Fezz Audio Torus 5060 integrált sztereó erősítő teszt

2023. február 25., szombat, 21:10

Fezz FezzAudio audio hifi erősítő hifi erősítő sztreó erősítő Fezz erősítő Fezz Audio erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Fezz erősítő teszt

Jól megfigyelhető trend már jó ideje a többcélú hifi készülékek gyártása, ahol nem csak egy feladatra képes az árucikk, hanem az alapfeladaton kívül még belepakolnak egy rakat kiegészítőt. A lengyel Fezz Audio Torus 5060 erősítő (van két kisebb testvére, az 5040 és az 5050, amik csak szolgáltatásokban különböznek, belül ugyanaz az topológiájuk) ékes példája ennek, a Bluetooth-on kívül még egy DAC-ot is rejt a belseje, mégpedig egy Wolfson 8740 típusút, jó pár digitális kimenetet a TIDAL teljes MQA kibontása mellett.

A Fezz Audio Torus 5060 2x65 W/8 Ohm illetve a 2x90 W/4 Ohm teljesítménye bőven elég az átlagos érzékenységű hangfalak meghajtásához, nem mellesleg végfokként is használható, amit megkoronáz a mélyláda kimenet megléte. Az analóg lemezjátszót birtoklók is örülhetnek, a Fezz Audio nem spórolta ki a phono egységet sem belőle, igazi mindenes lett ezzel és a többi felsorolt lehetőséggel a Torus. Ebben az esetben mellőzték a csövek használatát, a sorozat mindegyik tagja tranzisztoros felépítésű.

A Fezz Audio EVO Silver Luna Prestige csöves erősítő igen mély és kellemes emlékeket hagyott bennünk, lássuk a tranzisztoros testvér mit produkált a kínzópadon!

Kinézet, csatlakozók

Szerencsére egyre több gyártó jön rá arra az alapvető dologra, hogy a kinézet is számít egy műszaki terméknél. Hiába a jó hang, ha kívülről elborzasztóan néz ki, megidézve itt egy-két, ugyan szenzációsan szóló angol erősítőt, de ahol a külsejük miatt erősen törni kellett a fejünket, hogy ugyan mire is gondolt a dizájner munka közben.

A Fezz Audio gyártmányát elnézve, nincs különösebb okunk a panaszra, visszafogottan elegáns megjelenéssel köszönt ránk, nem kell eldugni a kritikus vendég és asszonyszemek elől. Pont elegendő kezelőszervet pakoltak az elejére, se nem túlzsúfolt, se nem karácsonyfa jellegre sikerült megtervezni. Baloldalon leljük fel a fejhallgató kimenetet, mellette találjuk az infravörös távirányító érzékelőjét és a be/kikapcsoló gombot. Középen trónol a motoros hangerőszabályzó jobbra mellette a bemenet választó gombok.

A hátsó felén bő a választék, alaposan kihasználtak minden helyet rajta. Négy szabványos RCA bemenet (egyik a phono) alatta a digitális részlegen egy USB, egy optikai és egy koaxiális csatlakozó várja a kábeleket. Egy földelő aljzat a lemezjátszóhoz, a hangszóró kimenetek, egy előerősítő bemenet, azaz végfokként is használható! Egy Tape bemenet és nem elhanyagolható módon egy szubkimenet, amit mi kötelezővé tennénk minden erősítőn. Bluetooth antenna, IEC tápaljzat és egy áramtalanító kapcsoló zárja a sort.

A ház ezüst és fekete színben kapható és igen stabil benyomást kelt a fémháznak köszönhetően.

A távirányítóról is illik megemlékezni, ami nem a szokványos olcsó műanyag dobozka, hanem fémből készült, kézre álló és súlyos darab.

Belül

AB osztályban működő duál monó rendszerről beszélünk, természetesen toroid transzformátorral, ami az anyacég a Toroidy munkáját dicséri. A digitális szekció Wolfson WM8740 chippel működik, amit már jól ismernek a gyártók, kiforrott megoldások vannak rá. Nem a ma legdivatosabb, de ez is bőven elegendő az üdvösséghez.

Használat közben

Egy jó hír azonnak, akik idegenkednek a számítógéptől, az integrált DAC-hoz nem kell drivert telepíteni, összekötjük USB-vel, vagy a két másik digitális bemenettel és már szólhat is a zene. A hangerőszabályzónak kellemes fogása és működése van. Széles tartományban lehet szabályozni a hangerőt, nagyobb teljesítményt úgy kilenc óra felett lehet belőle kihozni, alatta úgy állíthatjuk be, hogy ne zavarja a családot és gyereket és még akkor is élvezhetően szól. A LED visszajelzők éppen elérik azt a szintet, hogy ne kelljen túlzottan vakoskodnunk, nem fogják kiégetni senki szemét, legfeljebb a puristákat zavarhatja.

A melegedés elfogadható mértékű és csak nagyobb hangerőn jelentkezik még, a kicsit háklis, 3,2 Ohm minimummal rendelkező Satorival is könnyedén elbánt, nem főtt meg menet közben.

A bemenetváltással sem volt semmi gond, a távvezérlő pedig hab a tortán, bár néha kicsit lassan reagált, de ezt ellensúlyozta a kinézete és az anyaga, ami fém (nagy pirospont!) nem a megszokott hajszálvékony, fröccsöntött műanyag.

A fémházon nem találtunk semmi kivetnivalót, jól összerakott és masszív benyomást keltett.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A sztereó erősítők, Topping D70S, S.M.S.L M400, Zidoo DAC-Z6 DAC-ok, Cocktail Audio X50D digitális futómű és streamer, Topping A90 elő- és fejhallgató erősítő, Satori hangfalak, SVS SB-3000 szubláda, PS Audio PPP tápszűrő, VIABLUE, Nordost kábelek, PC, TIDAL, Qobuz, Radio Paradise.

Hangminőség

Röviden jellemezve kiegyenlített átviteli sáv, sima és egészen kellemes magashangok megfogott, határozott mélytartománnyal.

Valahol középtájon helyezkedik el a túlzott részletességgel operáló és a sávszéleket valamicskét kihangsúlyozó masinák között, nem esiett túlzásokba, mindig higgadt úriember maradt.

Kivételesen nem a megszokott nyersanyagból szemezgettünk a teszten, éppen Paul Simon szólt TIDAL-ról és ha már ez volt terítéken, ott is maradt, mint megfülelendő zeneanyag. Minden zenei stílusnak megvan a maga buktatója, nem mindegyik erősítő szereti például a rockot, valamelyiken pocsékul szól a zongora, vagy fárasztó az énekhang. Mivel Paul felvételein főleg a zenész dominál, eszményi kihívás a rendszerünk számára. Nem kellett csalódnunk, magával ragadóan, torzítás és sziszegés mentesen hozta ez a kihívást a Torus, jól artikulált, lényegre törő előadással ajándékozott meg minket. Inkább a tárgyilagos oldalát mutatta, mellőzve bármiféle lustaságot, fojtottságot, magunk elé tudtuk képzelni a mimikáját az énekesnek. Jól lavírozott a dallamot a képünkbe toló és a túlságosan háttérbe húzódó jelleg között. Pont elegendő levegőt hagyott a zenészeknek, ahol, ha nem is egy stadion méretű helyet, de egy Notre Dame-ot bízvást feltöltött tartalommal.

Kíváncsian vártuk mit produkál a Radio Paradise vegyes felvágott zenéivel, mire képes Bach-tól kezdve Slayerig bezárólag, mennyire elviselhetően szólnak a váltakozó minőségű számok. Becsülettel megküzdött (minősíthetetlennek nem mondhatnánk, ugyanis ez az adó megválogatja mit is tesz bele a műsorba) a gyengébb felvételekkel is, inkább óvatosan eltüntette a zavaró részeket, nem tolta az arcunkba. Ez a masina is képes volt fenntartani a figyelmet, ha kellet és tudott háttérben is zenélni, nem erőszakolta magát rá becses személyünkre, hagyott dolgozni is, míg "ő" jól elvolt a háttérben.

Hans Zimmer következett a repertoárban a maga földrengés szerű basszusaival és nagyzenekari felvételekkel, amik kiegészültek még zongorával, mint szólóhangszerrel.

Összehasonlítva a Naim SUPERNAIT 3-mal (igaz kicsit igazságtalan ez az összehasonlítás, ha az árakat nézzük) nem is volt olyan rossz az, amit hallottunk. Nem hozta ugyan a Naim fergeteges teljesítményét, amit nehéz megverni, még jóval drágább készülékeknek is erős kihívás versenyben lenni vele. De egész tisztességesen artikulált basszusokat hallottunk, mélységben ugyanott volt, jól megfogta a Dark Knight még a szubládának is kihívást jelentő, ablaküveg rezegtető szintetizátorát. Egy cseppnyi túllövést sem hallottunk, semmi plusz "hús" sem rakódott rá, remekül megfogta a hangszórókat és át tudta adni azt a félelmetes és sötét hangulatot, ami e szám jellemzője. Felvetődik a kérdés, hogyhogy az erősítő maga fogta meg a mélyhangokat, hiszen ott volt a láncban az aktív, saját erősítővel rendelkező SVS SB-3000? Nos, egyáltalán nem mindegy, milyen jelet kap a szubláda, milyen minősében küldi rá a forráskészülék ezt a sávot. Ha ott rossz valami, azzal az aktív mélyláda sem tud mit kezdeni. Az Inception zongorájától bizony libabőr került a kezünkre és gombóc a torkunkba... Letaglózó módon tudta visszaadni azt a fájdalmasan reményvesztett érzést, amit ez a zenei részlet sugallt.

Vidámabb vizekre evezve, de még mindig erről a "lemezről" Opening medley; Driving Miss Daisy számán játékosan, mosolygásra késztetően püfölték a dobokat és a zongorát, itt tűnt fel, mekkora dinamikai átfogása van, amikor a szám vége felé belépnek a hegedűk, mintha a duplájára tekerték volna a hangerőt.

Összevetve a Cambridge Audio 851A-val már nem volt akkora különbség, a CA amúgy sem egy basszusbajnok a két hangkép nagyon hasonlított egymásra, a CA talán valamivel szellősebb a felső tartományban, a Fezz viszont finomabb, oldottabb. Mindkét gyártmány megütötte azt a mércét, amit talán úgy jellemezhetnénk a legjobban, zenehallgatásra erősen ajánlott. Persze kérdezhetnénk, ugyan mi másra lenne egy erősítő használható, mint zenehallgatásra?

A válasz, nem mindegy milyen az a zene és azt hogyan tudja visszaadni, elalszunk mellette mert olyan unalmas, vagy éppen ellenkezőleg az arcunkba tolja a maga elképzelését, amitől sikítva rohanunk ki a szobából.

A Torus színvonalas előadást nyújtott, még az igen pocsék, a TIDAL-on fellelhető régi magyar lemezekből is kihozta a maximumot, pedig azokból nehéz, ugyanis némelyik úgy szólt, mintha 100 Hz alatt nem lenne információ rajta.

A beépített DAC tökéletesen passzolt a karakteréhez kiegyensúlyozottan jó hangja volt, nem kell külső eszközt venni hozzá, önmagában is használható. Persze a Torus ki tud szolgálni nagyobb és drágább D/A átalakítókat is, bátran lehet mellé fejleszteni.

A Bluetooth kapcsolat stabil volt, ezen csatlakozás minden előnyével és hátrányával, akinek első a kényelem az nyugodtan használhatja, de természetesen a kábeles összeköttetés a hangminőségileg jobb megoldás.

Konklúzió

Ebben az árkategóriában (is) nagy a verseny a vásárlók kegyeiért, ki tud jobban szóló és/vagy szolgáltatásokkal megtömött gyártmányt a piacra dobni. A jövő, illetve már a jelen az, amit Fezz Audio is csinált a Torus képében, ahol a jó hang társult praktikus kiegészítőkkel és - bár ez sztereó rendszer, nem házimozi - a szubkimenetet sem hagyták le róla.

Hangjára csak jót lehet mondani, finoman lekerekített, sima magashangok társultak megfogott, precíz alsó sávval és kiegyenlített frekvenciamenettel. Megvolt az a képessége, hogy bele tudott vonni a zenébe, megvolt a "lábdobogtató" készsége, érzelmet átadó kvalitása, ezek emelték egy nagyon jó termékké.

Az árát sem vitték túlzásba a többi hasonló tudású termék erős versenytársa lett, érdemes megfülelni mire képes. Ajánlott hozzá egy erőseb basszussal rendelkező hangfal, a kategóriájában például egy NEAT Ministrával tökéletes páros lenne.

Nagyon tetszett bélyeget ragasztunk az előlapjára.

1 2

Következő oldal >