NAD C 3030S hálózati sztereó erősítő teszt

2026. október 22., csütörtök, 09:25

NAD audio hifi erősítő lejátszó médialejátszó hálózati erősítő erősítő teszt NAD erősítő NAD hifi hálózati zenelejátszó lejátszó teszt hifi rendszer hifi rendszer teszt hálózati erősítő teszt

Három éve, amikor a NAD bemutatta a C 3050 LE hálózatos sztereó erősítőjét lehetett tudni, és maga a gyártó sem rejtette véka alá, hogy a múltba tekintő formatervnek még lesz folytatása. Elérkezett hát az idő, hogy bemutassák a kisebb teljesítményű és méretű változatát a Classic széria vintage megjelenésű erősítőjének C 3030S néven, ami most is csupán külső tekintetében kedvez a hetvenes éveknek, így az eredeti modellnek, hiszen belül nagyon is a mai elvárásoknak felel meg.

Modern nosztalgia

A NAD célja az volt a 40 éves külső újraélesztésével, hogy ránézve kicsit elmerengjünk az emlékeink között, lenyugodjunk, majd ezt követően jobban bele tudjunk merülni a zenehallgatásba. Mielőtt ezt megtennénk, azért kicsit járjuk körül a kanadai székhelyű cég erősítőjét, ami valóban úgy néz ki, mintha a múltból csöppent volna ide, csak újra legyártva, egyedül a fa betétekről kell lemondanunk. A frontoldal lényegében két szegmensre oszlik, amelynek felső részén dupla VU-meter mutatja a kimeneti szintet, a NAD-embléma mellett a készülék típusa és jellege olvasható, mindez kézírást imitálva, majd jön a hangerő vezérlőgombja, aminek aktuális állását kikapcsolható LED-sor mutatja.

A lenti részre került a bekapcsoló gomb, a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet, a magas és mélytartomány állításának lehetősége, ezt követően külön gombokkal választhatunk a bemenetek között, amelyekhez szintén LED-ek vannak a segítségünkre, majd a sort egy balansz potméter zárja. Tehát minden érthető, kézenfekvő és tényleg klasszikus megközelítésű, amely elvet a hátoldalon is folytatták, de azért belecsempésztek némi hasznos újdonságot is, amelyek a fő üzembehelyező billenőkapcsoló, a tápaljzat és a szimpla hangfalaljzatok után következnek.

Az analóg szekció nem túl terebélyes, hiszen csupán egy pár RCA vonalszintű bemenetet találunk, valamint egy földeléssel is ellátott phono fokozatot. Itt nem voltak tehát valami bőkezűek, ám digitális téren szerintünk ezt valamennyire sikerült kompenzálni, hiszen a NAD C 3030S-nek van LAN és HDMI eARC csatlakozója, optikai bemenete, valamint Bluetooth és WiFi antenna is felcsavarozható. Mindezek mellett megtalálható a szervizmód, az IR és Trigger csatlakozók a rendszerbe integráláshoz, újra is indíthatjuk az egész készüléket, állíthatjuk a kijelző módját, és pluszban mélyládát is köthetünk rá.

A NAD készüléke tehát alapvetően egy D osztályú, csatornánként 50 wattos erősítő, ami karakterében a gyártó állítása szerint a tőlük megszokott, tehát kellően dinamikus, meleg, részletorientált, tiszta és sokáig hallgatható. Csodálkoznánk is azon, ha nem így lenne, de erre úgy is kitérünk nemsokára részletesebben. A CD-lejátszónk mellett ráköthetjük az analóg lemezjátszónkat, ahogyan a televíziónkat is, a Bluetooth aptX HD 5.0 jelátvitelt biztosít, a támogatott fájlok között ott van az MP3, AAC, WMA, OGG, WMA-L, ALAC és OPUS, nagyfelbontásban pedig a FLAC, MQA, WAV és AIFF, rendelkezésünkre áll a Control4, Crestron, ELAN, Lutron, Push, Roon, RTI és URC, hangvezérlésnek pedig az Amazon Alexa és Apple Siri.

Szerintünk nem olyan rossz a felhozatal, de meg kell említenünk még egy dolgot, ami alapvetően különbözteti meg ezt a szimpla, "S" nélküli változatától az erősítőnek, ez pedig a BluOS prémium multiroom operációs rendszer és platform, ami veszteségmentes, nagy felbontású hangátvitelt biztosít akár 24 bit/192 kHz-es felbontásban, a Controller alkalmazás pedig segít minket a böngészésben, a könyvtárak elérésében és a vezérlésben is.

Kisebb, nem is limitált, de a hangja rendben van!

Biztosan találunk vetélytársat a NAD C 3030S-nek akár a kategóriájában is, hiszen szerintünk akad olyan, aminek nagyobb a teljesítménye, esetleg bővebb a felhozatala analóg és digitális területen is, és dizájn szempontjából is a mai kornak hódol be, viszont azok nem adják azt a bizonyos érzést sem a külső, sem a kezelés, sem a hangzás során, mint ez. Nézzük is gyorsan meg, hogy mit is kínál jelenleg valamivel félmillió felett a NAD a zenehallgatóknak és a konkurenciának!

Robin Schulz zenéje a NAD-hoz kötött Monitor Audio Studio 89 állványos hangfalat remekül átmozgatta, az erősítő pedig már elég kis kimeneten is rendesen belehúzott, de semmit nem tolt túl, csak úgy szimplán volt benne szufla, és elég tágas tér is. Az előadás a tartalmat és az egyensúlyt részesítette előnyben, a cégtől megszokott meleg és kimért tónusban, kerek színpadképpel, szép energialökettel, tehát a márka korábbi termékeit ismerőket (és itt nem csak a C 3050 LE-re gondolunk, hanem akár a BEE elektronikákra is) nagy meglepetés nem érheti, maximum elégedettség, ahogyan a velük most ismerkedőket is. Nincs távol-keleti kiemelés, csak szimpla, erőteljes, remek balanszú zene!

Miles Davis analóg rögzítését és hangulatát még TIDAL-ról is meglepően természetesen és melankolikusan adta elő az erősítő, de az tény, hogy a felvétel esetleges hiányosságait szépen kozmetikázta, remek dinamikai csúcsokkal pótolta, szimplán izgalmasabbá téve a hallottakat. Akik esetleg még mindig az elemzést vagy a túlzásba eső látványosságot keresnék, azok továbbra is parlagon maradnak majd, viszont mindenki másnak marad a zenehallgatás élménye, aminek az idő is szépen dolgozik. Itt is jelen volt a meleg temperamentum, a teljesítmény zökkenő és ugrásoktól mentes adagolása, az árnyalatok remek kibontása, minden kacérkodás nélkül.

Mats Eilertsen ECM felvételében a nyitó zongora sok meglepetést nem tartogatott a számunkra, ám a többiek kapcsolódásával a NAD C 3030S is kinyílt, nagyon remek rétegábrázolást nyújtott a kategóriájában. A beépített végfok energikus és dinamikus összmunkája lazán elfeledtette velünk a csatornánkénti 50 wattot, olyan klassz tekintélye és szilárd alapjai voltak, amelyek a remek hangfalat továbbra is tisztességesen ki tudták szolgálni. Sonny Rollins - In a Sentimental Moodjára váltottunk, ha már ennyire bejött neki a jazz és a szaxofon, és az erősítő hagyta lélegezni a felvételt, a zenészeket tisztán ábrázolta, és volt egy megnyugtató folyamatossága is, amiben továbbra is kereshetnénk valami kiemelkedőt, de maga az összhatás volt az, minden felesleg nélkül.

A Sound of Silence feldolgozásokat bár elismerjünk, annyiért nem rajongunk értük, mert az eredetit nem lehet überelni, de azért kitértünk Pat Metheny változatára, ami instrumentálisan próbálta átadni a klasszikus dallamot és mély mondanivalót, kis indiai beütéssel, és ez érdekesen ugyan, de jól állt neki, ahogyan az erősítő is szerette az ének nélküli változatot. Itt sem került sor boncolgatásra, mégis magával tudott rántani a NAD karaktere, amit hallgatva gondosan ki tudtuk venni a sajátos megoldásokat a zenekar által, ahogyan szépen bele is tudtunk merülni a felvételbe, pedig ennek a változatnak talán nem is ez a legfőbb érdeme, hanem az egyéni megközelítés feltárása.

Ének eddig nem igazán kapott szerepet, ezért kínáltuk meg Dusty Springfield dalával a C 3030S-t, ahol a női hang tulajdonképpen tapintható tisztasággal szólalt meg a színpad megfelelő helyén, tehát a közepén. Őszintén állíthatjuk azt, hogy a kategóriáján belül fizikailag is jelen volt, tökéletesen kiegyensúlyozottan, megtalálva az egyensúlyt a tisztaság, a folyékonyság és a harmónia között. Lehetne ezt a dalt is elemezni, főleg a korabeli keverésnek hála, azt el is könyveltük magunkban, hogy az erősítő a zenekar minden tagját megfelelően ábrázolta, majd helyezte el, a vonósok megőrizték természetes textúrájukat, a cintányérok a kis éllel díszített finomságukat, de továbbra sem volt felesleges kiemelés, csak a zene méltóságos, és konkrét ábrázolása.

Összegzés, végszó

A NAD folytatta az időutazást, így a C 3050 LE után pár évvel debütált a C 3030S sztereó erősítőjével, ami szintén visszarepít minket az időben úgy ötven évvel. A fa betétek ezúttal lemaradtak, ahogyan a méret is kompaktabb lett, de sorjáznak a gombok, megtalálható a folyóírás a frontoldalon, ahogyan a sokak által kedvelt VU-kijelző is. A megjelenés ízlés kérdése, viszont a szolgáltatások hada és a hangminőség nem, és ezeken a területeken a NAD hozza a jól bevált formulát, tehát kitett magáért. Megbízható- talán ezzel az egy szóval lehetne jellemezni az előadását, amiben van erő, egyenesség, remek kontúrok és színpadkép, ráadásul még a harmóniákra is gondosan oda tud figyelni. Egyértelmű a használata a sok szolgáltatása ellenére, a csatornánkénti 50 W pedig ne riasszon vissza senkit, mert a gyártó mindig is gondosan odafigyelt arra, hogy ezek az adatok-is-valósak legyenek. Retro életérzésbe költözött modern készüléket keresőknek tuti vétel lehet, amihez jön a klasszikus NAD hangzás, ami így együtt stílusos és minőségi csomagot képvisel ezért az árért.

1 2

Következő oldal >