Gryphon Audio Diablo 300 high end sztereó erősítő teszt

2021. október 23., szombat, 23:30

Gryphon GryphonAudio Gryphon Audio audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Gryphon erősítő high end erősítő teszt hifi teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt high end hifi erősítő

A Gryphon Audio kínálatából eddig a "kisebb", Diablo 120-szal ismerkedtünk meg, az élmény viszont lenyűgözött minket. Éppen ezért nagy várakozásokkal néztünk a "nagytestvér" Diablo 300 érkezése elé - és nem csalódtunk, sőt!

A Gryphon Audio Diablo 300 minden értelemben high end, így méretei és súlya is kifejezetten tekintélyesnek mondható. A 38 kg körüli eszköz szállítása (a csomagolás plusz 12 kg) és üzembe helyezése is kihívás, ugyanakkor megéri - erről később bővebben. A külső doboz OSB lapokból készült, méghozzá lapra szerelhető kivitelben, így tárolása viszonylag egyszerű. A csomagolásból kiemelve a Diablo 300 elképesztően monolitikus, masszív látványt nyújt. Méretei messze meghaladják a konkurens integrált erősítőkét is, eddig legfeljebb az Accuphase E-800 vagy a Musical Fidelity Nu-Vista 800 volt hozzá hasonló ilyen tekintetben. Külső kialakítását is figyelembe véve azonban már jóval eltér az előzőekben említett modellektől és az egyedi Gryphon dizájnt jeleníti meg - csakúgy, ahogy a Diablo 120 is tette.

Masszív hűtőbordák mindkét olalon, vastag anyagokból készült ház, passzív hűtéssel. Az előlapot szemlélve e modellen is feltűnik a kapcsolók, gombok hiánya - az előlap nagy része kijelző, mely érintésre reagál, számos - gyakorlatilag minden funkciót elérhetővé téve.

A hátlap is tartogat érdekességeket: kapunk egyrészt 4 pár aranyozott sztereó RCA és két pár XLR bemenetet, valamint nagy, aranyozott, csak banándugót fogadó kimeneteket, valamint még egy high end sztereó erősítőknél szokatlan, aktív mélysugárzó kimenetet is találunk a hátoldalon, ráadásul 2 db-ot! Az RCA bemenetek érdekessége, hogy a RIAA jelöléssel ellátott pár phono bemenetté változik, ha megvásároljuk hozzá az opcionális phono bővítőkártyát. Ebben a modellben már komoly konverter opció áll rendelkezésünkre, a Diablo 300 DAC, ami gyakorlatilag azonos a Zena DAC modullal; mindkét esetben kétmillió forint körüli eszközökről beszélünk. Ezzel kiegészítve egy "all in one" rendszert kapunk - csak futóműre van szükségünk a lejátszáshoz, minden mást megold a Diablo 300.

A kinézethez tartozik a high end termékeknél gyakran méltatlanul kezelt távirányító. A Diablo 300 esetében itt is adtak a megjelenésre: a távirányító egy fémhasáb, élein a legszükségesebb kapcsolókkal és egy háromszög alakú kitámasztóval. Nehéz szavakba önteni a megjelenését, beszéljenek inkább a képek helyettünk.

Belső

A Gryphon Diablo 300 természetesen belül tartogat igazán nagy meglepetéseket. Ezt szó szerint is értelmezhetjük, mivel az erősítőbe nagyméretű, egyedileg gyártott toroid trafó került, ami ránézésre minimum 1000 VA teljesítményű lehet. A felépítés teljes dual mono, csatornái egymástól teljesen függetlenek, így áthallás sem érzékelhető. Mindehhez még 2x68000 pF kondenzátor kapacitás társul, így nem kevesebb, mint 2x300 W leadására képes 8 Ohm mellett. 4 ohmon így 600, 2 ohmon pedig 950 W teljesítmény leadására képes csatornánként. Mindezt egészen elképesztő, 0,019 Ohm minimális kimeneti impedancia mellett. A 0,1 Hz-350 kHz közötti frekvencia-átvitel már tényleg csak hab a tortán - de ebben a kategóriában ez elvárt.

Tesztkörnyezet, tesztzenék

A Gryphon Diablo 300-at méltó környezetben igyekeztünk tesztelni. Így a következő további komponensek kerültek láncunkba:

Áramellátás: Torus Power TOT MAX tápszűrő és leválasztó transzformátor

Kábelezés: Nordost Heimdall 2 és Frey 2

Forrás: Lindemann Source:CD (XLR kábellel csatlakoztatva) és Naim NDX 2

Hangsugárzók: PMC Twenty5.26i

Kedvenc zenéinket játszottuk a Lindemann és Naim forrásokon: Wintersun - When Time Fades Away, Jean Michel Jarre - Equinoxe Infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Yes - The Steven Wilson Remixes nagyfelbontású PCM formátumban, valamint Muszorgszkij - Egy kiállítás képei, Vivaldi - Négy évszak és Händel - Vízizene tételeit hallgattuk DSD formátumban.

Meghallgatás

A meghallgatás előtt bemelegítettük és bejárattuk a Gryphon Diablo 300-at. Először PCM zenéinket hallgattuk meg. A soksávos Wintersun felvétel esetében nem csak a szólamok elkülönülése, hanem a teljes hangzás élénksége, koherenciája ragadott magával: érződött, hogy az egyébként viszonylag sűrű zenei anyagot egyáltalán nem kihívás eljuttatni a PMC hangsugárzókra, sőt, mintha még kicsit túl könnyű is lenne a feladat. Légies, transzparens megszólalást kaptunk, hatalmas dinamika-tartománnyal és térmélységgel. Elektronikus zenére váltva a dinamika tovább épült, megremegett alattunk a fotel a mélyhangoktól, mégis minden teljesen kontrollált maradt. A magashangok megszólalását szintén érdemes kiemelni, mivel még a kategóriától is szokatlan simaságot, selymességet éreztünk: nagy mennyiségben érkező, de mégsem zavaró, nem túlzottan csilingelő magasakat kínál a Diablo 300.

Az akusztikus Mike Oldfield illetve a Yes daloktól minden említett karaktert megkaptunk, kiegészítve egy lényeges elemmel, ez pedig az a végtelen természetesség, ami sok mostani erősítőből már talán kicsit hiányzik.

DSD formátumra váltottunk, ami azonnal kitárt előttünk egy további dimenziót. A nagyzenekar tisztasága és dinamikája lenyűgöző volt, amikor sokszólamú, így hangos és dinamikus részek következtek, a zene ereje elementáris, mindent elsöprő, miközben tisztasága, részletessége megmaradt. A pianissimók azonban, ha lehet, még több meglepetést tartogattak: a szellős, transzparens megszólalás olyan mikrodinamikával és felharmonikusokkal gazdagodott, amiket még nem hallottunk rendszerünkön. Utóbbiakat mindenképp érdemes kiemelni, mivel egy igazán komoly high end eszköz erősségei ilyen helyzetekben jelennek meg talán a legjobban. Muszorgszkij művét hallgatva elmosolyodtunk: gyakorlatilag megszámolhattuk a bekapcsolódó vonósokat az utolsó tételben hallható fokozáskor. Itt jelent meg a kifejezetten magas kategóriában jellemző dinamika leképzés is: nem az az érzésünk támadt, hogy egyre feljebb tekerik a hangerőt, ahogy a zene hangosabb lesz, hanem szinte láttuk magunk előtt, ahogy a vonósok egyesével beléptek és hozzátettek a kavalkádhoz. Ennek köszönhetően a zene is egyre kiterjedtebb és méretesebb lett, nem csak a hangnyomást érzékeltük dobhártyáinkon, hanem az egész zene kiterjedése lett nagyobb - érzésre.

Összegzés

A Gryphon Audio Diablo 300 kétségkívül az egyik legjobb integrált sztereó erősítő, amit valaha hallottunk. Iszonyatos ereje, tartalékai mellett hihetetlenül kifinomult, karakteres megszólalása mind tervezői munkáját dicsérik. Tesztünk során az az érzésünk támadt, hogy a PMC hangsugárzók még túl "könnyű" ellenfélnek is bizonyultak a Diablo 300 számára; véleményünk szerint ezeknél sokkal nehezebben hajtható hangsugárzókkal is könnyedén elbírna. Ugyanakkor az egyéb tulajdonságai teszik azzá, ami, nem a nyers erő: transzparens, dinamikus, játékos megszólalás, hatalmas, minden irányba kiterjedt hangszínpadon részletes, gazdag megszólalással. Utóbbi fogalom alatt elsősorban a mikrodinamikák intenzív megjelenését és a részletes, transzparens hangot értjük, ami mégsem válik gyengévé vagy finomkodóvá: a Diablo 300 bizony kifejezetten agresszív megszólalásra is képes, ha olyan a zenei környezet. És még egy fontos szempont: szemben például az Accuphase E-800-zal, amit kifejezetten klasszikus, nagyzenekari művekhez ajánlunk, a Gryphon Audio Diablo 300 igazi mindenevő: nem válogat, nem finnyás, minden stílusból kihozza a legjobbat.

1 2

Következő oldal >