMA Twelve nagyon sok szituációban felhasználható. Nemcsak fejhallgató, hanem aktív hangfal, végerősítő, külső DAC is csatlakoztatható hozzá úgy, hogy forráseszközként a számítógép mellé akár még 2-3 digitális forráseszközt beillesztünk - egyidejűleg!

Fizikai adottságok

Az eszköz lelkét AKM AK4490 DAC chip képezi. Ehhez enged hozzáférést egy optikai, egy számítógépes USB, valamint egy AES/EBU és egy koaxiális bemenet (továbbá egy koaxiális kimenet is része a felhozatalnak). Analóg sztereó RCA és XLR kimeneteket egyaránt nyújt a CMA Twelve, kapcsolóval dönthető el, hogy rögzített (fix), vagy változtatható jelszint hagyja el ezeket. Az említett csatlakozók katonás rendben, világos magyarázatokkal sorakoznak a hátsó oldalon.

Szemből nem kevésbé fegyelmezett a CMA Twelve. Professzionális hatást kelt, hogy kétállású billenőkapcsolókkal érhetők el főbb funkciói (a forrásválasztásra pedig egyetlen gomb szolgál, ez talán kicsit kényelmetlen, de megszokható). A potméter mechanikus, de remek minőségérzetet nyújt. Épp úgy, mint a méretben egymás után sorakozó fejhallgató kimenetek: 4,4 mm-es szimmetrikus Jack, 6,3 mm-es Jack és 4-tűs szimmetrikus XLR.

A CMA Twelve Kínában készül, de ez nem jelenti azt, hogy olcsó kínai hatást kelt, sőt. Kifejezetten prémium érzetű minden részlete. Felhasználói élmény szempontjából semmivel sem marad el, mondjuk a német precizitással megálmodott Sennheiser HDV 820-tól, sőt, a japán tervezésű ADL Stratos még el is csenhetett volna tőle egy-két motívumot.

Használat közben

Bekapcsolást követően négy apró borostyánsárga LED világít, jelezve az üzemállapotot, mintavételezést, üzemmódot (előfok és DAC, vagy fejhallgató erősítő és DAC módban képes működni, egyszerre az első és hátsó hangkimenetekre nem képes jelet továbbítani!) és a "BIAS control" szintet. Utóbbi egy kapcsolóval "high" értékre emelhető, ilyenkor ez a LED pirosra vált. Mi nagyon óvatosan figyeltünk, de csupán hajszálnyi különbséget érzékeltünk a két beállítás között, azt is csak épphogy. Akkor miért nem működik eleve csak high értéken az eszköz? Elvégre, ha jól értesültünk, mindössze kb. 20 wattos áramigényről beszélünk. Erre egyelőre nem jöttünk rá.

Az iménti fejvakarást leszámítva a CMA Twelve használata során semmilyen technikai gondunk nem volt. A forrásválasztás, jelszint vezérlés magától értetődően működött, a mintavételezést mindig valós időben jelezte a LED-ekkel. Alumínium háza néhány órányi használat után alaposan (de nem aggasztóan) átmelegedett. Az ideális működéshez ugyanis 45 fokon kell, hogy "tartsa magát" az elektronika. Ekkor nyújt igazán tiszta és kiegyensúlyozott hangkaraktert. Az első néhány napban bekapcsolást követően kb. fél óráig kicsit egykedvű és technikai hangélményt produkált (vadonatúj példány került hozzánk). Ezt a potenciális érdeklődőknek nem árt figyelembe venni, mármint azt is, hogy a bejáratás fontos és azt is, hogy az elektronika hideg start után még magához kell, hogy térjen. Mi pár nappal később egyszerűen hozzászoktunk, hogy hagyni kell kicsit melegedni és utána lehet élvezni a zenét.

A távvezérlőnek nagyon örültünk annak ellenére, hogy jó néhány gombját mi nem használhattuk ki. A Questyle ugyanis egy 5 GHz-es WiFi modult is elhelyezett az elektronikában, amely csak arra szolgál, hogy a QP2R DAP tudását otthoni rendszerekbe "integráló" SHB2 dokkolóra tudjon kapcsolódni. És az említett távvezérlő extra gombokat tartalmaz, hogy az említett dokkolónak is lehessen róla parancsokat küldeni.

Hangminőség

A teszt (jelentős része) Sennheiser HD 800 S, Audio-Technia ATH-ADX500 és Dan Clark Audio AEON 2 fejhallgatókkal történt. A CMA Twelve AudioQuest Carbon USB kábellel volt csatlakoztatva egy 2017-es iMac számítógéphez, amelyen JRiver Media Center 25 szoftver futott. Hogy ne a standard gyári tápkábellel használjuk, IsoTek EVO 3 Premiert illesztettünk be a Questyle áramellátására (tudjuk, hogy ennél komolyabbat is megérdemelt volna, de az IsoTek sok "hibától" eleve megkíméli a digitális forráseszközöket és egy "túl jó" tápkábel pedig elferdítheti a tesztalanyról alkotott képet). Most pedig következzen a hangminőség érzékeltetése zeneszámokon keresztül!

Ibrahim Maalouf - Will Soon Be a Woman

A zongora kellemes, édes tónust, a trombita érdes, keserű érzetet, a dob pedig feszességet és súlyt hoz ebbe a zeneszámba. Ízek, hangulatok, hatások váltogatják egymást egyidejűleg, vagy egyik pillanatról a másikra. A Questyle és a hozzá csatlakoztatott fejhallgatók együttese segítettek abban, hogy a zene realisztikusan, árnyalt, ugyanakkor giccs, gazdagítás nélkül jelenjen meg. A basszus fegyelmezett és kontrollált maradt végig, ami a mély lábdob-hangnál épp olyan dinamikát hozott, mintha a közelünkben dobbant volna a hangszer. A hegedű érdessége, szomorúsága mellett a fatest jellegzetes rezonanciáját is szépen érzékelni lehetett. Minden részlet kirajzolódott, a hangszínpad stabilan felépült, kis mélység is társult hozzá, de nem akarta a zenészeket erőszakosan felénk tolni a rendszer.

Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem

Ezt a számot 192 kHz-es kiadásban birtokoljuk. Vagy ezért, vagy csak simán, mert vérprofi minőségben rögzítették, valahogy újabb dimenzióba helyezte a zenehallgatást. Az énekesnő kísérteties tisztasággal és életteliséggel rajzolódott ki a fejben. A nagybőgő melegségét hiánytalanul megjelenítette még a viszonylag óvatos Audio-Technica fejhallgató is. A komplett zeneszám élő és lélegző jelleggel mutatkozott be, éppen ezt reméltük.

Marcus Miller - Papa Was A Rolling Stone

Stabil, testes, de nem túlméretezett basszussal jelent meg ez a szám. A középső frekvenciák gazdag, laza és könnyed módon rajzolódtak ki. A fúvósok és a cintányér hajszálnyit selymesek maradtak, másszóval még e "keményebb" részleteket sem tette bántóvá az elektronika.

UNKLE - Restless (feat. Josh Homme)

Nem igazán audiofil zene és "csak" 44,1 kHz/16 bites verziója volt kéznél. Akkor miért említjük? Leginkább azért, mert ezt az átlagos minőségű fájlt is képes volt úgy megjeleníteni a CMA Twelve, hogy az információk őszinte és árnyalt közlése mellett ne váljon unalmassá vagy szárazzá. Hozzátesszük, hogy az előzőleg említett számokhoz képest itt egyértelműen tömörítettnek tűntek például az ütős hangszerek, és a magas frekvenciák sem voltak annyira selymesek. Nem bántották a fület, de a korábbiakhoz képest kicsit csonkábbnak, primitívebbnek tűntek. Ez talán nem esik annyira jól a dobhártyának, de egy igényes hangmérnök vagy zenész helyébe képzelve magunkat, nem kérdés, hogy az ilyen hibákat hallhatóvá kell tenni.

Trentemoller - You and I

Ennél a számnál az AEON került elő, mert a Sennheiser és az Audio-Technica pedáns, kimért stílusa azt a húst és drámát vette el, amitől Trentemoller száma kicsit "zúzósabbnak" érződhetne. A síkmágneses füles kicsit bátrabb és testesebb basszust nyújtott, ezáltal a You and I (és persze sok más elektronikus alapokra épülő zene) élvezhetőbb volt. Itt jön a bekezdés írása mögötti indító gondolat: nem sznobizmus, ha a felhasználó különböző zenékhez (vagy projektekhez) különböző fejhallgatókat tart. Csak kicsit költséges.

Nagy rendszerben

Kíváncsiságból hagyományos hifi rendszerbe is beillesztettük a CMA Twelve-et. Ez Atlantic Technology AT-1 hangsugárzókból, Pioneer Blu-ray lejátszóból, Xbox játékkonzolból és Sony televízióból állt, LessLoss és AudioQuest kábelezéssel. A Questyle után Rotel RB-1582 MKII végerősítőre került a meghajtás feladata. Élénk, dinamikus, erőteljes hangkaraktert kaptunk, de a zeneiség és intimitás nem volt olyan intenzív, mint a fejhallgatókkal. Ezért (gondolván, hátha végfok cserével valami változik) átváltottunk egy NAD C 275BEE-re. Ezzel megint megváltozott a dinamika, a közlésmód, valamennyivel nőtt a játékosság, és sokadik alkalommal arra jöttünk rá, hogy nagy rendszerben erősen szubjektívvé válik, hogy mit kap a felhasználó, mert a CMA Twelve ott már csak egy láncszem lesz a sok közül. Annyit azért hozzáteszünk, hogy (még ha szentségtörésnek is tűnik) az Xbox játékok (is) teljesen új dimenzióba emelkedtek, amikor a CMA Twelve és HD 800 S párosával füleltük azokat.

Alternatívák (hozzávetőlegesen)

Szóba jöhet a Furutech szárnyai alatt dédelgetett ADL Stratos, amely picivel kevesebb helyet foglal, mint a Questyle CMA Twelve, ennek ellenére hasonló módon XLR kimenetekkel és infravörös távvezérlővel egészül ki, ráadásul a rajta lévő potméter nem mechanikus, hanem elektronikus (impulzus) vezérlésű, így elméletileg kicsit tartósabb és pontosabb. Viszont az ADL kb. 80 000 forinttal drágább, mint a Questyle és az IEC aljzat helyett fapados külső tápegységgel érkezik (ettől függetlenül szépen szól).

Érdekes vetélytárs lehet még a Kiváló Termék díjjal kitüntetett Sennheiser HDV 820, amely digitális alapokra épül és hangzásban talán kifinomultabb (azért írjuk azt, hogy talán, mert a CMA Twelve tesztelésekor nem volt nálunk, hogy összehasonlítsuk). Cserébe több mint 300 000 forinttal drágább, mint a Questyle és nem távvezérelhető. Ezért főleg íróasztali szituációban, Sennheiser HD 800 S (vagy Focal Utopia, Audio-Technica ATH-ADX5000, tehát az abszolút csúcsragadozók valamelyike) mellett hozható ki belőle a maximum. Megszállott audiofileknek a Questyle is kínál megoldást (lényegében egy DAC-előfok-fejhallgató erősítő készüléktornyot, Golden Reference System néven. Nem tudjuk, hogy mennyibe kerül, de ha tudnánk, sem mernénk ideírni az árát).

Árban legközelebb a kb. 30 000 forinttal drágább Exposure XM HP lenne említhető alternatíva, amely szép kellemes "angolos" hanggal rendelkezik, miközben hasonló módon integrálható hangrendszerekbe (távvezérelhető, DAC-ot is tartalmaz és nem maradt le a PRE OUT sem). Viszont az XM HP nem tartalmaz AES/EBU bemenetet és kicsit molett ahhoz, hogy bármilyen íróasztalon elférjen. Tehát minél tovább keresgélünk, annál inkább az derül ki, hogy ahány gyártó, annyi elképzelés.

Másik fejhallgató erősítőről, amely A osztályú hajtásra képes, beilleszthető hagyományos hifi rendszer előerősítőjének és távvezérelhető is, miközben AES/EBU és USB-B bemenetes DAC modult kínál, jelenleg nincsen tudomásunk. Ezért a fenti példák sem egyértelmű konkurensei, mindössze hasonló alapkoncepcióval készültek, de más cég műhelyében kapták meg az "alapképzést".

Végszó

A Questyle CMA Twelve egy tudatosan felépített eszköz, amely elhivatott zenekedvelők és professzionális zenegyártók számára készült. Előnyeként említhető, hogy íróasztalon, hifi rendszerbe illesztve vagy keverőpult mellett egyaránt megbízhatóan és kifinomult módon viselkedik. Hangminősége nevezhető high end szintűnek, mert nem esik túlzásokba, nem szépít, nem célja a kényeztetés, ugyanakkor a zene szépségét, árnyalatait, térérzetét ügyesen visszaadja sok szituációban - de természetesen csak akkor, ha tulajdonosa ehhez méltó körítést biztosít.

1 2

Következő oldal >