Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Hegel H150 hálózati sztereó erősítő teszt
2026. május 27., szerda, 06:15
Hegel audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Hegel erősítő erősítő teszt hifi teszt Hegel teszt integrált sztereó erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Hegel erősítő teszt
A Hegel azon gyártók közé tartozik, akik állandóan agyalnak valamin. Remekül teszik, hiszen a zenehallgatók is ezt teszik, így próbálják megkapni a minőség és mennyiség remek keresztezését, amihez hozzátartozik a könnyű kezelhetőség és praktikus megoldások is. A Hegel H150 audiofil kategórián belül megfizethetőnek titulálandó, mindezeket egyszerre nyújtja nekünk, így teremtve egy modern hálózati erősítőt, ami ráadásul bárki otthonában jól tud mutatni.
Egy új mindenes a Hegel alsó polcáról
A Hegel H150 letisztultabb, lényegre törőbb, tehát alapvetően "hegelesebb" már nem is lehetne. Fekete vagy fehér színben választható, a frontoldal vastag alumínium, az oldallapok acélból készültek, felül pedig szellőzőnyílások találhatók. Az előlapon két nagyméretű tárcsa van, amelyekkel a hangerőt és a bemenetet állíthatjuk, közé került a kétsoros OLED-kijelző, ami tűéles, jól olvasható, és a fényereje állítható, valamint ki is kapcsolható, ha azt szeretnénk, de még 6,3 mm-es Jack kimenetet is helyeztek ide a fejhallgató használóknak.
Ereje is van bőven elég tulajdonképpen bármilyen, de nem túl kényes hangfal meghajtásához, hiszen 8 ohmon 2x75 wattot ad le AB osztályban, és a gyártó itt is alkalmazta a szabadalmaztatott SoundEngine 2 technológiáját, a tápellátását nagyméretű, rendkívül alacsony zajszintű toroid transzformátor és nagysebességű kondenzátorok garantálják, így kapunk gyors, pontos és természetes hangzást.
A H150 hátuljának körülbelül a közepén van az egy pár nagyon masszív hangfalkimenet, aminek a két oldalán szépen el vannak különítve az analóg és digitális szekciók. Sztereó RCA-ból van bemenet és egy előfok kimenet is, a phono fokozatot földeléssel látták el, de találunk XLR aljzatokat is. Digitális bemenetből látható koaxiális, 2 db optikai, USB-A és USB-B, Network (Ethernet), de van egy koaxiális kimenet is aktív hangfalhoz, külső DAC-hoz, vagy egy másik rendszerhez. A vezérléshez a Hegel masszív, alumínium távirányítót kínál, de használhatjuk a Hegel Control alkalmazást is.
Igen, az eddig leírtak alapján már biztosan sokan rájöttek arra, hogy a Hegel H150 nem szimpla sztereó erősítő, hanem tulajdonképpen egy all in one készülék. Fogadja és kezeli a pendrive-on vagy merevlemezen lévő fájlokat, streaming szolgáltatások közül beépítésre került a Spotify Connect, TIDAL Connect, Qobuz Connect, Google CastTM Apple AirPlay és UPnP, a sor pedig frissítéssel bővíthető.
A készülék érzékeli azt is, melyik digitális bemenetet vagy streaming forrást használjuk, így azok aktiválásakor magától bekapcsol, a zenehallgatást követően pedig készenléti üzemmódra vált. A legtöbb tévé-távvezérlő kód is előre be van programozva, tehát akár a televíziónk távirányítójával is tudjuk állítani a hangerejét, továbbá a hangerőt házimozihoz vagy streamerhez csatlakozva is vezérelhetjük, de még multiroom-ba is illeszthetjük AirPlay, Google Cast vagy Roon segítségével, a Google Home-on vagy Apple Home-on keresztül pedig hangvezérlés is a rendelkezésünkre áll.
A sokrétű kényelmi opciók mellett a minőségről sem feledkeztek meg, hiszen a gyártó Viking nevű CD-lejátszójában található DAC-ból kiindulva tervezte meg és építette a H150-be a négyrétegű D/A átalakítót, és ez bizony referenciaszintet jelent cégen belül. Nem hiába kapta meg a Prodigy becenevet a H150, hiszen maga a készülék a cég repertoárjának alsó szegmensében foglal helyet, szolgáltatásai, minősége és sokoldalúsága területén eddig ilyet még nem produkáltak, és bátran oda is teszik a kihívók mellé.
Mi Auralic streamert használtunk jelforrásként, Nordost kábeleket az összekötés során, hangfalból pedig Acoustic Energy modelleket választottunk az Audio Centrum kisebbik bemutatótermében.
A minőség és mennyiség régvárt kombinációja a Hegel-től
A Tool Fear Inoculum-ja során tisztaságot, az akrobatikus dob lekövetését, remek ritmikus képességet, tisztességes és kontrollált basszustartományt, részletgazdagságot és átlátszóságot kaptunk. Ritkán vesszük elő a zenekar egy-egy felvételét, mert múltja és népszerűsége ellenére azért rétegzenét nyújtanak, viszont annak minősége mivoltjából helye van egy tesztben. Az arányokat szépen sikerült betartania az erősítőnek, nem élt élvhajhászó megoldásokkal, az összetett zenét önmaga valójában tálalta, amiben izgalom, egyéniség és céltudatosság párosult.
Hans Zimmer - Time című szerzeményénél nagyon jó színpadmélységet és térérzet kaptunk, enyhén hűvös, "hegeles" hangkép formájában, de már modern köntösben, tehát nem csak a cég rajongóinak szánva, viszont a főbb jellemvonásokat megtartva. Kontúros atmoszférával mutatta meg a filmzenét, a részletek és elmélyülés szép kombinációjával, jó dinamikai csúcsokkal, természetes hangsúllyal és dinamikával. Át tudta adni a mű sodrását, ingeremelő felépítését, de közben a középtartomány nagyon is semleges volt, minden kiemelés nélkül, ahogyan a basszus is megmaradt természetesnek.
Jaco Pastorius jött ezután a virtuozitás hetvenes évekbeli ékköveként, aki először mutatta meg azt, hogy a basszusgitár igenis lehet önálló hangszer. A H150 odafigyelt rá és a részletekre is, mindegyiküket egyenlőnek titulálva a színpadon, amit kombinált a remek sztereó téralkotással, így a zenészek egyforma szerepet kaptak, mi is képesek voltunk felvenni a ritmust, pedig az erősítő továbbra sem élt semmilyen látványos megoldással. Egyszerűnek is nevezhetnénk azt, ahogyan bánt a dallal, de pont ebben rejlett a varázsa. Megmutatta a profizmus és lazaság adta pulzálást, kiemelésmentesen, realisztikusan, ugyanakkor kellően izgalmasan, tempósan.
Az Aerosmith-el klasszikus értékrendű, blues alapú rockot kaptunk, torzított elektromos gitárral, nagyon tiszta ütőssel, remek arányokat mutató színpadképpel, tiszta és rekedtes énekkel, tehát akár hibrid hangzásnak is nevezhetnénk a hallottakat, vagy a banda kapott egy remek vérátömlesztést. A tempó itt is egyértelműen jelen volt, ahogyan a tisztaság és a remek arányok is, így hiába püfölték a dobot lelkesen, az nem tudott elburjánzani, végig a Hegel kontrollja alatt volt. A műfaj egyik legjelentősebb korszakának hatása érezhetővé vált, zsigerien előadva, ugyanakkor kellő kulturáltsággal, és megfelelő dögösséggel is átitatva.
Ahmad Shamlu felvételénél tiszta bevezető beszédhang fogadott minket, majd a tisztaságra összpontosító előadás, befogadható hűvősséggel, naturalista, de nem kimért hangzással, kicsit távolságtartóan, rezgő vonósokkal, tapintattal, az érzelmeket is elénk tárva. A H150 gondosan kezelte a ritmikát, a színpad egészséges szélességű volt, a zene sebessége nem vált labilissá, és átfogó kontrollt, igazi gondosságot kapott. Remek arányokról tett itt is tanúbizonyságot az erősítő, a kimenetét szépen lehetett adagolni, torzítást nem produkált hangosan sem, végig megmaradt kiegyensúlyozottnak és homogénnek.
Al Di Meola egyszerre volt virtuóz és csábító, laza és hihetetlenül profi, kitartott, de nem forszírozott. Elég barátságos arculatát mutatta meg, józan hangzással, beazonosítható zenészekkel, a kompozíció könnyed kibontakozásával, gazdag hangszereléssel, stabil ritmussal. Itt is nagyon jól kezelte a Hegel a hangerő növelését, lényegében nem is változott a karaktere, ahogyan a zenészeket sem emelte ki jobban az eddigieknél. Egészséges izgalomnak is nevezhetnénk azt, amit produkált, tehát pontosan át tudta adni azt, amit a felvételen rögzíteni szerettek volna, így elénk tudott tárulni a zene színessége, példás ritmikája, arányos balansza, és gördülékenysége, megfelelően szórakoztató karaktere.
Összegzés, végszó
A Hegel H150 egy remek ár/érték arányú hálózati sztereó erősítő. Valamivel egymillió felett van az ára, amiért remek ellenértéket nyújt minden téren. Egyszerű kezelni, mellőztek minden cicomát a megjelenésében, így nem kelt feltűnést semmilyen lakókörnyezetben, viszont képviseli a cég klasszikus stílusjegyeit. Nagyon stabil és elegendő a teljesítménye, remek a felszereltsége, elsőre egyszerűnek tűnik, mégis sokoldalú és modern. A gyártó repertoárjában ez még bőven az alsó szintnek tekinthető, mégis egyértelmű audiofil jegyekkel van felvértezve, roppant kiegyensúlyozott, remek balanszú a hangképe, ami nem mentes az izgalomtól, a színektől és a ritmikától sem, ugyanakkor képes volt megőrizni a cég alapvető karakterét is. Ez egy olyan modern erősítő, ami elég stabil alapja lehet egy minőségi összeállításnak, amiben az analóg és digitális pártiak is megtalálják a számításaikat, ahogyan a fejhallgatót használók is, de még a televíziónkhoz is gond nélkül tudjuk illeszteni. Remekül átgondolt, megalkotott, majd kivitelezett, tulajdonképpen mindenes készülék lett így a Hegel H150, ami kategóriájában nagyon jó árért nyújt igazi értéket.
