Fezz Audio EVO Titania Power Amplifier végfok és Fezz EVO Sagita Line előerősítő teszt

2023. szeptember 8., péntek, 18:00

Fezz FezzAudio audio hifi erősítő előerősítő végerősítő végfok high end hifi erősítő sztreó erősítő sztereó előerősítő sztereó végerősítő sztereó végfok csöves erősítő Fezz erősítő Fezz Audio erősítő teszt hifi erősítő teszt

A Fezz Audio név már ismerősnek számít az AV-Online olvasói számára, mint a csöves technológia jó hírét keltő gyártó. Az eddig tesztelt gyártmányaikban nem nagyon találtunk kifogásolni valót hangilag és az árazása sem elérhetetlenül elszállt (már persze más, nevesebb gyártóval összevetve). A sorozat egyik ékköve az EVO Titania, mégpedig KT88 csövekkel, amikkel már jókora teljesítményt, 2x45 wattot lehet előcsalogatni az erősítőből, így széles körben használhatóvá teszi ezt a típust. Kaptunk mellé egy Sagita névre keresztelt előerősítőt is (mivel a Titania csak egy végfok) ami bőségesen el van látva bemeneti csatlakozókkal, sőt még egy szubládát is rá lehet kötni, ugyanis két változtatható színtű RCA kimenete van.

Kinézet, csatlakozók

A Fezz Audio EVO sorozatnál már megszokott három darab toroid transzformátor (két kimenő és egy tápegység) uralja a látképet a csövek mögött. Ebben az esetben is választhatunk a kényes igényeinknek megfelelő színezés közül, összesen 14 féle változat közül, ha valakinek a jól megszokott ezüst/fekete nem lenne elegendő. Az előlapon a Fezz logón kívül nincs látnivaló, konkrétan semmi sem töri meg a kinézet egységességét. Hátul találjuk a 4/8 Ohm külön köthető hangfal kimeneteket és egy pár RCA bemenetet, a tápaljzatot, a jókora ki/be billenő kapcsolót és a cserélhető biztosíték dobozkáját.

Az előerősítő elején három darab méretes forgatógombot, egy Fezz feliratot és egy távvezérlő használatához szükséges érzékelőt talál a figyelmes szemlélő. A három tekerentyű közül az első a jelszint (hangerő), a második a háromféle lehetőséget kínáló (egy RCA kimenet, egy RCA és egy másik RCA együtt mondjuk egy szubládához, a harmadik állás a második pár RCA kimenet) választó kapcsoló, a harmadik a 8 állású bemenet váltó, amiből egy darab a felesleges jelutak kikerülését lehetővé tévő Direct jelzést kapta. A színválaszték itt is bőséges, lehetősége van válogatni a leendő vevőnek. Ha megfordítjuk a masinát, azonnal feltűnik a csatlakozók bősége, a már említett 8 pár RCA és egy pár Direct RCA bemenet, két pár kimenet, egy Ground (Föld) kapcsoló az esetleges búgás kiküszöbölésére, a cserélhető biztosíték tartója és az IEC tápaljzat.

Mindkét szerkezet robusztus érzetet kelt, egyben finoman megmunkált részleteket tár a szemünk elé, kifogástalan minőségben, amit el is várunk ebben a kategóriában.

Távirányító alapból jár hozzá, mégpedig a spéci, külön rendelhető változat.

A végfokhoz még kérhető egy rakat plusz kiegészítő, csővédő rács, szubkimenet, Bluetooth modul, válogatott cső garnitúra.

Használat közben

A sok digitális gép után az ember automatikusan a driver letöltési lehetőséget keresi a gyártó oldalán, mígnem rájön, ide nem kell… összekábelezés és a mélyládánk rádugása után máris elkezdhettük élvezni a hangját a két elemnek. Bekapcsolás után mindig hagytunk pár percet a csövek felfűtésére (ha több az sem baj) és csak utána kezdtük el a hallgatózást. A választógombbal könnyedén ki lehet választani a szubládával (1+2 állás) és anélküli (1) lehetőséget, univerzálissá varázsolva ezzel az előerősítőt. Zavaró zajokat nem produkáltak, a váltások zökkenőmentesen történtek. A végfoknak kötelező a jól szellőző és strapabíró hely, az előfok elegánsan hűvös, "ő" egy médiaállvány polcán is jól érzi magát. A csövek látványa szemet gyönyörködtető, főleg ugye este/éjszaka igazán izgalmas ez, kiegészítve a hallott hanggal, valami egészen kivételes élményt adott a zenehallgatásnak.

Tesztkörnyezet

Merason frerot, Topping D70S, FiiO R7/K7/K9 DAC-ok, Cocktail Audio X50D hálózati futómű és streamer, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, SVS SB-3000 szubláda, Satori hangfalak, VIABLUE, InAkustik, és AudioQuest kábelezés.

Hangminőség

Ha csöves erősítő, akkor (azok a fránya sztereotípiák!) lágy, selymesen hízelgő, barátságosan bársonyos hang, mondaná az egyszeri zenehallgató. Ami (bizonyos értelemben) igaz valahol, de csak bizonyos tervezésű és felépítésű csöves konstrukciókban. Ha valaki ilyet keres, akkor számtalan lehetőséget talál bizonyos cső fajtákkal szerelt masinákban. Ha valaki az "igazságot" keresi, az viszont bátran vegye fülügyre a KT88 lámpásokkal épített Fezz Titaniát. Nehéz úgy írni valamiről, ami elsőre elvarázsolt minket… nehéz megfogalmazni azt az érzést, amikor rádöbbenünk, amit eddig hallottunk, az valamilyen szinten művi, színezett és mesterséges volt. Valami egészen hihetetlen közvetlenség és természetesség áradt a hangszórókból, mellőzve bármiféle oda nem illő lágyságot, avagy túlzott keménységet. Nem mindenki ismeri, mondjuk egy fagott hangját, mert nem hallotta élőben, viszont az emberi hangot mindenki naponta a legteljesebb hifi minőségben hallja és ezt a minőséget magától értetődő könnyedséggel adta vissza. Illetve ezt is. És mellette szinte mindent. Beszélhettünk könnyű/komoly zenéről, szóba jöhetett az elektronikus, vagy akár minimál techno, mindegyikkel kivétel nélkül játszva elbánt.

Hans Zimmer prágai koncertje az egyik állandó jellegű "tettestársunk" a tesztek során, amivel a különböző készülékek mélytartományát és felbontóképességét vizslatjuk kritikus fülekkel. Nem egyszerű egyszerre a kettőt megoldani, sokan csak az egyik, vagy a másik részen erősebbek, egyszerre mindkettő már problémát okozhat. Most is csak a szavakat keressük, milyen magabiztosan és főleg hihetően sikerült megszólaltatni ezeket a zenéket. Láttuk magunk előtt a zenészeket, ahogy a hangszereiken játszottak, tökéletes egyensúlyban lévő hangkarakterrel, ami karakter a legközelebb állt a valóságoshoz, az eddig hallottak közül. Félve írjuk le, de le kell írnunk: Naim SUPERNAIT 3 erősítőnk vérszegény, sápadt, visszahúzódó egyéniségnek tűnt mellette, pedig pont az ellenkezőjéről híres a szakírók szerint (és szerintünk is) de ebben az esetben és ebben az összehasonlításban, nem volt versenytársa a Titaniának. Soha nem hallott hangok törtek elő a legmélyebb tartományban, félelmetes dinamikával és ez nem csak dübörgésben nyilvánult meg, hanem kottázható maradt a basszus. Egyetlen területen éreztünk némi hiányosságot, az a legmagasabb hangok tartománya volt, ott elfért volna még némi könnyedség és átláthatóság, de ez a Fezz ezen szériájára jellemzőjének tűnik, az előzőleg tesztelt erősítők is így viselkedtek, viszont ez semmit sem vont le a zene élvezetéből.

Szimfonikus zene következett a sorban, Verdi, Beethoven, Dvořak előadásában, ahol újfent csak azt konstatáltuk, mindegy milyen stílust hallgatunk, ugyanazt a közvetlenséget, fergeteges dinamikát és határozott megszólalást hallottuk, mint a többinél. Természetes hangszerhangokat prezentált, úgy vont bele minket a zenébe, hogy nem lágyított mesterségesen, nem lett visszahúzódó, erőteljesen és megfogható módon tárta elénk a zenekart és a szólistákat. A pehelysúlyú versenyzőkhöz képest fel sem merült nagy hangerőn történő, a sztereó kép és a sávszélek összeomlása, betonstabil maradt mindkét jellemző.

Természetesen belehallgattunk jól megszokott tesztzenéinkbe is, mégpedig Mike Oldfield és Mark Knopfler előadásaiba is, ahol az égvilágon semmi sem változott az előzőkhez képest. Elképesztő energiákat hallottunk még a legegyszerűbb gitárpendítésen is, magabiztos könnyedséggel szólaltatta meg a harangokat, játékosan törékeny tudott lenni, amikor kellett, de még akkor is érezni lehetett a mögötte lévő hallatlan erőket, amiket kordában tudott tartani és csak akkor vette elő, amikor szükség volt rá.

Külön fejezet a térhatás, a sztereó színpad. Valahol ezt hívják holografikus megjelenítésnek, tapinthatóan ott lélegzett és zenélt előttünk az énekes és/vagy a hangszer, odamehettünk a hangfalak közé és rá tudtunk mutatni a pontos helyükre. Mindez széltében és mélységben is érvényesült, valódi 3D színpadot épített fel a hangfalak közé és azokon kívül! Vélhetőleg ennek köze van ahhoz az erőhöz, ami ebben az erősítőben rejlik, azaz a frekvenciasáv teljes szélességében le tudja adni azt a teljesítményt, amire specifikálták. Nem zavartatta magát semmitől, legyen az a legmélyebb, vagy a magastartomány szinte teljes része.

Konklúzió, ajánlás

Egészen kivételes produktumot tett az asztalra a Fezz Audio a KT88 verzióval a csövesek közül. Sokan idegenkednek tőle, mondván a teljesítményt feláldozták a hangminőség oltárán és keménynek, túlzottan lényegre törőnek írják le az ezzel a csővel szerelt erősítők hangját. Holott egyáltalán nem kemény, hanem határozott és magabiztos a hallható sáv minden részén. Elképesztő energiákat tud felszabadítani magából úgy, hogy közben ezeket az energiákat kordában is tudja tartani, a mélytartománya pedig külön bekezdést érdemel minden tesztelő tollából. Igencsak fel kell kötnie a gatyáját bármelyik tranzisztorosnak, ha versenyre akar kelni vele ebben a szegmensben. De ide sorolhatnánk a kifejező és dús középtartományt, a hallatlan tartalékokat rejtő magastartományt, a holografikus sztereó képet.

Feltétlenül ajánlott a saját előerősítőjével!

1 2

Következő oldal >