NAD C 316BEE integrált sztereó erősítő teszt

Aranyat bagóért

2012. január 18., szerda, 14:05

NAD audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő NAD erősítő erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt NAD erősítő teszt

A NAD hiába kínál jobbnál jobb elektronikákat, neve összeforrt egy olcsó erősítővel ami saját jogán lett legendává és tette ismertté az egész márkát. Vajon megismételhető a NAD 3020 fantasztikus ár/érték aránya? Létezhet ma még igényes és olcsó sztereó erősítő?

Akinek már volt, az szereti, aki ismeri, az elismeri, akinek ismeretlen, az hajlamos értetlenül állni a kisebb modellek szokatlanul egyszerű előlapja előtt. Tény, hogy a NAD finoman szólva is más mint a többi. Magam is megrökönyödve néztem az elsőt, ami régesrégen a szemem elé került és kérdeztem, hogy mit is tud ez, hogy ennyire csúnya, mégis rajongással szólnak róla? Később magam is vettem egyet. Egy rondát. Még megvan...

Persze az idők változnak, és a mai modellekre - bár a szürke előlap még számos típusnál létezik - már nem mondhatjuk, hogy csúnyák. Kétségkívül igaz, hogy a szürkében is megkapható modellek némelyikének külseje, csupán egyfajta tisztességes csomagolás és nem akarnak divatos berendezési tárgynak mutatkozni.

A C 316BEE is ilyen. Szürke előlap, kék ledek, esszenciális gombok és semmi csicsa.

Ha nem a legszebb, akkor talán a tudása különleges? Merül fel joggal a kérdés. A műszaki leírás azonban nem szól nagy dolgokról, sőt, egészen szokatlanul kicsi teljesítményt olvashatunk ki belőle. Itt pedig már kötelező a gyanakvás, hogy akkor miért jó a NAD eme olcsó elektronikája?

A válasz megalázóan egyszerű: a NAD korrekt. A többiek pedig kezdhetik magyarázni, hogy miképp is tesznek ígéretet 2x100 W leadására, ha a készülékük legfeljebb 130 W-ot vesz fel a hálózatból? A paksi kettes blokkot is beszerelték?

No, itt van a különbség! A NAD nem ígérget és nem csábít ellenállhatatlan külsővel csupán arra kér, hogy hallgassuk meg! Persze van szép nagy toroid transzformátor és a hangerőszabályzó potméterén ott olvasható az "ALPS" amit biztató jelként szokás értékelni. Ezen felül az alkotóelemek szépen kitöltik a dobozt, nem szorulnak egy szűk sarokba és a hűtőborda sem valami szegecselt rettenet, hanem tömör alumínium. A belső nem árulkodik drágaságról, de igazán becsületes, mintha a mérnökök csak maguknak, vagy a gyermeküknek akartak volna egy olcsó, de jó erősítőt összedobni. Egyedüli aggasztó tulajdonsága, hogy a fejhallgatóaljzat kábelezése a tápegységet kerülgetve jut el a doboz egyik végéből a másikba. Bár kipróbálva nem tűnt fel beszűrődő zaj.

A hátlapon hat darab sztereó bemenet vár, egy kimenet társaságában. Itt van még egy főkapcsoló is, amivel a gépet teljesen áramtalaníthatjuk, ezzel megszüntetve a készenléti állapot 1W alatti fogyasztását. A távirányító apró darab, de jó fogású. Pár gombja között egy CD-lejátszó alapvető vezérlésének is jutott hely.

A kimenő teljesítmény 2x40 W, ami dinamikusként, vagyis úgy mérve ahogyan azt a legtöbb gyártónál szokás, több mint 100 W-nak felel meg.

Meghallgatva

A meghallgatások java a korábban már bemutatott KEF Q300-as és DALI IKON2 MK2 dobozokkal, valamint a csodás Marantz NA7004-essel történt. Kisebb szerep jutott még egy kissé módosított Tannoy M1-nek.

A szokásos, könnyű tesztanyagokkal kezdtük a meghallgatást. Tori Amos - Sorta Fairytale indította a sort, kellemes közvetlenséggel és kiterjedtséggel. A KEF-en hallgatva erős és súlyos volt, még a jóval olcsóbb, öreg Tannoy-on keresztül könnyedebb, levegősebb hatású. Bár ha minőségről van szó, a KEF előnye vitathatatlan, a Tannoy itt jobban illeszkedett a NAD-hoz. További Amos dalokat hallgatva végül mégis előjött a KEF előnye.

Pink Floyd-ra váltva, a Meddle album, azon belül is az Echoes hatalmas meglepetést okozott. Bár nem ez az első találkozásunk a C 316BEE-vel, a KEF-re kötve mégis rácsodálkoztunk, hogy ez az olcsó erősítő mennyire meghajtja a hangfalakat. Erőlködésnek nyoma sincsen. Érdekes, hogy bár érezni, a Q300 simán elbírna akár másfélszer ekkora teljesítményt, hiányérzetünk mégsincs. Energia szempontjából majdhogynem ideálisnak hat az összeállítás. A Marantz FLAC lejátszó képességén (és egy gyors album rippelésen) lovagolva továbbhaladtunk a Floyd későbbi, Waters nélküli anyagaira. Az On the Turning Away mutatta csak meg, hogy részletvisszaadásban a Q300-nak mégsem egyenrangú társa a kis NAD. Hiába is vetettük be az Audioquest Sydney interkonnekt kábelét a Profigold után, az nem segített.

Gyötörtük a rendszert még egy kevés Vangelis-féle, szintetizátor billentyűk közé öntött érzelmeskedéssel és Psapp-al. Mindvégig egyértelmű volt, hogy a kis erősítő bőséges teljesítménnyel és roppant egységes, kellemes hanggal lát el minket. Hangfalakat váltogatva is inkább csak az eszünk jelzett, mint sem a fülünk, hogy egy Q300 ennél többet is tudna.

Ezek után Chris Anderson és Sabina Sciubba felvételét hallgattuk meg, ami egyszerűen imádnivaló volt. Füstös és sötét közegben éreztük magunkat. Ohh, micsoda hangulat...

Vivaldi következett, mint visszatérő versenyző, a Venice Baroque Orchestra tolmácsolásában. A KEF előnye teljesen egyértelművé vált, pedig ezúttal egy Onkyo DVD lejátszó forgatta a korongot. Sem erő, sem komplexitás hiánya nem vált probléma forrásává. A NAD C 316BEE tulajdonképpen zseniálisan kezeli a feladatot. Semmi nem tükröződik a hangjában abból a szerény árból amit a kis erősítőért fizetnünk kell. Sok 100-120 ezer forintos elektronika örülne, ha ennyire egységesen szólna.

Fiona Apple is bekerült, mint egyfajta zenei vidámpark, a maga feltűnősködő játékaival és sajátos ének stílusával. A ritmus magával ragadott, elsodort.

Olcsó erősítőről lévén szó, feltételezhető, hogy aktuális és divatos felvételek is át kell csorogjanak majd az elektronikán. Bár nem kenyerem, de a hallgatóság mókája kedvéért (félve) bedobtam egy kis LMFAO-t. Nem lettem leszámolás áldozata. Tesztelő társaim megkíméltek és vigyorral jelezték, hogy a dolog működik. A kis erősítő simán megállja a helyét egy olyan szituációban, amit a mi gyerekkorunkban házibulinak neveztek. :)

Ha már ezt sikerült megúszni, egy kevés Nine Inch Nails és Monster Magnet is bekerülhetett a csodás Marantz-ba.

Bár hajlamos lennék azt mondani, hogy ezt a kis NAD-ot bármihez hozzá lehet csapni, ez mégsem igaz. Egyrészt, ugye ilyen már eleve nem létezik, másrészt korábbi meghallgatásokon a DALI IKON második generációjának kisebb darabjainál felmerült a mélyek roppant egyhangúsága, ami ezúttal nem került elő. Ez már csak azért is érdekes, mert a kis DALI-k más forrással igazán szépen mozognak a mélyek között. Tehát a DALI-val való párosítás bár elragadó, nem tökéletes.

A tesztelés végén, amikor elérkezett az idő, hogy visszavigyük a kis erőlködőt, egyre csak azon járt az eszem, hogy vajon hova jönne jól, hol kellene egy erősítő, ami olcsó. Tény, hogy találkoztam már jobbal és az is igaz, hogy már most is több erősítőm van, mint amire szükségem volna. Mégis, ez a kis gép nagyon megfogott. Nagyon jó vétel, és ami olcsó is meg jó is, azt a jól idomított fogyasztó elkezdi kívánni. Hát így vagyok ezzel én is...

Ítélet

A C 316BEE zseniális szerkezet. Merész dolog egy legendához hasonlítani, de mivel itt egyenesági rokonnal van dolgunk, talán nem alaptalan azt mondani, hogy a C 316BEE a 3020 vérvonalának csodás folytatása.

Olcsó, hiszen 79 990 Ft-ért már a miénk lehet, de jó is, hiszen a próbák alatt mindvégig elbűvölő és energikus volt. Nem érződik benne semmiféle kompromisszum, nem adta fel a finomságot az erőért, sem fordítva. Ez az erősítő egy kerek egész, amibe nagyon nehéz lenne belekötni, még akkor is ha nem tudnánk, hogy mindezek tetejébe még az ára is baráti.

A NAD C 316BEE maximálisan kiérdemli az ajánlott vétel díjat!