GamuT Di150 duál monó integrált erősítő és CD3 CD-lejátszó teszt

2012. május 10., csütörtök, 07:55

GamuT audio hifi erősítő high end hifi erősítő GamuT erősítő sztereó erősítő erősítő teszt hifi teszt

Gamut. A név mindenki számára ismerős lehet, aki egy kicsit is jártas a high-end világában. Dán cégről van szó, és tudjuk azt, hogy Európa eme kis része már nagyon rég nem csak a Jamo-ról híres, sőt, arról legkevésbé.

A Gamut tulajdonosai elismerik azt, hogy termékeik drágák. Elismerik azt, hogy a megjelenés szempontjából vannak sokkal vonzóbb termékek is a piacon (dizájnőrülteknek valóban ott van a B&O), valamint azt az elvet vallják, hogy abszolút tökéletesség nem létezik. Ami ma relatív tökéletes, az már holnap elavult, ez egy végeláthatatlan folyamat, de erről szól maga az élet is. Ha megállunk, már lemaradhatunk, és akár csak egy pillanatra is, de értéktelenné válik az élet. Annak pedig minden mozzanata egyszeri és megismételhetetlen. Egy csoda. Ahogyan a hozzánk került Gamut páros is. A CD-játszó és integrált erősítő együttes súlya majdnem 50 kg, áruk pedig súrolja az ötmilliót.

A külsejük valóban nem olyan szép, mint egy hasonló kaliberű japánnak, de mégis van bennük valami. Erő, hatalom, rendíthetetlenség, magasabbrendűség és nyugalom. A Di150 duál-monó integrált erősítő masszív, nagyon masszív. Alumínium házát oldalról hűtőbordák támogatják, az előlapján pedig egy hatalmas hangerő potméteré a központi szerep. Azt szegélyezi összesen 8 darab bemenetválasztó gomb, valamint az ezekhez tartozó világító kék feliratok. Két szimmetrikus, négy aszimmetrikus és egy A/V bemenete van, az utóbbi lehetővé teszi azt, hogy surround processzorral is összeköthessük. A szimmetrikus és aszimmetrikus vonalkimenetek segítségével másik erősítőt csatlakoztathatunk hozzá, de így adott a multiroom alkalmazás lehetősége is.

Belül a MOS FET végfokozat köré épült ipari tranzisztorok több mint 400 amperre képesek, a transzformátorok hozzávetőleg 1000 wattosak, a négy darab, hatalmas méretű kondenzátor összkapacitása pedig 64.000uF. Azt hiszem, egyáltalán nem túloz a Gamut, amikor a weboldalukon fenevadként aposztrofálják a Di150-et, aminek a teljesítménye csatornánként 180 watt, 8 ohmon. Hangsugárzóból egy pár köthető rá, a terminálok természetesen aranyozottak és teflon bevonatot is kaptak.

A CD3 típusjelű lejátszó a külső jegyek terén le sem tagadhatná a rokonságot az erősítővel. A mechanika középre került, azt övezi két oldalról az összesen hat darab funkciógomb, a hozzájuk tartozó feliratokkal. Analóg RCA és XLR, valamint digitális koax kimenetekkel látták el, a kivitel itt is példás. A CD3 egy nem-mágnesezhető acél vázon nyugszik. A készülék belsejét három részre osztották, így a tápegység, az audio jel és a digitális/analóg átalakítás egymástól teljesen szeparáltan fut. Ez a konstrukció teljesen kiküszöböli a zajt, a torzítást és az interferenciát, hogy a rendkívül tiszta és lineáris komponensek a maximumot nyújthassák. A Burr Brown PCM 1792 D/A átalakító 24 bit/192 kHz-es, a harmonikus torzítás pedig kisebb mint 0,0009%. A készülékek érdekessége, hogy a hálózati gombot alul rejtették el, így bekapcsolni őket csak némi keresgélés után sikerül. Az erősítőn ráadásul standby állás nincs is, tehát ha nem hallgatunk zenét, akkor egyáltalán nem fogyaszt, viszont minden egyes üzembehelyezéskor érezteti a membránokon egy kis rúgással, hogy életre kelt.

A Gamut párosához mellékeltek ugyan tápkábeleket, de némi kísérletezés után rájöttünk arra, hogy ezek minősége nem megfelelő. Ugyan már azokkal földközelbe került az állunk, viszont éreztük azt, hogy van itt még sok minden, amit így nem kaptunk meg. Masszív, speciális darabokat vetettünk hát be és a javulás kézzelfogható volt. A hangfalkábelek cserélgetése következett ezután, de itt már közre játszott az ízlés is, ahogyan az összekötők esetében is. Az egyértelmű volt, hogy az XLR-eket használva jobb lett az eredmény, tehát az sokáig nem képezte vita tárgyát. A hangsugárzónál viszont volt, aki a lapos Nordost Red Dawn LS kábelt hallotta jobbnak, pontosabban neki az jobban tetszett. Abban az esetben a tér valamivel megnőtt, viszont a mélyekből kevesebbet kaptunk. Végül az In-akustik Reference LS-1603 kábeleit használtuk, ahol minden régió egyenlő szerepet kapott. És akkor kezdődött a teszt, ami ebben az esetben nagyon idézőjeles volt.

Először leültünk, aztán úgy is maradtunk. A háttér teljesen üres és halott volt, a dinamika pedig majdnem elsöpört minket. Ennyire közvetlen, tapintható és átlátható hangot eddig nem volt szerencsénk hallani. A Gamut készülékeiből csak úgy sugárzott az életerő, a valósághű, realisztikus dinamika. Az erősítőnek hála olyan alapot kaptunk, amire egy egész várost fel lehetne építeni. Az ereje nyers, zabolázatlan, mégis roppant elegáns, súlyos ugyanakkor nagyon is szerethető. Néha szinte ijesztőnek tűnt az, amire képes, itt a specifikációként megadott teljesítmény minden egyes wattja a helyén van, sokszor még azt is hittük, hogy a gyártó volt egy kicsit szerény. A koncerttermet gond nélkül megelevenítette a szobában, aminek a falai, ha lehetséges lett volna, a hangerő emelésével elkezdtek volna távolodni félelmükben. Az egész mégis tiszta és átlátható volt, a basszus pedig végtelenül természetes, itt bizony nem találtunk egy gramm zsírt sem, ez maga volt a színhús, az izom. A reprodukciót nyugodtan nevezhetjük 3 dimenziósnak, és egyáltalán nem azért, mert manapság már szinte mindenki a készülékébe pakolja ezt a technológiát. Itt nem volt erre szükség. A Gamut megmutatta azt, hogy a szépen lassan, de biztosan a kihalás felé közeledő CD-lemezben valójában mennyi is van. Ez az agónia bizony még nagyon sokáig fog tartani, akár a vinylé.

A duó a zenekar minden egyes tagjára folyamatosan ügyelt, és nem engedte azt, hogy bárkinek is csupán mellékszerep jusson. Azonban szó sem volt hivalkodásról, az előadók magabiztosságán volt a hangsúly, valamint azon, hogy hiba itt még véletlenül se fordulhasson elő- és nem is fordult. Jó volt tapasztalni azt, hogy a Di150 és a CD3 nem válogat a stílusok között, a technóba is olyan életet varázsolt, amit még a kreálói sem képzeltek volna soha. Váltogattuk a lemezeket, a műfajokat, és mindegyiknél elidőztünk egy kicsit. Pontosabban belefeledkeztünk a munkába. Aztán anélkül, hogy megszólaltunk volna jött a következő. Igen, nem volt mit mondanunk egymásnak. Tulajdonképpen sikerült Arany Jánost a szobába idéznünk, a ?Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik? tipikus effektus jött létre.

A Kedves Olvasó ne haragudjon, amiért nem emeltem ki egyetlen zeneszámot vagy műfajt sem, ugyanis a Gamut párosa minden esetben kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Igen, tudjuk, hogy a mai világ digitális, és mindenki merevlemezen tárolja a zenéit, ez a jövő, nincs mit tenni. Viszont, ha valakinek több száz darabos CD-gyűjteménye van, amiből szeretné kihozni a maximumot, azt, amire eddig még nem volt lehetősége, itt egy kihagyhatatlan alkalom. Ötmillió forint rengeteg pénz, de akinek van ennyi egy sztereó szettre, az ne sokáig gondolkozzon, vigye otthonába ezt a minőséget, aminek az überelése valószínű sokkal többe kerülne.

1 2

Következő oldal >