Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Pioneer XC-HM81 mikro hifi teszt
2013. április 12., péntek, 12:55
Pioneer XC-HM81 HM81 audio hifi mikro hifi hifi teszt
Kell még nekünk hagyományos mikro hifi? Szükségünk van még CD-játszóra és AM/FM rádióra, amikor már vezeték nélküli aktív hangfalak tömege sorakozik a különböző gyártók kínálatában? A Pioneer XC-HM81-es modelljével erre is kerestük a választ.
Kicsi és mégis teli van tömködve funkciókkal. Ilyen a Pioneer XC-HM81 mikro hifije. Érdekes keveréke ez a modern szolgáltatásoknak és klasszikus céloknak, no de ne szaladjunk ennyire előre! Lássuk szépen sorjában.
A rendszer alapja egy 2x50 wattos D osztályú erősítő. Ilyen méretben ez elég, bár sok múlik majd az ideális hangfal kiválasztásán. Természetesen helyet kapott benne hagyományos FM rádió és még CD-lejátszót is találunk benne. Igaz ezeket ma már egyre kevesebbet használjuk, ezért aztán itt van még USB bemenet az előlapon, AirPlay és DLNA kompatibilitás, vTuner és egy klasszikus iPod/iPhone dokkoló. A hálózatfüggő szolgáltatásokhoz a készülék kapott LAN csatlakozást és beépített WiFi-t is. Aki a hátlapot böngészi, annak feltűnhet a kompozit videó kimenet. Nos, ez nem azt jelenti, hogy a készülék bármiféle videólejátszásra alkalmas volna. Éppen csak a dokkoló videó csatlakozása lett tovább vezetve. Sajnos ezen a ponton, a Pioneer 2012-es IFA-n bemutatott készüléke csúnya pofont kapott az Apple-től, amikor az lecserélte a régi 30 tűs iPhone/iPod csatlakozást. Vagyis az új modellekkel ez az egész rész értékét veszti majd. Szerencsére a készülék tetején lévő dokkolónak van egy csinos kis fedele, így nem kell majd az idejétmúlt csatlakozót évekig nézegessük. Az előlapi USB továbbra is alkalmas lesz a telefonok, sőt akár tabletek töltésére is. A lejátszáshoz meg már amúgy is inkább az AirPlay és a Bluetooth használatos. Utóbbihoz sajnos külön adaptert kell venni, ami az Androidosoknak nem igazán jó hír. Az előlapi USB kapcsán még gyorsan jegyezzük, meg, hogy az könnyedén kezeli a nagy felbontású FLAC formátumot is! Ha pedig már szóba került a FLAC, gyorsan tegyük hozzá, hogy mellette megy az MP3, WMA, WAV és AAC is.
A küllem felé fordulva, a kis Pioneer elsőre egészen elegáns. Az előlap letisztult és egyszerű. Minimalista, de csak az ésszerűség keretein belül. A bekapcsolón és forrásválasztón kívül itt van még 5 db apró gomb, amikkel szinte mindent kezelhetünk. Természetesen itt található a hangerő szabályozó is, ami viszont elég kis mélységű, átlagos férfi ujjakkal kezelni már nem az igazi. Az előlapot díszíti még az USB aljzat és két darab Jack csatlakozó, egyik a fejhallgatónak, másik egy külső forrásnak. Vagyis analógban is küldhetünk rá hangot, ha épp ahhoz lenne kedvünk. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezzel az Android telefonok csatlakozási gondja meg is van oldva, gyorsan jegyezzük meg, hogy a fülhallgató kimenetek nem éppen ideálisak ilyen célra. Azok az apró fülhallgatók sajátosságaihoz vannak hangolva s nem máshoz! Ha igazán jó minőségben akarunk zenét hallgatni Android telefonunkról, akkor érdemes rászánni egy keveset a Pioneer Bluetooth adapterére!
Bemenetet amúgy a hátlapon is találunk, így használhatjuk a kis mikrohifit TV vagy Blu-ray lejátszó hangosítására is. Bár az igazat megvallva, tévéből egyre kevesebbel találkozunk, amin még van analóg hangkimenet. A Pioneer XC-HM81 digitális hangbemenetet nem kapott.
Üzemeltetve
A Pioneer N-50 médialejátszója korábban annyira megtetszett, hogy azt be is válogattuk állandó teszt eszközeink táborába. Nem csoda, hogy nagy várakozással kapcsoltuk be a HM81-est is. A várakozás azonban csak várakozás maradt, még hosszú-hosszú másodpercekig. Sajnos ez a készülék is beállhat a lomhák sorába: a bekapcsolás kereken 30 másodpercet vesz igénybe! A dolog persze nem egyedülálló, mostanság szinte minden termék zavaró lassúsággal kapcsol be, vagy indít el funkciókat, a 30 s azonban túlzottan hosszú idő. Az előlap meghatározó eleme a CD-tálca feletti, azzal megegyező szélességű ablak, aminek azonban alig több mint harmada a tényleges kijelző. Ismét egy olyan problémához értünk, ami az egész iparnak jellemzője, és amin már az N-50 tesztje alatt is sokat mérgelődtünk. No és itt van még a túlzottan is nagyra sikerült, zsúfolt távvezérlő, ami ráadásul olyan vaskos és nehezen, tompán mozgó gombokat kapott, hogy kénytelenek vagyunk vagy izomból nyomni azokat, vagy a kis kijelzőt lesni, hogy vajon vette-e az utasításunkat a gép. Nos, mindezekkel együtt lehet élni, nem teszik lehetetlenné a készülék használatát. Meg aztán letölthetünk távvezérlő alkalmazást , Androidra és iOS-re is. Mégis, egy ennyire szép és jó hangzású készülék esetében nehéz megérteni, hogy miért nem sikerült az ergonómiával egy kicsit többet foglalkozni. Ó, igen! A hangról is szó kell essen! Lássuk csak!
A teszt során több hangfallal is összehoztuk a kis Pioneer készüléket.
A PSB kis Image B5 dobozkái még bejáratós állapotukban kerültek a HM81 mellé, alkalmanként öreg Tannoy M1-esekkel cserélve. Ez a nem éppen tipikus teszt-szerű használat azt az eredményt hozta, hogy a PSB dobozkái csillogtak, a Tannoy pedig szégyenkezve lépett le a porondról. Vagyis nagyon hamar kiderült, hogy a Pioneer XC-HM81 nem egy olcsó alapmodell. Ez után jött a Wharfedale Diamond 121, ami a méréseken jól teljesített, de a meghallgatások alkalmával nem igazán volt képes jelentősen túllépni saját kategóriájának korlátjait. Annyi mindenesetre kiderül, hogy a NAD C 316BEE modellel összemérve, a Pioneer csak erőben és dinamikában maradt alul. Részletező képességben, finomságban azonban túlszárnyalta az amúgy általunk kedvelt, olcsó erősítőt. Még úgy is, hogy a Pioneer szinte folyamatosan a hangerőskálájának felső harmadában kellett dolgozzon.
Ezek után következett a hatalmas ugrás, egyenesen audiofíliába, az ELAC BS 403 hangfalakkal. Elnézést! Hangdobozokkal. Nos, ez volt az a pont, ahol leragadtunk és hosszan elidőztünk.
Ismét a szokásos tesztfelvételek következtek, na nem egymás után, hanem egy kicsit össze-vissza. Elsők között szólalt meg a Ted Sirota's Soul Rebels - Geronimo's Free, a Naim Sampler 2-ről. Itt a középtartományban volt egy egészen minimális hiányérzetünk. Grace Jones ? I've Seen That Face Before című dala korrekt magasakkal, kicsit búgós mélyekkel érkezett. Az apró elektronikához képest megdöbbentően energikus volt az összhatás. Egy idő után azonban feltűnt az énekhang enyhe fátyolos jellege. Folytatásként jött Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem című felvétele, ami azon túl, hogy nagyszerű volt, ismét egy csipetnyi fátyolosságot mutatott. A Henry Mancini Pink Panther-éből a trombita fénye hiányzik, amúgy igazán jó, a tere is elfogadható. Jött az olcsó rendszerek megmentője, Tori Amos előadásában A Sorta Fairyrtale, ami ezúttal túllőtt mélyekkel és kissé fáradt énekhanggal küzdött.
Nem okozott csalódást Sabina Sciubba előadásában a Caruso. A közvetlenség elég jó volt. Annyira jó volt az egész, hogy komolyan elgondolkoztunk, hogy ha most valaki belépne a teszthelyiségbe, akkor vajon meg tudná-e mondani hang alapján, hogy a felsorakozott rendszerek közül melyik hajtja épp a kis ELAC-ot. Pedig van itt Pioneer A70/N50 szett és egy komplett YBA rendszer.
Majd jött Skunk Anansie ? Hedonism című dala, amiben a mélyek nagyon erősen jelen voltak. Ismételten a középtartomány felső része és a magas volt az, ami a tökéletestől leginkább elválasztotta a rendszert. A meghallgatások vége felé még külön említésre érdemes módon, egyszerűen fantasztikusan elemében volt a Pink Panther régebbi felvétele, a maga cseppet sem steril és tökéletes mivoltában. Illetve hasonlóan remekelt a klasszikus Take Five is.
A meghallgatások során használtunk pendrive-ot, DLNA kiszolgálót és CD-ket is. Az igazat megvallva, nem sikerült közöttük minőségi különbséget felfedezni, így ezúttal azt kell mondjuk, ha mód van rá, érdemes a lemezeinket felmásolni egy háziszerverre. Így minőségi kompromisszumok nélkül juthatunk több kényelemhez. A hagyományos lemezek cserélgetése mellett már csak a CD tok fogdosása szól. A kézzelfogható borító okozta öröm. Ellene szól ugyanakkor, a CD mechanika halk surrogása, cicegése.
Hasonló választ adhatunk a tuner kérdésében is, ahol a mérleg egyik serpenyőjében az analóg formában közvetített adás van, a szokásos zajokkal és esetleg vételi problémákkal. Utóbbiak a teszt helyszínén már sok tunert, közöttük tesztalanyunkat is, sarokba szorították. A csomagban mellékelt antenna madzaggal egyszerűen reménytelen jó vételt összehozni. A háztetőn már rég nincsen tetőantenna, a kábeltévé pedig nem biztos, hogy minden olyan állomást továbbít, amit hallgatni is szeretnénk. Ezzel szemben a vTuner jó internet csatlakozás esetén stabil és korrekt hangminőséget ad, az adók olyan kínálatával, amiről anno a világvevő rádióik kedvéért a tetőre hatalmas antennákat telepítő megszállottak még csak nem is álmodhattak. Másodpercek alatt megszólalhat kedvenc hazai adónk, de nem kell sokkal hosszabban böngésszünk akkor sem, ha egy kis szambát szeretnénk hallgatni egy valódi brazil rádióállomás válogatásában.
Összegzés
A Pioneer egyértelműen jó irányba halad, ha a hangminőséget nézzük. Az XC-HM81 hangja bőségesen teljesítette a vele szemben támasztott elvárásainkat. Természetesen nem tökéletes, hiszen nincs az a pénz, amiből olyat meg lehetne alkotni. A hiányosságainak listája azonban igen rövid. Hang szempontjából a magasak terén mutat egy egészen szerény hiányt, de ez egyrészt nem is fog mindenkit zavarni, másrészről pedig jó hangfalválasztással korrigálható. A hangszínszabályzó használata is lehetne megoldás, de ilyet elvi okokból nem szívesen javaslunk, legfeljebb olyan eszközöknél mint egy telefon.
Ugyanakkor a készülék egésze még több ponton is egy-egy lépés távolságra helyezkedik az ideálistól. Az első és legfontosabb az ergonómia és az általános kezelhetőség. A távirányító áttervezése nagyon fontos lenne és szintén érdemes volna a gép reakcióidejét javítani. (ez utóbbi minden más gyártóra is igaz!)
Mindezekkel együtt is, a Pioneer hangja meggyőző, így ha a zene a legfontosabb és nem a használat mikéntje, akkor a HM81 megvételét megfontolásra ajánljuk!
