Marantz PM7004 integrált sztereó erősítő teszt

Egy húron pendülni

2012. május 16., szerda, 08:05

Marantz PM7004 audio hifi sztereó erősítő Marantz erősítő hifi erősítő erősítő teszt hifi erősítő teszt Marantz erősítő teszt

A Marantz 7000-es sorozata mind AV, mind sztereó komponensek területén már egy olyan szintet képvisel, amellyel együtt lehet élni. Testközelbe hozzánk most a PM7004 integrált erősítő került, ami a minőség és szolgáltatások terén is kiemelkedőt nyújt - legalábbis reményeink szerint.

A PM7004 külseje követi azt az elképzelést, amit az utóbbi évek Marantzai. Ezt a dizájnt tagadhatatlanul a Vincent ihlette, de azoknál ez sokkal kiforrottabb, lekerekítettebb és szebb. Az előlap két szélére került a bemenetválasztó és hangerő tárcsa, közéjük az előbbihez tartozó LED-ek, a hangsugárzó választó, végfok kapcsoló valamint a Pure üzemmódváltó gombok. Igen, a 7004-es használható elő és végfokként is, valamint kikapcsolhatjuk a felesleges áramköröket a jelutak tisztasága érdekében. Ezen a "felesleges" jelutak alatt a magas, mély és közép potméterek értendőek, amelyek gyengébb felvételnél nagyon hasznosak lehetnek, de sokan nem szeretik tekergetni őket. Ez érthető, de azért jó tudni, hogy ott vannak vészhelyzet esetére. Fejhallgató aljzatot is találunk még elől, amelybe normál méretű Jack csatlakozó passzol. Ennél a pontnál is meríthettek volna a Vincenttől, mondjuk egy A osztályú kimenet személyében, de ez részletkérdés, komolyabb fülespártiak számára rengeteg fejhallgató erősítő van már a piacon.

Hátul a csatlakozók szabvány kivitelűek, az aranyozást a CD bemenet kivételével lespórolták ugyan, de az elrendezés logikus, a felhozatal példás. Már az elég meglepő volt, hogy a középtartományt kalibrálhatjuk, de a recorder ki és bemeneteknél tényleg csodálkoztunk. Igaz sosem lehet tudni, mikor kerül elő a háztartásban egy már rég elfeledett asztali CD-író. Van itt még phono fokozat, a hálózati kábel cserélhető, sőt egy másik készüléket is üzemeltethetünk innen, valamint adott a könnyebb együttműködés házon belül a remote összeköttetéssel. A bemenetkapcsolás késleltetett, a frekvenciasáv ki van tolva a nagyfelbontású felvételek számára, az alkatrészek válogatottak, a kasztni rezonanciamentes, az előlap alumínium. A Marantz HDAM technológiája ismét bevetésre került, a trafó pedig LDPS, tehát Linear Drive Power Supply, aminek a lényege az, hogy a készülék áramellátása nem ingadozik. A távvezérlő méretes darab, de korántsem bumfordi, ráadásul a többi Marantz készülékünket is tudjuk vele irányítani. Szolgáltatás tehát van bőven, a megépítés abszolút megfelel a kategóriájának, nézzük inkább a lényeget, tehát a hangot!

Marantzokhoz volt már szerencsém ebben a kategóriában, azonban számomra a végeredmény mindig egy kicsit ambivalensre sikeredett. A cég ugyanis, az SACD egyik éllovasaként az erősítőiben kitolja a sávszéleket, pártolva a formátumot, azt azonban tudjuk, hogy a nagyfelbontású felvételek ebben az ársávban még nem mutatják meg erősségüket. Ezért a hétezresek egy kicsit a magasba húztak, minden csilingelt és tiszta volt, viszont a hosszútávú zenehallgatáshoz hiányzott valami. Fenntartásaim tehát voltak most is, de úgy látszik időközben a Marantz mérnökei is elgondolkoztak néhány dolgon. A magastartomány erőssége most sem kérdőjelezhető meg, de már sokkal simulékonyabbá vált, nem feltétlenül nyomja rá a bélyegét minden zenére. Teltebben hangszerelt daloknál érezhető jobban ez a jelző, és ez esetben róható fel apró negatívumként, viszont ügyesen megválasztott lejátszóval és hangfallal könnyedén korrigálható ez az adottság. Amennyiben párnak mégis házon belül keresgélünk, akkor adott a hangszínszabályozás lehetősége, amit - már számtalanszor leírtam - szerintem nem bűn használni, persze csak bizonyos határok között, hiszen egy szint felett már csak ártunk vele. A tesztalanyok sorra következtek egymás után, és a PM7004 bebizonyította azt, hogy nem igazán válogatós. Szereti a kemény rockot, van ereje a diszkóhoz is és a jazzel is megbirkózik. Az utóbbi esetben ugyan hiányzik a műfajhoz elengedhetetlen kissé füstös jelleg, de sokunknak talán ez fog benne tetszeni. Komolyzenén egyenesen kapóra jött a tisztaság, precizitás és a domináns magastartomány, így akár még Paganini műveit is hosszútávon élvezhettük. A hosszútáv persze relatív, a mester zenéjét ne vigyük túlzásba, mert a végén hajlamosak leszünk Einsteines frizurát kreálni magunknak. Dire Straits majd Knopfler jött ezután, és itt elidőztünk egy kicsit. A Marantz a prospektusaiban sokszor használ háttérképként gitárt, aminek végre megtaláltuk a magyarázatát. A hangszert a korábbi hétezresek is szerették, de igazán most érték el azt a szintet, hogy a húrok ábrázolása ne inkább csak jelképes legyen. Igen, a countryba és bluesba nyúló rockzene igazán pazar volt. Akartam még pár más jelegű felvételt is betenni a lejátszóba, de az erősítő itt nagyon jól érezte magát, általa pedig én is. Benyomtam a direkt kapcsolót, a hangerőpotit kicsit feljebb tekertem és hallgattam a zenét. Nem kellett hozzányúlni semmihez, még a távirányítóhoz sem, mert a Sailing... album dalai kivétel nélkül tökéletesek. Egyszerűen hátradőltem, néha még a szememet is becsuktam. Nagyon jó érzés, higgyék el, érdemes kipróbálni. Például ezzel a Marantzzal.

Nem is gondolnánk, hogy 200 ezer forint körül milyen sok integrált sztereó erősítő van a piacon. A Marantz egy közülük, de nem egy a sok közül. Nagyon gazdagon fel van szerelve, ezáltal karaktere minden műfajhoz igazítható, amennyiben az igényli. A hangja nagyon precíz, levegős és részletező, és a tartalékokkal sincs probléma. A legjobban a hangszeres, azon belül is a gitárzenét szereti, azon akár egy egész napon át élvezkedhetünk. Utunkban csak a munka vagy a család állhat.

1 2

Következő oldal >