Hegel H600 hálózati sztereó erősítő teszt

2025. október 29., szerda, 23:20

Hegel audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Hegel erősítő erősítő teszt hifi teszt Hegel teszt integrált sztereó erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Hegel erősítő teszt

Három év kellett ahhoz a Hegel mérnökeinek, hogy a H590 erősítőjüket kézzelfoghatóan jobbá tudják tenni minden területen. Ennek eredménye a H600, ami jelenleg a gyártó termékpalettáján a csúcsot jelenti az integrált erősítőik között. Nézzük hát, mit nyújt a norvégok referencia készüléke, ami teljesítményben és szolgáltatásban is igazán magas szintet képvisel.

A legújabb integrált nagyvad a HEGEL-től

A Hegel H600 a külsejét tekintve hozza a gyártó letisztultságát, hiszen a robosztus ház előlapján csak a bemenetválasztó, a hangerővezérlő, köztük pedig egy méretes kijelző található. Hátul két szélén van a nagyon masszív hangfalkimenet, közöttük pedig szépen elszeparálva a digitális és analóg részleg.

Két pár RCA, és szintén két pár XLR bemenetet találunk, valamint fix és szabályozható kimenetet. Digitális bemenetből két koaxiális (RCA és BNC), három optikai, egy USB és egy Ethernet van, kimenetből egy koaxiális (BNC). Ennyit a külsőségekről, most pedig jöjjön az érdemi lényeg, ami belül található!

A H600 referencia erősítő 2x303 wattot ad le csatornánként 8 ohmon, 4000-es csillapítási tényezővel, és dual mono kialakítással. Ehhez jön az előerősítő részleg, aminek precíziós hangerőszabályzása megfelel a P30A-ban találhatóval.

Minden áramkört házon belül terveztek, minőségi és ellenőrzött alkatrészeket használtak, valamint a SoundEngine 2 korrekciós technológiát, aminek eredményeként az előadás a legközelebb áll a rögzített felvételhez.

A készülék D/A konvertere újramintavételezés és upsampling nélkül működik, nagyméretű, dedikált tápegységgel rendelkezik, és vastag acéllemezzel van árnyékolva, elszigetelve így a többi elektronikától. Az erősítő háza alumíniumból készült, a masszív alsó vázat és a felső burkolatot két rétegben forgácsolt szellőzőnyílásokkal látták el. A Hegelnél úgy gondolják, hogy a hangzás nem mehet a könnyű használat rovására, ezért a H600 támogatja az UPnP streaminget, a Spotify Connect, az AirPlay 2, a TIDAL Connect és a Roon Ready technológiákat.

A H600 testre szabható, így az USB kivételével minden digitális bemenetet jelérzékeléssel láttak el, ezáltal bármely csatlakoztatott eszköz életre kelti az erősítőt.

A távvezérlő funkcióval az erősítőt úgy programozhatjuk, hogy a szokásos tv távirányítókkal is vezérelhető legyen, így nem kell két eszközt is használnunk. A legtöbb bemenet fix, magas szintű házimozi bemenetként is beállítható, így a H600 könnyen kombinálható surround processzorral vagy multiroom eszközökkel. A streaming szolgáltatásokhoz hasonlóan a jövőben még több funkció lesz elérhető, ezeket az erősítő automatikusan telepíti, ráadásul ingyen. Jelenleg MP3, WAV, FLAC, ALAC, AIFF, DSF, DFF, AAC, PCM, MQA és Ogg formátumok kezelésére alkalmas a H600, ami szerintünk a legnagyobb jelenlegi igényeket is képes kielégíteni.

Mi az Audio Centrum új bemutatótermének nagyszobájában tettük próbára a nagyvadat az Acoustic Energy CORINIUM hangfal társaságában, Nordost kébelekkel összekötve, és változatos zenékkel megkínálva.

Nagyban, de mi mást várhattunk volna?

Yasuharu Konishi nagyon egyedi, és a nagyközönség számára - legalábbis hazánkban - kevésbé ismert könnyed jazzével kezdtünk bele a meghallgatásba, és egyből szembejött velünk a Hegel roppant tiszta, ugyanakkor erőteljes megszólalása. Mindent helyrerakott, így az énekest középre, a zenészeket pedig szorosan köréjük. Precíz volt az előadás, de kellően doromboló és testes is, amiben valószínű, hogy nagy szerepe volt az Acoustic Energy hangfalának is. Jól zenéltek együtt, pedig teljesen más filozófiát képviselnek, itt viszont bravúrosan egészült ki az ütős basszus a határozott megfogottsággal.

Luca Stricagnoli - The Last of the Mohicans (Az utolsó mohikán) átiratát vettük újra elő, hogy kicsit akusztikusabb vizekre evezzünk, ugyanakkor a dinamikán is emeljünk, mert abból is van a szerzeményben bőven elég. Melegtónusú gitárhang fogadott minket, annak minden rejtelmével és rezdülésével, a hangszeren imitált dobhang is erősen koppant, majd szépen bontakozott ki a remekül és gondosan felépített feldolgozás. A Hegel-nek nem kellett összekapnia magát, hogy lazán megteremtse a szobahangerőt, és továbbra sem izzadt meg, ha azt jelentősen megemeltük, bár ez a korábbi és kisebb modellekre is jellemző volt. Lehetett hallani egy kis hidegséget, de nem is Hegel lenne, ha nem lett volna a hangképben, de mivel stúdiógyökerekről van szó, ez vele jár, és el is várható. Nélküle a márka már nem is lenne ugyanaz.

Eric Clapton - Rush filmzene albuma is ismét a porondra került, ráadásul nagy szerencsénkre, mert itt az erősítő szintén magabiztos energiáját, ugyanakkor megfogottságát tudta megmutatni. A gitár valóban megjelent - ebben nagyobb szerepe volt a Hegel-nek, mint a hangfalnak, anélkül, hogy azt degradálnánk -, mintha a kezünkben tartottunk volna egy igazi hangszert, annyira tapintatos és valódi volt. Hömpölygött a kíséret, a melódiák elementáris erővel terjedtek szét, de nem tolódott ki túlzottan a sztereó tér, hanem megmaradt a zenehallgatási pozíciónkban. Már alig vártuk, hogy a dobos is bekapcsolódjon a zenekarba, és elégedetten bólintottunk, amikor egy erős kar ütött le pontosan a bőrökre, miközben kígyó csörgött mögötte.

Tori Amos - Ocean to Ocean koncertfelvétele következett, ahol az apró előadó elfoglalta helyét a két zongorája között, aztán zsigerből, kellő alázattal adta elő nekünk a gyöngyszemét. Lehetett érezni a Hegel brutális erejét, kicsit feszegette is a hangfalak határait, mert azok meg-meg morajlottak, viszont a zenének ez nagyon is jól állt. Természetes volt a zongorahang, igazán dunsztos, valódi, de az apró ujjak játéka is lazán átjött, ahogyan a basszusgitáros kísérete is. A H600 képes volt igazi, meleg hangulat teremtésére, amit évekkel ezelőtt nem mindig kaptunk meg tőlük, tehát valami a filozófiájukban változott, megőrizve a hagyományokat, csak univerzálisabbá téve azt.

A Yello - The Rhythm Divine dalához mindig örömmel nyúlunk, és ezt hozzánk hasonlóan a Hegel is nagy szeretettel tette. Shirley Bassey hangja és előadása klasszis volt, minden finomsággal, tapintattal és őserővel, a szintetikus és játékos kíséret pedig magabiztos és nagyon erőteljes. A főszerep viszont megmaradt az énekesnőnek, aki most nem egy nagyszínpadon jelent meg, hanem a stúdióban, viszont így csak nekünk énekelt, ezáltal még bensőségesebb lett az előadása. A H600 hozta az eddig megismert formáját, tehát nem hagyott kérdőjeleket maga után, csak temperamentumot, dinamikát, lendületet, roppant nagy erőt, viszont mindezeket megzabolázva, szemernyi túlzástól is mentesen.

Schubert - Der Wanderer szerzeménye jött ezután, ahol szólózongorát hallhattunk. Itt is a mélységé volt a legfőbb szerep, ami roppant fontos az említett hangszernél, hiszen a természetessége így jelenik meg igazán. Az ujjak még Tori Amosénál is gyorsabban siklottak a billentyűkön, viszont annál még jobban bele tudott merülni a szerzemény bugyraiba. Valódi erő és gyorsaság kombinációja jött elő a hangfalakból, enyhe édességgel megfűszerezve, ugyanakkor megfelelően szárazon, és andalítóan is. Testes volt maga a hangszer, hiszen eleve versenyzongorával volt dolgunk, a Hegel-nek ezek megjelenítése viszont könnyedén volt teljesíthető. Persze egy referencia erősítőtől ezt el is várhatjuk, de nem minden esetben kapjuk meg ezt ilyen szintű szimbiózisban, és az erő és sebesség, ugyanakkor tapintat kombinációjaként.

Összegzés, végszó

A Hegel H600 alapvetően szakított évtizedes hagyományaival, ezáltal univerzálisabbá, barátságosabbá téve a hangzását. Fellelhetők benne a gyártó alap filozófiájának vonásai, mint tisztaság, részletesség, pontosság, de brutális erővel kombinálták azt, valamint koherens előadással, amiben nagy szerepe van a korábbi készülékeikkel ellentétben a masszív, öblös mélyhangoknak, a sztereó hangkép kultúráltságának, a hangszerek valós fizikumának, testének ábrázolásának. Nem csupán ára miatt egyértelműen high end erősítő a H600, hanem az általa képviselt érték miatt is, amiben a mennyiség és a minőség szoros és arányos egységet alkot. Meghallgatása mindenképpen ajánlott, de már nem csupán megrögzött Hegel rajongóknak.

1 2

Következő oldal >