Hegel H200 hálózati sztereó erősítő teszt

2026. október 9., péntek, 11:50

Hegel audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Hegel erősítő erősítő teszt hifi teszt Hegel teszt integrált sztereó erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Hegel erősítő teszt

Mit tehetünk akkor, ha egy nagyon komoly teljesítményű és minőségű erősítőre vágyunk, ami alapvetően klasszikus felépítésű, ugyanakkor megtalálhatók benne a legújabb innovációk is? Ekkor már egyértelműen az audiofil körökben kell keresgélnünk, ebből adódóan mélyebben a pénztárcánkba nyúlnunk. A Hegel kínál egy olyan opciót a H200 hálózati sztereó készüléke által, ami minden téren kiválóan teljesít, és még az ára sem fáj, ha komolyan vesszük a zenehallgatást.

A Hegel sikertermékének utódja

A Hegel H190 pár évvel ezelőtt a miénk, és a külföldi sajtó elismerését is elnyerte, most pedig itt van az utód H200 néven, és máris magáénak tudhat egy EISA-díjat! A tervezők a külső újításán nem sokat törték a fejüket, mert maradt a dizájn, így akár a még korábbi H160-nal is lazán párhuzamot lehet vonni, de legalább már távolról felismerhető, és a fekete mellett fehér kivitelben is választhatjuk. Nagyméretű hangerőtárcsa és bemenetválasztó a frontoldal két szélen, középen szintén terjedelmes OLED-kijelző, és szerencsére a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenetről sem feledkeztek meg.

Hátul is maradt az elrendezés, tehát majdnem középre kerültek a szimpla csatlakozást biztosító aranyozott, és teflonbevonatú kimenetek a hangfalhoz, a digitális és analóg részt pedig szépen elszeparálták. Az előbbi természetesen bemenetek terén erősített rá, így találunk hálózati, USB-A, USB-B, kettő optikai és egy koaxiális aljzatot, valamint utóbbiból egy kimenetet is kínálnak nekünk. Analóg bemenetből kettő pár RCA és egy XLR vár ránk, az MM hangszedőket kezelő phono fokozatnál a különálló V10 erősítőt vették alapul, és földeléssel is ellátták, valamint kapott a H200 fix és variálható RCA kimenetet is. Van tehát felhozatal, de minden jól átlátható, semmi zsúfoltságot nem találtunk, így a csatlakoztatásnál és beüzemelésnél sem lehet majd problémánk.

Most nézzünk kicsit a három, elég magas lábon álló készülék belsejébe, mert van mit látni! A lényeg, erősítő lévén a csatornánkénti 150 W A/B osztályban, amihez a saját, már általunk is ismertetett SoundEngine 2 technológia tartozik, ami a torzítást valós időben csökkenti. Egészen 2 ohmos terhelésig nyújt stabilitást a végfok, a 4000 feletti damping factor pedig segíti a készülék illesztését különböző elvű és jellegű hangfalakhoz is. Izmos készülék tehát a Hegel H200, aminek minden összetevőjét, így a DAC-ot és streamert is saját maguk fejlesztették ki, majd hangolták össze, a végeredményhez pedig hozzátartozik ezek gondos elválasztása is a házon belül.

A streaming platformon rendelkezésünkre áll a Spotify Connect, TIDAL Connect, Qobuz Connect, Apple AirPlay, Google Cast, internetrádió és podcast, valamint UpnP, a formátumok közül az MP3, WAV, FLAC, ALAC, AIFF, AAC, PCM és Ogg fájlokat kezeli, és sajnálatos, de valamiért a DSD ezúttal is lemaradt, amit továbbra sem értünk. Van viszont Hegel Control alkalmazás ezek remek kezeléséhez, valamint egy egész okos otthont is kialakíthatunk a Control4, Crestron Home és Crestron SIMPL segítségével.

Az utóbbi mellé jön még néhány szolgáltatás, kényelmi funkció, amit egy átlagos zenehallgatás során nem fogunk kihasználni, de jó dolog, hogy a kijelző fényereje akár automatikus is lehet, függően attól, hogy mire csatlakoztattuk a H200-at, aminek jelét bekapcsolás után egyből érzékeli. Minden bemenethez beállítható egy fix kimeneti szint, a televíziónk hangerejét is képesek lehetünk vele kalibrálni, továbbá indítási és maximális hangerőt is beállíthatunk rajta, így elkerüljük a hirtelen ugrásokat. Nem elhanyagolható az sem, hogy a frissítések automatikusan települnek, a DAC Loop funkció segítségével pedig külső DAC-ot is illeszthetünk rá, akár a felsőbb szegmensből is, ha ezen a téren lenne esetleg hiányérzetünk.

Egy új világ a csúcsra alapozva

H200 néven a Hegel úgy 20 éve adott már ki erősítőt, amit azért írunk le, hogy a neten keresgélők nehogy hirtelen megörüljenek, amikor ilyen típusszámmal találnak egyet félmillió környékén. Bizonyára nem rossz vétel, de mi most maradjunk a jelenleginél, ami a H600 erőmű topológiáját veszi alapul, a Hegel egy új generációs készülékét, így modernebb hangzást produkált erővel, realizmussal és valós jelenléttel, ráadásul a Focal hangfalainkkal egyből közös harmóniát alkottak, remek akusztikus egyensúllyal, ami akkor sem tört meg, amikor nagyon megemeltük a hangerőt, mert a H200 nem jött zavarba, nem torzított, tehát igazán lenyűgözően kezelte a terhelést. Ez a korábbi modell és maga a gyártó egyik sajátossága volt már régebben is, tehát nagy meglepetés nem ért minket, de azért jó volt tapasztalni, hogy erre továbbra is nagyon odafigyeltek.

Eric Clapton - Layla dala a 24 Nights koncertről hatalmas teret alkotott minden irányban, a hangzás is igazán remek volt a testességével, ami ugyanakkor tiszta és friss is maradt. A dalnak volt vehemenciája, hiszen most az eredeti, nem pedig az esetleg többek által ismert unplugged felvétel került terítékre, így kaptunk intenzív és érzelmes előadást, hiszen a H200 képes volt a zene teljes egészére koncentrálni, majd a muzsikusok törekvéseit tulajdonképpen lazán előadni. Nagyon szilárd alapokat tudott biztosítani a dalnak, így sikerült átadni a koncert lendületét, dögösségét, a csapat magabiztosságát és gördülékeny játékosságát. Szimplán jó érzés volt, hogy a klasszikus szerzeményt az erősítő képes volt hozzá méltón prezentálni, és bár nincs benne igazi rocker habitus, azért elég ütősre sikeredett így is az előadás!

A Yello albumait szívesen vesszük elő teszteléskor, hiszen szinte mindenki ismeri őket, és nem is kevés kihívást jelentenek a sokszor bolondos dallamok, ami mögött azért nagyon komoly munka áll. Egyéni stílusukban ugye ötvöződik a pontosság és hullámzás, a szintetikus és valódi hangszerek, és ennek megfelelő előadásához kell tudás, hiszen nélküle zavaros és kusza lehet minden, ezt viszont itt nem tapasztaltuk. Továbbra is magabiztos volt a Hegel, külön kezelte a dübörgő basszust, a torzításokat és effekteket, ahogyan a búgó énekhangot is, majd megint egy olyan egységet kreált, amiben a megfelelő dögösség és pulzálás mellett ott volt a szükséges érzelmi töltet is. Korábban ezt a gyártó némi hűvös kimértséggel kezelte volna, most azonban ennek nyoma sem volt, viszont a tisztaság és remek térérzet hiánytalanul megmaradt.

A Yamamoto Tsuyoshi Trio - Misty albuma kifogástalan keverésnek örvend a three blind mice kiadó által, de ez nem jelenti azt, hogy minden erősítő képes is ezt átadni. A H200 pazarul rétegezte az előadókat, képes volt megjeleníteni az album természetességét, nagyon szép dinamikával párosítva, és hibátlanul lekövetve a dobos játékát, annak minden díszítésével. A színpad itt is nagyon tág volt, a teret igazán remekül sikerült ábrázolnia, ahogyan a kimért erő, az élénkség és árnyaltság kombinációja is megjelent. A zenészek eleve nem voltak izgágák a felvétel közben, így remek arányokat sikerült képviselniük, amit az erősítő nem is változtatott meg, egyszerűen csak audiofil szinten tárta elénk, és titokban ezt is vártuk el. Kaptunk tehát természetességet, profizmust és egy kellemes érzést, amihez a trió adta az alapanyagot, a Hegel pedig mindezt valóra váltotta.

Furdalt minket a kíváncsiság, hogyan is viselkedik az erősítő más hangfallal, és éppen kapóra jött a Guru Audio Guru 12-es állványos típusa, ami szintén vendégünk volt, így nem volt hátra más, mint annak a bekötése. Kisebb, mokányabb hangdoboz, aminek alkotói a stúdióból merítettek, céljuk viszont nem a kicentizés volt, hanem a hangszerhűség, a természetesség és a bitang mélytartomány feltárása apró hangszóróból. A Dire Straits zenéjét hallgatva a Hegel alapvető karaktere nem változott, de azonnal érezhető volt, hogy ezúttal más filozófiájú társat kapott magának. A valamivel alacsonyabb érzékenység miatt kicsit feljebb kellett tekernünk a hangerőt, amit a H200 itt is nagyon simán adagolt, és továbbra is a legfőbb erőssége maradt az artikulált, rendkívül stabil tér, a kizökkenthetetlen magabiztosság, és a folyamatosság. A gitárzenébe kellő izgalmat hozott, a basszustartomány pedig érezhetően megnőtt a Focalhoz képest, de feszengést, vagy túltolt hangjegyeket nem tapasztaltunk.

Klasszikus zenén hasonlóan tágas színpadot kreált nekünk, benne vezető zongorával, és szépen díszítő foszlányokkal, valamint érzelmeket is könnyedén átadó selymességet. Hatalmas különbségeket nem tapasztaltunk, de a Guru hangfalánál stabilabbnak és pontosabbnak éreztük a zenészeket, valamint a határozottságuk is jelentősebb lett. Kevesebb üres területet találtunk az előadásban, megfogottabb lett a zene lényege, és valahogy sikerült neki a szerzeményt sokkal mélyebbről ábrázolnia. Remek párosítását kaptuk a precizitásnak és a dallamosságnak, a teltségérzetünk is megnőtt, továbbá nagyon finoman kezelte a basszustartományt is, amit nem engedett túlburjánzani, bár azt a hangfal maga is remekül képes adagolni. Azt tapasztaltuk, hogy mindkét megközelítés jól állt neki, és remek dolog, hogy eltérő filozófiájú hangfalakkal ugyanolyan jól érezte magát, így a döntésünk nem lehet rossz, egyszerűen az ízlésünkhöz közelebb állót kell választanunk, és persze nem csak az említett két cég repertoárjából szemezgethetünk, de a minőségre természetesen figyeljünk majd oda.

Összegzés, végszó

A Hegel H200 a korábbi H190 utódja, viszont képviseli a gyártó megújult filozófiáját, ráadásul a H600 erőművet vették alapul a tervezésekor. Minimalista stílusú a megjelenése, tehát ezen nem változtattak, viszont hangzásban nagyon is modern, és hallhatóan univerzálisabb, mint az előd modell. Kapunk hozzá távirányítót, ami az alap funkciókat kezeli, így a cég saját alkalmazásának használata elengedhetetlen ahhoz, hogy tudjuk vezérelni azt a sok tudást, amit nyújt. Norvégiában történt a tervezés, a gyártás viszont a Távol-Keleten, így történhetett meg az is, hogy az árcédula nem igazán emelkedett a H190-hez képest, ami külön örömforrás, és nem negatívum, hiszen ezt az utat járja a cégek többsége, már hosszú évek óta. A H200 karaktere nagyon szép, kiegyensúlyozott, remek tér és színpad ábrázolására képes, minden tartománya arányos, a hangereje pedig szépen adagolható. Semleges, természetes hangja miatt több, eltérő karakterű és felépítésű hangfallal is párosítható, a döntés már csak rajtunk múlik. Stabil, ráadásul mindenes alapja lehet így egy rendszernek a Hegel H200 hálózati erősítő, aminek ár/érték aránya kiemelkedő, hiszen a nagy teljesítmény mellé széles spektrumú tudás is párosul, a homogén megközelítése pedig sokak kedvencévé teheti.

1 2

Következő oldal >