Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Marantz MODEL 40n hálózati sztereó erősítő teszt
2022. szeptember 15., csütörtök, 23:15
Marantz audio hifi sztereó erősítő Marantz hifi Marantz erősítő hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt Marantz teszt Marantz hifi erősítő Marantz sztereó erősítő hálózati sztereó erősítő sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt
Integrált sztereó erősítőivel a Marantz évtizedek óta rengeteg hívet szerzett magának. Számtalan modell volt már a palettán, sőt a hálózati zenelejátszás megjelenésével már az ezen funkcióval ellátott modellek közül is többet megismertünk. A Model 30 megjelenésével a Marantz elhagyta az addig megszokott ívelt előlapot, amely egyaránt kísérte éveken át a házimozi és a sztereó szériákat. A MODEL 40n már az új formaterv jegyében született, de a külsőn túl a belsőt tekintve is tartogat érdekességeket.
A MODEL 30 megjelenése afféle mérföldkövet jelentett a Marantz életében, mivel a hosszú évek óta védjegyüknek számító ívelt előlap elhagyása mellett döntöttek és az új integrált erősítőjük teljesen új formatervet kapott. Minden új fazon fogadtatása vegyes, a magunk részéről kifejezetten tetszetősnek és elég merésznek érezzük, de a középső "porthole" (kör alakú kijelző) révén sikerült megtartani egy mostanra már hagyományosnak számító Marantz elemet is. Ezt a formatervet vitték tovább a MODEL 40n révén, amely a külsőn túl a belsőt tekintve is kínál érdekességeket. A két új modell között vannak alapvető és lényeges különbségek: eltér a kapcsolás/teljesítmény, a MODEL 40n-t hálózati funkciókkal is felruházták, miközben az ára kedvezőbb. Lássuk hát a Marantz új mindenesét!
Külső és belső tulajdonságok
A Marantz az NR1200 és a PM7000N integrált hálózatos erősítők hadrendbe állításával jelezte, hogy nagyon is komolyan veszik ezt a szegmenst. Az utánuk érkező MODEL 30 formaterve megújult, de esetében D osztályú Hypex NCore erősítő modulok mellett voksoltak a tervezők és a készüléket nem ruházták fel hálózati funkciókkal. A MODEL 40n azonban ötvözi az előző három készülék paramétereit: lényegében egy phono fokozattal is ellátott AB osztályú hálózatos erősítőről van szó HEOS funkcionalitással.
Az erősítő elő és végfokozatának alapját a PM8006-ból kölcsönözték. Egy hagyományos AB osztályú kapcsolásról van szó, amely oldalanként 4 db tranzisztorral valósítottak meg, az előfokban a 100 lépésben állítható elektronikus hangerő szabályzás alkalmazása miatt megoldhatóvá vált a változtatható érzékenység, ami a Marantz szerint optimalizálja az elérhető jel/zaj viszonyt.
Fejlesztettek a hangerő potméter és a végfok között elhelyezkedő diszkrét HDAM modulokon is, azok jelenleg a HDAM-SA3 verziónál járnak. A Marantz más gyártók műveleti erősítőinek alkalmazása helyett ezeket a saját áramköröket használja, és azok felelnek a zaj és a torzítás csökkentéséért, a dinamikatartomány kiterjesztéséért, illetve a frekvencia-átvitelért.
A HDAM áramköröket a MODEL 40n fejhallgató fokozatának kapcsolásában is használják, amelynek érzékenysége ennek köszönhetően állítható, így a társított fejhallgatók könnyebben illeszthetőek. A ráncfelvarrásból nem maradt ki a tápegység és maga a végfokozat sem, amelynek köszönhetően az jobban tud alacsony impedanciákra dolgozni.
A névleges teljesítmény 8 ohmon 2x70 W, 4 ohmon 2x100 W, a torzítás 0,02 % (20 Hz-20 kHz, 8 Ohm). Az utóbbi érték nem különösebben kiemelkedő, de nem is szégyellni való. Üdvözlendő, hogy az erősítő kapott egy közvetlen végfok bemenetet is, így egy házimozi rendszerben rábízható a front csatornák meghajtása. (Ugyanezt a funkciót a MODEL 30 is tudja, sőt ott egy előfok kimenet is rendelkezésre áll, ami a MODEL 40n-ről sajnos hiányzik.) Ezt a hiányosságát kompenzálja, hogy a szubkimenet nemcsak egyszerűen "van", hanem a menüből az aluláteresztő szűrő 40, 60, 80, 100, 120 Hz között állítható.
Üdvözlendő a HDMI ARC bemenet is, amelynek köszönhetően könnyedén alakíthatnak ki egy magas minőségű 2.1-es szettet azok is, akik nem szeretnének többcsatornás házimozi rendszert, de nem akarnak lemondani a tv kihangosításáról. kétcsatornás rendszer lévén az eARC hiánya csak elméleti hátrányt jelent, a Marantz is csak multicsatornás környezetben látja annak értelmét.
A formaterv abszolút elnyerte a tetszésünket, tesztpéldányunk fekete színben érkezett, de az ezüst-arany kivitel is kifejezetten szép és igényes. A távirányító nemkülönben, kivitele megfelel a kategóriának, de a menübeállításokon túl nekünk nem volt szükségünk rá, mert az alkalmazáson keresztül minden vezérelhető. Az elő- és oldallap alumínium, a fedőlemez kellően vastag, de acélból készült, csakúgy, mint a dupla vastag fenéklemez, az erősítő tömege ennek is köszönhetően 16,7 kg.
Üdvözlendő, hogy a kellően masszív és vastag fedőlap nemcsak mutatóba kapott gumis csillapítást, hanem az végigfut a teljes belső felületén. Az előlap letisztult, bal oldalon a bekapcsoló gomb, ennek tükörképében a jobb oldalon egy 6,3 mm-es fejhallgató kimenet található. Befelé haladva, ugyancsak tükrözve, bal oldalon a bemenet választót, jobb oldalon a hangerő szabályzót találjuk.
Középen a Marantz stílusjegyeknek megfelelő, állítható fényerejű (és kikapcsolható) kijelző foglal helyet, alatta 4 db egyforma méretű, a hangerő szabályzónál kisebb, de nem túl apró tekerőgomb: a hangszínszabályzás be/ki kapcsolója (source direct), illetve a mély, magas és balansz - mi sem lehetne egyszerűbb. A hangszínszabályzókat természetesen nem használtuk, de jelenlétük nem töri meg az erősítő karakterét.
A hátlap tekintetében is "tiszta udvar, rendes ház" fogadott, az USB bemenet hiányától eltekintve minden megvan amire csak szükség lehet és a rend katonás. Bemenetek: 3 pár analóg RCA, 1 pár RCA MM phono, közvetlen végfok RCA, 1 db koaxiális és 1 db optikai digitális. Kimenetek: 1 pár recorder-, 1 db monó szubRCA., Valamint földelő pont, HDMI ARC, LAN, USB, Bluetooth és WiFi csatlakozás, illetve a jól megszokott, kiváló minőségű hangfalkábel csatlakozók.
A Marantz MODEL 40n digitális szekciójában egy ESS ES 9016 D/A konverter dolgozik, 24 bit/192 kHz PCM és 5,6 MHz (dupla) DSD támogatással (utóbbihoz a HEOS alkalmazás használata szükséges). Két digitális szűrő áll rendelkezésre. Az 1-es az alapbeállítás, amely az alkalmazott rövid impulzus válasz miatt csökkenti az elő- és utóvisszhangot, miközben nagyobb mennyiségű audio információ továbbítását teszi lehetővé a javított sztereó képalkotás és térleképezés érdekében. A Marantz szerint a 2-es szűrő révén analógosabb hangzás érhető el az aszimmetrikus impulzus válasz miatt, amely az elővisszhanghoz képest egy enyhén hosszabb utóvisszhangot eredményez. Mi az alapbeállítást részesítettük előnyben, mert annak révén szélesebb volt a színpadkép és összességében transzparensebb hangzást eredményezett.
A MODEL 40n teljes HEOS funkcionalitással működő hálózatos erősítő, az alkalmazás kiforrott, minden tökéletesen működött, egyedül a 100-as skálán állítható hangerő állításához hiányoljuk továbbra is a +/- gombokat, mert az csak a csúszkával végezhető el, ami nem mindig teszi lehetővé az egészen pontos, egyesével növelt vagy csökkentett beállítást. A HEOS rendszer funkciói jól ismertek, a UPnP/DLNA alapú szerver elérésen túl számos streaming szolgálatás használatát teszi lehetővé: Amazon Music HD, Apple Music, Deezer, iHeart Radio, Pandora, Sirius XM, Spotify, TIDAL és TuneIn internet rádió. A vezeték nélküli kapcsolódás Apple AirPlay 2, Spotify Connect, Bluetooth és WiFi révén lehetséges, de a pendrive-ról történő lejátszás is rendelkezésre áll. A Model 40n Roon Tested minősítésű, a Control 4 okos otthon vezérlő rendszert is támogatja, csakúgy, mint a Siri, Alexa, Google és Josh.ai hangvezérlést.
Meghallgatás, tesztkörnyezet
A Marantz MODEL 40n erősítőt Canton GLE 100 és Focal Aria K2 936 hangsugárzókkal kötöttük össze AudioQuest Rocket 44 és 88 valamint QED hangfalkábelekkel, Niagara 1200 és 7000 tápszűrővel és Monsoon/Blizzard tápkábelekkel. Forrás oldalon Naim NDX 2 zenelejátszóval, Rotel RCD-1572MKII és Marantz CD 60 CD-lejátszóval, valamint Rekkord Audio F400 lemezjátszóval is meghallgattuk, a berendezéseket Creaktiv Audio 1 állványra helyeztük. A tesztelésre alapos bejáratást követően került sor, a meghallgatások során az erősítő hangja már nem változott tovább.
Colin Reid: The Fool's Bridge zenéjében a fenomenális előadó pengetésének ritmikája volt az első, ami megragadta a figyelmünket. A visszhang és a zengető is szép volt, a magastartomány úgy volt részletezett, hogy csak a hangszer karakterét kaptuk, nem egy forszírozott prezenszes masszát. Reid lemezein a fémhúros akusztikus gitár keverése időnként szinte már-már a határon van, de a Marantz barátságos, egyben a zenére koncentráló karakterrel tett mindent élvezhetővé. A Monster tempója és ritmustartása is rendben volt, amivel a MODEL 40n rögtön jelezte, hogy a kellemes és zenei megszólalást nem kispárnával együtt kínálja.
Brian Bromberg: Compared to That lemezéről a Hayride-ban a tizenhatodos futamok megfelelően gyorsak voltak és az előadás végig játékos maradt. A basszus egész kicsit elmosódott és nem volt annyira ropogós, mint a nagyobb teljesítményű és tartalékokkal bíró erősítőkkel, de a tempó megvolt és a Marantznak itt sem volt szégyenkezni valója. A tápegységen és a végfokon elvégzett fejlesztések hallhatóan egy kontrollált, modern és friss megszólalást eredményeztek.
A Jazz Pistols: Three Views of a Secret feldolgozásában a tér korrekten épült fel, vastag, húsos basszust kaptunk, de a középtartomány emellett részletező maradt. A magas hangok kissé kidolgozatlanabb karaktere a Canton GLE 100-zal nem volt zavaró, de a Focal Aria K2 936-tal hallgatva a magasabb kategóriájú hangfal előnye megkérdőjelezhetetlen volt. A cserét a MODEL 40n tisztább, pontosabb reprodukcióval hálálta meg és a térleképezés is ugrott egy szintet, amelyben a Rocket 44-ről a Rocket 88 hangfalkábelre történő váltás is szerepet játszott. Az erősítő képességeinek kiaknázásához a magasabb kategóriájú kábelezés is hozzájárult, de ez akkor volt a legmarkánsabb amikor nemcsak a hangfalkábelt cseréltük, hanem a Monsoon helyett a Blizzard X-treme tápkábelt is.
Egy szám erejéig visszatértünk Brian Bromberg-hez. A The Saga of Harrison Crabfeathers révén a Canton GLE 100 testes basszusokat adott, többet is, mint amennyi ott van a felvételen, de az, hogy ezért nem, illetve nemcsak a Marantz volt a felelős, azután vált teljesen biztossá, miután ismét lecseréltük a hangsugárzót a Focal Aria K2 936-ra. A Focal-lal sem volt vékony a hang, de így a MODEL 40n produkciója sokkal jobban tetszett, hihetőbbé vált: megfelelően mélyre ment, és nemcsak a felsőbasszusban volt emelés. A zongora ezen a felvételen inkább az előtérből szólt, a cintányérok hangja szép és elethű, azaz enyhén agresszív volt, de nem bántó, ahhoz hasonló, mint a valóságban. A zongorafutamok nem torzítottak, az volt az érzésünk, hogy az erősítőben van tartalék. A Focal Aria K2 936 csak elsőre tűnik egy könnyen hajtható hangfalnak, impedanciája esetenként 4 Ohm alá is esik, de a Marantz számára nem jelentett problémát, visszaigazolva láttuk (hallottuk) a gyártó erre vonatkozó ígéretét.
Muszorgszkij: Egy kiállítás képei-nek záró tétele a Kijevi nagykapu volt hivatott a meghajtási képességek további ellenőrzésére. Itt ugyancsak cseréltük a Monsoon-t a Blizzard X-treme-re és ennek köszönhetően egy sokkal kevésbé fárasztó hangot kaptunk, a basszus megfogottabb, kontrolláltabb, a háttér zajtalanabb lett. Meggyőződésünk, hogy az erősítő igényli a komolyabb kábelezést, úgy sokkal többet tudott megmutatni a zenéből. A MODEL 40n a lendületes, energikus karakterével vetette észre magát, vagy inkább ennek hála igyekezett eltűnni a zene útjából. Nem volt gondja a hangtömeg megszólaltatásával, a rézfúvósok kifejezetten élethűen szóltak, a ritmikájából sem vesztett és megfelelő energiát tudott közvetíteni.
A Jaco Pastorius Big Band mindkét lemezéről meghallgattunk pár dalt, a Continuum Jimmy Haslip előadásában kissé kevésbé volt harapós, de a harmóniák pontosak, a kürt csodás, a big band tagjai majdhogynem körberajzolhatóak voltak. A Sirabhorn a másik lemezről egy jobb felvétel, emiatt pontosabbak voltak a hangszerhangok, de a tér itt inkább a hangfalak között épült fel. A basszus végig követhető volt, nem éreztük kontrollvesztettnek a produkciót.
Barber: Adagio for Strings Op. 11/2 műve bensőséges volt, de nem szirupos, a felbontás pedig impresszív, de nem túlzottan analitikus. Követhetőek voltak a vonósok, és a hang az egyre magasabb fekvésekben sem volt bántó, még a crescendo-nál sem. A MODEL 40n nem kínosan ügyelt rá, hogy zenei legyen, hanem magától értetődően tudott az lenni.
Kari Bremnes: Berg o Bare-ján a Marantz pontos sztereó színpadot rajzolt, a Kirkelig Kulturverksted-re jellemzően kicsit basszuserős volt a hangzás, de az összhatás precíz volt, nem elomló. A MODEL 40n nem akarta titkolni, hogy zenére termett: a vokál példás, az énekesek pedig mondhatni körberajzolhatóak voltak. Bremnes éneke kissé a vokál előtt szólt, az akusztikus gitár az alsó fekvésben megfelelően testes volt, a felső fekvésben a pengés kellően kiterjedt.
Steve Tibbets: Black Mountain Side (Big Map idea) dalában a tabla ritmikájának, lecsengéseinek a dob a gitárral és a kalimbával közvetített tökéletes összhangja az első pillanattól jelen volt. A szám lezárása előtti gyorsabb játék egészen éteri hangulatot varázsolt a szobába.
Chopin: Fantasie Impromptu-ját a zseniális Daniil Trifonov és a nem kevésbé kiváló Nikita Magaloff előadásában is meghallgattuk, utóbbit kétszer is, a játék érzelmessége a gyors és a lassabb részben is átjött, a billentések pontosak voltak a dallam pedig könnyen követhető.
Wolfgang Muthspiel: Clearing-jén megjelent a libabőr is, a dob kellően száraz és ritmusos volt, a bal kéz kitartott basszus akkordjai testesek, a húrok zengése végig kiválóan hallható, remek volt a mikrofonozás visszaadása. A szám felépülése és lezárása során az erősítő végig partner volt.
Branford Marsalis: Citizen Tain felvételén Jeff "Tain" Watts bevezető dobszólója már előrevetítette, hogy a Marantz MODEL 40n nem egy kis erősítőként szeretné meggyőzni hallgatóját, nagyobbat üt annál. Az egész felvételt nagyon évezhetővé tette és ezzel feledtette, hogy egy 2x70 W teljesítményű erősítőt hallgatunk.
Összegzés
A Marantz Model 40n méltó az sikeres elődökhöz, de hozzájuk képest már egy modernebb köntösben kínál mindent, amit ma all-in-one fronton kínálni lehet - leszámítva az USB bemenetet. Mindeközben a készülék hű maradt a Marantz hagyományaihoz, a hangzás továbbra is "Marantz-osan barátságos", de nem hiányzik belőle a ritmika és az energia sem. A formaterv szerintünk tökéletes, az arányok nemkülönben, a megépítésre nem lehet panasz, a szolgáltatások impresszívek, a hang pedig csodás - minden egyben tehát egy Ajánlott Vétel minősítéshez. Aki 1 millió forintig keres all-in-one sztereó erősítőt és a 2x70 W (8 ohmon) teljesítmény megfelel az elvárásainak, az a Marantz MODEL 40n-ben hosszú távon is társra lelhet.
