Hegel H120 hálózati sztereó erősítő teszt

2021. augusztus 9., hétfő, 13:50

Hegel audio hifi sztereó erősítő DAC hifi erősítő sztereó erősítő Hegel erősítő erősítő teszt hifi teszt Hegel teszt integrált sztereó erősítő hifi erősítő teszt Hegel erősítő teszt

A Hegel DAC-kal kombinált integrált erősítői meglehetős elismertségnek örvendenek audiofil körökben, mivel megbízhatóan, stabilan jó hanggal megáldottak. A Hegel H95 is remekül szerepelt az AV-Online tesztjén, nem sok kifogásolni való akadt rajta. A Hegel H120 valamivel többet kínál teljesítményben, mint kisebb testvére és a csatlakoztatási lehetőségek is bővebbek (szimmetrikus XLR lehetőség). Ezeket leszámítva pont ugyanúgy néz ki a Hegel H120, mint a H95, hűvösen elegáns, minimalista dizájn és remek hang.

Bár a hithű audiofilek erősen berzenkednek ellene, mégis egyre több gyártó ismeri fel a többcélú készülékek létjogosultságát és talál rájuk egyre szélesebb vevőkört. A Hegel H120 is ezt az utat követi integrált DAC és erősítő párosával, létrehozva így, egy komplett zenelejátszót, ami könnyedén behelyezhető egy otthoni láncba, és még alap hálózati lehetőségekkel is rendelkezik.

Kinézet, csatlakozók

Elegáns letisztult, tipikus skandináv dizájn a Hegel H120 kinézete, bátran közszemlére tehető a házunk zenehallgatásra szolgáló helyiségében, mindenhol jól fog mutatni. Enyhén ívelt az elülső rész, ami miatt jóval karcsúbbnak tűnik, mint amekkora valójában.

Az előlap jókora részét elfoglalja a fényes fehér OLED kijelző, ami mutatja a bemenetek típusát, a hangerőt és egy kis pipával jelzi a kiírás alatt, ha minden rendben van. Van egy bemenetválasztó forgatógomb a bal oldalon és egy hangerő szabályzó a jobb oldalon, középen alul elrejtve pedig egy ki/bekapcsoló, és ezzel le is tudtuk a nyomkodható és birizgálható lehetőségek nem túl széles tárházát. Igaz többre egyáltalán nincs szükség és nem is kell olyan felesleges dolog, ami csak a hibalehetőségek számát növeli.

Hátul már némileg izgalmasabb a látkép, itt már megjelent egy XLR bemenet is, amit a H95-ből hiányoltunk. Kapunk még mellé két normál RCA bemenetet, egy koaxiális/optikai és USB bemenetet a digitális részleghez és egy Ethernet aljzatot. Van még egy szabályozható RCA kimenet, például szubláda csatlakoztatásához és egy IEC tápcsatlakozó.

Kapunk még egy átlag méretű, ámde jó nehéz alumínium távirányítót - önvédelmi fegyvernek is bőven használható - azzal lehet például a firmware frissítést is elindítani, a megfelelő gombok lenyomásával.

Jól jellemzi a skandináv egyszerűséget és találékonyságot a távirányító kialakítása, nevezetesen az alul lévő lábak megoldása. A hátlapját négy csillag csavar tartja, amik egyben talpként is funkcionálnak, ugyanis valamennyire kiállnak, azokon fekszik fel. Egyszerű és frappáns megoldás, a tervezőmérnök bízvást esélyes a Valhalla díjra (már persze ha létezik ilyen, de ha véletlenül még sincs, mi alapítunk egy ilyet).

Belül

A H120 a Hegel SoundEngine 2 erősítő platformot használja, amely 2000-nél nagyobb csillapítási tényezőt és rendkívül alacsony torzítási szinteket tesz lehetővé.

A Hegel oldalán ezt találtuk róla:

"Az audio erősítőnek több erősítési fokozata van, amelyek mindegyike torzítást ad; a jel mellett a torzítás is továbbhalad a következő szakaszokon és tovább erősödik. A legtöbb analóg erősítő globális negatív visszacsatolást használ az ilyen torzítások csökkentésére. A jelet az erősítő kimenetéről veszik fel, invertálják, ellenálláson vezetik át, hogy csökkentse a szintet és visszatáplálják a bemenetbe, azzal az elképzeléssel, hogy az eredeti torzítás ezen fordított változata törli az összes erősítési fokozatban bevezetett torzítást. Amint azonban a Hegel rámutat, az egyes erősítési szakaszokban bevezetett kis időbeli késések azt jelentik, hogy globális negatív visszacsatolás nem használható a nagyfrekvenciás torzítások korrigálására, mivel ez az erősítő instabilitását okozza."

A SoundEngine másképp működik. Ez egy dinamikus, többlépcsős, előremenő rendszer. Minden erősítési szakasz után egy analóg számítógép összehasonlítja az adott szakasz bemenetét és kimenetét - feltételezzük, hogy minden különbség (a szinttől eltérő) valamiféle torzulást jelent. Ha a számítógép megállapítja, hogy a torzítás hallható lesz, a SoundEngine áramkör ennek a torzításnak a fordított változatát adja hozzá a jelhez. A Hegel szerint az eredmény szélesebb dinamika-tartomány és alacsonyabb torzítás - nemcsak kevésbé az egyensúlyi állapotú harmonikus és az intermodulációs torzítás, hanem a bonyolult zenei jelekből fakadó dinamikus torzítás csökkenése is. Az erősítő kimenetén - állítja Hegel - a SoundEngine kiküszöböli a keresztirányú torzulásokat, amelyek a hagyományos push-pull AB osztályú konstrukciókban rejlenek.

Mint minden Hegel erősítőnek, a H120-nak is két tápegysége van: az egyik az áramkimeneti fokozatához, a másik a bemeneti és feszültségerősítési fokozatokhoz. Ez a Hegel szerint megakadályozza, hogy a kimeneti szakasz magas terhelései befolyásolják az érzékeny bemeneti és erősítési szakaszokat. Mindkét táp ellátáshoz a H120 toroid transzformátorokat használ. A nagyobb transzformátor a kimeneti szakaszhoz külön kimenetekkel rendelkezik, ezek külön egyenirányító blokkokat és szűrő kondenzátorokat táplálnak, amelyek 40 000µF kapacitást biztosítanak.

A Hegel erősítők másik jellemzője a szokatlanul magas csillapítási tényező, ami a H120 és előtte a Röst esetében 2000. Ez a kimeneti impedancia és a hangszóró terhelése közötti kapcsolat mérőszáma, és jelzi az erősítő képességét a mélynyomó(k) nem kívánt mozgásának csillapítására, a basszus jobb szabályozására.

A digitális részről nincs túl sok információnk, csak a Hegel által közölt - ami nem informatív - és a neten talált információ morzsák azok, amikből tudtunk némi leírást összegyűjteni. A digitális áramkörök 24 bit/192 kHz felbontást támogatnak koaxiális, optikai és hálózati interfészeken keresztül, az USB bemenet 24 bit/96 kHz-re korlátozódik.

Maga a DAC chip elvileg valamelyik AKM gyártmány, vélhetőleg a 4490, ami jó választás, figyelembe véve a tudását és a hangját.

Igaz azt nem igazán értjük, hogy az USB bemeneten miért csak 96 kHz a maximális mintavételi frekvencia… persze a legtöbb esetben az is bőven elég, a DSD dekódolás teljes hiánya viszont már fájóbb pont.

Kezelés, szolgáltatások

Beüzemelni pofonegyszerű a Hegel H120-at, összedugjuk a nekünk szimpatikus XLR/RCA kábellel, bedugjuk az USB, a LAN kábelt és lőn hang. Driver nem kell hozzá, azzal sem kell bajlódni. Itt tartjuk fontosnak megjegyezni, a Hegel honlapja szerint a közeli jövőben várható egy firmware frissítéssel a Roon Ready képesség is, ami új szintre emeli a használhatóságot, ha netes zenéket/streaminget szeretnénk hallgatni.

A H120 rendelkezik Apple AirPlay, Spotify Connect, és UPnP streaming lehetőségekkel, így okostelefonról is vezérelhető.

Ha megelégszünk a belső DAC felbontásával és megvárjuk a közelgő Roon Ready frissítést, akkor akár a központi eleme lehet a láncunknak, ha rákötjük, mondjuk egy PC-re, konkrétan így bármiféle netes streaminget is elérhetünk vele, nem kell külön venni hozzá semmit.

A kezelés egyszerű, a forgatógombok pont elegendő nagyságúak és precízen forognak, pattogás/sercegés egyáltalán nem fordult elő.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851N hálózati zenelejátszó, Musician Pegasus R2R DAC, PC/Core Audio P24 OXCO USB kártya, TIDAL, Radio Paradise és a PC-n tárolt zenék.

Hangminőség

Emlékezve a Hegel H95 hangjára, meglehetősen nagy reményekkel vártuk a H120 megszólalását és nem is kellett csalódnunk benne.

A saját DAC-ját használva a H120 egy kifinomult H95, jobban megfogott basszusokkal nyíltabb és tágasabb térrel, főleg szélességben. A hangkép most is megfogott, tömör "egyben volt" nem nagyon akart a két hangszórón kívülre kerülni, de ahol szólt, ott remekül tette a dolgát.

A mélytartomány igen élvezetesen szólalt meg, alaposan megmozgatta a membránokat, de soha nem esett túlzásokba, úgy látszódott - illetve hallatszott - a Sound Engine 2 és a hatalmas csillapítási faktor tényleg működött, tudják a Hegelnél, mit is kell csinálni.

A hangkép egyensúlya inkább a mély és a középmély felé tendált, ami nem egyenlő a magashiánnyal, a prezensz és legfelső tartomány is teljesen rendben volt, ott sem éreztünk hiányt. Inkább csak kapott egy meleg, picit sötét alapot a megszólalás, ami kiterjedt a középtartományra is, gazdag rétegződést adva így a zenének.

Mike Oldfield harangjainak inkább súlya volt, mint túllőtt csengése, érezni lehetett a hangszer testét is, mindezt egy kellemesen tágas térbe pakolva adta elő. Ha valakinek magasba húzna a lánca, ezt a hibát a Hegel H120 nagy valószínűséggel kiküszöböli, ami Oldfield zenéin igen jól jön, nem lesz kakofónia a magastartományban.

Hans Zimmer prágai koncertje sem hozta zavarba a Hegelt, a nagyzenekari zsúfolt megszólalást precízen kezelte, nem lett tömör massza az egészből, szépen különválogatta a hangszereket, vissza tudta adni a nagy tér érzetét, ami nagyban összefügg a magabiztos mélykezeléssel. Az Inception (Eredet) önmagában szóló, egy szál zongorájánál tudott az érzelmekre is hatni a technikai részletek mellett.

Yello ritmusos és meglehetősen pörgős zenéin remekül érezte magát, tisztán és dinamikusan zenélt, kihozva az utolsó (mély)cseppet is állványos hangsugárzónk mélyközép hangszórójából. Tette ezt a torzítás legkisebb jele nélkül, egzaktan és centire pontos színpadképpel, talán itt érezte a legjobban magát.

Ha külső DAC-ot kötöttünk rá, ott is inkább az erősítő saját hangja volt a meghatározó, meglehetősen erőteljes egyéniség a Hegel H120. Van egy előre meghatározott hangja és abból nem nagyon hajlandó engedni, bár valamennyire hagyja érvényesülni a hozzá kötött kütyük hangját is. Igaz ez az előre meghatározott hang is igen jó volt, minden további nélkül központi eleme lehet a láncunknak.

Összegzés, ajánlás

Meglehetősen "fajsúlyos" egyéniség a Hegel H120, kiválóan illeszkedik minden olyan hangfalhoz, ahol netán helyre kell billenteni a túlságosan magasra húzó hangzási balanszot. Mielőtt valaki félreértené, nagyon fontos kihangsúlyozni, a Hegel H120 nem csak a mélyekről szól, nem túlhangsúlyozza a mélyeket, hanem csak, ahol lehet, kihozza a basszusból a maximumot, megtartva közben az egész hangkép egyensúlyát!

Még egy dologra felhívjuk a figyelmet, ez pedig a bejáratás fontossága. Minimum 50-60 óra kell (de minél több, annál jobb) ahhoz, hogy valamennyire elérje a "sajáthangját" a Hegel H120, enélkül a felső-középtartomány kap egy kellemetlen, fémes tónust, így becsapva a hallgatót, ha frissen kicsomagolva hallgatja meg.

A papíron 2x75 W bőségesen elég egy átlagos szobába, élesben nem nagyon kellett még fél hangerőig sem feltekerni a hangerőszabályzót.

1 2

Következő oldal >