Musical Fidelity M8s Pre és M8s-500s sztereó elő-végfok teszt

2021. december 13., hétfő, 19:40

Musical Fidelity audio hifi erősítő hifi erősítő erősítő teszt hifi teszt high end hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Musical Fidelity erősítő Musical Fidelity teszt high end hifi high end erősítő teszt

A Musical Fidelity M8s Pre előfok és M8s 500s sztereó végfok nem a gyártó legújabb modelljei, okosfunkciókat, D/A konvertert, streamer-t nem tudnak felmutatni, ellenben phono fokozatot igen. Mindeddig nem volt hozzájuk szerencsénk, de ezt most pótoljuk. Hogy mire elég 500 W? A rövid válasz: mindenre. A hosszabb válasz alább olvasható!

Mielőtt közelebbről is megismerkednénk tesztalanyainkkal, némi magyarázatra szorul, hogy miért számítanak "aktuális modellnek". A Musical Fidelity alapítója Antony Michaelson 2018-ban 65 évesen nyugdíjba vonult, úgy döntött nem folytatja tovább a harcot a gombamód szaporodó távol-keleti márkákkal és akkor úgy tűnt, hogy a brit high end egyik ikonikus márkája megszűnik tovább létezni. Leírni is fáj, de az A1 és főleg a Nuvista és Trivista sorozatok után, az akkor már létező M8s Pre és M8s-500s előtt is végleg bezáródni látszott az ajtó. A megoldás nem sokat váratott magára, a vállalat 2018-ban Heinz Lichtenegger, az AudioTuning/Pro-Ject tulajdonosának kezébe került.

A Musical Fidelity értékesítésére való felkészülés során Michaelson korlátozott számú alapmodellre csökkentette a kínálatot, majd a tranzakció lezárultával az Audio Tuning - némi finomhangolás után - számos, korábban törölt modell gyártását újraindította, amelynek eredményeként a termékválaszték újra bővebb lett. Az AV-Online által nemrégiben tesztelt Roundtable S analóg lemezjátszó, illetve a tesztünkben szerepelő M8s Pre előerősítő és M8s-500s sztereó végerősítő is újjáéledt.

Az M8 termékcsaládba Michaelson eredetileg viszonylag megfizethető árú audiofil termékeket álmodott meg. Inkább az adott széria termékeinek a hangminőségét szerették volna az adott árszinten az általuk megvalósítható legjobbá tenni, mintsem "feleslegesen túl széppé" tenni őket és meg is kérni ennek az árát. Ez persze korántsem igénytelenséget jelent, a készülékházak, előlapok szépen kidolgozottak, de nélkülöznek minden felesleges árdrágító megoldást. Ugyanez igaz a végfok hűtőbordáira is: teszik a dolgukat, de nem kaptak sem különleges dizájnt, sem költséges felületkezelést. Csak a funkcionalitás mentén gondolkodtak, melynek eredményeként szándékaik szerint puritán eszközök születtek, de a megépítési minőség kifogástalan.

Belső és külső tulajdonságok, csatlakozók

Vegyük hát szemügyre az elő-végfok párost, lássuk, mit jelent mindez a gyakorlatban! Az okosfunkciók hiánya elsőre talán riasztóan hathat, hiszen manapság ez a trend, minden erről szól, de ennél a modellnél a gyártó lemondott erről (a nagyon jó minőségű phono fokozatról azonban nem) és inkább egy ízig-vérig hagyományos megközelítés mellett döntöttek, miközben az előbb említett streaming funkcionalitást az Encore széria készülékeibe telepítették.

Musical Fidelity M8s Pre előfok

Azt már tudjuk, hogy a Musical Fidelity szándékosan tette szinte puritánná a megjelenést, de az inkább a végfok esetében szembeötlő. Az előfokra nézve inkább a teljes letisztultság, a könnyű áttekinthetőség és a megfelelő anyaghasználatnak hála a minőségérzet a szembeötlő. A hagyományoknak megfelelően fekete vagy ezüstszínben választható, nekünk a feketéhez volt szerencsénk. Az M8s Pre ugyanakkor egy jókora "vas", tömege 17 kg, amivel akár komoly integrált erősítőkkel összevetve sem maradna alul - nem mintha kilogrammban mérnék a minőséget, de a nagy tömeg általában jó előjel. A 2x14 sor hűtőbordát oldalt elegánsan takarásba tették, szemből nézve semmi sem utal jelenlétükre, mégis ellátják a feladatukat, pont úgy, ahogyan ígérték: minimális dizájn, maximális funkcionalitás.

Az előerősítő előlapját a nagyméretű hangerő potméter uralja, a hangerőállást egy a felette található kis piros színű digitális kijelző mutatja az előlap közepén, az érték decibelben értendő. 40-es állásban ezért például szinte alig szól a rendszer, de ez remek hír azoknak, akik esténként egészen halkan szeretnének zenét hallgatni. A legtöbb elő vagy integrált erősítővel szinte lehetetlen a hangerő ennyire finom adagolása. Ha a HT bypass funkció aktív, akkor a kijelzőn a hangerő állás helyett a 'ht' felirat jelenik meg. A bekapcsoló gomb mérete megegyezik a bemenetek gombjaival, amelyek a hangerő potméterrel együtt mindig ezüstszínűek, attól függetlenül, hogy a modell fekete vagy ezüst. A hangerő szabályzón kívül csak ez a 9 db aprócska kör alakú gomb található az előlapon és jobb oldalon az infra érzékelő. A bemenet választás relé vezérelt, megtörténtét finom kattanások jelzik, a működés precíz, pontos, magától értetődő.

Az M8s Pre bemenetek széles skálájával rendelkezik a hátlapján, beleértve a már említett alacsony zajszintű phono fokozatot, alatta egy földelő ponttal és az MM/MC kapcsolóval, de ezen kívül 2 szimmetrikus bemenet (egy házimozi bypass opcióval), 3 vonalbemenet (egy házimozi bypass opcióval) és egy tape be/kimenet is rendelkezésre áll. A házimozi funkció kapcsolható (a kapcsolók az erre kijelölt bementek alatt találhatóak), RCA és XLR módban egyaránt működik, és mivel van RCA és XLR előfok kimenet is és akár mindkettő egyszerre is használható ez például egy alternatív lehetőséget kínál aktív mélyláda csatlakoztatásához is. A 7 pár RCA bemenet és 1 pár RCA kimenet aljzatai kiemelkedően jó minőségűek és egymástól megfelelően nagy távolságra vannak szerelve, ezért nem jelentenek korlátot még abban az esetben sem, ha nagyon vastag kábeleket használnánk. Mindez a szimmetrikus be- és kimenetekre is igaz. A hátlap jobb oldalán ezen túl már csak a trigger be- és kimenetet találjuk és a 3 pólusú IEC csatlakozót. A készüléket az előírás szerint földelve kell használni.

Az M8s Pre magas bemeneti impedanciája mellett az alacsony kimeneti impedancia azt eredményezi, hogy önmagában is könnyen meghajtható, miközben maga is képes bármilyen végfokot meghajtani - a gyártó szerint gyakorlatilag szinte bármilyen hosszúságú összekötő kábelen és mindegy, hogy az szimmetrikus vagy aszimmetrikus. A Musical Fidelity azt állítja, hogy a stresszmentes hangzás nagyrészt ennek köszönhető.

Az előfok fedőlapja egy nagyon komoly tápegységet rejt, oldalanként egy-egy megtermett, 350 W teljesítményű toroid transzformátor dolgozik benne és valóban teljesen szimmetrikus kialakítású, nem egy csupán szimmetrikus ki és bemenetekkel ellátott, de valójában aszimmetrikus készülék. Tovább vizsgálva a belsőt, az átgondolt tervezés és az annak megfelelő kialakítás köszön vissza, pontosan úgy, ahogyan ígérték: az optimális teljesítmény és szigetelés érdekében minden csatorna, minden egyes fokozata saját szabályozó áramkört kapott, a tápegység ultraalacsony impedanciájú kialakításának köszönhetően az áramleadás maximalizált. A működés tisztán A osztályú, a kapcsolást kifinomult konfigurációban valósították meg, a Musical Fidelity állítása szerint a torzítás és a zajszint ultra alacsony, a frekvencia-átvitel pedig gyakorlatilag tökéletes. Mindez a számok tükrében kevesebb, mint 0,003 % minimális torzítási szintet, -117 dBA zajszintet, és -3 dB-en belül mérve 75 kHz-es sávszélességet jelent, a figyelemreméltó frekvencia-átvitel pedig a hallható hangsávon belül teljesen lapos. A sztereó szétválasztás 1 kHz-en 96 dB.

Musical Fidelity M8s-500s végfok

Maga a végfok a puritán szemléletmód epitómája, olyannyira, hogy bár az előfokhoz hasonlóan a megépítési minőségen gyakorlatilag nem lehet fogást találni, de a formaterv kissé idejétmúlt, és a purista megközelítés véleményünk szerint talán túlzottan is érvényesült. Miben nyilvánul meg mindez? Az erősítő méretarányai teljesen rendben vannak, tömege pedig tekintélyes: 29 kg. Az előlap tökéletes összhangot alkot az M8s Pre előerősítővel, de a formatervéből hiányzik valami plusz, az a kis szikra, amiért lelkesedni lehetne érte - mindaddig, amíg meg nem szólaltatja a zenét, de erről később mesélünk. A hűtőbordákról már szóltunk, tényleg nem kaptak sem különleges dizájnt, sem költséges felületkezelést, kialakításukat tekintve a funkciójuk ellátásán túl nincs látványelem szerepük. Hasonlóan el vannak rejtve, mint az előerősítőben, csak a végfoknál nem hosszában, hanem a hagyományosabbnak mondható keresztirányú megoldással. Maguknak a bordáknak a felülete azonban nem teljesen sima, hanem kaptak egy távolról nem látható, közelről azonban már szembetűnű hullámos mintázatot, minden bizonnyal a jobb hőelvezetés érdekében.

Az előlapon pusztán a bekapcsoló gomb látható, amely természetesen tökéletes mása annak, amit az előfoknál már megismertünk. A hátlap tökéletesen mutatja, hogy egy szimmetrikus erősítővel van dolgunk, az IEC aljzat mintegy kettéosztja a bal és jobb csatornát, az RCA és XLR bemenetek (mindkettőből loop out is rendelkezésre áll), valamint a korrekt 2x2 pár hangsugárzó terminálok katonás rendben, és ami ennél is fontosabb, elegendő távolságra helyezkednek el egymástól.

Az M8s-500s tehát egy csatornánként 500 wattos, teljesen szimmetrikus sztereó erősítő, ami 4 ohmon majdnem megduplázza teljesítményét. Egy pár nagyáramú iker végerősítő szekcióval rendelkezik, amelyek hidalt monó konfigurációban működnek a lehető legjobb dinamikai és meghajtási képesség érdekében. Két túlméretezett tápegység biztosítja a tápzaj-szűrést és a tranziensek kezelését. A Musical Fidelity kiemeli, hogy a két belső erősítő közötti fázisfelosztást egy nagy teljesítményű, teljesen szimmetrikus, széles és egyenletes frekvencia menetű átalakító áramkör végzi, amely ugyanakkor egyenletes sávon belüli karakterisztikával, illetve nagyon alacsony torzítással és zajjal rendelkezik.

A specifikációban megadott torzítás ennek megfelelően valóban alacsony: 1 kHz-en mérve kevesebb, mint 0,001 % és 20 kHz-nél is 0,005 % alatt van. A torzítás még 50 kHz-en mérve is mindössze 0,02 %, sőt még 100 kHz-es értéknél is csak 0,06 % körülire kúszik fel. A gyártó szerint a hatalmas teljesítménytartalékok, az alacsony torzítás és az alacsony zajszint kombinációja járul hozzá a könnyed hangzáshoz, ennek köszönhetően pedig az erősítő a finom részletektől a masszív dinamikai csúcsokig mindent hihetetlen gyorsasággal és pontossággal ad vissza.

Tesztkörnyezet

A Musical Fidelity M8s Pre, M8s-500s elő-végfok teszteléséhez igyekeztünk a tudásának és árkategóriájának megfelelő kísérő komponenseket biztosítani a Naim NDX 2 streamer/DAC, PMC Fact.8 és Focal Aria K2 936 hangsugárzók, Schnerzinger Reference 1000 kábelezés (Protector-okkal szerelet RCA és XLR összekötő kábelek, hangsugárzó kábel és tápkábelek) és Schnerzinger Operator 12 tápelosztó személyében. A meghallgatás az AudioMe Consult akusztikailag kezelt demó helyiségében zajlott és bejárató jellel történő alapos, mintegy 200 órás bejáratást követően került rá sor. A tesztidőszak során több tucat lemezt hallgattunk meg, minden stílusban, az alábbiakban ezek közül szemezgetünk.

Keith Jarrett: The Köln Concert-jét összefogottan, ritmikailag is koherens előadásban tárta elénk a rendszer, a zongora kontúros volt, mindkét kéz játéka csodás és nagyon éreztük, hogy az erősítő megfelelő teljesítmény tartalékokkal rendelkezik. Az 500 wattnak hála gyakorlatilag a végtelenségig növelhettük volna a hangerőt, de nekünk a koncert szint bőven elég volt. Nem meglepő. De erőlködésnek semmi nyomát nem lehetett érzékelni, könnyed, játékos hangot kaptunk, a dinamikus részeknél elsöprő megindulással.

A trombita és cselló játéka tökéletes összhangban volt Ola Gjeilo: Stone Rose felvételén, de mégis minden elkülönült, a zongoraakkordok pedig finoman, gördülékenyen adták meg azt az alapot, amire mindez felépül.

Wolfgang Muthspiel: Clearing-jében a pergődob roppant dinamikus volt, a zongorát pedig teljes életnagyságban kaptuk meg, a tér mélységében is kiválóan ábrázolt. A dobos elképesztően együtt él a felvétellel, amelynek tolmácsolásában az elő-végfok tökéletes partner volt. Remek volt a felbontás is, ellenben nem hatásvadász részletgazdagság révén, hanem csak minden a helyén szólalt meg. A fojtott trombitahangok és a klasszikus gitár hangindításai, a tompított pengetések egyaránt élményszámba mentek.

Jonathan Avishai: Lyna c. számában a zongora játékossága és a szaggatott ritmusok hibátlanul átjöttek, nagyon könnyen együtt lehetett élni a zenével.

Manu Katché: Number One-ja visszatérő felvétel tesztjeink során. A bőgő mélyre ment, a monoton alap végig követhető volt, a szaxofon hibátlanul pozícionált és brutálisan őszinte, a dob és a cintányérok ritmusai, a poliritmikák mind a helyükön voltak, a zongora melódiák pedig a kitartott hangokkal együtt lélegzetelállítóan pontosak. Katché roppant finom ritmikáját tökéletesen tolmácsolva kaptuk vissza, a szám lüktetése végig megmaradt.

Nik Bärtsch Ronin: Modul 48; a lassú, andalító zene mély basszusai energiától duzzadtak, a zongora és a dob összhangját a szaxofon tökéletesen egészítette ki, a ritmika újfent hibátlan volt, a szettet nem lehetett zavarba hozni.

A Musical Fidelity Mats Eilertsen: Albatross dalával is tökéletesen teremtette meg a felvétel atmoszféráját, itt olyan dob alsó mélyhangokat hallottunk a bőgő alsó E hangja alatt, amit eddig csak sokkal nagyobb rendszerek tudtak megmutatni. A cintányérok és a zongora is totális ritmikai összhangban volt a bőgővel, mindez megfelelő dinamika mellett.

Michele Rabbia: Lost river-jében lélegzetelállítóan realisztikus részleteket kaptunk és sok levegőt, amiből talán kaphattunk volna picit még többet, de a magastartomány lecsengései, így is élményszámba mentek.

Al Jarreau Live 1993 lemezén a Summertime-ban: Marcus Miller részben slap technikával kísér basszusgitáron, a Fender Jazz Bass üres húrjainak rezgése tökéletesen átjött, könnyed, játékos, ritmikus játékot kaptunk, miközben a legendás énekes végig sziporkázott, csakúgy, mint a többi kísérőzenész. A volumen és a kontroll is magától értetődő volt, mindegy meddig tekertük fel a hangerőt.

Schiff András: Schubert - 4 Impromptus lemezének hallgatása során nem először vettük észre, hogy mennyire kívánja az akusztikus hangszereket az M8s Pre/M8s-500s kombó. Szinte életre kelt, ha valódi hangokat kellett tolmácsolnia, Schiff András játékán pedig volt is mit, a mikro és makrodinamikai kontrasztok megjelenítése terén a művész és a technika egyaránt remekelt. A billentések pontossága és hangok lecsengése példás volt, az akkordok megszólaltatása nemkülönben.

A Patchwork Jazz Orchestra: Badger Cam-je is nagyon jól szólt, remek atmoszférával. Az előadás nem volt a legeslegfeszesebb, de nem volt lompos, a tartalékok pedig nyilvánvalóak voltak, itt sem nem tudtuk elfogyasztani az erősítőt. Kisebb teljesítményű végfokok gyakran képtelenek azoknak a zenei rétegeknek a megfelelő megszólaltatására, ami itt magától értetődő volt, mintegy a kisujjból kirázva. A Musical Fidelity a gitárszólót és az azt megelőző fúvósokat is roppant energiával és megfelelő pontossággal tolmácsolta, illetve a közben hallható Hammond orgona is hátborzongatóan hiteles volt. A megindulások ezen a felvételen is élményszámba mentek - ezt teszi, ha van elég tartalék - az alt szaxofont majd az utolsó variációt és a lezárást is hibátlannak értékeltük.

Antonio Forzione-tól a Heartbeat egy halk lemezen szerepel, ezért a szokásosnál sokkal jobban fel kell hangosítani, különben nem érvényesül. Volt dolgunk olyan erősítőkkel, hogy még hangosítottuk volna, de nem volt hová - vagy azért mert elfogyott a szufla vagy elértük a maximális hangerő állást. Itt egyik sem állt fenn, a szett könnyedén oldotta meg ezt a feladatot is, miközben a zene csak áradt a hangfalakból, a gitárhúrok pengése, lecsengése tekintetében pedig alig maradt bennünk hiányérzet.

Branford Marsalis: Bloomington lemezéről a Citizen Tain-t játszva a Musical Fidelity kombó roppant magas színvonalon muzsikált. (A szám címe nincs elírva, szándékosan nem "Citizen Train" hanem a dobos, Jeff "Tain" Watts neve miatti szójáték.) A felvétel egy lélegzetelállító dobszólóval kezdődik, ebbe kapcsolódik be Marsalis a szaxonfonszólóval és az élő koncert térhatása, ritmikája, lendülete, félelmetes jelenlétérzettel párosult. A limonádé jazz-hez szokott fülnek ez a magas színvonalú játék és ritmika minden bizonnyal nehezebben befogadható, de aki érti, vagy többszöri hallgatásra ráérez, nagyon sokat kap. Jeff "Tain" Watts szólójátéka egészen frenetikus, 13 és fél perc után térnek vissza a témához, majd egy rövid szöveges magyarázat után lezárják a számot. Ilyen esetekben persze a koncerthangulat megteremtése a berendezések feladata, az M8s Pre/M8s-500s produkciója pedig a legjobbakat idézte, a megindulások, a ritmika és a dinamika terén egyaránt.

Összegzés

Hallottunk már még jobb felbontású és még nagyobb teljesítményű erősítőket is, láttunk szebbet is, de ha a csomag egységességét tekintjük, az egyszerű, de hibátlan funkcionalitást, a fékezhetetlennek gondolt és mégis kordában tartott 500 W teljesítményt, az előerősítő minden felesleges csillogást nélkülöző, letisztult formáját, a nagyvonalú, minden porcikájában a zenére koncentrálni igyekvő karaktert, akkor levonhatjuk a végkövetkeztetést: az M8s Pre és M8s-500s kettőse a kategóriájában egykönnyen aligha múlható felül. A szett tónusát szerintünk azok is meg fogják szeretni, akik esetleg a stúdiósabb vonalat kedvelik. Miért? Mert halkan is zenél, hangosan is zenél, mindig a zenét próbálja közvetíteni. A hangkép lényegesen semlegesebb, mint ami korábban általában a márkához társult, ha nem ismernénk tejes mértékben színezetlen hangú készülékeket, akkor ez az összeállítás könnyen kerülhetett volna akár arra a képzeletbeli polcra is. A semleges/hűvös/meleg hangkarakter egyébként is szubjektív, könnyen megeshet, hogy ami valaki számára vonzó, azt más elutasítja. Az M8s Pre/M8s-500s egy-egy paramétere, például a sebessége, transzparenciája, vagy akár még a fantasztikus kontrollja is külön-külön túlszárnyalható, de akkor vajon megmarad-e az az organikus egység, amit ez az elő-végfok képvisel? Nehéz elhinni, mert ez a páros bitang jól sikerült, rengeteg dolgot csinál nagyon jól és sehol sem hibázik igazán. Olyannyira, hogy árkategóriájában kiérdemelte az Ajánlott Vétel elismerést!

1 2

Következő oldal >