Lyngdorf Audio TDAI-1120 hálózati sztereó erősítő teszt

Modern fogás

2021. március 22., hétfő, 22:40

Lyngdorf audio hifi sztereó erősítő Lyngdorf Audio erősítő teszt hifi teszt Lyndorf erősítő hifi erősítő teszt hálózati sztereó erősítő sztereó erősítő teszt Lyndorf Audio teszt

Korábban írtunk már két Lyngdorf Audio erősítőről: TDAI-3400 és TDAI-2170 típusokról. Zseniálisak voltak, és drágák. Az átlagosabb igényekhez és kisebb helyiségekhez optimalizált TDAI-1120 éppen azt a praktikumot őrzi meg, amiért felkaptuk fejünket a nagyobb modellekre. Viszont nagyobb testvéreihez képest nemcsak méretben lett jelentősen kisebb, hanem árban is.

A hálózat ihlette

Peter Lyngdorf 2005-ben létrehozott egy dán kutatási/fejlesztési céget. Itt született meg a világ egyik első teljesen digitális erősítője és a digitális akusztikai korrekcióra szolgáló RoomPerfect, amely a legjobb mérőszoftverek közé tartozik. Az új technológiára húzták fel az elitkategóriás Steinway Lyngdorf nevet, amelynek égisze alatt mára tucatnyi high end és ultra high end termék közül csemegézhetnek a kompromisszumot nem ismerő vájtfülűek. Éveken keresztül csak hiú ábránd volt, hogy foglalkozzunk a gyártó munkájának gyümölcsével, hiszen hét számjegy alatt nemigen kínáltak komplett hangrendszert.

Jelentős előrelépés lett, amikor 2014-ben az új, modern arculattal debütáló Lyngdorf márkanévvel elstartolt a TDAI-2170 integrált sztereó erősítő. Átjárhatóságot kínált a korábbi "palota hifik" világára fókuszáló Steinway-vonal és az audiofil szektor között. Persze az előrelépés erejéből akkor még nem sokat jósolhattunk. Most, hogy kezünkben tarthatjuk a TDAI-1120-at, már jobban érzékelhetjük, hogy a technológia minket, átlag felhasználókat is elérhet.

A TDAI-1120 a dánok válasza napjaink "okos" erősítőire. A streamingre képes erősítők eredetileg a multiroom rendszerekkel láttak napvilágot. Ilyet mai napig kínálnak olyan cégek, mint a Sonos (AMP) vagy a Bluesound (POWERNODE). Létezik azonban egy funkcionális értelemben gazdagabb mellékág, amely kompakt integrált sztereó erősítőkből áll, összeolvasztva a streaming erősítők előnyeivel: kis méret, széleskörű csatlakoztathatóság. Ha úgy tetszik, ez volna a régi "mikro" komponensek aktuális utód nemzedéke. Ilyen pici, de sok bemenettel rendelkező hálózatos erősítőket sokan kínálnak (pl. Denon/Marantz, Yamaha, NAD stb.).

A Lyngdorf Audio megoldása olyan, mint egy mini hálózatos erősítő luxuskivitelben. A D osztályt teljesen digitális jelfeldolgozással egészíti ki. A hangsugárzókat a szobaakusztikai hiányosságok figyelembevételével kompenzálja és hajtja. Mindehhez példaértékű telefonos vezérlés (részletesen később) társul. És valahogy pont a modern igényeket kimerítő bemeneteket vonultatja fel. A stréber mindenit!

A kb. 750 000 Ft-os ár nem kevés, elvégre ennyiből már egész tisztességes sztereó/házimozi erősítőt lehetne vásárolni. Itt jönne az a drámai fordulat, hogy "De viszont...". A cikk végén folytatjuk ezt a gondolatmenetet.

Küllem

A TDAI-1120 ugyanazt a minőségérzetet nyújtja, mint a nagyobb Lyngdorf modellek. Fekete alumínium házának felülete enyhén érdes tapintású, így kevésbé vonzza az ujjlenyomatokat és könnyebben tisztogatható. Az áramkör hőtermelése csekély, ezért teljesen zárt, nincsenek rések a házon. Az alig cipősdoboz méretű készülék ugyanazt a letisztult skandináv dizájnt kapta, amelyet nagyobb testvéreinél is pozitívan értékeltünk. Előlapját fényes fekete lapba ágyazott fehér OLED kijelző, két tekerőgomb (forrásválasztás és hangerő), valamint egy aprócska ki-bekapcsoló teszi ki. Tanmesébe illő puritánság. Szürreális élményként hat, hogy a 2x60 W (8 ohmon) teljesítményű elektronikát rejtő ház alig több, mint 3 kilós.

A hátoldal összeállítása már önmagában intelligens. Egyetlen ARC-képes HDMI aljzat, mert egy sztereó erősítőnél már ez önmagában sok problémát megold. Trigger ki- és bemenetek, igen, jól jöhetnek. Kettős koaxiális és kettős optikai aljzat, hogy a set-top box és/vagy CD-lejátszó mellett tuti, ami ziher, még maradjon hely későbbre is. És mi van az analóg szerelmeseivel, a hanglemez gyűjtőkkel? Rájuk külön gondoltak a fejlesztők, hiszen földelt phono RCA aljzattal készült a kis vas, digitális topológia ide vagy oda. De mi van, ha a 2x60 W teljesítmény, vagy a hozzá társított kompakt hangfal kevés energiát nyújt majd a zenehallgatásra szánt térben? Igen, leginkább ezért kerülhetett hátra a vonalszintű analóg RCA kimenet is, hogy később bármikor kiegészíthető legyen a rendszer egy vagy két mélyládával. Nem. Egyszerűen nem tudunk (ki)fogást találni.

Használat közben

Értjük, hogy ez az erősítő kisebb teljesítményű, mint a többi Lyngdorf. De vajon hol történt spórolás túl azon, hogy a TDAI-3400-hoz képest egyértelműen korlátozottabb a későbbi ki/bemeneti ellátmány? A TDAI-1120 csomagjában nincsen távvezérlő (vicces tény, hogy egy több kilós mikrofon állvány és egy professzionális mérőmikrofon, sokméteres kábellel viszont igen). Mert nem kell!

Telefonról sokkal gyorsabban és könnyebben lehet vezérelni, mint a klasszikus IR műanyag féltéglával. Külön applikációt fejlesztett hozzá a Lyngdorf, amivel szinte bármit konfigurálhattunk. Azért csak szinte, mert a fennmaradó elásott finombeállításokat IP-alapon, böngészőből tudtuk elérni... tehát mindent beállíthattunk a telefonról, beleértve a kalibrációt.

Utóbbi kb. 20 percet vesz igénybe, a procedúrát leírtuk részletesen korábbi tesztünkben, ezért itt nem térünk ki rá újra. Lényegében felhasználóbarát folyamat, nem igényel külön szakembert, feltéve, ha az illető tud angolul és rakott már össze mikrofon állványt. A Roon és TIDAL kliensek támogatottságát nem volt lehetőségünk kipróbálni, de a Spotify villámgyorsan rálelt az erősítőre. Ha elindítottunk egy dalt telefonon és továbbítottuk a TDAI-1120 felé, akkor az 3-4 másodpercen belül bekapcsolt és máris szólt a zene.

Hangminőség

A TDAI-1120-at Atlantic Technology AT-1 hangsugárzókkal teszteltük - ugyanazokkal a hangdobozokkal, amelyekkel a korábbi Lyngdorf erősítő kipróbálások alkalmával is megízleltük a dánok szaktudását. Mindez kiegészült még Sony LCD televízióval, Pioneer BD-lejátszóval... vagyis alapvetően multimédiás körítéssel. A lentebb említett zeneszámok mindegyikét közvetlenül USB-ről hallgattuk, a lehető legkisebb veszteség érdekében.

Kíváncsiak voltunk, hogy az eszköz mennyire közömbös a különféle tápkábelekre és szűrőkre. Esetünkben egy IsoTek EVO3 Premier tápkábel, EVO3 Sirius tápelosztó és Furutech NCF Clear Line kondicionáló is részét képezte az elektromos láncnak. Kipróbáltuk az erősítőt közvetlenül a falba dugva, majd az említett komponensekkel megszűrt csatornán. Nekünk a szűrt egyértelműen nyitottabb teret, precízebb hangszer pozícionálást eredményezett. Tehát aki ilyet vesz, annak lehet, hogy érdemes legalább alapszinten ügyelni a hangminőségre optimalizált áramellátásra is.

Az erősítő hangkaraktere tisztességgel visszahozta a korábban már felfedezett és megkedvelt semleges, alázatos, higgadt, ugyanakkor határozott Lyngdorf ismertetőjegyeket. Minőségi hangfallal párosítottuk az elektronikát, tehát jó alapot biztosítottunk neki, ugyanakkor nem éreztük, hogy a hangszórók kvalitásait a TDAI-1120 rontotta volna bármivel.

Picit óvatosabban kezelte a magasfrekvenciákat, és kevésbé levegősen kezelte a dinamikus, hirtelen effektusokat magasabb terhelésen, mint a drágább modellek. Aki tehát nagy térben és kifejezetten magas hangnyomásszinttel szeretne zenét hallgatni, annak inkább a TDAI-3400 ideális. A mi 20 négyzetméteres szobánkban azonban egyáltalán nem tűnt kevésnek, amit az álló AT-1-ekből kihozott a TDAI-1120.

Post Malone - Rockstar c. számát hallgatva már 50-60 %-os terhelésen is finoman rezonált alattunk a kanapé, testünkön éreztük az ütemeket és a hangsugárzó igazi "mélybe zuhanó" impulzusait kaptuk az igényes elektronikától. Egy belépőszintű AB osztályú erősítővel képtelenség lett volna ennyire magabiztos ütemeket elérni úgy, hogy közben a színpad szépen kidolgozott és a hangsávok gondosan elkülönülnek egymástól.

Zenei stílustól függetlenül a TDAI-1120 mindig szépen elhatárolta egyik hangot a másiktól. Nem váltak köddé a hangfalaink, de megjelent köztük egy holografikus középpont, ahova csukott szemmel könnyen elképzeltünk volna egy harmadik high end hangsugárzót is.

Hangszeres, akusztikus, énekes daraboknál is lehet kamatoztatni a Lyngdorf bűvészi jelvezérlését. Dave Brubeck - Take Five c. klasszikusát elindítva higgadt, de nem unalmas ábrázolást kaptunk. Precíz dinamikával, kis hangerőn is határozottsággal jelent meg a zene, nem dominált a nagybőgő, nem csattogott idegesítően a cintányér. Egy másik unalomig ismert referencia számot (Cassandra Wilson - Red Guitar) elindítva kellemes, életteli módon rajzolódtak ki a hangszerek. Az énekhang könnyed és finom rétegként teljesen elkülönült az összes többi hangsávtól. Itt csak vakartuk a fejünket, és feltettük magunkban a kérdést: mi kell még?

Végszó

Ahogy fentebb írtuk: a kb. 750 000 Ft-os ár nem kevés, elvégre ennyiből már egész tisztességes sztereó/házimozi erősítőt lehetne vásárolni. DE! Mindenáron kell az a tíz-húszkilós fémtömeg, a garmadányi kihasználatlan csatlakozó, a gigantikus áramfelvétel? Biztos, hogy a szobaakusztikai korrekció lesz olyan jó egy okosságokat nélkülöző erősítővel, mint amilyen a RoomPerfect közreműködésével lenne? Biztos, hogy átlagos területű szobába kell ennél nagyobb teljesítmény? Van bármi, amit hiányolni lehetne a Lyngdorf Audio TDAI-1120 arzenáljából? Aki ezekre a kérdésekre magában határozott válaszokat képes adni, annak valószínűleg máris felkerült bakancslistájára a készülék (de az is lehet, hogy már meg is vásárolta). És meg tudjuk érteni, ha így történt.

1 2

Következő oldal >