Gustard X26 Pro DAC teszt

2022. december 8., csütörtök, 18:35

Gustard audio hifi DAC high end USB DAC DSD DAC MQA DAC DA konverter Gustard DAC DAC teszt DA konverter teszt DSD DAC teszt USB DAC teszt MQA DAC teszt Gustard MQA DAC Gustard DAC teszt

A Gustard egyre csak ontja az újabbnál újabb készülékeket, megalakulásuk óta számos fejhallgató erősítő, DAC, előfok, D2D konverter és master clock, sőt újabban hifi biztosíték és I2S kábel hagyta már el a sencseni gyárat. D/A konvertereik is számos evolúciós fázison estek át, jelenleg az X26 Pro a kínai gyártó legnagyobb modellje, amelyet minden elképzelhető digitális bemenettel elláttak. A gyártó az X26 Pro-t egy kompromisszum-mentes konverterként mutatja be, amelynek megépítése során nemhogy nem fukarkodtak a high end kategóriára jellemző alkatrészekkel, hanem mindent beleadtak, amit csak tudtak. Hogy ez mire volt elég? Ennek jártunk utána.

A Gustard készülékek Magyarországon talán még nem annyira ismertek, mint világszerte, de a sencseni elsősorban digitális audio termékek fejlesztésére specializálódott vállalat már számtalan berendezést dobott a piacra. A termékpalettán az útkeresés kezdeti fázisaiban brutális lenyúlás is megtalálható volt, elég csak a H10 fejhallgató erősítőre gondolni, ami belül konkrétan a Violectric V200 "klónja", pedig a fejlesztők mögött már akkor is komoly tudás és tapasztalat állt. Mindez a múlt. Az azóta eltelt pár évben a Gustard önálló, saját kútfőből származó eszközökkel jelentkezett, amelyek általában az árszintjükön túlmutató minőséget produkáltak. Az X26 Pro a jelenlegi legnagyobb D/A konverterük, amely az X26 továbbfejlesztett változata. Az X26 Pro modell Bluetooth 5-tel rendelkezik, még jobb az órajelgenerátora, az MQA fájl kezelés is támogatott és jobb a hőelvezetése. Mindez persze csak a felszín és a legfontosabb kérdés az, hogy a papíron abszolút minden téren rendben lévő készülék a meghallgatások során is beváltja-e a specifikáció ígérte minőséget.

Márpedig a specifikáció igencsak sokat sejtető: Dupla ES9038Pro DAC chip, THD: 0,0001%, PCM 32 bit 768 kHz, natív DSD 512, 10M Clock, MQA, LDAC, I2S, szimmetrikus, A osztályú kapcsolás, XMOS. Nem titkoltan egy telt, de pontos és dinamikus hangzásra törekedtek, a lehető legélethűbb reprodukció mellett.

Külső és belső tulajdonságok

A Gustard X26 Pro-t eloxált alumínium házba építették, fekete vagy alumínium színben kapható, mi egy fekete példányt kaptunk. 330x260x65 mm-es mérete ellenére tömege 7 kg, kifejezetten masszív benyomást kelt. Gumibetétes alumínium lábakon áll, előlapja vastag, a front egyszerű, sallangmentes, a kidolgozásra nem lehet panasz. A sallangmentesség úgy értendő, hogy az előlapon csak három dolgot találunk: bal oldalon a bekapcsoló gombot, jobb oldalon a multi vezérlőt és mellette a szintén jobb oldalra tervezett egyszínű, 8 lépésben állítható fényerejű, de teljesen nem kikapcsolható LCD kijelzőt.

A készülék távvezérelhető, de az előlapi beállítások is magától értetődőek, a multivezérlő fel-le állásban a menüpontokat lépteti, jobb-bal állásban a hangerőt, a középső gomb pedig "enter" billentyűként funkcionál. A menü 6 fogásos: a PCM szűrő, DSD szűrő, belső/külső órajel, NOS mód, fázis és a fényesség állítható. A PCM szűrőállásban a Vivid (élénk), Composite (kompozit) és Gentle (lágy) állások választhatóak. A Gustard lemondott az ESS gyári szűrőiről és helyettük egy az Analog Devices által fejlesztett hardver alapú SHARC DSP-t használnak. A meghallgatások alkalmával mi a Composite állást hallottuk a legmegfelelőbbnek, a Vivid túl élénk, a Gentle pedig túl lágy, lekerekített volt, de a lehetőség adott a kísérletezéshez.

A DSD szűrővel a levágási frekvencia állítható be 47 K, 50 K, 60 K vagy 70 K értékre, az alacsonyabb érték simább, a magasabb élesebb felső tartományt eredményez, ezt a gyári 47 K értéken hagytuk. Az X26 Pro-ban egy precíz femtoszekundum pontosságú órajel generátor dolgozik, de lehetőség van külső órajel generátor használatára is, amit a menüben lehet (kell) beállítani (maga a Gustard is gyárt már ilyeneket C16 és C18 típusjellel). A következő beállítási lehetőség a NOS, amellyel a túlmintavételezés állítható be/ki. Bekapcsolt NOS állásban (amikor a túlmintavátelezés ki van kapcsolva, hiszen a NOS ezt jelenti) a hangzás végképp elbillent a meleg irányba, főleg a "Gentle" szűrőállásban, amit mi nem tudtunk tolerálni, ezért a túlmintavételezést bekapcsolva hagytuk. Az utolsó két lehetőség a fázis és a fényerő állítási lehetőség, az utóbbi 8 lépésben lehetséges, de a kijelzőt nem lehet teljesen kikapcsolni. Elsőre tehát úgy tűnhet, hogy a PCM/NOS filterek jelenléte miatt egy széleskörűen konfigurálható készüléket birtoklunk, ami nem vitás, de számunkra kizárólag a composite/NOS OFF állás nyújtott élvezhető végeredményt, a lehetőség azonban adott a próbálgatásra.

Mielőtt rátérünk a Gustard X26 Pro igencsak impresszív belvilágára, lássuk a hátlapját, amelyen gyakorlatilag minden elképzelhető be/kimenetet megtaláltunk. Az analóg RCA és XLR kimenetek a hátlap bal oldalára kerültek, megfelelő távolságra egymástól, így, az akár kifejezetten nagyméretű csatlakozókkal szerelt összekötő kábelek használata sem jelent problémát. 6 digitális bemenet áll rendelkezésre, köztük a még mindig nem szabványosított, de egyre nagyobb népszerűségnek örvendő I2S is, amelyet a legtöbb gyártóhoz hasonlóan itt is HDMI-vel valósítottak meg. Felette USB-B aljzat, majd mellettük egy koaxiális, AES/EBU, optikai bemenet található, de a Bluetooth csatlakozás is lehetséges. Ezen túl már csak a menüben állítható külső órajel generátor csatlakoztatáshoz szükséges 10 MHz BNC Clock bemenet, az analóg és digitális szekcióhoz külön állítható (110 V/230 V) tápfeszültség kapcsoló és az IEC csatlakozó kapott helyett a hátlapon.

A belső tekintetében a Gustard egy gyönyörűen megtervezett és hibátlanul kivitelezett, rendezett, minőségi alkatrészekkel (pl. Nichicon KG kondenzátorok) megvalósított megoldást tárt a szemünk elé. Példás a rend és átgondolt az elrendezés, valódi szimmetrikus, duál monó felépítéssel. Ahogy már említettük az X26 Pro dupla ESS ES9038Pro DAC-ra épül, nyilvánvalóan mindkét csatorna kapott egyet-egyet, külön tápegységgel. A maximális felbontás az USB és I2S bemeneteken 32 bit 768 kHz PCM, a DSD 512 és az MQA is támogatott. A kapcsolást nem műveleti erősítőkkel, hanem egy A osztályban működő, diszkrét elemekből megvalósított aluláteresztő szűrővel valósították meg, amelyet a gyár állítása szerint kifejezetten az ES9038 Pro DAC tulajdonságaihoz optimalizáltak. A már említett külső órajelgenerátor csatlakoztatási lehetőség persze fennáll, de a beépített saját fejlesztésű, ugyancsak műveleti erősítő nélkül, diszkrét elemekből felépített K2-es clock modul is femtoszekundum pontosságú.

Az I2S és USB interfészek a clock használat tekintetében alapvetően eltérnek, előbbi az órajelet is továbbítja, míg az aszinkron USB esetében a clock-olást a D/A konverter órajelgenerátora végzi. Az órajel menedzseléséért, a másodlagos PLL digitális feldolgozásért, a DoP dekódolásért és még számos további logikai funkció ellátásáért egy Altera MAX II CPLD felel, a PCM és DSD digitális szűrőkért és a zajcsökkentésért pedig a már említett Analog Devices SHARC chip. Ez az utóbbi megoldás egy a Gustard által fejlesztett anti-aliasing algoritmust használ egy nagyon precíz 64 bites lebegőpontos rendszerben, amelyet az ESS DAC chip-pel való tökéletes együttműködés és az ennek következtében elérhető lehető legjobb hangminőség jegyében alkottak meg - szól a gyártó ígérete.

Ez még nem minden, az USB bemenetet egy magas minőségű XMOS XU216 USB interfésszel valósították meg, amely gyors és hatékony adatfeldolgozást tesz lehetővé és kezeli a nagyfelbontású jelfolyamokat, a tápegységhez pedig két toroid transzformátor tartozik, egy diszkrét elemekből épített, 8 fokozatból álló hibrid áram/feszültség átalakító áramkörrel a tiszta és stabil tápellátás érdekében. Mindkét analóg csatornához egy egymástól független tápsínt terveztek, aminek köszönhetően hatékonyabban tudták csökkenteni az interferenciákat és a zajt. A Bluetooth kapcsolatért egy Qualcomm CSR8675 Bluetooth 5 vezérlő chip felel, amely aptX HD és LDAC támogatású. Láthatjuk, hogy a Gustard itt is mindent beleadott, semelyik területen nem találkoztunk elnagyolt megoldásokkal vagy nem a lehető legjobbra törekedő megvalósítással.

Tesztkörnyezet

A Gustard X26 Pro-t sokoldalúsága miatt számos fejhallgatós és sztereó összeállításban meghallgattuk, árkategóriájánál alacsonyabb és magasabb D/A konverterek és egyéb komponensek társaságában egyaránt. Az A osztályú működés miatt a készülék nagyon melegszik, ezért semmiképpen sem ajánlott zárt polcba helyezni. A készülékház oldalán nem véletlenül vannak a méretes szellőzőnyílások, az X26 Pro-nak szüksége is van ezekre: még a Creaktiv Audio1 nyitott állványán is, ahol 25 cm a polctávolság, igencsak kézmeleg volt. Ez nem egy negatív jellemző, hanem egy adottság, akik pedig az A osztályra esküsznek kifejezetten vonzónak fogják találni. Ebből következik, hogy a bemelegedésre érdemes időt szánni, de ez a mi esetünkben nem is jelentett problémát, hiszen a bejáratás után sem kapcsoltuk ki a készüléket. A beépített hangerőszabályzóval pontosan adagolható a hangerő, minősége is korrekt, a maximális állásban pedig már nincs a jelútban, de ennek ellenőrzése után a meghallgatások tisztán DAC üzemmódban zajlottak.

A társított eszközök és kábelek palettája igencsak széles volt, minden szempontból a teljességre törekedtünk és az X26 Pro-t többféle, tesztelés alatt álló audio láncban is meghallgattuk, több tucat felvétellel.

Forráskészülékek: Naim Uniti Atom Headphone Edition, Naim NDX 2, Naim ND5 XS2, Silent Angel Rhein Z1, Silent Angel Munich M1, Cocktail Audio X50(D)

Switch: Silent Angel Bonn N8 Pro

D/A konverterek: Topping D70S, Naim Uniti Atom Headphone Edition, Chord Hugo TT2, SPL Phonitor Xe, RME ADI-2 Pro, FiiO K9 Pro

Fejhallgató erősítők: Gustard H10, SPL Phonitor 2, Naim Uniti Atom Headphone Edition, RME ADI-2 Pro, FiiO K9 Pro

Fejhallgatók: Meze Empyrean, Meze ELITE, Meze Liric, AudioQuest NightOwl Carbon, Audeze LCD-X

Erősítők: Naim SUPERNAIT 3, Marantz MODEL 40n

Hangfalak: Canton GLE 100, Focal Aria K2 936, KLH Model Five, KLH Model Three

Kábelek: VIABLUE KR-2 USB, EP-7 LAN, X-60 Silver, Elrod EPS II Signature, Elrod Statement II táp, AudioQuest Carbon, Diamond USB és koaxiális, Carbon, Firebird és Dragon HDMI, Sydney RCA, Thunderbird RCA/XLR, Monsoon Xtreme, Blizzard Xtreme táp, Diamond, Vodka, Cinnamon LAN, Rocket 22, Rocket 88, Robin Hood Zero hangfal, Schnerzinger Essential Line USB, LAN, RCA, hangfal, Resolution Line 2 USB, Resolution Line 2 LAN

Tápellátás: AudioQuest Niagara 7000, Schnerzinger Operator 12

Meghallgatás

Diana Krall: This can't be love az énekes/zongorista első lemezének nyitó dala, az alapos bejáratást követően ezzel kezdtük a meghallgatást. A zongora lecsengései és a visszhangja szépen jelentek meg, csakúgy, mint az énekre kevert zengető. A hangzás nélkülözött minden erőszakosságot, a lábdob és a bőgő basszus és ritmika tekintetében is egyensúlyban volt, a dobseprűvel ütött pergő és tamok megfelelő dinamikával szóltak. Összességében a Gustard úgy volt megfelelően analitikus, hogy közben zenei produkciót nyújtott. Ehhez meg kellett találnunk a megfelelő szűrő állást, mert a "Vivid" helyenként már szúrós és kellemetlen, a "Gentle" pedig túlságosan is ellágyuló volt, utóbbi különösen a NOS mód bekapcsolásával lett fátyolos.

Sting: The Last Ship lemezéről az I Love Her But She Loves Someone Else és a So to Speak hallgatásakor a cselló, tangóharmonika és a gitár lecsengései finoman hallhatóak voltak, a fejhallgatókkal a harmóniára ráépülő ének enyhe stúdió visszhangja is finoman megjelent. A pontozott bőgőkíséret szépen, kidolgozottan érkezett, a hangzás folyékony volt, az A osztályú működés minden pozitívumával, amelyhez ezen a felvételen egyáltalán nem társult lötyögés vagy búgás, erőltetett vastagság vagy lassulás. Becky Unthank hangja teltebben szólalt meg, mint a legjobb, legtranszparensebb összeállításokkal, de az összhatás annyira barátságos és szerethető volt, amennyire csak lehet, tényleg hallgattatta magát. A basszus felbontása és zengése is rendben volt, organikus egységet képzett a középsávval, és a "composite" szűrőállásban nem hallottunk bántó forszírozottságot a magastartományban sem. A Gustard mérnökei szemlátomást tudják honnan jöttek, honnan indultak és hogy hová szerettek volna eljutni. Úgy valósították meg a felbontásra való törekvésüket, hogy közben a zeneiségre is ügyeltek, és a kisebb modellekre jellemző matematikailag ugyan korrekt, de a zenébe be nem vonó karakternek búcsút mondva, sokkal magasabbra tették a mércét. A térbeli pozícionálás mélységében is megjelent, de a színpad inkább szélességében rajzolódott meg, az ének érthetőségével sem volt probléma.

Az USB bemeneten a beépített órajelgenerátor magas minősége meggyőző volt, lejátszóink I2S kimenetén az X26 Pro hasonlóan jól teljesített, ekkor a streamer órajele volt a döntő. Ezen az interfészen a HDMI kábelek közötti különbség ugyan megjelent, de sokkal kisebb mértékben, mint az USB kábelek esetében. Ha a forrás lehetővé teszi, mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát, de mi az USB bemeneten egy fokkal kellemesebbnek, részletezőbbnek, zeneibbnek éreztük. Az I2S bemenet feszesebb, szárazabb, térben pontosabban pozícionált hangzást eredményezett.

Étienne Mbappé: No Woman No Smile felvételén a Fender Rhodes piano hangjai gurultak, a dob megfelelő pozícióból szólalt meg. A fenomenális basszusgitáros vesztett valamicskét a valós ritmikájából, de a felbontás és a dinamika kifejezetten rendben volt, a középtartomány finomsága, gömbölyűsége pedig annyira kellemessé tette a zenét, hogy inkább ez maradt meg bennünk, nem pedig a hiányosságok. A trió tagjainak összhangja remekül átjött, aki hallotta őket élőben, könnyen visszaemlékezhet erre.

Pat Metheny első stúdió albumáról a Bright Size Life-ról a Sirabhorn-t hallgatva szépen váltak el egymástól a hangszerek, különösen érdekes volt a két oktáv különbséggel játszott azonos szólamok megszólalása. A lemezen Jaco Pastorius basszusgitározik, a két akkor még fiatal, de később a jazz meghatározó muzsikusaivá vált zseni korai útkeresésének tekinthető album utólag hallgatva is szép emléket állít a halhatatlan legendának, ez a számot pedig később többen is feldolgozták, de ez a verzió tekinthető az eredetinek. Bob Moses dobjátéka teljesen a háttérbe szorult, de ezt nem az X26 Pro okozta, hanem hibátlanul tolmácsolta az alkotók elképzelését. Metheny előszeretettel alkalmaz effekteket, itt például a csendesebb részeknél a kísérő gitár akkordozására (amelyet természetesen ugyancsak ő játszott fel) kevert kórus és visszhang effekt is hibátlanul hallható volt, különösen persze a fejhallgatókkal, de a hangdobozokkal is.

Jon Lord: Miles Away - A hegedű és a zongora itt édesebb, melegebb volt a valóságosnál és mindenre ráült egy kis máz, mégis minden "szép" volt. A felvétel nem szűkölködik a finom részletekben, amelyeket az X26 Pro szépen tolmácsolt, nem az arcunkba tolva, inkább megfelelő rétegzettség mellett, de analitikussága egy percre sem vált bántóvá vagy tolakodóvá. A vokál és a többi hangszer dinamikaváltásait is megfelelően kezelte.

Markku Lepistö: Dawn - A harmonika kellemes, simogatóan meleg karakterrel, de egyúttal megfelelő részletezettséggel szólt, a billentyűk hangját is lehetett hallani. A karakter nem volt csöves, de ahhoz hasonló, nem tudtunk másra gondolni, mint az A osztályú kapcsolás jellegzetességére. A DAC a mandolin és a többi hangszer mikro és makro dinamikáját is korrekten tolmácsolta, de ebben a nyugodt felvételben a dinamikán túl rejlő mélyebb rétegeket csak korlátozottan tudta megjeleníteni, a felső tartomány kevésbé volt levegős, mint a legjobb összeállításokkal, a hangszerek organikus egysége egész közel volt az ideálishoz, de nem volt tökéletes.

Cava Menzies & Nick Phillips Almost Blue feldolgozását is hasonló stílusban közvetítette az X26 Pro, megfelelő részletezettség mellett. A trombita levegőjét nem hiányoltuk, a zongorakíséret akkordjai is pontosak voltak, de a nagybőgőt esetenként a szokottnál nagyobbnak éreztük.

Jason Moran: Ain't Misbehavin'-je a középtartományt tekintve ismételten jó részletezetttséggel szólalt meg, a bőgő alapra a Fender Rhodes piano-n játszott akkordok éterien épültek fel, ehhez a felvételhez illett a Gustard karaktere. Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyes hangszereknek milyen szerepet szánt a hangmérnök, a trombita például kifejezetten szándékosan a háttérbe szorult és úgy éreztük, hogy a hangjában lehetett volna valamicskét több ropogósság.

Muzsikás: Én csak azt csodálom - Az eszköztelen, természetes megszólalású dalban effekt szinten csak zengetőt/visszhangot használtak, azt is ízlésesen. A lant alapra játszott tárogatók mellé az ének is korrekten csatlakozott, a bőgő dallamai is dinamikusak voltak, de a felvétel halk, megfelelően fel kellett hangosítani. A tárogatók soha nem váltak agresszívvá, a bal csatornára kevert lant pengetését pedig szépen egészítette ki a jobb csatornából szóló akusztikus gitár.

Melody Gardot: From Paris With Love - A testes basszus alapra épülő csodás, érett énekhang elragadó volt, bár a keverés miatt helyenként már-már frontálisnak hatott. Úgy éreztük, hogy ugyanennyire élvezhető lenne kevésbé meleg megszólalás mellett is, de mindez ízlés kérdése, a Gustard X26 Pro pedig semmiképp sem rejtegette karakterét. Ehhez nagy dinamika és magas transzparencia társult.

Queen: Hammer to Fall - Az X26 Pro igazolta, hogy a rockzene sem áll távol tőle. A vokál tökéletesen érthető volt, Mercury mindent elsöprő lendületét nem fogta vissza, a May szólója előtt játszott zseniális, nyújtott üveghangok is szépen átjöttek és a remastered változat korlátai is, mindez viszont nem vont le semmit az élvezhetőségből.

Vikingur Ólafsson Debussy-Rameau albumának lejátszása kifejezetten jól sikerült a Gustardnak, kifogástalanul adta vissza Ólafsson billentéseit és pedálkezelését, aki értő kézzel nyúlt mindkét zeneszerző műveihez és egyedi tolmácsolásában még a számok sorrendje is hozzátett az élményhez. A lecsengések, a mikro és makrodinamika érzékeltetésére alkalmas motívumok egyaránt szépen jelentek meg, élvezetes volt hallgatni a lemezt.

Összegzés

A Chi-Fi (Chinese Hi-Fi, kínai Hi-Fi) kifejezést leginkább degradáló értelemben használják az iparág mostanság gombamód szaporodó távol-keleti gyártóinak sok esetben megkérdőjelezhető minőségű tucattermékeire. Láttunk és hallottunk azért már jó néhány ellenpéldát és a Gustard X26 Pro DAC is erősen igyekszik rácáfolni ezekre az előítéletekre. A Gustard fejlesztői minden elképzelhető ponton igyekeztek a maximumot nyújtani. A készülék hangképe kifejezetten barátságos: bátran vállalja fel, hogy a transzparencia, a felbontás, a dinamika és az alacsony zajszint mellett meleg, zenei megszólalású. Nem rejtegeti karakterét, az A osztályú működés minden előnyével és hátrányával egyszerre szembesít. A zeneiség, a barátságos tónus nem kifejezetten az ESS Sabre DAC chipekhez társított hangtulajdonságok és a Gustard fejlesztői az X26 Pro személyében elég frappáns választ adtak azoknak, akik szerint ez a meleg, zenei karakter nem varázsolható elő ebből a chip készletből. A felhasznált alkatrészek, a kapcsolás és annak megvalósítása egyaránt egy felsőbb kategóriás készüléket idéz, a kivitelre és a megépítésre sem lehet semmilyen panasz.

1 2

Következő oldal >