Musician Draco R2R DAC teszt

2022. március 7., hétfő, 22:25

Musician audio hifi DAC USB DAC DSD DAC R2R DAC DA konverter Musician DAC DAC teszt DA konverter teszt DSD DAC teszt USB DAC teszt Musician DSD DAC Musician DAC teszt

A Musician Audio elkötelezte magát az R2R (létra) D/A átalakítás mellett, ékes példája volt ennek a szintén tesztelt Musician Pegasus DAC, ami egyből belopta magát a szerkesztőség szívébe. Most itt a valamivel egyszerűbb (és olcsóbb) változat, a Musician Draco személyében. A felszereltség ugyanolyan bőséges, a gépház ugyanolyan masszív és időtálló, változás csak a belsejében történt. A Draco is lejátszik szinte minden elképzelhető felbontást, ami akár PCM 32 bites 1536 kHz és a DSD 1024 is lehet.

A Musician három megoldást kínál az R2R DAC szerelmeseinek az Aquarius, a Pegasus és jelen tesztünkben szereplő Draco képében, ahol utóbbi a legolcsóbb. Viszont felépítésben és a felhasznált alkatrészekben ennél a típusnál sem (vagy igen kevés) kötöttek kompromisszumot. Akár össze is lehet téveszteni a Pegasussal, ugyanazok a kezelőszervek és ugyanaz a kinézet, változás csak a belsejében történt.

Itt is diszkrét ellenállásokból (nem IC-ből) áll az R2R hálózat, ugyanolyan méretes toroid transzformátor szolgáltatja az energiát az átalakításhoz.

Választhatunk optikai, koaxiális lehetőséget, az USB mellett az IIS-LVDS bemenet használata is adott és az RCA kimenet mellett van lehetőségünk szimmetrikus XLR összeköttetésre is.

Kinézet, szolgáltatások

A Draco "sima" DAC, nem rendelkezik előerősítő funkcióval a kimentek szintje fixen van rögzítve, nincs hangerőszabályzás, a D/A átalakításra helyezték a hangsúlyt a tervezés során.

Mint, ahogy feljebb írtuk, pontosan ugyanúgy néz ki, mint a nagyobbik testvére, tűhegynyi piros LED-ek világítanak visszajelzés gyanánt a bemenetválasztó gombok és a felbontást visszajelző feliratok felett. Gombokból és alig látható - ami nem feltétlen baj, úgysem azokat nézegeti az ember zenehallgatás közben - LED-ből nincs hiány. Bal oldalon a bemenetválasztó nyomógombok sorakoznak, középen a ki/bekapcsoló, jobbra mellette a NOS választó (ha nem világít, akkor van túlmintavételezés, ha világít, akkor nincs) és a felbontást visszajelző LED sor világít, ha éppen látszik.

Hátul bőséges a választék, USB, koaxiális, optikai, AES/EBU és IIS-LVDS bemenet közül választhatunk. Kimenet terén a szokásos RCA mellett dicséretes módon meghagyták az XLR csatlakozót is. IEC tápcsatlakozó aljzat zárja a sort, ahová érdemes a gyári kanóc helyett, valami jó minőségű kábelt dugni.

A ház anyaga CNC forgácsolt jó vastag alumínium, amitől az egész készülék "egyben van" tömör és masszív érzetet kelt.

Érdekes módon itt a Musician szakított a masináinak a védjegyéül szolgáló háromlábas megoldással és visszatért a hagyományos négyes alátámasztáshoz a Draco alján, puha szilikon párnácskákkal a lábak alsó végén.

Sikerült úgy megtervezni a Draco-t, hogy minden további nélkül el lehet fogadni és főleg elhelyezni, akár egy jól szituált nappaliban is, meglehetősen nagy az FTT együtthatója (Feleség Tűrő Tényező) nem kell letakarni egy használaton kívüli dobozzal, elrejtési célzattal.

Belül

Jókora toroid trafó mellett helyezkedik el a négyrétegű NYÁK lap, ahová az összes alkatrészt felszerelték. Azonnal szembetűnik az ellenállásokból kialakított "létra" hálózat, ami itt is 0,01 pontosságú, mint a Pegasus esetében. Itt történt némi spórolás, némileg kevesebb lett az ellenállások száma és a 12 vezérlő chip helyett itt "csak" 8 db van. A többi alkatrész ELNA/Simic, ezen nem spóroltak a mérnökök. Altera Cyclone IV és ARM chipek gondoskodnak a D/A átalakításért és a vezérlésért saját, a Musician műhelyében készült programkóddal a megszokott XMOS helyett.

Az erősítést a kimenetek számára, tranzisztorok végzik el, Op-Amp-ot nem találunk sehol, minden jelerősítést diszkrét alkatrészek végeznek el. Amin még változatattak a Draco esetében, az a tápellátás egyszerűsítése, de még így is felülmúlja az országos átlagot.

A NYÁK lapra öröm ránézni kiforrott és jól megtervezett, sehol sem látni utólag odaforrasztott, tűzoltásra szolgáló alkatrészt.

A felépítés teljesen szimmetrikus, ezért is érdemes az XLR kimenet használata, ezzel tudjuk teljes mértékben kihasználni a Draco összes jó tulajdonságát és lehetőségét.

A kimeneti feszültség kicsit alacsonyabb a szokásosnál, 2,8 V XLR-en és 1,4 V RCA-n keresztül PCM fájlok lejátszásakor, valamint 2 V XLR és 1 V RCA DSD tartalom lejátszásakor.

Használat közben

A beüzemeléshez el kell látogatnunk a Musician honlapjára és az onnan letöltött driver telepítése után, már használatba is vehetjük az új kedvencünket. A Roon, a Jriver és a foobar is megfelelő módon ismerte fel és kezelte a Draco-t.

A bemenetek közötti váltás zökkenőmentesen és főleg hangtalanul zajlott, már persze, ha sikerült eltalálni melyik aktív éppen a (finoman fogalmazva) nem túl fényes LED-eknek köszönhetően. Mondjuk pánikra nem volt különösebb okunk, addig nyomkodtuk a bemenetválasztót, amíg valamelyiken meg nem szólalt a zene.

A kapcsolók pontosan és kellő ellenállással működtek, a hátlapi csatlakozókkal együtt. Precízen és stabilan felépített a Musician Draco, ezt nem győzzük hangsúlyozni.

A PCM és DSD közötti váltás gyors és csendes volt, zavaró mellékkörülményt nem fedeztünk fel. A melegedés minimális volt, ami jó jel, ugyanis a hőfok változásával a diszkrét ellenállások értéke is megváltozik, ami a hangra is kihatással van (lenne).

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A és Trigon EXXCEED sztereó erősítők, Cocktail Audio X50D digitális futómű és streamer, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, Singxer SU-2 Bridge, S.M.S.L M400 DAC, Core Audio USB kártya, Sennheiser HD 600 és AudioQuest NightOwl Carbon fejhallgatók, SVS SB-3000 szubláda, VIABLUE valamint QED hangfal- és összekötő kábelek.

Hangminőség

A Musician Draco-t meghallgattuk a létező összes bemeneten és érdekes módon az USB, az IIS LVDS és a koaxiális összeköttetés szerepelt a legjobban, az AES/EBU nem jeleskedett annyira. Természetesen ez a megállapítás csak és kizárólag erre a láncra vonatkozik máshol és más körülmények között ez a megállapítás nem lesz (vélhetőleg) érvényes.

Az USB bemenet, hasonlóan viselkedett, mint általában szokott, azaz hangyányit lekerekítette a tranzienseket, kellemes lágy hangot prezentált, minimális basszus többlettel.

Az IIS LVDS világosabb, kontúrosabb, precízebb volt, a koaxiális valahol a kettő között helyezkedett el, meglepően jó hanggal kényeztette a füleinket.

Mindez persze a bejáratás utáni hangra vonatkozik, amire a gyártó legalább 300 órát ajánl, de minél több, annál jobb. És ezt kéretik teljesen komolyan venni, "nyersen" kivéve a dobozból, nem azt minőséget nyújtja, amit elvárunk tőle.

Milyen is ez a jó hang?

Az R2R DAC-ok hangja a legtöbbször, ha nem is markánsan, de eltér a "normál" Delta-Sigma átalakítók hangjától. A legtöbben a természeteséget emelték ki, a minden művi hangtól mentes középtartományt, mint a legfontosabb tényezőt a hangban, erőlködésmentesen és magától értetődően jeleníti meg ezen részét a zenének.

A Musician Draco hozta ezeket az elvárásokat, kaptunk tőle egy átlátható és színezésmentes előadást, dús és magabiztos mélyhangokkal, ami szervesen kapcsolódott az emberi hang aljához, finoman olvadt egybe a két tartomány. Leonard Cohen énekhangja egyike volt a legjobbaknak, amit eddig hallottunk ebben a kategóriában, alaposan megmozgatta a szubláda hangszóróját, de egyáltalán nem kente el, nem lett dörmögő massza az énekes hangjából. Pontos kontúrokkal, megfogottan énekelt az előadó.

Ez a megfogott és kottázhatóan réteges basszus jelentkezett Hans Zimmer prágai koncertjén is, ami (mint tudjuk) erős kihívás a hangfalak mélysugárzóinak és a készülékeknek. Képes volt ezt a kihívást úgy teljesíteni, hogy nem mosta össze, nem csinált kakofóniát a padlót hullámoztató mélyekből (itt nyert értelmet a gatyalengető melléknév eredete). Külön lehetett élvezni a legmélyebb tartományt folyamatosan a legfelső részéig, a felső basszusig. Gyorsan, kontrolláltan és mellbevágó dinamikával szólt a könyörtelen szólógitár az Inception élő felvételén.

Hihető és a valósághoz igen közeli hegedűhang és Presser Pici markánsan karcos hangja volt a következő, amit élvezettel hallgattunk a Csík zenekar, A dal a miénk című lemezén, ahol Karácsony János is kitett magáért. A ritmusosan pezsgő és érzelmekkel teli felvétel (Hé, mondd mi lesz veled?) hangulatát sikerült a Draco-nak teljes mértékben visszaadni, lábdobogásra késztetve a gyanútlan tesztelőt, sőt még éneklésre is, de azt szerencsére senki sem hallotta…

Haladva felfelé a hallható sávon és próbára téve a magashangokat, elővettünk Mike Oldfield és Dire Straits felvételeket, ahol kiderült, a Draco itt sem vall szégyent. Rengeteg részletet és finomságot tudott megkülönböztetni a finoman csilingelő és/vagy harangokkal teli részekből, bármiféle durvaságot nélkülözve. Nem olyan sima és krémes, mint a Topping D70S, nem annyira csillogó és gyors, mint a Sabre DAC-ok jó része, egyszerűen csak "ott vannak" a magashangok a helyükön. Azonban itt már feltűnt az R2R DAC-ok egyik jellemzője, mégpedig, hogy nagyon finoman levágják a magastartomány legfelső részét (túlmintavételezés nélküli NOS módban). Picit lehajlott, picit visszafogott lett itt a hang, viszont még bőven elég részletes, ha összehasonlítás nélkül hallgattuk, megesküdtünk volna, hogy ennek így KELL szólnia és nem másként.

Amikor kikapcsoltuk a NOS módot, a frekvencia-átvitel és a hangkép egyensúlya helyrebillent, pontosabbak lettek a tranziensek és világosabb lett az összhangzat, viszont valamit vesztett a varázsából a Draco előadása. A különbség nem nagy és akár hangolható is hangfal elhelyezéssel, másik kábellel például, ha valakinek együtt kell a NOS és a nem NOS mód hangja.

A Musician Draco egyik legfőbb erőssége a dús, lélegző középtartomány, ami nem mesterségesen túltelítetten színes, hanem magától értetődően természetes és valóságos. Alig volt olyan felvétel, talán csak a legpocsékabbak, ahol ne szólt volna fület gyönyörködtetően, mindig élvezetesen. A másik, az a mélységben és szélességben is tág hangszínpad, nem milliméterre precíz, nem voltak a zenészeknek és a hangszereknek éles kontúrjaik, volt helyette levegős, lélegző hatalmas tér, amiben kényelmesen elfértek az előadók és az eszközeik.

Adódik a kérdés, mennyiben tér el a nagyobbik testvértől a Pegasustól a Draco?

Eltér.

Ha nem is sokban, de van különbség, a Pegasus nagyvonalúbb, jobban kezeli a nagy hangtömegeket és szélesebb a szubjektív átviteli sávja, ahol az R2R varázs megjelenik. A különbség egyáltalán nem drasztikus, de mint tudjuk a hifiben és főleg a high endben a kis különbségért is már súlyos összeget kell fizetni.

Összegzés, ajánlás

A Musician Draco belépő a minőségi R2R világba, felbontások (PCM, DSD) tekintetében még talán a jövő évtized végéig is elegendő lesz. A szimmetrikus kimenet az RCA mellett, a számtalan bemenet univerzálisan használhatóvá teszi, a felépítés példaértékűen precíz és masszív.

A hangja hozza az elvárt R2R hangzást, rendkívül természetes és autentikus előadást nyújt, sikerül neki úgy magára hívni a figyelmet zenehallgatás közben, hogy végül is nem csinál semmi különöset. Csak zenél. De azt nagyon jól teszi. Jó szívvel Ajánlott Vétel.

1 2

Következő oldal >