Pioneer X-HM20 mikro hifi rendszer teszt

Zene nélkül mit érek én?

2011. november 8., kedd, 08:05

Pioneer X-HM20 HM20 audio mikro hifi mini hifi hifi hifi teszt mini hifi teszt Pioneer hifi

Komolyabb hifi rendszerünket optimális esetben a nappaliban állítjuk fel, hiszen az igazi élvezethez kell a tér, egy fotel vagy kanapé, és a komponensek is helyet igényelnek. Viszont sokan a konyhában, garázsban vagy hálószobában sem tudnak lemondani kedvenc zenéjükről.

Tehetősebb és modernebb embereknek persze erre már rég kitalálták a multiroom megoldásokat, vagy használhatjuk házimozi erősítőnk zónafunkcióját, viszont valljuk be, hogy a többségünknek ez csak elméletben működik. Kis pénzből jó hangot elég nehéz összehozni, de a bevezetőben említett helyiségekben elsősorban nem audiofil elvárásainknak akarunk eleget tenni, csak azt akarjuk, hogy valami szóljon. Mini, midi vagy mikro hifi rendszer rengeteg van a piacon, de döntő többségük esetében be kell érnünk azzal, hogy a pofás külső mögött leginkább semmi nincs.

A Pioneer X-HM öt tagot számláló sorozata viszont minden igényt megpróbál kielégíteni, hiszen jól néz ki, de nem csicsás, valamint a minőségre is olyan súlyt fektetnek, ami ebbe a kategóriába még belefér. Az X-HM20 a második a sorban, és csak abban különbözik kistestvérétől az X-HM10-től, hogy itt már kapunk egy iPod/iPhone dokkolót is a készülék tetejére.

A rendszer maga egydobozos, az előlapja szálhúzott alumínium, a színe pedig lehet fekete vagy ezüst. Elegáns kis doboz, divatos, ugyanakkor valószínűleg tíz év múlva is modernnek hat majd, köszönhetően a G-Clef szériából merített megoldásoknak. Középen található a fehér színű pontmátrix kijelző és a lemeztálca, mellettük a hangerőtárcsa, a bemenetválasztó és üzembehelyező gomb. Mindezek alatt elérhetőek az alapfunkciók, van mini jack a fejhallgatónknak, valamint USB csatlakozás, melyre a különböző MP3 lejátszók mellett iPad-et is köthetünk a mikro rendszerre, viszont a videó jelet így nem tudjuk előcsalogatni tablet készülékünkből. Hátul helyeztek rá AM/FM antenna csatlakozót, kompozit videokimenetet és egy vonalbemenetet is. A 20-as a gyári és írott audio CD-ken kívül beolvassa az MP3 és WMA fájlokat, tunerje 40 programhelyes. Lehet szabályozni a magas és mélyhangokat, pluszban van külön basszus kiemelés funkció is, a beépített erősítő teljesítménye 4 ohmon 2x15 W. A hangsugárzók kétutas rendszerűek, a mélyközép 100 mm-es, a lágy dóm magassugárzó 25 mm, az egész pedig mágnesesen árnyékolt. A dobozokon hátul még van egy apró reflex nyílás is, hogy a fal vagy polc segítségével erősítsük a hangját, kábele fixen rögzített. Ez megszokott ebben a kategóriában, nem is várunk többet, viszont a központi egység termináljai akár banándugót is képesek fogadni. Lehetőségünk van tehát az egyik oldalról némi tuningra, a bemeneti részen viszont már komolyabb beavatkozásra lenne szükség. Ez tehát marad egy olyan opciónak, amivel nem igazán tudunk élni. A mellékelt távvezérlő teljesen rendben van, bár elég sűrűnek hat elsőre, hiszen minden létező funkció elérhető róla, még a dalokhoz való közvetlen hozzáférés is.

A meghallgatást a CD-játszóval kezdtem, hiszen a mai napig ez a legnépszerűbb jelforrás. Diana Krall egyik lemezét helyeztem be, és először nem hallottam semmit. Ez a hangerőtárcsának köszönhető, hiszen olyan, mint a házimozi erősítőkön: elég sokáig kell tekerni, amíg felébred, és végre történik valami. Utána viszont kapunk egy kis meglepetést, hiszen a Pio 15 wattja rendesen odateszi magát, szinte olyan, mintha kikérné magának, hogy ilyen kis dobozokat kell meghajtania. A hangfalak pedig állják a versenyt, nem is igazán van szükség a falak közelségére, hiszen a mélyek talán még soknak is mondhatóak. A kisebb polcsugárzókra jellemző, hogy mélykiemeléssel operálnak, ez ebben az esetben is hallható. Bajnak viszont itt még nem nevezhető, ez akkor igazán negatívum, ha ugyanezt egy 2-300 ezres doboz csinálja. Egy kicsit belepiszkálunk tehát a magasakba, és máris helyrebillen a balansz.

A jazz után jött egy kis Bruce Dickinson majd Tori Amos, bevallom őszintén, a komolyzenét nem nagyon erőltettem. A részletek mindvégig megvoltak, a basszusgitár szépen kirajzolódott, az énekhangot sem tudnám miért bántani, és maga az egész előadás kerek volt. Kisdobozokhoz méltóan a színpadkép és a tér elég nagy volt, de végig volt egy kis bezártságérzetem. Hogy ez konkrétan negatívumnak tekinthető-e? Nem hiszem. A HM20-as inkább nyugodt, andalító volt, mintsem izgága, és ennek személy szerint én jobban is örültem. Amennyiben esetleg pont buliba indulunk, és előtte fel akarjuk még otthon dobni a hangulatot ez a rendszer abszolút használható, hiszen az ereje megvan hozzá. Nagy hangerőn sem torzít, a mélyei pedig határozottak, bár kicsit puhák és elkentek. Ezért én mégis inkább hálószobába tudnám ajánlani, ott is finom jazzen vagy popon, remek kis hangulatot fog nekünk teremteni attól függetlenül, hogy mik a további terveink az ágyban. A rádióvétel megfelelő (kapható DAB-bal ellátott változat is), az USB vagy iPod használata is adott, a menü nem komplikált, az egész úgy, ahogy van, használható.

A Pioneer második legkisebb mikro hifije, egy időtálló darab, igényesen kivitelezve. Kisebb helységeket könnyedén behangosít, nyugodt jellege miatt viszont elsősorban az éjjeliszekrényre ajánlott elhelyezni. Második rendszernek, ennyi pénzért, több mint ajánlott vétel.

1 2

Következő oldal >