Naim NAIT XS 3 integrált sztereó erősítő teszt

2021. december 8., szerda, 19:20

Naim audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Naim hifi erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Naim hifi teszt

Négy éve volt, amikor a Naim NAIT XS 2 integrált sztereó erősítő és CD5 XS páros látogatott el hozzánk egy alapos teszt erejéig. Most a cégen belüli jelforrásról le kellett mondanunk, ám végre sikerült megkaparintanunk az XS 3-at, amin a fejlesztőmérnökök hat éven át dolgoztak. Nézzük hát, érdemben mire jutottak ez idő alatt Britannia egyik legpatinásabb tervezőasztalán!

A Naim nem bíz semmit a véletlenre

A Naim mindig külön utakon járt, de ezt már megszoktuk tőlük. A minőséggel soha nem akadt gondunk velük kapcsolatban, ellentétben a külsővel, ami már réges-régen is roppant egyéni volt, ám szépségideálként nem gondolhatunk vissza rájuk. Ezen szerencsére sikerült változtatniuk, de úgy, hogy megőrizték a sajátságos stílusjegyeket, és odáig jutottak, hogy még egy Focal Utopia mellett sem vallanak szégyent, a közös előadásuk pedig egy külön sikertörténet.

A Naim NAIT XS 3 sztereó erősítő az elődjéhez képest első ránézésre nem változott, hiszen maradt a szálcsiszolt előlap, a porszórt készülékház, a bal oldali hangerő potméter, a középen elhelyezkedő világító NAIM-felirat, valamint az A osztályú fejhallgató kimenet és a bemenetválasztó gombok sora. Az utóbbinál viszont már változott a felállás. A CD, tuner, AUX és némító gombok mellé av, phono és stream került, amivel jelentősen modernizálták a készüléket, így házimozi rendszerbe is illeszthetjük, ráköthetjük a streamerünket, ahogyan a klasszikus lemezjátszónkat, de a hangsúly az utóbbin van, ami visszatérésnek számít. Igen, a "bakelitezés" reneszánszát a Naim sem vehette félvállról, így az XS 3-ba már egy olyan nívójú phono fokozat került, ami megfelel a márkához fűzött elvárásainknak. A phono áramkör topológiája ebben a modellben három szakaszból áll. Az első az erősítési szakasz, majd jön a passzív kiegyenlítés, a végső erősítés és aktív kiegyenlítés. Ezeknek köszönhetően a zaj jelentősen csökkent, a túlterhelést viszont remekül bírja. Az alkalmazott összes RIAA kondenzátor filmes kialakítású, és kiváló tranziens teljesítménnyel bírnak. Mivel a Phono Stage 1000-szer érzékenyebb, mint a többi bemenet, ez nagyban javítja a hangminőséget. A bemeneti impedancia 47 kOhm, 470 F kapacitív terheléssel, ami tökéletesen megfelel 5 mV-os mozgó mágneses hangszedőkhöz.

A Naim XS 3 teljesítménye az elődjéhez képest nem változott, tehát csatornánként 70 Watt 8 ohmon, viszont több mint kétszeresére növelték a teljesítményerősítő fokozat sebességét, ami megduplázza azt a tempót, amivel a kimeneti fokozat reagálni képes. Az optimalizálásnak hála, már nem szükséges a kaszkád fokozatú tranzisztorral történő árnyékolás, ami egy újabb minőségi lépést jelent a hang terén. A tranzisztorokat kerámia szigeteléssel látták el, galvanikusan leválasztott mikroprocesszoros vezérlő részt alkalmaztak, továbbá mikrofonikus szigetelő PCB-tartók is jutottak a modellbe. Talán egy kicsit mérnökire sikerült a leírásunk, de hát komoly mérnökök tervezték a készüléket, így talán másképpen nem is lehetne megfogalmazni ezeket a fejlesztéseket. Mindenesetre reméljük, hogy érthetők voltunk!

A hátlapra még nem tértünk ki, ami sok meglepetéssel nem szolgál, szerencsére. Az üzembehelyező billenőkapcsolót követi a hálózati aljzat, majd a hangsugárzó bemenetek, amelyek továbbra is szó szerint értendők, hiszen nem csatlakozókkal akad dolgunk, hanem olyan "Naimesen" csak be kell dugnunk a banándugókat a készülékbe. Ezt követően sorjáznak a bemenetekhez tartozó RCA és DIN aljzatok, az AV-konfigurációhoz aktiválhatjuk a bypass módot, a frissítéshez a mini USB szolgál, és továbbra is lehetőségünk van arra, hogy akár elő, akár végerősítőnként használjuk a készüléket, és még mélynyomót is köthetünk rá. Mindennek a vezérléséhez rendszertávirányítót kapunk, amin szintén nem változtattak, hiszen teljesen felesleges lett volna. Megfelelő méretű, logikusan vannak rajta a gombok, a kezelése egyszerű, a kivitelezése pedig megfelelő minőségű.

Az erősítőhöz nem kaptunk most CD-lejátszót, így le kell mondanunk annak a jellegzetes lemezfiók mozgatásáról, helyette meg kellett elégednünk a csöves készülékünk világításával, ami a szintén nem rossz, de azért nem kárpótolja az említett egyéni megoldást. Naim-ből azért nem értük be ennyivel, így az NDX 2 hálózati lejátszónkat is bevetettük. Hangfalak terén állványos Focal Profile és PMC volt a társa, míg állóból a Monitor Audio új Silver sorozatából választottunk egyet, a kontaktért pedig QED és Nordost gyártmányok feleltek.

A beüzemelés nem vett sok időt igénybe, a banándugók is egyből a helyükre kerültek, és a készülék automatikusan felismerte a rákötött jelforrást, ha abból csak egy van, így a mi esetünkben egyből a CD-bemenet kezdett világítani. Több komponens esetében természetesen ezt nekünk kell kiválasztanunk, de hát az XS 3 erősítő, nem pedig gondolatolvasó.

A Naim szereti tisztázni a dolgokat

Tori Amos dalával nyitottuk a sort, ahol a Me and a Gun-ban csak Ő énekel kíséret nélkül. A szerzemény elég személyes, át is itatja a tragédia, de nem letargikusan. Ezt a Naim méltóképpen tálalta, hiszen a teljes csendet hallottuk az énekesnő hangja körül, ami végtelenül tiszta, és érdekes módon nem vált modorossá Tori előadása sem. Ez neki köszönhető, az viszont, hogy ez át is jött, kizárólag az erősítő érdeme. Bemelegítésnek, és első piros pontnak azt hisszük nem is lehetett volna ez jobb választás. A Girl című dalában már előkerül a Bösendorfer és a többi hangszer is, ami ebben az esetben megszokottan kicsit hátrébb került, mert ugyan nagyon aprólékos a hangszerelés, a lényeg itt is a szövegen van. A mélyek lappangtak, apró veszélyforrásként pulzáltak, és adtak a szerzeménynek egy nagyon egyéni ritmust. A Naim gondosan állt az előadáshoz, semmit sem tolt túl, maradt határozott és kiegyensúlyozott, de nem kimért. Tori érzékelteti a lelkivilágát, de nem feltétlenül akarja, hogy vele érezzük, csupán azt, hogy átérezzük a mondanivalóját, és ebben ez az erősítő abszolút partner volt. Nem adott hozzá, csak egyenesen tálalta a hangulatot, és ez ebben az esetben teljesen rendben volt.

Ahogyan a Private Invistigations esetében is, ami az egyik kedvenc tesztfelvételünk, és bizony az egyik legigényesebb rockdal a nyolcvanas évekből. Itt a Naim még jobban be tudta mutatni pontosságát, és a Me and a Gun kapcsán már említett csendet, aminek itt is nagyon jelentős szerepe volt. Határozott hangokat hallottunk, a hangszerek pedig nagyon stabilan helyezkedtek el a térben. A térben, ami már alacsony hangerőn is figyelemre méltó volt, de ki az, aki ezt a dalt halkan szereti hallgatni? Mi is emeltünk hát rajta, és bizony a hidegrázás közeli állapotba jutottunk. A Naim ezen modellje még nem high end, de ezt már ekkor bebizonyította, hogy nem áll messze attól. Túlzásokba persze ne essünk, mert ez még "csak" audiofil, de annak a kritériumnak tökéletesen megfelel ezen a műfajon is.

Mike Oldfield Amarokjával adtuk fel ezt követően a leckét az XS 3-nak, pontosabban csak próbáltuk. A hangszereken itt nem spóroltak, ezáltal sok erősítőnél ki tudja húzni a gyufát, itt viszont nem sikerült neki. Hiába váltakoztak a halk és hangos részek, továbbá a zenészek száma is gyakran egy másodperc alatt nőtt kettőről húszra, a Naim felvette a ritmust. Tulajdonképpen ütemre választotta szét, majd kovácsolta őket újra össze, ami egyáltalán nem kis feladat. Továbbra sem lehetett kizökkenteni, magabiztos és határozott maradt, az egészet pedig vegyítette egy bizonyos lazasággal, persze a szó pozitív értelmében, hiszen a feszes és kellően temperamentumos stílusából nem engedett. Hatalmas erőtartaléka van, hála a remek trafónak, és a minőségi alkatrészeknek, így egykönnyen nem fogy ki a szuflából. Karcot akkor hallottunk, amikor azt maga Oldfield is akarta, viszont a Naim érdeme, hogy ezeket nem emelte ki, pedig a két állványos hangdoboz hajlamos bevetni néha ilyen trükköket.

Jazz-re váltottunk Balázs Elemér triójával, ahol az ütőhangszerek nagyon fontos szerephez jutnak, és a keverés is rendkívül jól sikerült. Az Amarok után a Naim újra be tudta bizonyítani azt, hogy nem fél a hangszerektől, és most körvonalazódott bennünk igazán, hogy minden apró kis szösszenetre milyen gondosan odafigyel. A teret nem növelte meg jobban a kelleténél, az arányokat ezáltal betartotta, így lett határozott, ugyanakkor elegáns. Mint egy tweed-zakós úr, akin a ruhadarab nem egy örökségből származik, hanem saját magának varratta azt. Nincs felesleg, vagy oda nem illő szálak, hanem minden a helyére kerül. Mindezek mellé még jött a hangulat, amiből az XS 3 jelesre vizsgázott. Itt sem tapasztaltunk plusz érzelmi löketet, csak azt, amit a hangszerek nyújtottak az alapanyagukból, és az azon játszó zenészek által.

Szimfonikus zenével zártuk a meghallgatást, ahol az erősítő a légiességéről is tanúbizonyságot tett. A szólóhegedű persze kiemelkedett, de nem feltétlenül akarta learatni a babérokat, minden előadó megtalálta így az őt megillető helyet. Itt tűnt először igazán szembe az, hogy a felvétel minőségére mindenképpen figyelnünk kell, mert az esetlegesen becsúszott torz hangjegyeket nem fogja elbújtatni a Naim, és ez nekünk sem igazán fog jól esni. Feltűnt, ha a zongorát nem sikerült teljesen jól hangolni, ahogyan a mikrofon fizikumát is megmutatta. Azt pedig, ha túl közel helyezték el, szintén kizökkentheti a hallgatót az elmélyült élvezetből. Ilyenkor kissé harsányabbá vált az előadás, összemosódtak a szólamok, tehát mindenképpen érdemes a komolyabb zenék esetében hibátlan felvételeket használnunk.

A Naim híres arról, hogy szeret egy komplett rendszert nyújtani a vásárlóinak. Streamerből nincs hiány a palettán, hiszen az NDX 2 egy remek példány, ahogyan CD-játszóért sem kell messzire mennünk, viszont az itt újdonság phono fokozathoz nem kínálnak lemezjátszót, pontosabban igen, de egy sokkal magasabb árfekvésben, amit az XS 3 nem fog tudni teljes mértékben kiszolgálni. Ez nem azt jelenti, hogy hiába került bele az amúgy kiváló fokozat, csupán azt, hogy más gyártó termékével kell beérnünk. Az összkép így is egységes lesz, és az is markáns megoldás, ha egy Naim szetthez merőben eltérő külsejű lemezjátszót párosítunk. A részletekre viszont ott is nagyon figyelnünk kell, nem lesz elég egy stabil futómű és kar, a hangszedő terén sem szabad beérnünk egy szükségmegoldással, hiszen maga az erősítő is odafigyel a részletekre, sőt ez az egyik legfontosabb ismertetőjegye.

Ezt hívják megerősített pozíciónak

A Naim hatéves munkájának gyümölcse karakterében nem tér el az elődjétől, de annak a stílusjegyeit még karakteresebben nyújtja. Nagyon pontos, minden hangjegyre odafigyel, azok hiányában pedig a csendet tárja elénk, ami ott van a zenében. Sok gyártó erre kevés hangsúlyt fektet. A Naim viszont nem, hiszen nagyon jól tudja, hogy ez is része a teljes egésznek. Mindhárom hangsugárzónkat könnyedén meghajtotta, az tényleg ízlés kérdése, hogy melyik passzol hozzá a legjobban, nekünk nem is sikerült dönteni. Persze az álló esetében a mélyek dominánsabbak voltak, az állványosoknál pedig megnőtt a tér, de ezen nem igazán van mit csodálkozni. Barátságos, de határozott és precíz térleképzésével a Naim könnyen párosítható, 70 wattos teljesítményénél egyszerűen nincs szükségünk többre, hangzásbeli jellegzetességével pedig bárki meg tud barátkozni, mert természetközeli, a tartományok arányait betartja, és ott van benne az a jellegzetes Naim érzés, amit más nem tud nyújtani. Egy igazi audiofil, kategóriájának stabil és sok szempontból kiemelkedő darabja a NAIT XS 3, amit bátran tudunk ajánlani bárkinek, aki egyéniséget, minőséget és érzést kíván vinni a rendszerébe és az otthonába.

1 2

Következő oldal >